2. Gyermekbalesetek

2.1. Általános megállapítások

A gyermekbalesetek száma és súlyossága az utóbbi években - sajnos - nagymértékben növekedett. Ennek oka az, hogy a lakásokban egyre több és többféle villamos készülék van, amelyeket a gyermekek természetes kíváncsiságtól hajtva igyekeznek „megismerni”, sőt a készülék használatában, barkácsolásban „utánozzák” is szüleiket. De talán a legfontosabb, a gyermekbalesetek minden fajtájában azonos veszély-forrás a veszélyhelyzet tudatának hiánya, ami a megfelelő élettapasztalat hiányának tulajdonítható, hiszen a gyermek el sem tudja képzelni, hogy milyen baj érheti.

2.1.1. Gyakoriság

A legfrisebb rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint hazánkban 1981-ben 37 áramütéses gyermekbaleset fordult elő; s ezek közül hét halállal végződött. Ha ezeket az adatokat a megelőző három év átlagával egybevetjük, kitűnik, hogy a gyermekbalesetek gyakorisága az utolsó három évben az előzőnek majdnem a felével (42%-kal), a halálos balesetek száma pedig több, mint kétszeresére (133%-kal) növekedett!

2.1.2 Tipikus veszélyhelyzetek

A kisgyermek számára a lakásban a legnagyobb veszélyt a dugaszolóaljzatok (konnektorok) jelentik. Drótot, hajtűt, szöget dug beléjük, annak másik végét megfogja, vagy „doktor bácsit” játszva a fülébe vagy testvére fülébe dugja. A csak szerszámmal eltávolítható „vakdugó" (2.1. ábra) a legjobb és legolcsóbb védelem. Igen előnyös az is, ha a kisgyermekes családok lakásainak fogyasztásmérője (villanyórája) mellé áram-védőkapcsolót szereltetnek (ennek költsége kb. 1000 Ft), mert ez a legtöbbször akkor is működik, ha pl. a kisgyermek őrizetlenül levő törött vagy szétszerelt, de a hálózatra kapcsolva hagyott villamos készülék belsejébe nyúl.

2.1. ábra. Gyermekbaleset megakadályozására való „vakdugó”

A gyerekek szeretnek játszani a fürdőkádban is. Soha ne engedjük meg, hogy hálózati rádiót, vagy bármilyen készüléket vigyenek be magukkal és azt a fürdőkádból kapcsolgassák, mert ez kész baleset!

Nagyobb gyerekek maguk is barkácsolnak. Rádiót, tv-t javítanak, mert kezdetleges ismereteik alapján azt hiszik, hogy értenek hozzá. Egyre terjednek az erősáramú csatlakozású elektronikus játékok is. Ezek is szaporítják a veszélyforrások számát. Helyesebb, ha a gyerek felügyelet nélkül csak elemes vagy olyan készülékkel játszik, amelynek átalakítóját „adapterét” közvetlenül a konnektorba dugják, s így a gyerek nem fér hozzá az életveszélyes hálózati feszültséghez. A játék villanyvonatot csak a 2.2. ábra szerinti jellel jelölt „játéktranszformátorról” szabad táplálni, s a gyereket szigorúan rá kell szoktatni, hogy a transzformátorhoz, valamint a konnektort a transzformátorral összekötő vezetékhez nem nyúlhat.

2.2. ábra. A gyermekjátékok csatlakoztatására alkalmas biztonsági transzformátorok jelölése (e transzformátorok burkolatán van feltüntetve!)

A szabadban a sárkányeresztés, az oszlopra és a vezetékek melletti fákra mászás okozhat balesetet. Előfordult, hogy közvilágítási kandeláber nyitott ajtójú elosztójába nyúlt a gyermek.

Az iskolában az ottani villamos berendezések illetéktelen használata, elosztók ajtóinak kinyitása, fénycsöves vagy izzólámpás lámpatestekbe való belenyúlás szokott balesetet okozni.

2.2. Megtörtént gyermekbalesetek

2.2.1. Konnektorbaleset

Egy lakás faparkettás lakószobájában három és fél éves kislány játszadozott egyedül. Édesanyja kint főzött a konyhában.

A gyerek az egyik fiókban kutatva talált egy villamos készülékről leszerelt, kéterű csatlakozóvezetéket. A vezeték egyik végén rajta volt a dugaszoló, a vezeték másik végén a két ér csupasz volt. A gyerek fantáziája e vezetéket mindjárt az orvosok által használt sztetoszkóphoz hasonlította, s elkezdett ezzel „doktor bácsit” játszani. A két csupasz drótot - az orvostól eltanult módon - két fülébe dugta, majd a vezeték másik végén levő dugót különböző tárgyakhoz érintette.

Játék közben egyszer csak rájött arra, hogy a vezetéken levő dugót a konnektorba is be lehet dugni. Meg is tette (2.3. ábra). Természetesen a fülébe dugott két, csupasz éren keresztül életveszélyes áramütést kapott. A sikoltásra édesanyja berohant a konyhából, és kirántotta a vezeték dugóját a konnektorból.

2.3. ábra. Gyermekbaleset játékból a konnektorba dugott vezetékkel

A kislány nem veszítette el az eszméletét, de sokkos állapotba került és a vezetékkel való érintkezése helyén sebek keletkeztek. Édesanyja azonnal kihívta a mentőket, akik a kislányt kórházba szállították. Több napot töltött a kórházban, de még az áramütés után kb. egy hónappal is káros idegrendszeri elváltozások voltak tapasztalhatók rajta.

Az ilyen látványos „doktor bácsis” játék szerencsére ritka, de az sajnos szinte mindennapos, hogy óvódás korú gyerekek kötőtűt, hajtűt, szöget, drótot dugnak a konnektorba. De még az is előfordul, hogy járni sem tudó gyerek a kiságyából vagy járókájából kinyúlva dugja valamely játékának fém végét a közeli konnektorba.

Azt persze hiába tanácsolnánk, hogy a szülők minden pillanatban figyeljék gyermeküket. Az is reménytelen kísérlet lenne, hogy minden kis fémtárgyat elzárjunk a gyerek elől. Az viszont igenis javasolható, hogy az egyedül hagyott gyermek által elérhető konnektorokba (az újabb lakásokban e konnektorok szinte mindig a padló közelében vannak!) a szülők feltétlenül helyezzenek a KERAVILL-nál kapható, filléres értékű „vakdugót” (l. a 2.1. ábrát). Ez a dugó műanyagból készül és csak a hozzá adott szerszámmal vehető ki.

2.2.2. Fürdőszobai baleset

A lakás fürdőszobájában egy három- és egy négyéves kislány fürdött együtt. Ugyancsak a fürdőszobában szárította a haját villamos hajszárítóval a család tizenhat éves nagylánya. Megszólalt a telefon, a nagylány letette a hajszárítót a fürdőszobai székre és kiment a telefonhoz. Λ gyerekek kinyúltak a kádból és berántották a kádba a hajszárítót (2.4. ábra). Természetesen amikor az a vízbe esett, a víz hatására elvesztette szigetelőképességét és a két gyerek súlyos áramütést kapott, elvesztették eszméletüket és csak azért nem fulladtak a vízbe, mert szerencsére kevés víz volt a kádban. A nagylány visszajött a telefonálás után és ájultan találta a két gyereket. A kihívott mentők térítették őket magukhoz. Néhány napos kórházi kezelés után a két gyerek meggyógyult.

2.4. ábra. Áramütés hajszárítónak a fürdőkádba való berántásával

Az érdekesség az, hogy a családfő mérnök volt, aki a családját tulajdonképpen ki is oktatta az áram veszélyeire, azonban a család csak néhány hete költözött át a nagyszülők lakásából ebbe az új lakásba. A korábbi lakás fürdőszobája olyan nagy volt, hogy hasonló eset nem fordulhatott volna elő. A nagylány ezért nem is gondolt arra, hogy az új, kis fürdőszobában a gyerekek a kádból elérhetik a bedugaszolva hagyott villamos készüléket.

Sajnos ez sem egyedülálló eset, igen gyakori pl., hogy a hálózatra kapcsolt rádiót a fürdőkádból kinyúló gyerek megfogja és esetleg véletlenül a vízbe rántja. Arról már nem is akarunk beszélni, hogy volt olyan eset is, hogy a gyerek a fürdőkádban ülve a szülő által engedélyezett módon (állítólag egy filmen látott példa alapján!) hajszárítóval fújta a kádban úszkáló játékvitorlás vitorláját. Ez már szinte gyilkossági kísérlet!

Sajnos a fürdőszobai balesetek többsége halálos, ezért nagyon fontos, hogy a gyereknek eszébe se juthasson fürdőkádban ülve villamos készülékhez hozzányúlni, és - amennyire a mai fürdőszobák mérete ezt lehetővé teszi - ez ne is legyen lehetséges.

2.2.3. Sérült készülék miatt keletkezett baleset

Az apa hároméves kisfiával átment a szomszédba, a sógorához pumpát kérni, mert leeresztett gépkocsijának egyik gumija. A sógora nem volt otthon, de a garázs ajtaja nyitva volt. Az apa és a kisfia bementek, megtalálták a pumpát, és az apa a pumpával kijött a garázsból. Néhány lépés után észrevette, hogy a gyerek a garázsban maradt, azonnal visszament érte, de fiát eszméletlenül találta. A kisfiú a kórházba szállítás közben meghalt.

A vizsgálat megállapította, hogy a sógor a garázsban házilag gyártott hegesztőtranszformátort tartott hálózatra kapcsolt állapotban. A gyerek néhány másodperces egyedülléte is elegendő volt arra, hogy kíváncsian hozzányúljon e transzformátor szigeteletlen részéhez (2.5. ábra). A rendőri vizsgálat során vitatták azt, hogy az érintést megakadályozó burkolat sérült volt-e, vagy a házilagos gyártmányú transzformátornak eredetileg sem volt jó a burkolata.

2.5. ábra. Áramütés védőburkolat nélküli villamos készülék érintéséből

Általában nagyon kell vigyázni arra, hogy nem kifogástalan villamos készüléket még akkor sem szabad felügyelet nélkül a hálózatra kapcsolva hagyni, ha azt hisszük, hogy ebbe a helyiségbe nem léphet be senki. Büntetőjogilag még akkor is felelős a garázs tulajdonosa az elmondott esetért, ha a gyerek nem az apjával, a nyitott ajtón át jutott volna be a garázsba, hanem (akár lopási szándékkal is) felfeszítette volna az ajtót, és így jutott volna a veszélyes készülék közelébe. Persze az apa is eljárhatott volna nagyobb gondossággal, mert általa nem tökéletesen ismert helyen járva egyetlen pillanatra sem lett volna szabad szeme elől téveszteni a magára vigyázni még nem tudó, hároméves kisfiát. A gyerek halálához valószínűleg az is hozzájárult, hogy nem ismerték az elsősegélynyújtási szabályokat, sőt nem is a mentőket hívták, hanem saját kocsival vitték a kórházba, így mindenképpen későn került sor elsősegélynyújtásra.

2.2.4. Vezetéktoldás miatt keletkezett baleset

Egy három és fél éves kisfiú állólámpájuk toldott csatlakozóvezetékénél a toldást letakaró szigetelőszalagot játékból lebontotta, majd hozzányúlt a csupaszon maradt vezetékrészhez. Az áramütés hatására nem tudta a vezetéket eldobni magától (2.6. ábra). Nagyanyja a gyerek artikulálatlan ordítására rohant be a szobába és kirántotta a dugót a konnektorból. Az áramütés nem volt súlyos (szigetelt, műanyagpadlós szobában történt a baleset), de a kisfiú keze az érintés helyén csontig megégett.

2.6. ábra. Áramütés a szabálytalan vezetéktoldás megbontásával

A nagymama a szomszéd gépkocsijával a közeli rendelőintézetbe szállította, onnan a mentők a gyermekkórházba vitték, ahol megoperálták: combfelületéről vett bőrdarabbal bőrátültetést hajtottak végre. A kisfiú egy hónapig kórházban volt.

Az állólámpa csatlakozóvezetékét a fizikatanár apuka toldotta meg, aki azt jól tudta, hogy fizikailag a szigetelőszalag elszigeteli a csupasz vezetőrészeket, azt azonban már nem tudta, hogy a szakmai szabályok szerint a szigetelőszalagot csak olyan helyen szabad alkalmazni, ahol azt mechanikailag valamilyen lezáró fedél védi. A jól feltekert szigetelőszalag magától ugyan nem jön le a vezetékről, de felkunkorodó vége szinte csábítja a gyerekeket arra, hogy lefejtsék.

2.2.5. Padlóhoz szegezett vezeték miatt keletkezett baleset

Faparkettás szobában az állólámpát messze helyezték el a konnektortól. Mivel csatlakozóvezetéke így nem ért volna el a konnektorig, ezt meghosszabbították egy kéterű lapos, műanyag szigetelésű, ún. „zsinórvezetékkel”. Azért, hogy a hosszú vezetékbe ne botoljon bele senki, e vezetéket - teljesen szabályellenesen - úgy szegezték a padlóhoz, hogy a két ér közé verték be a szögeket. Az egyik helyen a szög megsértette a szigetelést, hozzáért a vezeték egyik eréhez és így feszültség alá került (2.7. ábra).

2.7. ábra. A vezetéket átszúró szög hozzáért a vezeték rézeréhez, feszültség alá került és áramütést okozott

A szobában játszadozó kétéves kislány megfogta a központi fűtés radiátorát, és másik kezével megtapogatta a szögeket. Amikor ehhez a (feszültség alá került) szöghöz ért, súlyos áramütést kapott.

A kihívott mentők a kislányt kórházba szállították, ahol két napig megfigyelés alatt tartották. A mentők közlése szerint a helyszínre érkezésükkor a gyerek görcsösen zokogva azt kiáltozta, hogy: „Anyu! Anyu! Mit csináltál velem?” Kétnapos kórházi kezelés után a kislányt gyógyultan hazaengedték.

2.2.6. Házi szivattyú miatt keletkezett baleset

A falusi családi ház udvarán az ásott kutat villamos hajtású szivattyúval szerelték fel. A felszerelést követően kb. 1 év múlva a szivattyúmotor járása közben többször kiolvadt a biztosító. A tulajdonos nem javíttatta ki a szivattyút, mert azt tapasztalta, hogy kis várakozás után a biztosítót kicserélve a motor újra kifogástalanul jár egy ideig. A ház vízfogyasztása nem tette szükségessé a szivattyú állandó vagy hosszú idejű járatását, így a hiba a tulajdonost nem zavarta különösebben.

A baleset reggelén a családból a két gyerek szülők nélkül maradt otthon. A gyerekeket már korábban is nagyon izgatta a szivattyú működése. Ezt a szülők tudták, de a motor kapcsolóját olyan magasra szerelték, hogy a gyerekek ezt nem tudták elérni, így nem törődtek különösebben ezzel az érdeklődéssel. A gyerekek azonban leleményesek! Egy kis szék és egy bot használata segítségével sikerült bekapcsolniuk a motort. Sok víz folyt a kút mellé s a keletkezett pocsolyában látszottak a gyerekek (2.8. ábra). Közben az egyik gyerek megfogta a kifolyócsövet, áramütést kapott, és a helyszínen meghalt.

2.8. ábra. Áramütés testzárlatos házi szivattyúberendezés érintése következtében

A vizsgálat megállapította, hogy a szivattyúmotor tekercselése menetzárlatos volt, hosszabb idő alatt ez nagyon felmelegítette a motort, amely meleg állapotban testzárlatossá vált. Ezért okozott a hosszabb bekapcsolás mindig biztosítókioldást. Itt most a gyerekek hosszú ideig hagyták bekapcsolva a motort, és a gyerek éppen abban az időpontban fogta meg a kifolyócsövet, amikor a motor a melegedés következtében már testzárlatos lett, de a biztosító még nem olvadt ki. Mezítláb a vízben állva ez halálos áramütést okozott.

Hibás villamos berendezést semmiképpen sem szabad javítás nélkül hagyni azzal, hogy „nekem így is jó!” Különösen veszélyes azonban az ilyen berendezés mellett óvodás korú vagy még fiatalabb gyermekeket felügyelet nélkül hagyni. Abban sohasem szabad bíznunk, hogy a gyerek nem tudja ezt bekapcsolni, mert a gyerek leleményes és van ideje a kísérletezésre!

2.2.7. Baleset sárkányeresztés közben

Egy tavaszi napon a gyerekek sárkányt eregettek alföldi városuk szélén a mezőn. Az egyik sárkány zsinórjaként kidobott, selejtes villamos tekercs vékony zománchuzalját használták. Ez ugyan nem volt elég hosszú és ezért megtoldották egy műanyag horgászzsinórral, de a közvetlenül a sárkányhoz csatlakozó 20-30 m a zománchuzalból volt.

A sárkány szépen szállt, de egy idő múlva fennakadt egy 22 000 V-os (22 kV) faoszlopos távvezetéken. Ez még nem okozott balesetet, mert a gyerekek a szigetelőanyagból készült horgászzsinórt fogták. Természetes azonban, hogy a gyerekek vissza akarták szerezni a sárkányt és ezért kezdték behúzni a zsinórt. Amikor az első gyerek a zománchuzalhoz ért (2.9. ábra) áramütést szenvedett és súlyos égési sebeket kapott. A kórházban mindkét karját amputálták, mégis a baleset után hat héttel meghalt.

2.9. ábra. Baleset sárkányeresztés közben

A szülőknek tudniuk kell, hogy hol játszik a gyerek. A játékra megengedett terepet nemcsak abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy van-e ott autóforgalom, hanem abból is, hogy van-e ott villamos vezeték. Ne engedjük a gyerekeket villamos vezeték közelében játszani!

Ettől függetlenül semmiképpen sem szabad a sárkány zsinórjául fémhuzalt használni. Az ilyen fémhuzal nemcsak vezeték közelében veszélyes, hanem pl. zivataros időben is.

2.10. ábra. Baleset kisfeszültségű csupasz szabadvezeték elszakításábóI

2.2.8. Csupasz kisfeszültségű szabadvezetékek által okozott balesetek

A) Egy kisfiú kertes házuk melléképületének falához egyágú létrát támasztott és ezen akart felmászni az épület tetejére. Közben a létra eldőlt és elszakította a melléképülethez csatlakozó csupasz szabadvezetéket. A gyerek lezuhant, és az elszakadt vezeték a mellére esett (2.10. ábra).

Egész hihetetlen szerencse folytán a gyerek életben maradt, a mentők gyors beavatkozása eredményes volt, csak a kezén és mellén szenvedett súlyos égési sérüléseket.

B) Egy másik családi ház udvarán a tulajdonos és a szomszédok 10-12 éves gyerekei cseresznyét szedtek. A fa tetejéről gyerekkézzel is könnyen elérhető volt a ház külső, csupasz villamos csatlakozó-vezetéke.

Az egyik, mezítláb és fürdőruhában fára mászó 12 éves kislány - fiúpajtása biztatására - kézzel megfogta az egyik vezetéket (2.11. ábra). Először szerencséje volt, mivel a nullavezetőt érintette, ami nem okozott áramütést. A fiú azonban tovább biztatta: „Fogd meg a másikat is!” A kislány megtette. Áramütést kapott és a vezetéket nem bírta elengedni. Egy másik kislánynak - aki a földön állt - feltűnt a fán levő kislány furcsa helyzete és arckifejezése, kiabált neki, majd látva, hogy valami baj van, felmászott hozzá és fürdőruhájánál fogva lerántotta. Mindketten a földre estek, az áramütött - csodával határos módon - magához tért.

A lármára előkerült a nagymama, hamar orvos is jött, elsősegélyt nyújtott és kihívta a mentőket. A balesetes kislány mindkét tenyerén súlyos égési sérülést szenvedett, ami miatt öt hétig kórházban kellett maradnia.

C) Egy hatéves, általános iskolai tanuló hazafelé tartott. A délelőtti szélvihar elszakította az utcai kisfeszültségű hálózat egyik vezetőjét. E vezeték a földön feküdt, a kisfiú lyukas tornacipőjével rálépett és áramütést kapott. Az áramütéstől összeesett, de esése közben szerencsére ki is szabadult az áramkörből. A közeli járókelők azonnal kihívták a mentőket és értesítették az áramszolgáltatót. A gyerek háromnapi kórházi ápolás után gyógyultan hazakerült.

2.11. ábra. Fára mászó gyerek áramüléses balesete

Ezeket a baleseteket csak azzal lehet elkerülni, hogy a gyerekeket kellő időben kioktatjuk a villamos vezetékek érintésének veszélyeire. Az a gyerek, aki komoly magasságban fára tud mászni, aki egyedül közlekedik az utcán, már feltétlenül elég nagy és értelmes ahhoz, hogy e veszélyeket megértse. Ha azonban erre nem tanította senki, akkor természetes kíváncsisága belerántja őt az ilyen balesetekbe.

2.2.9. Nagyfeszültségű szabadvezetékek által okozott balesetek

A) Bács-Kiskun megye egyik falujának főutcáján egy hatéves iskolás fiú játékból felmászott a 22 000 V-os vezeték vasoszlopára (2.12. ábra). Még mielőtt hozzáért volna a vezetékhez - kb. fél méter távolságra közelítette meg - a vezeték és a fiú teste között ív keletkezett. (Ez a nagyfeszültség hatására létrejövő villámszerű jelenség.) Elvesztette az eszméletét, de a lába beleakadt az oszlop vasszerkezetébe, ezért nem esett le. Amíg a szemtanúk telefonjelentése alapján az áram-szolgáltató a feszültséget kikapcsolta (ilyenkor mindig az illetékes áramszolgáltatót kell értesíteni!) még hat vagy hét átívelés következett be.

Az eszméletlen gyereket a tűzoltók a kikapcsolás után lehozták, a mentők kórházba szállították. Több hónapos kórházi ápolással sikerült az életét megmenteni, és idegsebészeti beavatkozással elérték, hogy ma már bot nélkül járhat iskolába. Megrendítő azonban, milyen borzalmas fájdalmakat élt át a gyerek. Jellemző erre, hogy amikor a kórházi ápolás alatt egyszer ki tudta rántani kezét az állandó lekötésből, fájdalmában leharapta mutatóujjának első percét.

2.12. ábra. Nagyfeszültségű vezeték vasoszlopára mászó gyerek balesete

B) Egy tízéves kisfiú községük egyik utcájában nagyfeszültségű szabadvezetéki oszlop közelében játszott. Ezen az oszlopon nagyfeszültségű transzformátor is volt. A kisfiú játékbabáját dobálgatta. Egyik dobása túl nagyra sikerült, a játékbaba fennakadt az oszlop tetején, a transzformátor nagyfeszültségű szigetelői közelében.

A gyerek felmászott az oszlopra kedvenc játékáért. Miközben a babáért nyúlt, jobb karjával hozzáért a nagyfeszültségű vezetékhez. Az áramütéstől lezuhant az oszlopról.

A közelben lakó tanár meghallotta a fiú jajgatását, szakszerű elsősegélyben részesítette és kihívatta a mentőket. Ennek köszönhető, hogy a kisfiú életben maradt, de súlyosan megégett jobb karját amputálni kellett.

C) Az egyik Baranya megyei községen át új nagyfeszültségű távvezetéket építettek. A távvezeték vonalához túl közel esett az egyik község orvoslakásának udvarán levő gyümölcsfa. Az áramszolgáltató ezért - az előírásnak megfelelően - a fát ki akarta vágni. Az orvos sajnálta gyümölcsfáját, és ezért minden összeköttetését igénybe vette, hogy a fát hagyják meg. Hosszú huzavona után végül is a távvezetéket építő vállalat belement abba, hogy - a szabályok aránylag kis mértékű megsértésével - a fát ne vágják ki, csak ágait szabják le annyira, hogy ne okozzon közvetlen veszélyt.

Eltelt egy év. Az orvost áthelyezték egy másik községbe, s egy másik orvos került a helyére, aki nem ismerte az előzményeket. Közben a fa is megnőtt egy kicsit. Az áramszolgáltató szerelője, aki látta, hogy a fa meg van nyírva, úgy gondolta, hogy kollégái ennek megnyírásakor „kicentizhették” a szabályos távolságot.

Az új orvos 12 éves fia felmászott a gyümölcsfára, s az általa már el nem érhető, túl magasan levő gyümölcsöket egy hosszú bot segítségével verte le. Közben e bottal hozzáért a nagyfeszültségű vezetékhez (2.13. ábra). A boton keresztül áramütést kapott, ez azonnal megölte. A perceken belül odaérkező orvos apa sem tudott segíteni rajta.

2.13. ábra. Áramütés a nagyfeszültségű vezetékhez hozzáérő gyümölcsverő boton át

A nagyfeszültségű szabadvezeték még veszélyesebb, mint a kisfeszültségű. Ez már akkor is halálos vagy igen súlyos égéseket okozó áramütést okozhat, ha nem érünk hozzá, hanem csak megközelítjük vagy bottal, esetleg más, nem eléggé jól szigetelő eszközzel érünk hozzá. A laikus abból veheti észre, hogy nagyfeszültségű - és nem kisfeszültségű - szabadvezetéket lát, hogy a nagyfeszültségű porcelánszigetelőknek „gallérja” van (2.14. ábra). A gyerekeket minden szabadvezeték megközelítésétől el kell tiltani, így az ő tanításukban nem kell különbséget tenni kisfeszültségű és a nagyfeszültségű szabadvezeték között.

2.14. ábra. Szabadvezetéki állószigetelők a) nagyfeszültségű; b) kisfeszültségű

Ez utóbbi borzalmas - és sajnos nem egyedülálló - gyermekbaleset is figyelmeztethet bennünket arra, nem szabad alkudoznunk a szabályokat betartani akaró szakemberekkel. Igaz, hogy a biztonsági szabályok megsértése nem mindig okoz balesetet, de minden esetben nagymértékben növeli a baleseti veszélyt. Saját gyermekünk vagy más gyermekének élete függhet attól, hogy nem beszéljük rá, nem ösztönözzük arra a szakembereket, hogy „fél szemüket behunyva” megtűrjék a szabálytalanságokat.

2.3. A gyermekbalesetek tanulságai 2.3.1. A szükséges felügyelet

A látott vagy hallott konkrét balesetek mindig megdöbbentik az embereket. Különösen megrázza a közvéleményt a halálos gyermekbaleset, továbbá az olyan baleset, amely a gyereket egy életre rokkanttá teszi. Ilyenkor mindig keresik a felelőst, s hibáztatják a szülőt, aki „elmulasztotta a kötelező felügyeletet”. Pedig ez a felügyelet nem is olyan egyszerű és nem is mindig biztosítható. Sokan talán azt is mondhatják, hogy a gyufának a kisgyerek közelében hagyása nagyobb veszély, mint a villamos veszélyek, mert a gyufával egy egész épületet is fel lehet gyújtani. Igen, a gyufa veszélyesebb, de ahhoz, hogy a gyufával tényleg bajt csináljon a gyerek, idő kell, az áramütés viszont egyetlen pillanat alatt is ölhet! Így a gyufa szempontjából elegendő az a felügyelet, hogy a szülő vagy nagyszülő a szomszéd szobában, konyhában tevékenykedik, de a villamos baleseteket ezzel nem tudja megakadályozni.

A baleseti veszély szempontjából a gyerek legfontosabb tulajdonsága, hogy kíváncsi, tevékeny és nem látja át tettének következményeit. Ezért a felügyelet egyetlen pillanatra való kimaradása is elegendő ahhoz, hogy hozzányúljon minden olyan villamos berendezéshez, amihez egyáltalán hozzá tud férni. Állandóan pedig nem lehet egy gyereket szemmel tartani, állandóan utasítgatni, minden lépésében korlátozni.

Mi hát a megoldás? Csak az, hogy nem az óvodás korú és ennél kisebb gyerekeket tartjuk állandó felügyelet alatt, hanem a villamos berendezéseket. Minden szülő ismeri a gyerekek „lerántós” korszakát. Ilyenkor gondosan eltesznek minden törhető vázát, lerántható terítőt a lakásban, ugyanakkor nem gondolnak a villamos berendezésekre. Pedig talán a vázatörési veszélyénél is nagyobb az áramütés okozta életveszély! Egyetlen tanácsunk lehet: zárjuk el az ilyen korú gyerekek elől vagy tegyük magasra, általa el nem érhető helyre az összes villamos készüléket! A konnektorokat nem tudjuk áthelyezni, de ezekbe helyezhetünk vakdugót (1. a 2.1. ábrát). A fürdőkádban ülő gyerek közelébe még akkor se engedjünk villamos készüléket, ha arra állandóan vigyázunk!

Mindenki ajánlja - nemzetközileg is! - azt, hogy minden olyan lakásba szereljenek áram-védőkapcsolót, amelyben kisgyerekek vannak. Ez valóban lényegesen csökkenti a veszélyt; a hazai pénztárcákat ismerve mégsem szükséges feltétlenül, hogy egy ilyen, ezer forint körüli összegbe kerülő (és nem is mindig kapható) berendezést felszereljenek. Az előzőkben mondottakkal e nélkül is megoldható a gyermekek biztonsága.

2.3.2. A megelőzés egyéb szempontjai

Természetesen hibás villamos készüléket, sérült villamos berendezést, toldott vezetéket olyan lakásban sem szabad használni, ahol nincs gyerek. Ahol azonban gyerek van, ott mindig számolni kell azzal, hogy a gyerek kíváncsiságból még az ép, de törékeny vagy könnyen szétszedhető villamos készülékeket is felnyitja. A lehetőség szerint tehát egyáltalán ne hagyjuk felügyelet nélküli gyerekek közelében villamos berendezéseket és vezetékeket, de tökéletes épségükről és masszív kivitelükről mindenképpen gondoskodjunk!

2.3.3. A nevelés, oktatás szerepe

Minden kisgyerek ismeri a versikét: „Kés, villa, olló, gyerek kezébe nem való.” Mi sem ismerünk azonban olyan versikét, ami a villamos készülékek veszélyeitől óvná a gyerekeket. De mindegy: verssel vagy vers nélkül mindenképpen fel kell hívnunk a gyerekek figyelmét arra, hogy a villany veszélyes, hálózatra kötött villamos készülékhez ne nyúljon, vezetékeket ne fogdosson, szabadvezetékekre ne másszon, azokat lehetőleg messziről kerülje el.

Az a gyerek, aki már fára tud mászni, és akit hagyunk egyedül járni az utcán, már feltétlenül elég okos ahhoz, hogy e veszélyekre kioktassuk. Ez feladata a szülőknek is, az iskolának is. Egyik sem hivatkozhat arra, hogy ez csak a másik dolga.

2.15. ábra. Dugaszolóval egybeépített hálózati „adapter”

Ha a gyereknek villamos játékot veszünk, akkor az lehetőleg csak elemes hajtású legyen, vagy (gondolunk itt a villanyvasútra) játéktranszformátorral csatlakozzék a hálózatra. Ezt a transzformátort a

2.2. ábra szerinti jelről ismerhetjük meg.

Az új, elektronikus játékokat csak olyan adapterrel kapcsoljuk a hálózatra, amely a dugaszolóval egybe van építve (2.15. ábra), s így a belőle kijövő vezeték már nem veszélyes. Minden esetben tanítsuk meg a gyereket arra, hogy a transzformátor már veszélyes, ez nem játék, ehhez ő nem nyúlhat, csak az erre csatlakoztatott játékokhoz.