Mivel nem gondoljuk azt, hogy valaki ezt a könyvet regényként elejétől végig elolvassa vagy netán tankönyvként meg is tanulja, azt javasoljuk, hogy a „Bevezetés” című fejezet elolvasása után - a tartalomjegyzékből vagy a könyvet végiglapozva - válasszon ki Olvasónk egy vagy két olyan balesetet, amelyik különösen megragadja a figyelmét, amelyik hasonlít a mindennapi életének körülményeihez. Az eset leírásának elolvasása után álljon meg egy percre, s a krimiolvasók szokása szerint vesse fel magának a kérdést: „Ki a gyilkos?” (azaz itt: „Mit tettem volna én a baleset elkerülésére?”). Csak az őszinte válasznak van értelme! Olyan „álszent” magatartást még így olvasás közben sem javaslunk amit - kényelemből, lustaságból, nehézkességből - nem tenne meg mindennap, minden esetben, csak abban a kivételes helyzetben, ha előre sejti, hogy e nélkül baj lesz! Ne utólag akarjunk „okosak” lenni, hanem mindig csak előre! Csak az ilyen „titkos” válaszadás után érdemes tovább olvasni, s csak ezután tanácsos megnézni, hogy mit ajánl a villamos biztonságtechnikai szakember, s valóban olyan lehetetlen, olyan betarthatatlan vagy felesleges-e az ajánlata, mint amilyennek általában sokan szeretik a biztonságtechnikai, munkavédelmi intézkedéseket nyilvánítani? Az egyes fejezetek bevezető szövegeit akkor olvassák el, ha a fejezet néhány balesetének megismerése után már kíváncsivá váltak az áttekintő, összefoglaló megállapításokra is. Ezek a bevezető részek ugyanis bizony egy kicsit - elkerülhetetlenül - „tankönyvízűek”, s félő, hogy ezekkel kezdve az olvasást, könnyen elmehetne a kedvük az egésztől.

Az sem okvetlenül szükséges, hogy Olvasóink e bevezetést végigolvassák, enélkül is érthető lesz minden baleset leírása, de titkon azt reméljük, hogy az esetek elolvasása után fontosnak ítélik majd ezeknek az általános ismertető részeknek áttanulmányozását is.

Természetesen egészen más a helyzet, ha az Olvasó nem kizárólag saját hasznára veszi kezébe ezt a könyvet, hanem másokat kíván oktatni ennek alapján! Ebben az esetben a hallgatókat érintő fejezet bevezető szövegeiből jól láthatók a súlypontok, a szempontok. Az előadás elkészítéséhez e bevezető szövegek elolvasása után célszerű a konkrét baleseti leírások közül azokat kiválogatni, amelyek az adott helyi körülményekre legjobban ráillenek, az általunk oktatottak figyelmét leginkább megfoghatják. Semmi esetre se ismertessék „a teljesség kedvéért” azokat a baleseteket, amelyek az adott helyi körülmények miatt ott nem fordulhatnak elő, ez a módszer ugyanis unalmassá és érdektelenné tenné az előadást a hallgatók előtt.

Az itt leírt balesetek mind valóban megtörtént esetek, legfeljebb annyiban vannak „lecsiszolva”, hogy nem ismertetjük a vizsgálat zsákutcába vezető szálait, csak azokat az okokat, amelyek a végső megállapítás szerint ténylegesen közrejátszottak a baleset előidézésében. E könyv leírásai annyiban talán még igazabbak, is, mint a bírósági ítéletek indoklásai, hogy itt - okulásul - olyasmit is kimondhatunk, amit a baleset környezetében mindenki tud, de egy jó ügyvéd - védence érdekében - meghiúsítaná a bizonyításukat. Egy bírósági ítélet indoklásában természetesen csak azok az okok szerepelhetnek, amelyeket ténylegesen (perrendszerűen) valakire rábizonyítottak. Amikor viszont nem ítéletet akarunk hozni, hanem el akarjuk kerülni a hasonló baleseteket, akkor a be nem bizonyítható okokat is fel kell tárnunk.

A nagyobb - helyhez kötött - villamos készülékeket a villanyszerelő köti be a hálózatba, általában lefedett, csavaros kötéssel. A kisebb és a hordozható villamos készülékek dugaszolóvillával „konnektorba” - hivatalos elnevezéssel: dugaszolóaljzatba - csatlakoztathatók. Ezek a dugaszolók mindenkit (tehát nem csak a villamos szakembereket) feljogosítanak arra, hogy ezeket bármelyik olyan dugaszolóaljzatba bedughassák, amelybe az könnyen (átalakítás, megreszelés stb. nélkül) bedugható. Minden modern embernek tudnia kell tehát, hogy milyen típusú dugaszolóaljzat mit jelent, azt mikor, milyen esetben használhatja.

1.1. ábra. Kétsarkú (védőérintkező nélküli) háztartási dugaszolóaljzat (konnektor)

A régebbi háztartásokban a legtöbb dugaszolóaljzat kétsarkú (1.1. ábra). Hazánkban (és általában Európában) a két sarok két, kör keresztmetszetű, rugózó hüvelyt jelent. E két hüvely csak az áram hozzávezetésére alkalmas, az életbiztonság céljait szolgáló, ún. védővezető csatlakoztatására nem. Ennek megfelelően csak olyan helyen szabad ilyen kétsarkú konnektort felszerelni, ahol az áramütés veszélye nem különösen nagy (tehát nem szabad pl. fürdőszobában, konyhában, más hidegpadlós helyiségben, továbbá olyan helyiségekben, ahol fémes csővezeték van).

Ezekbe a kétsarkú dugaszolóaljzatokba a védővezetős készülékek védőérintkezős dugói (1.2. ábra) is bedughatok, de ilyenkor a védővezető nem hatásos. (Ez olyan, mintha a tetőfedő munkás felvenné ugyan a védőövet és mentőkötelet de azt nem kötné ki az épülethez.) Itt is megvan a készülék védővezetője, de nincs sehova csatlakoztatva.

Azt, hogy az adott helyen kétsarkú vagy védőérintkezős dugaszolóaljzatot kell-e felszerelni, általában a helyiség, ill. a környezet körülményei döntik el és nem a készüléké. (A tetőfedőnek is csak a tetőn kell kikötnie magát; ha bemegy a szobába, akkor rajta maradhat a védőöv, de természetesen nem köti sehova.)

Előfordul, hogy egy kétsarkú konnektorba nem sikerül a dugót benyomni. Ennek az az oka, hogy a védőérintkező nélküli aljzat nagyon régi, és így hüvelyei nem rugózottak. (Régen az aljzat hüvelyei voltak merevek és a dugó villája rugózó (1.3.a ábra), ma a dugó csapjai merevek és az aljzat hüvelye rugózik (1.3.b ára). Ilyen esetben nincs más hátra, mint a régi aljazatot kicserélni újabbra.

1.4. ábra. Védőérintkezős („földelt") háztartási dugaszolóaljzat (konnektor)

Az áramütés veszélyét növelő helyeken (fürdőszoba, konyha, hidegpadlós helyiségek, olyan helyiségek, amelyekben fémcső is van), csak védőérintkezős kivitelű dugaszolóaljzatokat szabad felszerelni (1.4. ábra). Ezekbe csak védőérintkezős dugókat (1. az 1.2. ábrát) és a kettős szigetelésű készülékek lapos, ill. kivágott dugóit (1.5. ábra) lehet bedugni; az érintésvédelem nélküli készülékek kétsarkú, kerek dugóit (1.3.b ára) nem. Ez szándékos elővigyázatossági intézkedés, hogy a laikusok ezeken a veszélyes helyeken ne tudjanak ilyen (érintésvédelem nélküli) készüléket csatlakoztatni. Szigorúan tilos és kifejezetten életveszélyes ezeket a kerek dugókat úgy megreszelni, hogy az ilyen régi konnektorba is bedughatok legyenek. Ugyancsak tilos ilyen helyiségekben úgy használni villamos készüléket, hogy a dugaszolóvilláját a szomszédos helyiség kétsarkú konnektorába dugaszolják be.

A háromfázisú és ipari készülékek dugói általában más kivitelűek, ezeket csak a saját aljzataikba szabad és lehet bedugni, a háztartási konnektorokba nem.

Újabban egyre több az olyan készülék, amelynek hálózati csatlakozóvezetéke nincs rászerelve („ránőve”) a készülékre, hanem a készülékre is dugaszolható. Ezeket mindig akkor kell a készülékre rádugaszolni, amikor a másik végük még nincs bedugva a hálózati dugaszolóaljzatba. Külön kell vigyázni a kávéfőző készülékek és más hőkészülékek ún. vasalócsatlakozóira (1.6. ábra), ezeket ugyanis régen oldalsó érintkező nélkül gyártották, s csak újabban van rajtuk a védővezetőt csatlakoztató oldalérintkező. Sajnos a régi - oldalérintkező nélküli - csatlakozók is bedughatok ugyanannak a készüléknek a készülékcsatlakozójába. Nagyon kell vigyázni arra, hogy olyan csatlakozózsinórra, amelynek egyik végén ilyen oldalérintkező nélküli, régi vasalócsatlakozó van, a másik végén csak kétsarkú, kerek, védőérintkező nélküli (1. az 1.3. ábrát) dugót szabad rászerelni. (Ha nem így lenne, akkor az ilyen felemás csatlakozózsinórral védővezető nélkül is be lehetne dugaszolni a készüléket a veszélyes helyek védőérintkezős konnektorába.)

Áramütés akkor keletkezik, ha a villamos áram útja „kilép” a készülékből, nem a másik szál vezetőn halad „vissza”, hanem útjába az ember teste is beiktatódik. A legnyilvánvalóbb ez akkor, ha az ember két kezével megfogja az áramkör két vezetékét (1.7. ábra). A legtöbb esetben azonban az áramütés nem így, hanem a „földön” keresztül történik. Ha ugyanis az ember csupasz bőrfelületén át a talajhoz vagy a talajjal érintkező fémrészhez ér hozzá, és ugyanakkor az áramkörnek egyik (nem földelt) vezetőjét is megérinti (1.8. ábra), akkor is keresztülmegy rajta az ún. „földzárlati áram”. Ez - természetesen - akkor is így van, ha az áramkör nem földelt vezetőjét nem közvetlenül, hanem egy készülék fémtestén és elromlott szigetelésén keresztül érinti. Ez ellen véd a védővezető, ha a készülék testét ehhez csatlakoztatták (1.9. ábra).

1.7. ábra. Áramütés az áramkör két vezetőjének érintésével

1.8. ábra. Áramütés a „fázisvezető" és „föld” egyidejű érintésével

De miért baj az, ha az áram keresztülhalad az ember testén? Azért, mert az emberi test lényegében egy villamos úton működtetett gépezet. Elsősorban az agy ad ki egészen kis feszültségű és kis áramerősségű villamos jeleket, s az izmok ennek hatására összehúzódnak vagy kitágulnak. Áramütés esetén a külső áramforrásból származó, az ember testén keresztülhaladó áram feszültsége és áramerőssége sokszorosa lehet e belső működtető jelek jellemzőinek. Az izom természetesen az erősebb hatásnak engedelmeskedik, s így az áramütött izmai görcsösen összerándulnak, és a balesetes sokszor nem tudja elengedni az egyszer megmarkolt villamos készüléket - bárhogy akarja is ezt. Az agya által az elengedés céljából az izmoknak kiadott villamos parancs ugyanis sokkal gyengébb lesz, mint az áramütés „parancsa”.

De nemcsak azoknak a parancsnoknak a kiadása történik villamos jelekkel, amelyeket akaratunk befolyásol, hanem az állandó életműködésünket biztosító lélegzés és szívműködés parancsai is. Ha az áramütés folytán testünkben folyó áram útja keresztezi az agyat, szívet, tüdőt, akkor ezek működése is megáll vagy szabályos működésüket gyors - és hatástalan - rángatódzás váltja fel, így az ember nem kap levegőt, ill. friss vért, aminek következtében perceken belül meghalhat (Az ezeket megakadályozó elsősegélynyújtási tudnivalókat a 6. fejezetben írtuk le.)

Az érdekes az, hogy e jelenségek nem mindig az áramütéssel egy időben következnek be, hanem néha csak órák (sőt olyan esetről is tudunk, hogy napok) múlva. Nagyon fontos, hogy az áramütöttet minden komolyabb áramütés esetén - még akkor is, ha eszméletét csak pillanatokra vesztette el és minden beavatkozás nélkül magához tért - minél hamarabb feltétlenül vizsgálja meg orvos, hogy a vizsgálat eredményétől függően megtehesse az ún. késleltetett szívhalált meggátoló intézkedéseket.

1.9. ábra. Áramütés elromlott (testzárlatos) készülék esetén

a) érintésvédelem nélkül;

b) védővezetös érintésvédelemmel

Az áramütésnek súlyos égési szemkárosító és egyéb káros élettani hatásai is lehetnek, ezeket itt részletesebben nem tárgyaljuk.

Sajnos igen elterjedt tévhit az, hogy csak a nagyfeszültség (1000 V-nál nagyobb feszültség) életveszélyes, ami nem igaz! A halálos balesetek túlnyomó többségét a - háztartásokban és ipari üzemekben egyformán előforduló - 220 V-os vagy 380 V-os „kisfeszültség” okozza!

A villamos áramütés veszélye általában nagyobb, ha testünk két pólussal, ill. az áramkör egy pontjával és a talajjal aránylag nagy felületű csupasz bőrfelületen át érintkezik, és ez az érintkezés legalább fél másodpercig tart. Ebből következik, hogy azok a készülékek veszélyesebbek, amelyeket használat közben megmarkolunk. Ha ugyanis nem markoljuk meg a készüléket, hanem csak hozzáérünk, akkor áramütés esetén ugyanúgy gyorsan elrántjuk kezünket, mintha tüzes tárgyhoz érnénk hozzá.

Ugyanígy az is növeli az áramütés veszélyét, ha a földdel, ill. a földdel érintkező fémtárggyal nagy felületen, nagy nyomással vagyunk érintkezésben (pl. mezítláb rajta állunk, csupasz karral nekitámaszkodunk, vízben ülünk stb.). Ezért veszélyes helyek a fürdőszobák, az ún. hidegpadlós helyiségek és minden olyan helyiség, amelyben fémből készült csővezeték (központi fűtés, gázcső, vízcső stb.) van. (A hidegpadló, pl. a műkőlap a döngölt föld stb. vezetik az áramot.) Ugyanígy és ugyanilyen ok miatt veszélyes a szabadtéri környezet (kert, udvar stb.) is.

Azok a helyek is különösen veszélyesek áramütés szempontjából, amelyekben az emberi bőr nedves lesz vagy átázik (ilyenek természetesen a nedves és gőzös helyiségek, de ilyenek a meleg helyiségek is, mert ezekben az emberek izzadnak).

A kifogástalan villamos készülékek teljesen szabályszerű használata általában veszélytelennek tekinthető. Az azonban természetes, hogy minden villamos készülék előbb vagy utóbb elromlik, meghibásodik. Azért, hogy a villamos készülék hibája ne okozzon áramütést, különböző védőintézkedéseket kell tennünk.

Az áramütés szempontjából különösen veszélyesnek nem tekinthető, szigetelő padlójú helyeken elegendő arra vigyázni, hogy bőr- vagy gumitalpú cipőben legyünk és egyszerre ne érintsünk két villamos készüléket, vagy egy villamos készüléket és egy másik fémszerkezetet.

Az előzők szerint áramütés szempontjából különösen veszélyes helyeken (fürdőszoba, hidegpadlós helyiség stb.) villamos készüléket csak érintésvédelemmel ellátva használjunk! Rögzítetten felszerelt készülékek érintésvédelmét a villanyszerelő a felszereléskor már kiépíti. Dugaszolóval csatlakoztatható készüléket ilyen helyen csak védőérintkezős aljzatba dugaszolva használjunk! (Olyan balesetet is láttunk már, ahol a fürdőszobában használt mosógépet azért csatlakoztatták az előszoba kétsarkú konnektorába, mert azt hitték, hogy a veszélyesség szempontjából a konnektor helye a döntő, s így veszélytelenebb a nem nedves helyen levő konnektor használata.) Természetesen ezeken a helyeken tilos a kétsarkú kerek dugóval (1. az 1.6. ábrát) ellátott, védővezető nélküli készülékek használata. Nem veszélyes azonban itt sem a „kettős négyzettel” megjelölt (1.10. ábra) kettős szigetelésű készülék lapos, ill. kivágott dugóinak (1. az 1.5. ábrát) a konnektorba való csatlakoztatása sem, ha a készülék állapota kifogástalan.

Jó készülékek esetén az elmondott elővigyázatosság tökéletes biztonságot ad. Ha azonban a készülék elromlik, akkor ezek a védőintézkedések már csak a „mentőöv” szerepét töltik be. Nyilvánvaló tehát, hogy rossz készüléket használni - még e védőintézkedések mellett is - életveszélyes! Honnan tudhatjuk azt, hogy egy készülék meghibásodott? Ha azt látjuk, hogy a készülék szigetelése törött, sérült, repedezett, fém alkatrészt látunk a szigetelés alól előtűnni, akkor a készülék nyilvánvalóan hibás, veszélyes. Veszélyt jelezhet azonban az is, ha a szokásostól eltérő hangot ad, a szokásosnál jobban melegszik vagy nem működik céljának megfelelően (a porszívó nem szív, a hűtőgép nem hűt, a vasaló nem melegszik stb.). Ha ilyesmit észreveszünk, a villamos készüléket azonnal ki kell kapcsolni, és a további használat előtt villamos szakemberrel ki kell javíttatni. Teljesen felesleges és veszélyes dolog az egyszer már hibásnak talált készülék működését újra és újra kipróbálni, „hátha megjavul magától”. A villamos készülékek maguktól nem javulnak meg. Előfordulhat, hogy a hibás készülék is időnként jól működik, de ez csak olyan, mint amikor a lyukas fogból a fogorvos előszobájában „kiáll a fájás”. A lyukas fog sem gyógyul meg fogorvos nélkül, viszont a hiba, ill. baj növekedhet!

Igen sok baleset származik a villamos vezetékek érintéséből. Még a szigetelt vezetékek se arra készülnek, hogy azokat fogdossák vagy állandóan kézben tartsák, az oszlopokra szerelt, csupasz villamos vezetéknek pedig még a megközelítése is veszélyes!

A villamos feszültség lehet nagy- és kisfeszültség. A feszültség mértékegysége a volt (jele: V).

Nagyfeszültség az 1000 V-ot meghaladó feszültség (5000, 10 000, 20 000 ... stb. V).

Hazánkban a kisfeszültségű hálózatok névleges (nem a műszerrel mérhető, hanem a készülékre írt) feszültségértéke általában 400 V-nál nem nagyobb. Ilyen feszültség van jelen a legtöbb háztartási készülék kétsarkú dugaszolóaljzatán (a konnektoron); ezekben az egyik érintkező hüvely a másikhoz képest 220 V feszültségen van. A két érintkezőhüvely egyike a földdel van összekötve, a 220 V feszültségkülönbség tehát a földhöz képest is jelentkezik.

Az áramerősség - mint a neve is mutatja - a fogyasztáskor fellepő áram nagyságát („erősségét”) jellemző szám. Egysége az amper (jele: A).

Λ forgórészt nem tartalmazó fogyasztókészülék esetén annak ellenállása határozza meg, hogy adott feszültségnél mekkora áramerősség folyik át rajta.

Λ feszültség, ellenállás és az áramerősség számszerű összefüggése:

Így pl. a 220 V feszültségre kapcsolt 110 ohm (Ω) ellenállású vasalón át

A következő alapfogalom, amellyel meg kell ismerkednünk, a teljesítmény, ennek mértékegysége a watt (jele: W). Ez - a legtöbb háztartási készülék esetén (főzőlap, tűzhely, vasaló, vízmelegítő) - a készülékre kapcsolt feszültség, szorozva a készüléken átfolyó áramerősséggel. Példánkban a vasalónál a felvett teljesítmény az előzőek szerint a teljesítmény = 220 V * 2 A = 440 W.

Motorral működő háztartási készülék esetén az ún. „teljesítménytényező” miatt a teljesítmény kisebb a feszültség és az áramerősség szorzatánál, annak általában 60 ... 80%-a. Így pl. ha a 220 V feszültségre kapcsolt porszívó felvett áramerőssége 1 A, akkor a felvett teljesítmény: feszültség X áramerősség X 0,6, tehát

Az utolsó alapfogalom, amellyel meg kell ismerkednünk, a fogyasztás: Ezt mutatja a lakásban, az üzemben felszerelt fogyasztás-mérő, a „villanyóra”, és a fogyasztás az, amit meg kell fizetnünk.

A fogyasztást úgy kapjuk meg, hogy a készülék által felvett teljesítményt, amelynek mértékegysége watt (jele: W) megszorozzuk azzal az órákban mért időtartammal (h), ameddig a készülék be van kapcsolva. A fogyasztást éppen ezért wattórában (Wh) mérhetjük. Ennek ezerszerese a kilowattóra (kWh). Ebben az egységben mutatja a villanyóra is a fogyasztást. Így, ha 3 órán át vasalunk a példánkbeli 440 W teljesítményű vasalóval, akkor annak fogyasztása 3*440= 1320 Wh, vagyis ami ugyanaz 1320/1000 = 1,32 kWh. Ha pl. egy hónapban összesen 20 órát vasalunk, akkor fogyasztásunk 20*440 = 8800 Wh, azaz a villanyóra 8,8 kWh fogyasztást mutat.

A feszültség annak a hálózatnak jellemzője („erőssége”), amelyre készülékünket rákapcsolhatjuk. Minden készüléket csak olyan feszültségű hálózatra szabad rákapcsolni, ami a készülék adattábálájára rá van írva.

Az áramerősség a bekapcsoláskor létrejövő áram jellemzője, amely a rákapcsolt készülék ellenállásának nagyságától függ:

Egy készülék teljesítménye az a munka, aminek elvégzésére időegység alatt a készülék képes. Ez a feszültség és az átfolyó áram szorzatából számítható.

A fogyasztás (a hálózatból felvett munka) a teljesítmény és az idő szorzata.

1. Bevezetés