3. A háztartási balesetek

3.1. Általános megállapítások

Miért nagyobb a háztartási villamos balesetek veszélye ma, mint régebben? Egyrészt azért, mert a háztartásokban egyre több villamos gép, készülék van, és közülük egyszerre több készüléket is használnak, másrészt, mert a lakásokat sokféle fém csővezeték hálózza be. Régebben a cserépkályhás, parkettás szobában az ember a földtől biztosan el volt szigetelve. Ma a központi fűtés vagy gázfűtés csővezetéke a lakások szigetelt padlójú szobáin is átmegy, s az ezekhez hozzáérő ember villamos áramütés szempontjából ugyanolyan veszélyben van, mintha mezítláb a csupasz földön állna, mivel „földpotenciált” érint.

A villamos fogyasztóberendezések alapvető feladata, hogy velük meghatározott munkát elvégezzenek. A háztartásokban ezeket a berendezéseket, készülékeket villamosan nem képzett személyek (laikusok) kezelik, ők csak azt észlelik, hogy a készülék működik vagy nem. Úgy gondolják, ha a készülék működik, akkor jó is; és csak akkor rossz, ha nem működik. Pedig a készülék jóságához legalább ilyen lényeges az, hogy a készülék ne legyen életveszélyes. Ez magának a készüléknek szabványos kialakításán és az előírásoknak megfelelő helyszíni szerelésén (csatlakoztatásán) kívül csak a gondos (nem felelőtlen, nem könnyelmű) és szabályos (rendeltetésszerű) használatával érhető el. Észre kell venni, ha a készülék sérült, vagy működése a szokásostól eltér (szívja ugyan a port, jól kimossa a ruhát, de más a hangja mint máskor, jobban melegszik, szikrázik stb.), s ilyenkor nem szabad tovább dolgozni vele: csak akkor, ha már szakembernek megmutattuk. Soha ne bízzunk abban, hogy a készülék „magától megjavult” - A villamos szakmában ilyen csoda nincs! Ez a „megjavulás” csak olyan, mint amikor a lyukas fogunk a fogorvosi váróteremben abbahagyja a fájást.

Azt tudomásul kell venni, hogy a háztartási készülékeket a gyakorlatban nem tartják karban (legtöbbnyire még akkor sem, ha a kezelési utasítás előírja az évenkénti felülvizsgálatot és karbantartást). Ezeket szakember leginkább csak akkor látja, amikor felszereli (ha konnektorba dugaszolható, akkor még felszerelésekor, helyére állításakor sem) és akkor, ha elromlik. Ezért fontos, hogy a laikusok is felismerjék, hogy mikor romlott el a készülék, s melyik konnektorba szabad azt bedugni? A többi (hibakeresés, javítás, felszerelés, leszerelés stb.) már a szakember dolga.

3.1.1. A háztartások villamos berendezései

A lakások villamos berendezése a fogyasztásmérőnél (villanyóránál) kezdődik. Ami ez előtt van, az épületen belül a háztulajdonosé (pl. IKV), épületen kívül általában az áramszolgáltató vállalaté.

A fogyasztásmérő tábláján egy, két vagy három kismegszakító, közismert nevén: kisautomata van felszerelve. Ezek célja az, hogy önműködően kikapcsoljanak, ha a ház közös „fővezetéke” a megengedettnél több készülék rákapcsolása vagy rövidzárlat következtében tűzveszélyes hőmérsékletre felmelegedne. Az ezekre a kismegszakítókra ráírt szám (régebbi típusokon a középen levő négyszögletes gombra ráírt, újabbaknál az „No” betűk után feltüntetett szám) jelzi azt, hogy hány ampert fogyaszthatunk a hálózatról. A háztartási készülékek teljesítménye általában wattban van megadva. Egyszerre csak annyi fogyasztókészüléket kapcsolhatunk be a lakásban, hogy ezek wattértékeinek összege ne legyen több, mint a kismegszakítón feltüntetett szám 220-szorosa. Ha mégis többet kapcsolnának be, akkor egy kis idő múlva - a vezetékek felmelegedésekor - ez a kismegszakító önműködően kikapcsol. Néhány készülék kikapcsolása és egy kis hűlési idő után a kismegszakítót a rajta levő négyszögletes gomb megnyomásával vagy lefelé mutató kapcsolókarjának (kallantyújának) fölfelé állításával újra be lehet kapcsolni.

3.1. ábra. Kismegszakítók (kisautomaták) a) régebbi (EBa) típus; b) újabb típus

Ez a kismegszakító azonban nemcsak ezért fontos számunkra. Ez kapcsol ki minden zárlat (rövidzárlat, testzárlat) esetén is. A zárlati kikapcsolás mindig hirtelen, hallható csattanással történik! A zárlat mindig hibát jelent: ezért ilyenkor mindig csak a hibás készülék vagy vezetékrész kikapcsolása (dugaszolható készülék dugójának a konnektorból való kihúzása) után szabad a kismegszakítót visszakapcsolni. Előfordul az is, hogy lámpa bekapcsolásakor kiégett izzó okozza a zárlatot. Ilyenkor a kismegszakító működése nyomán a zárlat az izzón belül megszűnik, a kismegszakító minden további nélkül visszakapcsolható, de az izzó tönkrement, azt ki kell cserélni.

Ezt a fogyasztásmérő táblájára felszerelt kismegszakítót kell kézzel kikapcsolnunk minden olyan esetben, amikor a lakás villamos berendezésén javítást, karbantartást akarunk végezni (pl. vízzel lemossuk a felszerelt kapcsolókat, konnektorokat, a foglalatba beletörött izzót akarunk a foglalatból „kibányászni”). A kikapcsolást a régebbi kismegszakítón levő kis piros, kör alakú gomb megnyomásával, az újabbakon a kapcsolókar (kallantyú) lefelé állításával lehet elvégezni.

A lakás előszobájában, általában jó magasan, a padlóról alig elérhetően találjuk a lakás „főelosztóját” (biztosítótábla). A fogyasztás-mérőtől jövő egyetlen közös vezeték itt oszlik szét a lakás különböző részeit tápláló „áramkörökre”. Minden áramkörnek az újabb lakásokban külön kismegszakítója, régebbi lakásokban külön olvadóbiztosítója („biztosíték”) van. Ha a túlzottan sok fogyasztókészülék egyszerre történt bekapcsolásával nem a fogyasztásmérő terhelhetőségét léptük túl, hanem csak egy áramkör terhelhetőségét, akkor nem a fogyasztásmérő melletti kismegszakító kapcsol ki, hanem csak a túlterhelt áramkör elosztótáblán levő kismegszakítója vagy olvadóbiztosítója (nem az egész lakásban lesz sötét, hanem annak csak egy részében). Ha kismegszakító van felszerelve, ennek visszakapcsolása egyszerű: ugyanúgy a négyszögletes gombot kell benyomni vagy a kallantyút felfelé állítani, mint ahogy azt a fogyasztásmérő melletti kismegszakítónál leírtuk.

3.2. ábra. Becsavarható (D-rendszerű) olvadóbiztosító

Ha azonban olvadóbiztosító van felszerelve, akkor annak fejét az izzólámpákhoz hasonlóan ki kell csavarni, az abból kijáró „betétet" gyári új betéttel kell kicserélni. Bármilyen más módon „javítani” nemcsak tilos, de tűz-, és életveszélyes is! Biztosítóbetétek a KERAVILL-nál kaphatók. A kiégett betétet nem szabad nagyobb áramerősségűre cserélni, mint amennyi a régi betétre rá van írva (az aljzat megrongálása nélkül nem is lehet nagyobb áramerősségűt a régi helyére becsavarni! Ajánlatos tartalékot vásárolni, de vásárláskor vagy azt kell megmondani, hogy hány A-es a betét, vagy legalább, hogy milyen a tetején levő (becsavart állapotban is látható) jelzőgomb színe (6 A-es zöld, 10 A-es vörös, 16 A-es szürke).

3.3. ábra. NDK gyártmányú áram-védőkapcsoló

Az áramkör vagy az áramkörre kapcsolt készülék zárlata esetén is az áramkör kismegszakítója kapcsol ki, vagy ennek olvadóbiztosítója olvad ki, de ilyenkor legtöbbször ezenkívül még a fogyasztásmérő melletti kismegszakító is lekapcsol (ezt is vissza kell kapcsolni).

Ritkábban az is előfordul, hogy érintésvédelmi kapcsoló (ún. áram-védőkapcsoló) is van felszerelve erre az elosztótáblára. Ez kizárólag akkor kapcsol ki, ha testzárlatos - tehát életveszélyes, rossz szigetelésű - készüléket kapcsolnak be. Ilyen esetben ezt a kapcsolót csak az elromlott készüléknek a kikapcsolása (dugaszolójának kihúzása) után lehet visszakapcsolni. A hazánkban kapható árain-védőkapcsolókon általában FI jelzés van. Ezeken van egy próbagomb is aminek megnyomása esetén a kapcsoló (persze csak ha jó!) kikapcsol.

3.1.2. A hálózat és a készülékek hibái

Mi lehet a hálózat hibája? Vagy az, hogy a vezeték szigetelése elromlik, megsérül, elég, vagy megszakad a vezető, kötésénél rossz lesz az érintkezés.

Ha a vezeték szigetelése romlik el, az áram ezen a sérülésen át (ugyanúgy, mint a vízvezetéki csőből a víz a cső esetleges repedésén keresztül) kiáramlik. Ha az így fellépő áram a másik vezetékhez záródik, akkor rövidzárlat van, ha pedig egy - nem a villamos berendezéshez tartozó, vagy nem az áram vezetésére szolgáló - fémszerkezethez, akkor ezt földzárlatnak vagy testzárlatnak nevezzük. A rövidzárlat nagy áramerőssége miatt túlzottan felmelegíthetné a vezetéket, és tüzet okozhatna. A földzárlat és testzárlat viszont az ezeket a fémszerkezeteket gyanútlanul érintő ember testébe kerülne és ezzel áramütést okozna, ezért mind a rövidzárlatot, mind a testzárlatot, ill. földzárlatot nagyon gyorsan ki kell kapcsolni. Ezt a gyors kikapcsolást végzik (az előző, 3.1.1. pontban már ismertetett) kismegszakítók és olvadóbiztosítók.

Ha a vezeték szakadt vagy kötésénél rossz az érintkezés, akkor két eset lehetséges: vagy teljes a szakadás, teljesen rossz az érintkezés, akkor az erre a vezetékre kapcsolt villamos készülék nem kap áramot, nem működik. Ez természetesen nagyon kellemetlen, de veszélyt nem okoz. Ha a szakadás helyén a két fémrész - ha nem is jól, de -érintkezik egymással, ill. a vezeték kötésénél a csavar meglazult, akkor az áram keresztül tud menni ezen a szakadáson, rossz érintkezésen, az erre a vezetékre kapcsolt készülék működik, de a rossz érintkezés helyén szikrák keletkeznek. Ezek a szikrák tűzveszélyt okoznak, és a vezeték szigetelését elégetve testzárlatokhoz, rövidzárlatokhoz vezethetnek. Ez tehát veszélyes állapot. De honnan ismerhetjük fel ezt a veszélyt? Ha a szakadás, rossz érintkezés utáni vezetékszakaszra izzólámpa van kapcsolva, akkor ennek pislogása jelzi a rossz érintkezést.

Motoros fogyasztónál vagy hőkészülékeknél ilyen látható jel nincs, de csendben a szikrák önmagukban is hallhatók, rádiózás esetén pedig ezek a szikrák a közelben levő rádió recsegését okozzák. Az ilyen rossz érintkezést feltétlenül ki kell javíttatnunk. Általában ezt célszerű szakemberre bízni, de ha feszültségmentesítés után alaposabban megnézve azt látjuk, hogy valamelyik csavar laza, azt egy csavarhúzóval magunk is meghúzhatjuk. (A villamos berendezésben minden csavarnak szorosnak kell lennie, a laza csavar mindig hibát jelent!) Természetesen csak akkor nyúlhatunk ezekhez a csavarokhoz, ha előzőleg a fogyasztásmérő (villanyóra) tábláján levő kismegszakítót (ha több van, akkor mindegyiket) kikapcsoltuk.

A villamos készülékek is lehetnek rövidzárlatosak, testzárlatosak vagy szakadásosak; de ezenkívül a forgógépek meg is szorulhatnak, s az elektronikus készülékekben más hiba is lehet. A készülék zárlata vagy szakadása, rossz érintkezése esetén ugyanúgy ki kell javítani, mint a hálózat hibáját. A különbség csupán annyi, hogy dugaszolható készülék esetén nem kell a javítás előtt a kismegszakítót kikapcsolni, hanem sokkal célszerűbb a készülék dugóját kihúzni a konnektorból.

Ha a készüléknek más hibája van, ez közvetlenül ugyan nem jelent fűz- vagy életveszélyt, de közvetve gyakran igen. A megszorult motoron, a hibás elektronikus készüléken a legtöbb esetben nagyobb áram folyik, mint rendes esetben; ez igen gyakran annyira túlmelegíti a készüléket, hogy elégíti a szigetelését és így ennek következtében testzárlat keletkezik. Nagyon fontos, hogy az ilyen elromlott készüléket ne használjuk tovább, hanem javíttassuk meg szakemberrel.

3.2. Megtörtént háztartási balesetek

3.2.1. Dugaszolható készülékekkel történt balesetek

A) Faluhelyen egy nyári délután a kisbabát csecsemő-tanácsadásra akarták vinni. Fontosnak tartották, hogy az orvos előtt a csecsemő frissen vasalt ruhácskában legyen, ezért az ifjú mama a földes padlójú nyári konyhában vasaláshoz fogott. A vasalást természetesen ma már faluhelyen is villanyvasalóval végzik, de a mamának eszébe sem jutott, hogy a vasaláshoz cipőt húzzon, vagy legalább szigetelőanyagú (gumi-, műanyag, kókusz-) szőnyegre álljon. Sajnos a vasaló testzárlatos volt és így a mezítlábas, földes padlón álló mama a vizes ruhán át áramütést kapott. Az áramütés következtében elesett és esés közben felborított egy, a közelben álló, vízzel telt vödröt. Természetesen magával rántotta a hibás vasalót is a víztócsába, s ennek fémtestén át az áramütés fennmaradt.

A helyiségben a heverőn ült a nagymama, karján a meztelen kisbabával. Lába beleért a kiömlött víztócsába, ami a beleesett hibás vasalótól szintén feszültségre került. Így mind a hárman áramütést kaptak.

A nagy zajra felfigyelt a kertben dolgozó nagypapa, bement a nyári konyhába és döbbenten látta, hogy az egész családja eszméletlenül hever a földön. Szerencsére ő jó állapotú (nem lyukas) gumicsizmában volt, így nem kapott áramütést, s felmérve a helyzetet, kihúzta a vasaló dugóját a konnektorból. Ezután eszméletlen családtagjait kivitte az udvarra, és kiabálással segítséget hívott. A közelben lakó orvos percek alatt odaérkezett, de a fiatalasszonyon már nem tudott segíteni: ő már meghalt. A nagymama és a kisbaba égési sérülésekkel kórházba került.

A villamos vasaló a háztartások egyik legveszélyesebb villamos kéziszerszáma. Sajnos elég gyakori, hogy a vasalás helyét a konnektortól messze választják meg, s így a vasalás közben a vasaló vezetéke megfeszül, és az állandó rángatástól megsérül. Az is majdnem állandó szokás, hogy a háziasszonyok a vasalást nem a parkettás vagy padlós szobában, hanem a köves vagy földes padlójú konyhában, fürdőszobában végzik, ami pedig növeli az áramütés veszélyét. Ezért csak azt lehet tanácsolni, hogy a vasalást vagy parkettás, szigetelő padlójú helyiségben, vagy szigetelőanyagú szőnyegen állva végezzék. Villamos készülékhez - különösen villamos vasalóhoz vagy más villamos kézi-szerszámhoz - semmiképpen se nyúljunk mezítláb a földön állva!

3.4. ábra. Testzárlatos vasaló által földes padlójú nyárikonyhában okozott áramütéses baleset

B) Egy háziasszony földes padlójú konyhájában olyan villamos vasalóval vasalt, amelynek kéterű csatlakozóvezetéke nem volt rászerelve a vasalóra, hanem ún. „vasalócsatlakozóval” lehetett ezt a vasalóra csatlakoztatni. (A régebbi típusú vasalók mind ilyenek voltak, ma már - éppen az itt leírt veszélyek miatt - ezt a megoldást inkább csak a kávéfőzőknél alkalmazzák.) A vasalócsatlakozó porcelán része - egy korábbi vasalás alkalmával a földre esve - eltörött (3.5. ábra). A férj azonban rájött arra, hogy a törött porcelán részt a csatlakozóból kipiszkálva, semmi akadálya sincs annak, hogy a csatlakozót rádugaszolja a vasaló kiálló érintkezőjére, és a vasaló így működik. Vasalás közben a csatlakozóvezeték megfeszült, megrántotta a csatlakozót, amelynek érintkezője a porcelánbetét hiányában így hozzáérhetett a vasaló testéhez. Az érintkezés következtében a vasaló teste feszültségre került, és így a vasalást végző háziasszony a vizes ruhán át áramütést kapott. Valószínűleg meg lehetett volna menteni, ha azonnal kiszabadítják az áramkörből, a férj azonban bent volt a szobában, s mire kijött a konyhába, felesége már halott volt.

3.5. ábra. Balesetet okozó törött vasalócsatlakozó

A villamos készülékek alkatrészei nem díszek, hanem fontos biztonsági feladatuk van. Így törött, repedt, hiányzó alkatrészű villamos készüléket még akkor sem szabad használni, ha az látszólag hibátlanul működik. Ebben az esetben is, csupán egy néhány forintos porcelán alkatrész cseréjével el lehetett volna kerülni a halálos balesetet. Ezért a cseréért még egy szakműhely sem kért volna 20 . . . 30 forintnál többet!

C) A villamos mosógép műköves padlójú fürdőszobában volt. A mosógép dugóját az aljzatból mindig kihúzták a mosás után. A gyakori húzogatás során persze több ízben le is ejtették ezt a dugót, amely egyik alkalommal eltörött. A törés azonban fémrészt nem érintett, s így a család továbbra is ezt a törött dugót használta. Egy alkalommal a háziasszony - a mosáshoz előkészülve - úgy dugta be a dugót, hogy közben a törött részen keresztül hozzáért a feszültség alatt levő fémrészhez. Sajnos a keze vizes volt, és a kisméretű fürdőszoba szűkös körülményei között a dugó bedugásakor a másik kezével a gázboyler gázcsövébe kapaszkodott (3.6. ábra). Az áramütés közvetlenül a szívét érte és a segítség megérkezése előtt meghalt.

3.6. ábra. Törött csatlakozódugó által okozott áramütéses baleset

A törött dugaszoló súlyos veszély! Meg kell szoknunk azt, hogy csak hibátlan dugót használjunk és egyik kezünkkel mindig a dugó szigetelő részét fogjuk meg, míg másik kezünkkel az - ugyancsak hibátlan - konnektor szigetelő részét szorítsuk a falhoz! Nagyon helytelen az a szokás, amely szerint a dugót a vezetékénél fogva próbálják kirántani. Ez előbb vagy utóbb vagy a vezeték sérülését vagy a vezetéknek a dugóból való kihúzódását okozza, ami mindenképpen balesetveszélyes. Ha a dugaszolóaljzatot a másik kezünkkel nem rögzítjük a falhoz, akkor előbb-utóbb az lazul ki. Az itt leírt esetben a balesetet ugyan nem ezek okozták, hanem az, hogy a dugó törött volt; de az súlyosbította, hogy a háziasszony a másik kezével belekapaszkodott a gázcsőbe. Ha megfogadta volna tanácsunkat, és mindig így kezelte volna a dugót, akkor egészen biztos, hogy - harmadik keze nem lévén - nem tudott volna dugaszolás közben a földeltnek tekinthető gázcsőhöz érni, sőt a dugó el sem törhetett volna.

D) Egy középiskolai leánykollégium fürdőjében két háztartási mosógép állt a lányok rendelkezésére. Ezeket a tanulók bármikor, minden felügyelet nélkül igénybe vehették. Az egyik alkalommal három lány mosott, mindhárman mezítláb. Már éppen a mosás végén tartottak, amikor az egyikük a kimosott ruháért a mosógépben levő vízbe nyúlva erős áramütést érzett. Közölte ezt társaival, akik - életkorukra jellemző meggondolatlansággal - szintén ki akarták ezt próbálni. Az egyik lány merész mozdulattal belenyúlt a vízbe, a másik ugyanakkor rátámaszkodott a mosógépre. Aki belenyúlt, az áramütés hatására felkiáltott; erre a másik lány (szabad karjával) elkapta és elrántotta társát. Ezzel azonban ő is az áramkörbe került, és ő is áramütést kapott. Mindketten a földre estek. Azonnal mentőket hívtak, akik mindhárom lányt kórházba szállították; szerencsére komolyabb bajuk nem esett, így 24 órás megfigyelés után másnap mindhármukat hazaengedték.

A javítóvállalat csak harmadnap vitte el a mosógépet a műhelyébe, és így először az ellenőrző szigetelésmérések a szigetelést megfelelőnek mutatták. A balesetek miatt a javítást mégis komolyan vették, a mosógépet a mérések eredménytelensége ellenére szétszerelték és így rájöttek arra, hogy a motortartó szigetelőlábakra az idők folyamán az igen gyakori mosástól annyi textilszál, pihe rakódott rá, hogy ez a „híd” nedves állapotban - ami a nem tökéletes tömítések miatt az

3.7. ábra. A lerakódott textilszálak nedves állapotban lerontották a kettős szigetelésű mosógép védőszigetelését, s ez balesetet okozott

alkalmanként több óráig is tartó folyamatos mosás után könnyen létrejöhet - vezeti az áramot, és ez okozta az áramütéses baleseteket (3.7. ábra). A hiba itt tulajdonképpen az volt, hogy a háztartási célra készített mosógépeket ilyen - szinte ipari igénybevételt jelentő - igen gyakori mosásokra használták. Könnyen elképzelhető, hogy a fiatal lányok nem sokat törődtek a gépek tisztításával és rendbentartásával, s a kollégium sem törődött rendszeres ellenőrzésükkel és karbantartásukkal.

E) Egy kis lakás konyhájából hálófülkét választottak le. Ebbe nem kerülhetett konnektor, hanem a konyhai konnektort - amely a szabályoknak megfelelően védőérintkezős volt - kívánták használni a hálófülke villamos készülékei (asztali lámpa, hajszárító stb.) csatlakoztatására is. A KERAVILL-ban vásároltak egy négy férőhelyes dugaszolóelosztót, amely nem volt védőérintkezős. Azért választottak ilyet, mert az asztali lámpa kerek dugója nem ment volna bele a védőérintkezős aljzatba. Ennek az elosztónak a dugója viszont - a szabvány előírásainak megfelelően - szintén védőérintkező nélküli, kerek volt (3.8. ábra), s így ezt sem lehetett a védőérintkezős konnektorba bedugni. A család egy laikus jóbarátja készségesen segített: felcserélte a hűtőszekrény védőérintkezős és az elosztó védőérintkező nélküli dugóit. Ezzel a család problémája látszólag megoldódott; az elosztóra került védőérintkezős dugót be lehetett dugni a védőérintkezős aljzatba, s természetesen a védőérintkező nélküli dugóval minden további nélkül csatlakoztatni lehetett a hűtőszekrényt az elosztóhoz.

Igen ám, de a hűtőszekrény érintésvédelmére kötelező a védőérintkezős dugó és védővezető használata, ami most megszűnt! Ráadásul a laikus jóbarát még arra sem gondolt, hogy a hűtőszekrény csatlakozóvezetékének az átszerelés következtében bekötés nélkül maradt védőerét a végén leszigetelje. Így ez a zöld sárga csíkos szigeteléssel ellátott védőér a dugaszolóban hozzáérhetett a fázisvezetőhöz. Ez a veszélyes feszültséget kifejezetten rávezette a hűtőszekrény testére.

A hűtőszekrény fölött elég magasra volt szerelve a bojler kapcsolója. A család 27 éves lánya ezt akarta bekapcsolni, ezért feltérdelt a hűtőszekrényre, és - hogy helyzetét a magasban rögzítse - belekapaszkodott az ott levő, földeknek tekinthető gázcsőbe. Ebben a pillanatban áramütés érte. Nyomban eszméletét vesztette, tenyere görcsösen rászorult a gázcsőre és teste élettelenül lógott le. Szerencsére édesanyja ott volt a konyhában, azonnal észrevette az esetet és rájött, hogy áramütés történt, és azt nem a bojler, hanem a hűtőszekrény okozta, ezért kirántotta az elosztó dugóját a konnektorból, az áramütés megszűnt, a lány elengedte a gázcsövet és a konyha kőpadlójára esett.

3.8. ábra. Védőérintkező (és védővezető) nélküli elosztó

Édesanyja elsősegélyben részesítette és kihívta a mentőket. A mentők kórházba vitték. Életét a gyors elsősegélynyújtás megmentette, azonban hetekig kellett kórházban maradnia, mert tenyerén, amellyel a gázvezetéket görcsösen markolta, súlyos áramjegy (mély kráteres égési sérülés) és combjain több kis áramjegy keletkezett. (A villamos áram által okozott égési sérülések a biológiai hatás miatt általában sokkal lassabban gyógyulnak, mint az egyéb égési sérülések.)

A védővezetős csatlakozóvezetékek védőérintkezős dugóinak szerelése feltétlenül szakértelmet igényel, laikus barkácsolóval nem szabad ilyen munkát végeztetni!

F) Egy háziasszony villamos kávéfőzője elromlott, ezért a szomszédtól kért kölcsön kávéfőzőt, s ezt földes padlójú konyhájában a fatüzeléses tűzhelyre („sparherd”) helyezte. A főző kifolyócsöve alá egy kisméretű alumínium lábast tett, amelynek egyik füle hozzáért a kávéfőző fémtestéhez. A kávét és a vizet bekészítve a csatlakozóvezeték dugóját bedugta a konnektorba, miközben - hiányos öltözékben - ráhajolt a tűzhelyre. A kávéfőző testzárlatos volt, a konyha konnektora védőrintkező nélküli (kétsarkú) volt, s így a testzárlatos kávéfőző a fémlábason keresztül feszültség alá helyezte a tűzhely fémtestét is. A háziasszony a földes padlón mezítláb állt, így a testzárlati áram teljes egészében rajta keresztül záródott és megölte. Hozzátartozói később így találták a tűzhelyre borulva, holtan.

3.9. ábra. Testzárlatos kávéfőző a hozzáérő fémtárgyak közvetítésével halálos áramütést okozott

A kávéfőző már régebben testzárlatos lehetett, de a szomszédban mindig csak parkettás szobában, műanyag nyelű üveg kiöntővel használták, így ezt a hibáját nem észlelték. A kölcsönkérő viszont ezt az életveszélyes készüléket földes padlójú konyhában, nagy kiterjedésű fémkészülékek közvetlen közelében, tehát áramütés szempontjából a lehető legveszélyesebb környezetben használta. Ráadásul a balesetet szenvedett háziasszony hiányos öltözékben, mezítláb volt, és ebben a földes padlójú konyhában - az előírások ellenére - védőérintkező nélküli konnektor volt felszerelve! Ennyi hiba együtt szinte biztosan súlyos balesethez vezet!

3.2.2. Vezetékek által okozott balesetek

3.10. ábra. Életveszélyes vezetéktoldás

A) A házibulira összegyülekezett fiatalok egy nyári délután a magnót a ház teraszán kívánták hallgatni. A magnó csatlakozóvezetéke azonban nem ért el a konyhában levő konnektorhoz, ezért a vezetéket meg kellett toldani. Tekintettel arra, hogy a magnó vezetékén levő dugó nem leszerelhető kivitelű, hanem egybe van öntve a vezetékkel, a toldáshoz nem tudták ezt leszerelni. Nem akarták ezt a dugót levágni a vezetékről, hiszen ez a készülék megrongálását jelentette volna, így aztán a toldást úgy oldották meg, hogy egy, a végén lecsupaszított, szigetelt vezeték végeit egyszerűen rátekerték a dugó kiálló csapjaira. Tánc közben az egyik lány a szigeteletlen kötéshez ért, és súlyos áramütést kapott. Az azonnal kihívott mentők elsősegélynyújtás után a lányt kórházba vitték, ahonnan háromnapi kórházi ápolás után gyógyultan engedték haza.

A vezetékek laikus módon történő megtoldása nemcsak tilos, de súlyosan veszélyes is! Mindig balesethez vezethet az, hogy az ilyen toldás esetén a dugaszolók kiálló csapjai feszültség alá kerülnek. Nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a baleset valóban tánc közben történt. Az ilyen balesetek többsége általában úgy történik, hogy a dugót áthelyezési szándékkal vagy szórakozott mozdulattal, gondtalan játék során megmarkolják.

Ha a vezeték toldására szükség van, ezt házilag kizárólag dugaszolható vezetékhosszabbítókkal szabad megoldani!

B) Egy műanyag padlós lakásban a háziasszony éppen a padlót mosta fel. Átázott, nedves kezével hozzányúlt a televízió készülék házilag összetoldott csatlakozóvezetékéhez, éppen azon a helyen, ahol a szigetelőszalag már részben levált a toldásról. A műanyag padló ugyan szigetelő tulajdonságú, de közvetlenül a felmosás után rajta levő vékony vízréteg villamosan vezető, és ez biztosította a háziasszony lábának a központi fűtés csövével való villamos összeköttetését. A háziasszony cipőben volt ugyan, de felmosás közben csupasz térdével rajta térdelt ezen a nedves műanyag padlón (3.11. ábra).

Szerencsére az áramütés hatására az asszony felsikoltott, ezt meghallotta a szomszéd szobában levő felnőtt fia, aki kiszabadította az áramkörből és orvost hívott. Az áramütés nem volt súlyos, 24 órás pihenés után az asszony ismét munkaképes lett.

3.11. ábra. Vezetékkötés érintése nedves padlón

A laikusok általában azt hiszik, hogy a szigetelőszalaggal leszigetelt kötések veszélytelenek, pedig az előírások szerint szigetelőszalagot csak olyan helyen szabad alkalmazni, ahol a kötést valamilyen merev szerkezet megvédi az érintéstől és a mechanikai sérülésektől. Az adott esetben a legsúlyosabb hiba a szigetelőszalaggal laikus módon készített kötés volt. Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy nedves kézzel még az ép villamosvezetéket sem célszerű megfogni.

C) Egy beteg asszony kérésére rokona a mennyezeti lámpa kapcsolóját úgy szerelte át, hogy az ágyból kapcsolható legyen. E szereléshez lapos műanyag zsinórvezetéket használt, amit - súlyosan szabálytalanul és szakszerűtlenül - úgy rögzített a falhoz, hogy a két ér közötti vékony műanyag részen keresztül felszögezte a falra. Az ilyen rögzítés során szinte lehetetlen úgy beverni a szöget, hogy meg ne sértse az érszigetelést (l. a 2.7. ábrát), és hozzá ne érjen a feszültség alatt levő fém vezetőérhez. Ez történt most is. A beteget zavarta az, hogy az egyik szög a falból kilazult. Ezt megpróbálta a falba visszanyomni, közben azonban másik kezével kapaszkodott a fűtőtesthez is hozzáérő vaságyhoz. A falból kilazult szög ugyanakkor a fázisvezetőt is érintette, és így a beteg asszony halálos áramütést kapott.

Villamos vezetéket semmiképpen sem szabad olyan módon szerelni, hogy az megsérülhessen! Abban nem szabad bízni, hogy a sérülés olyan kicsi lesz és olyan szerencsésen helyezkedik el, hogy a feszültség alatt levő fém részt nem éri el.

3.2.3. Fürdőszobai balesetek

A) Családi ház fürdőszobájában egy édesanya fürdette kétéves kisfiát. A gyermek a kádban ült, hátával nekitámaszkodott a kézizuhanynak a kádba belógó fém gégecsövéhez. Édesanyja közben villamos hajszárítóval szárította a gyerek haját. Ez a hajszárító olyan kivitelű volt, hogy nyelét minden használat után le kellett szerelni a dobozba rakáshoz, s használat előtt újra a helyére kellett illeszteni. A nyelet a hajszárítón nem csavarral, hanem egy „bepattintós” szerkezettel (3.12. ábra) kellett rögzíteni. Az anya tévedésből fordítva pattintotta be a nyelet a helyére, s így annak rögzítése nem volt tökéletes. (Ráadásul ez a hajszárító olyan kialakítású, hogy a nyél egyetlen fordított „bepattintása” esetén is letörik az egyik felerősítő „karom”, s ezután a rögzítés már a helyes irányú fölszerelés esetén sem megbízható!) A hajszárítás közben a villamos készülék teste levált a rosszul rögzített nyélről, és beleesett - pontosan a gyermek mellett - a kád vizébe.

3.12. ábra. „Bepattintható'’ nyelű hajszárító (a nyél helyes feltevése esetén használat közben a kéz ujjai nem nyomják a levételhez kialakított recés nyomófelületet!)

A vízbe esett hajszárító a víz behatolása következtében természetesen azonnal testzárlatos lett, és a testzárlati áram a gyermek testén keresztül záródott, aki az áramütés hatására eszméletét vesztette. Édesanyja azonnal kikapta a gyermekét a vízből és minden elsősegélynyújtás nélkül magánautóval azonnal kórházba vitte. Az orvosok mesterséges szívműködtetéssel és mesterséges lélegeztetéssel életre keltették a klinikai halál állapotában levő gyermeket; mivel azonban a szív megállásától számítva feltehetően 15-20 perc is eltelt, a gyermek tartósan már nem volt életben tartható. Több hónapig a kórházban még eszméletlenül és teljes magatehetetlenül vegetált ugyan, de ezt követően meghalt.

A fürdőkádban ülve - tehát olyan állapotban, hogy az emberi test nagy felülete összefüggő vízréteg alatt van - minden áramütés rendkívül veszélyes, irodalmi adatok szerint ilyen helyzetben már 20 V körüli feszültség is halált okozhat. (Ebből a szempontból nem lényeges különbség az, hogy gyermekről vagy felnőttről van-e szó, ezért nem is tárgyaltuk ezt a balesetet a gyermekbalesetek között.) Szigorúan tilos tehát a fürdőkádban ülve bármilyen villamos készüléket, villamos kapcsolót érinteni, ha az a hálózattal összefüggésben van! (Egy, a hálózattal kapcsolatban nem levő elemes kisrádió használata a fürdőkádban ülve sem veszélyes, de több olyan halálos baleset is volt már, ahol az ilyen elemes rádiót hálózati töltőre kapcsolva fürdőkádban hallgattak, s a kádba beesett kisrádió halálos áramütést okozott.)

Ennél a balesetnél a fürdőkádban ülő személy nem követett el hibát, ő nem nyúlt hozzá a villamos készülékhez, de a villamos készülék esett be melléje a fürdőkádba. Látható, hogy mennyire nem szerencsés a fürdő személy közelében hálózati villamos készüléket használni. Különösen veszélyes az ilyen bepattintható nyelű hajszárítók fürdőkád közelében történő használata, ezért ezekre rá is van írva, hogy „Fürdőszobában használni tilos!”. Más kérdés, hogy sajnos hazánkban az ilyen figyelmeztető feliratoknak nem nagy a becsülete!

Az eset körülményeiből valószínűsíthető, hogy négy percen belül megkezdett szakszerű elsősegélynyújtás (mesterséges szívműködtetés és mesterséges lélegeztetés) a gyerek életét minden maradandó károsodás nélkül megmenthette volna. Nagyon fontos, hogy mindenki tudja, hogy az eszméletlen áram ütött életbenmaradása szempontjából az elsősegélynyújtás megkezdésénél minden perc számít.

B) Egy lakásban a férj fürdeni készült. A fürdőszobát általában gáz hősugárzóval fűtötték, most azonban ez elromlott, és ezért egy már régebben nem használt, régi típusú hordozható asztali villamos hősugárzóval kívánták a fürdőszoba levegőjét felfűteni. Ennek a hősugárzónak egy kéterű, ún. vasalózsinóros csatlakoztatása volt, így a dugóját nem lehetett a fürdőszoba védőérintkezős konnektorába bedugni. Közel volt azonban az előszoba védőérintkező nélküli konnektora, s így a csatlakozódugót a résnyire nyitva hagyott fürdőszobaajtón keresztül ide dugaszolták be.

Ezután a férfi elkezdte a fürdővizet a kádba folyatni. Körülbelül 10 perc múlva a kád megtelt melegvízzel. Az eltelt idő alatt a zuhogó melegvíz párája rácsapódott a mozaikpadlóra, amely így erősen nedvessé és villamosan vezetővé vált. A férfi levetkőzött, és be akart szállni a kádba, de előbb - a kövön állva - a bekapcsolt és a mosógép tetejére helyezett hősugárzót le akarta tenni a földre. A hősugárzó azonban testzárlatos volt, és így a mezítláb a nedves kövön álló férfit erős áramütés érte. Az áramütés következtében görcsösen összehúzódó izmait nem tudta kilazítani, így nem tudta a hősugárzót elengedni. Teljes testével rángatózott és testét dobálta, végül háttal a kád vizébe esett. Szerencsére az esés közben a csatlakozózsinór dugóját kirántotta, így az áramkör is megszakadt. Berohanó felesége kihúzta a kádból, majd mentőket hívott. A mentők az azonnal megkezdett elsősegély-nyújtás után kórházba szállították, ahonnan több hét után - még mindig munkaképtelen állapotban - engedték el.

Sokan bosszankodnak, hogy miért van a fürdőszobában védőérintkezős konnektor (l. az 1.4. ábrát), amibe nem dughatok be a védővezető nélküli készülékek (1.3. ábra szerinti) dugói. (Sok fürdőszobában van védőérintkező nélküli konnektor is, de ezekre rá van írva, hogy „Csak villanyborotva részére!”). Mások úgy gondolják, hogy veszélytelenebb a fürdőszobában levő villamos készülékeket nem a fürdőszobában levő konnektorból táplálni. Nemcsak a bosszankodás indokolatlan, de súlyosan hibás ez a gondolatmenet is! Az áramütés szempontjából nem a dugaszolásnak, hanem a készüléknek a helye a döntő. Így fürdőszobában csak érintésvédelemmel ellátott - tehát védőérintkezős konnektorba dugaszok - készülék használata engedhető meg. A „Csak villany borotva részére!” feliratú konnektorok használata semmiféle biztonságot nem jelent! Ezt csak azért engedte meg korábban a szabvány, mert hazánkban sok olyan villanyborotva volt forgalomban, amely nem a nemzetközi szabványok szerint készült, ezért a védőérintkezős konnektorba nem volt bedugaszolható, annak ellenére, hogy a fürdőszobában való használat életvédelmi követelményeinek a kivitele megfelelt. Ma már ezek a villanyborotvák gyakorlatilag kikoptak a használatból, ezért a szabvány ma már tiltja új lakások fürdőszobáiban az ilyen feliratú kétsarkú konnektorok felszerelését.

C) Az egyik budapesti lakásban nem volt sem forróvíztároló, sem más melegvízellátó berendezés, ezért az esti fürdést úgy oldották meg, hogy a fürdőkád egyik szélére deszkalapot tettek, erre mosófazekat helyeztek, s ebbe belelógatták a védőérintkező nélküli konnektorba dugaszolt 2 kW-os merülőforralót. A merülőforraló gyakorlatilag állandóan be volt kapcsolva hogy így folyamatosan legyen melegvíz.

A lakásban ketten éltek. A 72 éves édesanya és a felnőtt lánya. Egyik alkalommal a lány a fürdőkádban ülve hajat mosott, amikor édesanyja valami szokatlan zajra lett figyelmes. Szerencsére azonnal bement a fürdőszobába, ahol lányát a kádban a víz alá csúszva, eszméletlen állapotban találta. Az idős nő - meglepően „szakszerűen” - azonnal kirántotta a merülőforraló dugóját a konnektorból és lányát kihúzta a fürdőkádból. Ezután kirohant a fürdőszobából, és segítségért kiáltott! A segítség időben érkezett, és mesterséges lélegeztetéssel megmentették a lányt.

A lány - elmondása szerint - nem fogta meg a fürdőkádban ülve a mosófazekat, hanem csak könyökével ért ahhoz (3.13. ábra). Feltehetően ezért úszta meg az áramütéses balesetet tartós következmények nélkül. A merülőforraló ugyanis a használat közben testzárlatos lett, s így a vizen keresztül a mosófazék a földhöz képest feszültség alá került. Mivel a lány nem fogta meg a fazekat, csak könyökkel érintette, az áramütés következtében beálló izomgörcs elrántotta karját, az áramkör tizedmásodpercek alatt megszakadt. A fürdőkád vizében ülve azonban még az ilyen egészen rövid idejű áramütés is elegendő volt arra, hogy a lány elveszítse az eszméletét. Az igen rövid idő miatt azonban a légzés nem állt le, így a fulladási jelenség csak annak következménye volt, hogy az ájulás miatt a víz alá csúszott.

3.13. ábra. Áramütés fürdőkádban ülve, testzárlatos merülőforralótói

Az alapvető hiba itt is a kétsarkú, „védőérintkező nélküli” konnektor használata volt. (Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy ez a konnektor még a „Csak villanyborotva részére!” felirattal sem volt ellátva!) Ezen túlmenően azonban igen lényeges azt hangsúlyozni, hogy fürdőkádban ülve még a legszabályosabb és legjobb állapotú, minden olyan villamos készülék használata is veszélyes, amely nem elemes, hanem hálózati táplálású. Tehát semmiképpen sem szabályos az olyan megoldás, amelynél bármely villamos készüléket közvetlenül vagy vizen és fémtárgyakon keresztül a fürdőkádból meg lehet fogni.

D) Egy másik esetben egy diáklány egyetemi felvételi vizsgára készült, és még fürdés közben, a fürdőkádban ülve is könyvből tanult. Ehhez a fürdőszobában levő mennyezeti lámpa által adott megvilágítás nem volt elegendő, ezért a fürdőkád melletti mosógépre asztali lámpát tett. Ennek kerek dugóját természetesen nem lehetett a fürdőszoba védőérintkezős konnektorába bedugni, de a lány egy vezetékhosszabbító segítségével könnyűszerrel megoldotta a lámpának az előszobai konnektorba való csatlakoztatását. Fürdés közben be akarta kapcsolni a lámpa talpán levő kapcsolót, s a kapcsolóhoz érve súlyos áramütést kapott (3.14. ábra).

A körülmények tulajdonképpen szerencsésen alakultak. Az áramütés következtében előálló izomgörcs hatására karja úgy húzódott össze, hogy közben leverte a mosógépről az asztali lámpát, és így kiszabadult az áramkörből. Sikoltására azonnal berohantak a szülei, akik feltalálták magukat, és egyikük kihúzta a kádból a lányt, míg másikuk a szomszéd lakásban lakó gyermekgyógyász főorvost hívta segítségül. Ez a főorvos a klinikai halál állapotában találta a lányt (sem légzése, sem szívműködése nem volt), de a balesettől számított 1 percen belül megindította a szakszerű újraélesztési eljárást (szájból-orrba történő mesterséges lélegeztetést és mesterséges szívműködtetést alkalmazott), s ezzel a kislányt visszahozta az életbe. A kihívott mentők a lányt kórházba szállították, ahonnan néhány nap múlva minden maradandó következmény nélküli állapotban hazaengedték.

3.14. ábra. Áramütés a fürdőkádból érintett (nem nedvességálló) villamos készüléktől

Itt nem akarunk a védőérintkező nélküli konnektorra hivatkozni. Lehetett volna ez az íróasztali lámpa olyan kettős szigetelésű kivitelű is, amelynek dugója belement volna a védőérintkezős konnektorba. A fürdőszoba azonban párás, használat közben nedves helyiség, ezért ott csak olyan villamos készüléket szabad használni, amely kifejezetten az ilyen nedves környezetben való alkalmazásra készült. A fürdőkádban ülő lánynak nedves, vizes, szappanos vagy más mosdószeres kezéről lecsöpögő víz a készülék kapcsolásakor befolyhatott a nedvesség ellen nem védett kapcsolóba, s ezen keresztül - még a legszabályosabb érintésvédelem mellett is - kialakulhatott volna az áramütés.

Nedvesség ellen nem védett, fürdőszobai használatra nem szánt készüléket egyáltalán ne vigyünk be a fürdőszobába! Óvakodjunk attól, hogy nedves kézzel villamos készülékhez érjünk (ez még a nedvesség ellen védett készülékre is vonatkozik!). Ezen túlmenően a fürdőkád villamos áramütés szempontjából különösen veszélyes hely, ezért innen kinyúlva semmiképpen ne fogjunk meg villamos készüléket! Jól tudjuk, hogy a mai fürdőszobaméretek mellett gyakran elkerülhetetlen, hogy a mosógépet a fürdőkádból elérhető távolságon belül helyezzék el. Bár a mosógép kifejezetten úgy van kialakítva, hogy annak nedves kézzel való érintése se legyen veszélyes, a fürdőkádból kinyúlva még ennek érintése sem veszélytelen. Persze az nem szokásos, hogy valaki fürdés közben a mosógépet is kezelje, de az bizony nem ritka, hogy a fürdőkád közelébe elhelyezett mosógépet asztalkának használják és fürdés közben a mosógépre tett - esetleg fém - tárgyakhoz nyúlnak. Ez bizony már számos esetben okozott áramütéses balesetet.

E) Egy másik lakás fürdőszobáját - kémény hiányában - a hagyományos módokon nem lehetett fűteni, ezért a gépészmérnök családapa a fűtést ventillátoros villamos hősugárzóval oldotta meg. Ezt a villamos hősugárzót zsineggel rákötötte a kád fölött levő fregoli favázára. Természetesen, amikor a fregolit ruhaszárításra használták, akkor a hősugárzó dugóját nem dugták be a konnektorba, olyankor ez feszültségmentes volt. Amikor azonban fürödtek, akkor bedugták a kettős szigetelésű hősugárzó dugóját a konnektorba.

Egyik este a házaspár két kisgyermeke együtt fürdött a kádban. Tél volt, így természetesen a hősugárzóval fűtöttek. A hősugárzót már kb. három éve használták ebben a felkötözött helyzetében, így senki nem is gondolt arra, hogy azt ellenőrizni kellene. A felerősítő zsinór pedig - ki tudja miért? - éppen e fürdés ideje alatt elszakadt, s így a hősugárzó a két gyerek közé esett a vízbe. A hősugárzóba behatoló vízen keresztül természetesen a vízben ülő mindkét gyermek áramütést kapott, de szerencsére a vízben az áramút valahogyan úgy alakult, hogy csak az egyik gyerek vesztette el az eszméletét, a másik hangosan sikoltozni kezdett. A berohanó édesanya - aki pedig mind villamos, mind egészségügyi szempontból laikus volt -, teljesen szakszerűen járt el: kikapta a dugót a konnektorból, majd a nem lélegző gyereket kiemelte a fürdőkádból, és hozzákezdett a szájból orrba végzett mesterséges lélegeztetéshez. A kihívott - és hamarosan kiérkező - mentők a gyereket már eszméletén találták, s így csupán megfigyelésre szállították kórházba.

Nehéz ennek az esetnek a tanulságát egyértelműen összefoglalni. A családapa műszaki szakember volt, és mégis azt hitte, hogy kellő körültekintéssel járt el a hősugárzó felszerelésekor. Hiszen a hősugárzó kettős szigetelésű volt, tehát érintésvédelme a szabályoknak megfelelt. A fregoli - s így a rászerelt hűsugárzó - felhúzott állapotban nem volt a fürdőkádból érinthető. A zsineggel való felkötözés sem lehetett nagyon rossz, hiszen három évig semmi baj nem volt vele. Mégis azt kell mondanunk, hogy egy körültekintő villamos szakember ilyen megoldást semmiképpen nem alkalmazott volna. A fürdőkád áramütés szempontjából nézve rendkívüli veszélyessége miatt a fürdőkád fölé legfeljebb csak egyes - külön ilyen célra készült - nagyon gondosan rögzített villamos készülékeket (pl. bojlereket) szabad felszerelni, más villamos készüléket semmi esetre sem! Azzal is számolni kell, hogy egy háztartásban szinte elképzelhetetlen az egyes készülékek, felerősítések és más műszaki intézkedések rendszeres, karbantartásszerű felülvizsgálata, ezért mindazokon a helyeken, ahol egy készülék leesése komoly veszélyt okozhat, mindig több, egymástól független és egyenként is megbízható felerősítést kell alkalmazni. Ez nem előírás, hanem józan ész és körültekintő átgondolás kérdése. Az adott esetben is, ha a felerősítés nem egyetlen zsineggel lett volna megoldva, az első zsinegszakadás csak a készülék lelógását okozta volna, de megakadályozta volna a vízbe esést. Ettől függetlenül: fürdőkád fölött könnyelműség a zsineggel való felerősítés, hiszen az állandó párától, gőztől a zsineg előbb-utóbb felpuhul, tönkremegy. De a biztonságtechnikusnak maga a fregolira való felerősítés is hajmeresztő: vajon melyik családban nem fordult még sose elő, hogy a fregoli egy kicsit gondatlan felhúzás után magától lecsúszott? Feltétlenül hangsúlyoznunk kell azt az alapvető szempontot, hogy a fürdőkádtól minden villamos készüléket messze és biztonságosan kell elhelyezni!

F) Talán legkevésbé lesz érthető az Olvasó számára a most ismertetésre kerülő fürdőszobai villamos baleset. Egy háziasszony a mosott ruhákat öblögette a fürdőkádban. Villamos készüléket nem használt. Az egyik vizes ruhadarabon keresztül hozzáért a kád feletti csaptelephez. Természetesen nem is gondolt arra, hogy ez veszélyes lehet, így nem is vigyázott arra, hogy kerülje ezt a mozdulatot. Mégis az érintéskor áramütést kapott, fejjel előre, eszméletlenül beleesett a kád vizébe, s így bizony, ha nem jön idejében segítség, bele is fullad a vízbe.

Az áramütés oka az volt, hogy a fürdőszoba villanybojlere testzárlatos lett, s e hiba miatt a fürdőszobai csaptelep is feszültségre került. Természetesen a bojler érintésvédelmének működnie kellett volna, és a hiba - tehát nem az áramütés! - bekövetkezése után néhány másodpercen belül ki kellett volna kapcsolnia a hibás bojlert, s így a kikapcsolás után megszűnt volna az áramütés veszélye. Sajnos nem így volt!

A ház építésekor (a balesetet megelőzően hat évvel) a lakás elosztótábláján csak 10 A-es kisautomaták voltak, így ezek önműködő kikapcsolására még elegendő volt az építéskor kialakított földelés. Később azonban a lakás cserépkályhájába villamos fűtést szereltek és ezért a kisautomatát 35 A-esre cserélték ki. E csere alkalmával ellenőrizni kellett volna az érintésvédelmi földelést is, hogy megfelel-e ennek a nagyobb áramerősségnek. A szerelést azonban házilag végezték, és úgy gondolták, hogy az kizárólag a cserépkályhát befolyásolja, ahol pedig (a fűtőtest villamosan megfelelően szigetelt elhelyezése miatt) az áramütés veszélyétől nem kellett tartani. Sajnos azonban a kisautomata áramerősségének megváltoztatása minden, erre kapcsolt villamos készüléknél növeli az áramütés veszélyét, így mindezek érintésvédelmét ellenőrizni kell.

A villamos szempontból laikus lakó számára ebből a tanulság csak az lehet, hogy a villamos berendezésen minden olyan átalakítást, amely a biztosító vagy kisautomaták áramerősségét megváltoztatja, vagy amely érintésvédelmi védővezetős csatlakozást érint, csak villamos szakemberrel szabad végeztetni: barkácsolás formájában ezek elvégzése kifejezetten veszélyes. Ha szakember végzi az átalakítást, akkor az esetleges balesetekért neki már nemcsak az erkölcsi, de a büntetőjogi felelősséget is vállalnia kell.

3.2.4. Turistaúton beszerzett készülékek által okozott balesetek

A) Egy 18 éves lány nyári, meleg időben fedett loggiájukon használta a külföldi turistaútjukon beszerzett, fémtestű hajszárítóját. Egész pontosan nem lehetett megállapítani, hogy mi történt, de amikor rátaláltak, már halott volt. Minden valószínűség szerint a szobai konnektorba bedugaszolt készülék vezetéke rövid volt ahhoz, hogy a hajszárítót szabadon mozgassa, így több ízben megránthatta a vezetéket, s ennek hatására történhetett a készülékben a testzárlat. Spárgatalpú szandálja feltehetően a baleset időpontjában még nedves volt, így ezen a nedves talpon és a loggia kőpadlóján keresztül záródott az áramkör.

Hazánkban csak a kettős szigetelésű hajszárítókat szabad árusítani (ezek a □ jelről ismerhetők meg!), így ezekkel ilyen baleset nem történhetik. A lány szülei azonban tavaszi nyugati turistaútjukon meglátták ezt az igen olcsó hajszárítót, amely nem volt kettős szigetelésű, s így nem akadályozta meg ezt a balesetet. Általában nagyon kell vigyázni a villamos készülékek külföldi turistautakon való beszerzésekor! A szabványok ugyan a legtöbb fejlett iparú nyugati országban sem enyhébbek, mint nálunk, de itt ezek nem kötelezők, s a kereskedelem forgalomba hozhat nem szabványos, veszélyes kivitelű készülékeket is. Ezek általában jóval olcsóbbak, mint az ugyanott kapható megbízható, szabványos kivitelű készülékek, s ezért bizony csábítók.

3.15. ábra. Biztonságtechnikai vizsgálatok külföldi jelölései

Tőkés államokban általában csak olyan készüléket vásároljunk meg, amelyen fel van tüntetve valamely elismert vizsgálóintézet (kör alakú vagy ellipszis alakú jelbe foglalt) betűjele (3.15. ábra)! Ne vásároljunk meg olyan készüléket se, amelynek dugója a mi konnektorainkba nem dugható be! Ilyenkor ugyanis általában nem elegendő csupán a dugót cserélni, hanem ezzel egyidejűleg részletesen meg kellene vizsgálni a készülék egyéb villamos tulajdonságait is, és esetleg nagyobb átalakítást is kellene végezni. Különösen vonatkozik ez az amerikai készülékekre, amelyek általában 100 . . .120 V-osak és javíthatatlan, csavarozás helyett szegecselt házzal készülnek. (Ezeket legkönnyebben a lapos késérintkezőjű dugaszolójukról ismerhetjük fel.)

B) Egy egyetemista lány a szobájában a fűtőtesten ülve sütötte haját a keleti turistaúton vásárolt, igen olcsó villamos hajsütővassal. Eközben súlyos áramütést kapott. Sikoltására édesanyja berohant a szobába, kirántotta a konnektorból a hajsütővas dugóját, és az eszméletlen, nem lélegző lányának szabályszerű szájból-orrba történő mesterséges lélegeztetést adott. Így a lány magához tért és néhány hetes kórházi ápolás után kisebb égési sérülésekkel megúszta a balesetet.

Még nehezebb tanácsot adni, hogy keleti turistaúton milyen villamos készüléket vásárolhatunk nyugodtan! Egyes, tőlünk keletre eső államokban ugyanis a szabványelőírások enyhébbek, mint nálunk, sőt a hálózat rendszere is eltér a hazaitól. Az ilyen villamos gyártmányok csak az illető ország hálózati és lakáskörülményeinek, valamint szokasainak megfelelő használat esetén tekinthetők biztonságosnak. Ahol ugyanis a hálózati feszültség a földhöz képest nem 220, hanem 127 V (ettől még a készülék névleges feszültsége lehet 220 V!), ahol a fürdőszobában nincs konnektor, a szigetelt padlójú lakószobában pedig nincs földeknek tekinthető fémes csővezeték, ott a biztonságtechnikailag egyszerűbb kialakítású készülék is megfelelő, a mi körülményeink között viszont a használata kifejezetten életveszélyes. Sajnos ezekben az országokban nem terjedt el a vizsgálóállomásnak olyan egységes jelzése, mint a nyugati államokban, ezért a nálunk is megfelelő készülék felismerésére nem lehet általános tanácsot adni. Az ilyen államokban kizárólag csak azokat a villamos készülékeket vegyük meg, amelyek kettős szigetelésűek, és amelyeken látható a kettős szigetelés „kettős négyzet":[□]jele.

Korábban igen sok halálos vagy súlyos kimenetelű áramütéses baleset történt a turistaforgalomban behozott készülékekkel. Szerencsére, amióta csaknem minden célra belföldön is beszerezhető villamos készülék, ezek száma lényegesen csökkent. A helyzet nyilván az, hogy valamivel olcsóbban nem érdemes külföldön villamos készülékeket beszerezni, a sokkal olcsóbb villamos készülékek viszont nemcsak biztonságtechnikai, hanem tartóssági és megbízhatósági szempontból is lényegesen gyengébb kivitelűek, mint a nálunk kaphatók.

Újabban a villamos balesetek okozóiként a turistaforgalomban behozott készülékek közül leginkább csak a híradástechnikai készülékek szerepelnek. Ezeknél az a legnagyobb gond, hogy még külföldön sem alakult ki egységes villamos biztonságtechnikai előírás. Egy készüléken belül általában nincs baj, ezeket önmagukban a gyártók megfelelő biztonságúra képezik ki. Ha azonban több készüléket kell összekapcsolni akkor gyakran előfordul, hogy a különböző gyártmányú készülékek gyártói az esetleges baleset után egymásra mutogatnak: a hangfrekvenciás erősítő gyártója azt mondja, hogy az áramütés elleni védelmet a fejhallgatóban kellett volna megvalósítani; a fejhallgató gyártója pedig azt, hogy a hangfrekvenciás erősítő csatlakózóhüvelyében már nem lenne szabad veszélyes feszültségnek megjelennie. A biztonság természetesen pénzbe kerül. Így az a hangfrekvenciás erősítő, amelybe beépítették az ilyen biztonságot, drágább, mint a másik; ugyanez a helyzet a fejhallgatónál is. Ha együtt veszünk meg egy összedugaszolandó készülékegyüttest azonos gyártótól, akkor a szükséges biztonságot nyújtó elem valamelyikbe be van építve. Ha ezeket vámügyi és egyéb pénzügyi megfontolásból külön-külön vesszük meg, és mindegyikből a legolcsóbbat választjuk, akkor e megoldással tulajdonképpen a biztonság megvásárlását utasítottuk vissza.

3.2.5. Egyéb háztartási balesetek

A) Faluhelyen, földes konyhában a családapa modern kapcsolót kívánt felszerelni; ezért a munkahelyéről elhozta az ott már kiselejtezett, kívülről valóban nagyon jól mutató, de elhasználódott kapcsolót. Ezeknek az új típusú kapcsolóknak az a sajátossága, hogy fedelük nem csavarral van rögzítve, hanem „bepattintható” fedelük van. Éppen ez a felerősítő, rugózó rész volt már laza, ezért selejtezték ki a kapcsolót.

A családapa sötétben tért haza, s a konyhába belépve be akarta kapcsolni a világítást. A sötétben tapogatva kereste a kapcsolót. Tapogatás közben a bepattintható felerősítésű fedél a kapcsolóról leesett, így a további tapogatás során a férfi csupasz kezével hozzáért a már fedetlenné vált, feszültség alatti fémrészekhez. Ennek következtében természetesen áramütést kapott, s az áramütés hatására - az asztalon levő tárgyakat lesodorva - eszméletét vesztve elesett. Szerencsére ennek következtében olyan csörömpölés keletkezett, amire a szomszéd szobában levő feleség felfigyelt, kiment a konyhába, s látta, hogy férje eszméletlenül fekszik a földön. Kihúzta az udvarra, arcát vízzel felfrissítette és kicsit ütögette, amire rövidesen magához is tért. A szomszédból áthívott orvos elsősegélynyújtás után a balesetest mentővel kórházba vitette, ahonnan néhány nap múlva gyógyultan távozott.

Általában minden villamos készüléknél és szerelvénynél vigyázni kell arra, hogy a fedele szilárdan és jól rá legyen erősítve a készülékre! Ha a felerősítés csavaros, ezeket a kívülről érinthető csavarokat a laikus is csavarhúzóval szorosra húzhatja. Különösen vigyázni kell azonban ezekre az új típusú „bepattintható” fedelű készülékekre. Ezek rögzítését ugyanis csak egy rugózó résznek a megfelelő helyre való bepattanása biztosítja, s ennek kilazulása után a készülék már veszélyessé válik.

Még nagyobb figyelmet igényel az, ha valahonnan már kiselejtezett készüléket kívánunk újra használni, mert a kiselejtezés oka bizony leggyakrabban a készülék megbízhatatlansága. Laikusnak semmiképpen sem ajánlhatjuk, hogy a kívülről még szépnek látszó, de már kiselejtezett készüléket szakértői vizsgálat nélkül újra használatba vegye.

B) Egy vidéki ház és az ugyanazon a telken levő nyári konyha között a villamos áram vezetésére teljesen szabályosan szerelt csupasz szabadvezeték szolgált. Az idők során azonban a vezetékhez közel ültetett körtefa megnőtt és ágai hozzáértek a csupasz vezetékhez. Ez a körtefa és a ház sarka között ruhaszárító drót volt kifeszítve, s a családanya erősen zúzmarás november végi időszakban erre nedves ruhát teregetett (3.16. ábra). Az egyik ruha felakasztása közben hozzáért a szintén csupasz drótból álló ruhaszárítóhoz, áramütést kapott és összesett.

3.16. ábra. Áramütéses baleset ruhaszárításnál

A család hamar észrevette, hogy a családanya a földön fekszik, látszólag eszméletlenül. Szerencsére a teregetés közben nem fogta meg a drótot, csak éppen hozzáért; így igen rövid idő alatt el tudta rántani arról a kezét, s ennek következtében az áramütés nem volt súlyos. Az orvos csupán erősítő injekciót adott és 24 órás pihenést javasolt.

Az élő fa bizony vezeti az áramot, ezért a fákat és az egyéb növényzetet általában úgy kell ültetni, hogy azok megnövekedve se érhessenek hozzá a csupasz vezetékhez. Ha mégis egy fa megnövekedő ágai olyannyira közel kerülnének a csupasz vezetékhez, hogy egy erősebb szél hatására hozzájuk érhetnek, akkor kellő időben le kell gallyazni, ill. gallyaztatni a közeli ágakat. Ezt a műveletet legcélszerűbb az áramszolgáltató dolgozóival elvégeztetni, de a vezeték kikapcsolása után, annak feszültségmentes állapotában tulajdonképpen bárki elvégezheti.

Semmiféle előírás nincs arra, hogy egy ruhaszárító kötélnek mi legyen az anyaga, mégis célszerű, hogy műanyagból, esetleg kenderből készüljön. Ha mindenképpen fémdrótot használnak erre a célra, akkor műanyag szigetelésűt válasszanak, ugyanis egy hosszabb, kifeszített fémdrót a legkülönbözőbb hibák - akár egy villámcsapás -következtében is feszültségre kerülhet. A műanyag szigetelésű vezeték csak fillérekkel drágább, mint a csupasz, a villamos szempontokon kívül ennek még az is óriási előnye, hogy nem fogja meg a ruhát.

C) Egy orvosnő a gyerekszoba asztalára olyan asztali lámpát szerelt, amely satuszerű csavaros műanyag szorítóval volt az asztalra erősíthető.

3.17. ábra. Testzárlatos asztali lámpa által okozott áramütés

Kisebbik gyermeke, a négyéves kisfiú rövidnadrágosan ráült a központi fűtés asztalhoz közel levő fűtőtestére, és - mivel megtetszett neki a lámpatest fényes, krómozott csöve - játékból ezt csavargatta (3.17. ábra). Egyszercsak áramütés érte, felordított és lezuhant a fűtőtestről, de sajnos továbbra is hozzáért.

Szerencsére a gyerekszobában volt hétéves nővére is, aki - felnőtteket is túlszárnyaló gyorsasággal - rátalált a tennivalóra: kirántotta a lámpa dugóját a konnektorból, és ezzel megmentette az öccse életét! A zajra és kiabálásra az anya is berohant, szabályszerű elsősegélynyújtással újraélesztette fiát, akit a mentők kórházba szállítottak. Az átfolyó áram hatására a kisfiú egyik - a fűtőtesthez érő -csupasz combján fél tenyérnyi nagyságú, jellegzetes, „karácsonyfa rajzolatú” áramjegy maradt (és marad feltehetően élete végéig), míg tenyérlenyomata beégett a lámpa krómozott csövébe. Lényegében azonban e kis „szépséghibán” kívül a gyermeken nem maradt nyoma az áramütésnek.

A tanulságot nem könnyű levonni! Az édesanya üzletben vásárolta a szövetkezet által gyártott, „gyári” készítésű lámpát. Igaz, hogy ezt a szövetkezet egyik külső részlege készítette a jóváhagyott mintától eltérően, s ezért - és a hasonló hibákért - nemcsak a büntetőjogi felelősségre vonás nem maradt el, hanem a szövetkezetet fel is oszlatták; ez azonban kevéssé vigasztalhatja az édesanyát. Az is igaz, hogy a boltban vásárolt készülékek biztonságára vonatkozóan jogos a laikus vevő bizalma, és nem számíthat arra, hogy megbízhatatlan, életveszélyes gyártmányt adnak el neki. Mégis bizonyos, hogy a családon belüli elővigyázattal ez a baleset is elkerülhető lett volna. Általában nem célszerű villamos készülékeket úgy elhelyezni, hogy az kisgyerekek keze ügyébe kerüljön. A szóban forgó családban igen jó lehetett a gyakorlati életre való nevelés, ha a hétéves kislány is azonnal tudta, hogy mit kell áramütés esetén cselekedni. Ennek ellenére négyéves gyermektől semmiképpen sem várhatjuk el azt, hogy egy villamos készüléket ne rongáljon meg. Ezen túlmenően, ha észrevesszük, hogy egy villamos gyártmánynak az a része is forog, mozog, amely új állapotában nem tette azt (különösen ha ez gyerekek kezéből került ki), célszerű alaposan megvizsgálni, hogy nem sérült-e meg ez a készülék. Mindezeken túlmenően - ha a szoba mérete ezt egyáltalán lehetővé teszi - célszerű minden villamos készüléket olyan messze elhelyezni a fűtőtesttől, vízcsaptól, hogy ezekkel egyidejűleg ne lehessen ezt megfogni (ez nemcsak a gyerekszobára vonatkozik!). Mindezekkel a tanácsokkal persze egyáltalán nem kívánjuk a felelősséget az édesanyára áthárítani, a felelősség egyértelműen a rossz gyártmányt előállító szakembereké. Mégis úgy gondoljuk, hogy gyerekeink életét minden eszközzel védeni kell, függetlenül attól, hogy egy esetleges balesetért ki tehető utólag felelőssé.

D) Házgyári új lakásban a négyéves kislány halálra váltan, megrémülve rohant ki a fürdőszobából, ahol - mint általában esténként -a babáját mosdatta a mosdókagylóban. Édesanyja csak nehezen tudta szóra bírni, akkor is csak annyit mondott, hogy „nagyon megijedtem”. Szülei nem tudták elképzelni a nagy ijedtség okát, hiába néztek jól körül a fürdőszobában.

Egy fél óra múlva az anya is bement a fürdőszobába és amikor a csapot elzárta, erős áramütést érzett. Szólt a férjének, aki óvatosan kipróbálta, hogy milyen erős lehet a „rázás”. Mind jobban és jobban megérintette a csapot, de semmiféle áramütést nem érzett. A végén már levetette a papucsát, mezítláb állt a vizes padlóra, és vizes kézzel teljesen megmarkolta a vízcsapot, hogy bebizonyítsa családjának: nincs semmi veszély, „ez csak olyan női hisztéria”.

Másnap este az asszonyt rázta meg újra a csap, de akkor már utána a férfit is. Harmadnap reggel is tapasztalták a kellemetlen áramütést, ekkor már villanyszerelőt is hívtak, hogy javítsa ki a hibát. A villanyszerelő újra csak nem találta a hibát, sőt, ottléte alatt semmiféle feszültség nem volt mérhető a vízcsap és a padló között.

Hosszú, kínos hetek teltek el így, a kislányt csak felnőttek felügyeletével engedték be a fürdőszobába. Több villanyszerelő próbálta megoldani a rejtélyt, de egyelőre hasztalanul. Végre másfél hónap elteltével az egyik szövetkezet villamos biztonságtechnikai felülvizsgálóját küldték ki a hiba felkutatására, aki kimutatta, hogy a házgyári épületben a kérdéses fürdőszoba alatti lakás szobájában levő csillár zárlatos volt, s ez a zárlat okozta a fölötte levő lakásban a köves padló feszültségre kerülését (3.18. ábra). Ez a hiba azonban csak akkor jelentkezett, ha ezt a hibás csillárt bekapcsolták, ezért okozott ilyen nagy problémát a hiba felkutatása, mert a villanyszerelők többnyire munkaidőben keresték a hibát, amikor - világos lévén - a csillár nem volt bekapcsolva.

3.18. Testzárlatos csillár által másik lakásban okozott baleset

Ez esetben is aránylag nehéz a tanulságot levonni. Azt mindenesetre egyértelműen megállapíthatjuk, hogy súlyos hiba volt a férj részéről - a férfiúi felsőbbrendűség bizonyítására - a csap vizes kézzel való megmarkolása. Ettől eltekintve ez a család más hibát nem követett el, hiszen jobbat valóban nem tehetett, mint hogy villanyszerelőhöz fordult. Talán csak azt kifogásolhatjuk, hogy szomszédaikkal és különösen alsó szomszédjukkal nem beszélték meg a dolgot, mert így talán valamivel hamarább juthattak volna a rejtély megoldásához.

Ugyancsak nem nagyon hibáztathatjuk az alul lakó családot sem. Elmondhatnánk, hogy a csillárt jobb lett volna villamos szakemberrel felszereltetni, de ma már egy csillár felszerelése nem tekinthető feltétlenül olyan munkának, amit kellő műszaki ismeretekkel, villanyszerelői szakképesítés nélkül is el ne lehetne végezni. Mindenesetre azt nagyon jó lenne mindenki tudatába belevésni, hogy mennyezeti lámpát csak szigetelőanyagú felerősítőszerkezettel szabad a ház mennyezetére, falára felerősíteni. Azért írja elő ezt a szabvány, hogy ezzel is megakadályozza a hibás lámpák által okozott veszély más lakásba történő áthurcolását.

A hibát vizsgáló villanyszerelők felelőssége már jóval nagyobb a két családénál. Nekik tudniuk kell, hogy az ilyen hiba életveszélyes és magától nem szűnik meg. Arra is gondolniuk kell, hogy az ilyen időszakos - hol megjelenő, hol eltűnő - hiba többnyire olyan villamos készüléktől ered, amit hol bekapcsolnak, hol nem. Ilyen hibák felszámolásában a másfél hónap időveszteség megengedhetetlen.

Az IKV kezelésében levő házban az ilyen rejtett hibák felkutatása a gyorsszolgálat feladata. Az áramszolgáltatót azért nem célszerű ilyenkor kihívni, mert az áramszolgáltató nem nyúlhat bele a lakóház villamos berendezésébe. Az áramszolgáltató szerelője a hiba megállapítása után nem tehet egyebet, mint hogy az egész ház áramszolgáltatását megszünteti.

E) Egy kertész, vízvezeték nélküli házának kertjében a virágokat egy turistaúton beszerzett búvárszivattyú segítségével öntözte. Tekintettel arra, hogy ez a szivattyú nem felelt meg a magyar szabványoknak, villanyszerelő nem vállalta a beszerelését. A szivattyú tulajdonosa a kérdést - nemes egyszerűséggel - úgy oldotta meg, hogy a motort minden öntözés előtt a hálózati csatlakozózsinórjánál fogva leengedte a kútba. A dugaszolónak a konnektorba való bedugása után a búvárszivattyú működni kezdett és az öntözés megkezdhető volt. A megszokás elhomályosította előtte e művelet veszélyességét, és - hogy még jobban meggyorsítsa a munkát - rendszerint először a dugót dugta be a konnektorba és csak ezután, a már működő szivattyút engedte le a kútba.

Természetesen a motor csatlakozóvezetéke nem úgy volt kialakítva, hogy az alkalmas legyen a motor állandó leengedése és felhúzása közben a motor súlyának elviselésére. Ez csupán villamos vezeték és nem emelőkötél! Egyik alkalommal a vezetéknek a motornál levő egyik vége kicsúszott a csatlakozó csavarja alól és hozzáért a motor testéhez. Mivel a motornak nem volt érintésvédelme, ez a testzárlat feszültség alá helyezte a motor testét anélkül, hogy bármi kikapcsolta volna az áramkört vagy korlátozta volna az így fellépő életveszélyes érintési feszültséget.

A baleset alkalmával a kertész szokása szerint először a csatlakozódugót dugta be a konnektorba, s amikor ezután megfogta a feszültség alá került szivattyúmotort, súlyos áramütést kapott. Azonnal összeesett, de sajnos közben a motor testét nem tudta elengedni, s így a tartós áramütés - kb. negyedóra múlva találtak rá - a kertész halálát okozta.

Érintésvédelem nélkül szabadtéren vagy más veszélyes környezetben villamos készüléket használni tilos! Turistaúton csak az vásároljon villamos készüléket, akinek elegendő a szakértelme ahhoz, hogy megítélje, hogy a hazai körülmények között is megfelelő biztonságú lesz-e a vásárolt készülék. Ha egy villanyszerelő kifejezetten megtagadja egy készülék felszerelését, ennek általában súlyos oka van, s ilyenkor nagyon nagy meggondolatlanság ezt a készüléket barkácseszközökkel és barkácsmódszerekkel mégis üzembe helyezni.

Ettől függetlenül itt kívánunk rámutatni arra, hogy egy villamos készülék hálózati csatlakozóvezetéke soha semmilyen körülmények között nem alkalmas arra, hogy azzal húzogassák ezt a gépet. Ez nemcsak a búvárszivattyúra, hanem porszívóra és más hasonló háztartási villamos készülékre is érvényes!

A biztonsági előírásokat általában úgy szokták elkészíteni, hogy egyetlen biztonsági előírás megsértése még ne okozzon közvetlen életveszélyt. Be kell azonban minden előírást tartani, mert igen gyakran előfordul, hogy véletlenül, nem tudatosan megsértünk egy szabályt, s ha ehhez még egy tudatos szabálysértés is hozzájárul, a két hiba együttesen már ténylegesen közvetlen életveszélyt jelent. Sajnos sokan viszont éppen ebből a kettős biztonságból kiindulva egy szabályt könnyedén megsértenek, mondván, hogy ebből még nem lesz baleset. Ez az álláspont nem tartható. Az adott esetben vitathatatlan, hogy nem egy, hanem több szabályt sértett meg a kertész, mégis szörnyű elgondolni, hogy ezért az életével fizetett.

3.3. A háztartási balesetek általános tapasztalatai 3.3.1. A biztonságos készülékhasználat

A háztartási készülékeket eleve úgy gyártják, hogy használatukhoz különleges szakismeret, vizsga, tapasztalat ne legyen szükséges. Ennek ellenére használatuk bizonyos óvatosságot és bizonyos mértékű műszaki intelligenciát követel. Mielőtt egy új készüléket használatba veszünk, el kell olvasni a készülékhez mellékelt használati utasítást. Sajnos azt is őszintén meg kell mondani, hogy ezeknek az utasításoknak a többsége olyan rosszul van szövegezve, hogy éppen azok nem értik, akiknek szól. A legcélszerűbb, ha ennek olvasásánál magunk elé vesszük a készüléket és minden olyan alkatrészt (kapcsolók, lámpák, feliratok stb.) amiről a szöveg szól, azonnal megkeresünk és ki is próbálunk. E szövegek gyakran különböző szabványokra és egyéb előírásokra is hivatkoznak. E hivatkozások a háziasszony részére teljesen feleslegesek. Azt viszont alaposan meg kell néznünk a használati utasításban, hogy kell-e, szabad-e a készüléket házilag tisztítanunk, karbantartanunk, s esetleg milyen javítást szabad a használati utasítás szerint házilag elvégezni.

Tulajdonképpen szégyelljük elmondani, hogy a villamos készüléket és annak minden alkatrészét csak arra a célra szabad felhasználni, amire készítették (a készülékkel nem szabad a falba szöget verni, kiálló alkatrészeit nem szabad csavarhúzóként használni, zsinórjára nem szabad semmit felerősíteni és a zsinórral nem szabad a készüléket húzogatni), mégsem szabad hallgatnunk erről, mert bizony a háztartási villamos balesetek nagy része ilyen nyilvánvaló hibákból keletkezik.

3.19. ábra. Dugaszolás konnektorba (konnektorból)

Villamos készüléket csak olyan nagy gyerek kezébe adjunk, aki már tud arra vigyázni, és felfogja annak veszélyét. A dugaszolható készüléknél a konnektorba való dugaszolást, ill. a dugó onnan történő kihúzását mindig úgy végezzük, hogy bal kezünkkel fogjuk meg a konnektort és szorítsuk azt a falhoz, s e közben dugaszoljunk (3.19. ábra); jobb kezünkkel mindig a dugót (és soha sem a dugóhoz csatlakozó vezetéket!) fogva. A fürdőszobában és más olyan helyiségben, amely hidegpadlós, vagy amelyben fémből készült csővezeték van, olyan konnektorok vannak felszerelve, amelyek nem engedik meg az egyszerű kerek dugók (l. az 1.3. ábrát) bedugását. Ne a tervezőt vagy a szerelőt szidjuk, hanem vegyük tudomásul, hogy ezek a helyek áramütés szempontjából veszélyesebbek a többinél, és ezért itt csak kettős szigetelésű vagy védővezetővel összekötött villamos készülékek használata biztonságos. Ezeknek a dugója belemegy ebbe a konnektorba. Azonban se a kerek dugót, se a konnektort ne faragjuk meg azért, hogy a veszélyes készüléket mégis csak csatlakoztassuk a konnektorhoz, és semmiképpen se tegyük azt, hogy a másik helyiség nem ilyen konnektorába dugaszolva (esetleg hosszabbítón keresztül) mégiscsak áthurcoljuk az áramütés veszélyét erre az amúgy is veszélyesebb helyre.

Általában vigyázzunk arra, hogy a dugaszolható készülékek csatlakozóvezetékét ne rángassuk! Különösen a porszívóval és a vasalóval fordul elő, hogy távoli konnektorba csatlakoztatva takarítás, vasalás közben ezeknek a vezetékeit rángatják. Ne sajnáljuk életünk védelmében az a kis fáradságot, hogy közelebbi konnektort keresünk!

Bármennyire hihetetlen, de az emberek nagy része annyira óvatlan, hogy még a csatlakozóvezeték falra való felszögelésétől sem riad vissza. Ez pedig - mint az itt ismertetett egyes balesetekből is látszik - közvetlen életveszélyt jelent nemcsak annak a számára, aki a szögezést végzi, de a család többi tagja számára is, akik az ilyen felszögezett vezetékek közelében levő fémtárgyakat megfogják.

Bár semmiféle szabály nem tiltja azt, hogy villamos készülék használata közben más fémtárgyat (pl. fűtőtest, vízcsap) megfogjunk, mégis ez feltétlenül növeli az áramütés veszélyét, ezért célszerű ezt elkerülni. Fürdőkádban ülve kifejezetten életveszélyes bármilyen villamos készüléket megérinteni. Általában nedves, vizes helyiségben a villamos készülékek használata lényegesen veszélyesebb, mint száraz helyen. Ha olyan konyhában vasalunk, amelynek műkő, beton vagy más hidegpadlója van, akkor lehetőleg gumi vagy száraz rongyszőnyegen állva vasaljunk. Általában villamos készüléket mezítláb vagy lyukas cipőben ne érintsünk, vasaláshoz - még szőnyegen állva is! - legalább papucsot húzzunk!

A leghelyesebb az, ha a villamos készüléket minden fémtárgytól a lehető legtávolabb helyezzük el, úgy, hogy még véletlenül se érinthesse azokat. Ha ez nem lenne elkerülhető, akkor a villamos készülékkel érintkező egyéb fémtárgy ugyanolyan veszélyes lesz, mint maga a villamos készülék. Ezen még az sem változtat, ha a villamos készüléket csak kikapcsolt, de a konnektorba bedugaszolt állapotban tesszük rá ilyen fémtárgyra (pl. fatüzelésű sparherd). Sem a villamos készülék, sem a villamos készülékkel érintkezésben levő fémtárgy nem használható létraként, ülőhelyként vagy más hasonló célra.

Ha egy villamos készülék nedves lesz, vagy akár vízbe esik, ez általában nem okozza okvetlenül a készüléknek az elromlását, de az biztos, hogy nedves állapotban a hálózatra csatlakoztatva (a konnektorba bedugaszolva) életveszélyes. Ha ilyenkor kihúzzuk a konnektorból a dugóját és utána legalább egy napon át száraz meleg levegőben kiszárítjuk, a készülék a legtöbb esetben újra kifogástalanul működik és biztonságosan használhatóvá válik. Ezt megelőzően azonban annyira életveszélyes, hogy eszünkbe se jusson a vízbe esett villamos készüléket a dugó kihúzása előtt kiemelni a vízből!

Az előzőkben leírt esetekből láthatjuk, hogy a háztartási villamos balesetek igen nagy részét a nem megfelelő vezetéktoldások okozzák. Ha egy villamos készülék csatlakozóvezetéke nem elég hosszú, akkor ezt kizárólag a kereskedelemben kapható „hosszabbítóvar szabad megtoldani. Minden egyéb barkácsmegoldás még akkor is élet-veszélyes, ha a fémrészeket szigetelőszalaggal leszigetelik.

Villamos készüléket csak megbízható helyről vásároljunk és csak villamos szakemberrel javíttassunk. Ha „kéz alatt” vásárolunk használt villamos készüléket, azt minden esetben vizsgáltassuk meg alaposan biztonsági szempontból is villamos szakemberrel! A használtcikk-kereskedők újabban csak úgy adhatnak el villamos készüléket, hogy vagy ők vizsgáltatják meg megbízható szakemberrel villamos biztonsági szempontból, vagy felhívják a vásárló figyelmét arra, hogy az eladott készülék biztonsági szempontból nincs megvizsgálva, ilyen vizsgálat nélkül való használata életveszélyes. Ha ilyen készüléket vásárolunk, akkor ezt a figyelmeztetést vegyük komolyan, és a felülvizsgálatot feltétlenül végeztessük el, mert nem egy halálos villamos baleset történt a vásárolt (hibás) használt készülékek ilyen vizsgálat nélküli használatából.

Az előzőkben sokai írtunk arról, hogy a hibás villamos készülékeket csak villamos szakemberrel szabad kijavíttatni, és csak a javítás, valamint felülvizsgálat után szabad újra használni. Igen ám, de miről ismeri meg egy laikus azt, hogy a villamos készülék hibás?

Ha a villamos készülék külső, látható részei töröttek, repedtek, horpadtak, a műanyag részek elvesztették eredeti színüket, a fedelek meglazultak, alóluk fém részek kilátszanak vagy ilyen fém részek megérinthetők, akkor nyilvánvaló, hogy a készülék hibás. Villamos készülék esetén ezek nemcsak szépséghibák, hanem kifejezetten élet-veszélyes biztonsági hibák; még abban az esetben is, ha a készülék egyébként teljesen hibátlanul teljesíti feladatát (pl. a porszívó megfelelően szívja a port, a fűtőtest megfelelően melegít stb.)! A legtöbb esetben azonban a biztonságot veszélyeztető hibára kell akkor is gyanakodni, ha a készüléken kívülről semmi elváltozás nem látszik, de nem teljesíti megfelelően a feladatát.

Azoknál a készülékeknél, amelyeket már régebben használunk, a feladatunk aránylag egyszerű: ha a készüléknek akár a hangja, akár a hatásos munkavégző-képessége megváltozik, olyan részei is elmozdulnak, amelyek korábban nem mozdultak el, vagy mozdíthatatlanná válnak olyan részeik, amelyeket korábban könnyűszerrel elmozdíthattunk, ez mind-mind a készülék hibáját jelenti. Ha a készülék füstöl vagy szikrázik, akkor is biztosan hibás.

Nehezebb a helyzetünk egy vadonatúj készülék hibájának megállapításánál. Ilyenkor nem tudjuk, hogy a készüléknek milyen hangjának kellene lennie, milyen a készülék rendes teljesítőképessége, mely alkatrészének kell elmozdíthatónak lennie és melyiknek nem szabad mozognia. Még az sem jelent biztosan hibát, ha egy vadonatúj villamos fűtőkészülék erősen füstöl, mert van olyan villamos fűtőtest, amelynél a belső részek festése csak több órás bekapcsolás után szűnik meg füstölni. A szikrázás azonban minden esetben hibát jelent.

Új készüléknél tehát nehezebb a dolgunk, mégis nagyon ritka az a háztartási villamos baleset, amit vadonatúj villamos készülék okozott. Ennek nemcsak az az oka, hogy a gyártmányt a gyárban biztonsági szempontból is felülvizsgálták, de az is, hogy az új készülékek első használatbavételénél általában nagyobb körültekintéssel járnak el. Ilyenkor az egész család össze szokott gyűlni, és figyelik, hogy mi is történik, hogyan működik a készülék. Jó tudni, hogy a kettős szigetelésű (tehát védőérintkező nélküli dugóhoz csatlakozó) készüléket az első próbánál célszerűbb szigetelőpadlón (parketta, szőnyegpadló, műanyag padló) kipróbálni, távol minden fém- és könnyen gyulladó anyagú tárgytól. Ha viszont a készüléknek védőérintkezős dugója van, akkor ezt első kipróbáláskor feltétlenül védőérintkezős konnektorba dugjuk be! Ilyen módon az első kipróbálásnál még az a furcsa helyzet is előfordulhat, hogy a készüléket a szigetelőpadlós lakószobában állítják fel, de dugóját a fürdőszobai konnektorba dugják be.

Az első kipróbálásnál figyelnünk kell a készülék minden működési jelenségét (hatásosságát, melegedését, hangját stb.) és ezeket össze kell hasonlítanunk a használati utasításban leírtakkal. Ilyenkor lehetőleg ne fogjuk meg a készüléket, hanem ellenőrzését is csak olyan tapogatással végezzük, mintha arra számítanánk, hogy a készülék teste forró!

Az előzőkben általában dugaszolható készülékekről írtunk, mert a fixen hálózatra bekötött készülékek első üzembe helyezését feltételezhetően úgyis szakképzett villanyszerelő végzi. Ha az első üzembe helyezéskor kiolvad a biztosító vagy kikapcsol a villanyóra környékén levő kisautomata, akkor a készüléket kapcsoljuk le a hálózatról, és csak ezután pótoljuk az olvadóbiztosítót, ill. kapcsoljuk vissza a kis-automatát. Nem biztos, hogy ilyen esetben a készülék hibás, mégis ilyen esetekben feltétlenül villanyszerelőt kell hívni, mert lehetséges, hogy a vásárolt készülékünk nem alkalmas lakásunk eddigi villamos berendezésére való rákapcsolásra, ezért azt szakembernek át kell alakítania.

Azt nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy erősáramú villamos készülék saját magától nem javul meg! Ha egyszer hibát mutat, akkor az hibás és veszélyes még akkor is, ha a következő bekapcsoláskor esetleg a hiba nem jelentkezik. Igen gyakori ugyanis az ún. „időszakos hiba”, ami hol előjön, hol nem. De az ilyen időszakosan hibás készülék is ugyanolyan veszélyes, mint az állandóan hibás; sőt még azt is mondhatnánk, hogy ez veszélyesebb, mert a készülék használója a hibamentes időszakban azt hiszi, hogy a készülék jó.

Az előzőkben általában mindig igyekeztünk hangsúlyozni, hogy a villamos készülékek és villamos berendezések javítását és vizsgálatát mindig villamos szakemberekre kell bízni. Persze azért az élet nem ennyire egyszerű és merev: nem lehet pl. minden izzó (villanykörte) cseréjéhez villanyszerelőt hívni. Nézzük tehát, hogy mit végezhet el maga a laikus is!

Általában minden laikus kicserélheti a becsavarható izzólámpákat (a német előírások ezt is csak 250 W teljesítményig engedik!), kicserélheti a becsavarható (ún. D típusú) olvadóbiztosítókat (biztosítékokat), a fénycsöveket és visszakapcsolhatja az önműködően kikapcsolt kisautomatákat. Az olvadóbiztosítóknál azonban ez csak gyári új biztosítók behelyezésére vonatkozik és semmiképpen sem a betétek javítására! Ugyancsak nem laikus feladata a villamos készülékekbe és fényerőszabályzókba beépített (ún. „csöves”) biztosítók cseréje. Izzó és fénycső cseréjét csak akkor szabad minden további óvintézkedés nélkül elvégezni, ha az izzó vagy fénycső nem törött, és a foglalatból könnyen kivehető.

Feszültségmentesítés után a laikus nedves (nem mosószeres!) ronggyal letisztíthatja a villamos berendezések és készülékek külső felületét, meghúzhatja a kívülről is hozzáférhető laza csavarokat és visszateheti a rugós (bepattintható) felerősítésű fedeleket, ha ezek leestek helyükről. Feszültségmentes állapotban a laikus megkísérelheti fogóval vagy más segédeszközzel a törött izzók és törött fénycsövek foglalatból való kiszedését is. Mit jelent azonban ez a „feszültségmentesítés”? Semmiképpen sem egyszerű kikapcsolást! A berendezések és készülékek egyszerű kikapcsolása csupán működésük megszakítását jelenti, de az áramütés elleni biztonság szempontjából ez nem elegendő! Dugaszolós csatlakozású készülékeknél a feszültségmentesítés azt jelenti, hogy a dugót kihúzzák a konnektorból. Minden egyéb készüléknél és berendezésnél a lakásokban csak a fogyasztásmérő (villanyóra) mellett felszerelt kisautomata (ha több van felszerelve, akkor mindegyik kisautomata) kikapcsolása tekinthető „leválasztásnak” (feszültségmentesítésnek).

Tulajdonképpen azt kellene mondanunk, hogy minden egyéb munkát kizárólag csak villanyszerelő vagy más erősáramú képesítésű szakember végezhet. Mégis általában nem szoktuk kifogásolni, ha egy rádióamatőr vagy gyengeáramú villamos szakember a készülék fedelét levéve (persze szigorúan csak feszültségmentesítés után!) a kívülről hozzá nem férhető laza csavarokat meghúzza, az ott levő biztosítókat kicseréli. Vezetékcserét vagy a csavar alól, a kapocsból kicsúszott vezetékek visszahelyezését azonban az ilyen, nem erősáramú villamos szakember is csak akkor végezheti, ha az adott helyen csak kéterű vezeték van. Háromerű vezetékeken végzett ilyen munkával tévedés esetén már könnyen halálos balesetet okozhatunk, ezért ilyen berendezésekbe, ilyen készülékekbe gyengeáramú szakember sem nyúlhat!

Gyakran felteszik a kérdést, hogy miért kell pl. egy villamos mosógép nem villamos jellegű hibájának (pl. szimeringcsere, csapágycsere) javításához villanyszerelő, miért nem végezheti ezt el egy ügyes mechanikai műszerész? Ennek megválaszolásához tudnunk kell azt, hogy nemcsak mi öregszünk, hanem gépeink és villamos berendezéseink is. Sok olyan villamos gyártmány van (ez különösen Amerikában szokásos), amelynél az áramütés elleni biztonságot úgy érik el, hogy a szigetelésre hosszabb élettartamú anyagokat használnak, mint amilyen a gyártmány mechanikus részének az élettartama. A tőkés államokban általában olyan drága a készülékek egyedi javíttatása, hogy inkább vesznek egy újat. Ha azonban hazai szokás szerint újra és újra „megbütyköljük” elromlott készülékeink mechanikus részeit, akkor előbb-utóbb menthetetlenül tönkremegy a villamos szigetelés is, és ezt - a kizárólag a mechanikus részek javításához értő - nem villamos szakember észre sem veszi.

3.3.4. Villamos védelmek

Ha a villamos hálózatunkban vagy a villamos készülékekben valamilyen villamos természetű hiba (pl. rövidzárlat, túlterhelés, szigetelési hiba) fordul elő, akkor a hibás részt lehetőleg minél gyorsabban ki kell kapcsolni. Ezt a kikapcsolást - mivel a gyorsaság és a határozottság fontos követelmény - még gyárakban sem bízzák a kezelőkre, háztartásokban azonban ez teljesen elképzelhetetlen lenne. Ezért az önműködő kikapcsolás céljára hálózatba (lakásokban általában a fogyasztásmérő - villanyóra - közelében elhelyezett táblára) olvadóbiztosítókat, ill. kisautomatákat szerelnek. Az olvadóbiztosító lényegében egy nem éghető, porcelán testbe beépített vékony vezetékszál. Hiba esetén ez előbb olvad ki (ég el), mintsem a hiba, a hálózatban súlyos kárt (pl. tüzet) okozhatna. Természetes azonban, hogy ez a biztosító csak akkor tud megfelelően működni, ha a biztosítóbetét eredeti gyári kialakítású és a megengedettnél nem nagyobb áramerősségű. Nemcsak szigorúan tilos, hanem közvetlenül élet- és tűzveszélyt okozó dolog az, ha a kiolvadt biztosítót nem gyári új betéttel pótolják, hanem javítják („megpatkolják”). A nagyobb áramerősségű D biztosító becsavarható végének az átmérője nagyobb, mint a kisebb áramerősségűé, ezért véletlenül nem lehet nagyobb áramerősségű olvadóbiztosítót a kiolvadt helyére becsavarni. Ha azonban egyes „ügyes” barkácsolók a vastagabb betét becsavarását megakadályozó porcelángyűrűt fogóval kitörik az aljzatból, ez nemcsak akkor jelent közvetlen életveszélyt, amikor a fogóval itt dolgoznak, hanem ez után is mindig, amíg a megengedettnél nagyobb áramerősségű biztosító van az aljzatban (foglalatban).

A kismegszakítók kezeléséről már a 3.1.1. pontban részletesen beszéltünk. Itt csak azt említenénk meg, hogy minden ilyen önműködő kapcsoló - akár kismegszakítóról, akár áram-védőkapcsolóról van szó - akkor megbízható, ha kb. havonta egyszer kipróbáljuk annak működőképességét, egy (kézzel történő) be- és kikapcsolással. Túl gyakori próbát viszont azért nem ajánlhatunk, mert mindezeknek a kapcsolóknak is véges az élettartama és sokkal hamarabb mennek tönkre, ha túl gyakran kapcsolgatjuk őket.

Mi a lényeges különbség villamos balesetek szempontjából a munkahely és a háztartás között? A legfontosabb az, hogy a munkahelyen egy-egy villamos készülék felszerelését mégiscsak villamos szakember végzi, vagy legalább vele megbeszélik. Ugyanakkor egy háztartásban mindazt a villamos készüléket használatba veszik, aminek használatát praktikusnak tartják, feltéve, hogy pénztárcájuk megengedi ennek megvételét. Nemigen fordul elő, hogy egy villamos készülék megvétele előtt a család arra is gondolna, hogy e készülék biztonságos-e, és milyen külön elővigyázatosságot igényel ennek használata.

Az elmondottaknak megfelelően az ipari üzemek villamos berendezéseihez a szabvány igen sokféle érintésvédelmi megoldást enged meg. Az üzemben az ott dolgozó villamos szakemberek gazdaságossági és praktikussági szempontokból mérlegelhetik, hogy a nagy választékból melyik megoldást választják. A háztartásokban nem képzelhető el az, hogy a háziasszony megveszi a szabványt, elolvassa, és válogat a lehetőségek között. Ezért rendelet, a Kommunális és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzata (röviden KLÉSZ) előírja, hogy a háztulajdonos már a ház építésekor köteles gondoskodni egy érintésvédelmi védővezető kiépítéséről. A későbbiek során a háziasszonynak vagy bérlőnek csupán arról kell gondoskodnia, hogy a védővezetőt igénylő készülékének testét kösse hozzá ehhez a védővezetőhöz, ami dugaszolható készülékek esetében egyszerűen csak annyit jelent, hogy a védőérintkezős dugót védőérintkezős konnektorba dugja be. Természetesen ez csak az új házakra vonatkozik, a régiek legtöbbjében nincs még védővezető kiépítve, és nem is képzelhető el, hogy egy rendelet hatására napokon belül a több millió régi lakásban ezt kiépítsék. A rendelet csak azt írja elő, hogy a ház felújítása esetén kell a háztulajdonosnak ezekben is kiépíttetnie az érintésvédelmi védővezetőt. Ha azonban a házat csak részlegesen újítják fel olyan módon, hogy a felújítók nem mennek be az egyes lakásokba valamilyen más felújítás céljából, akkor a védővezető szerelését is befejezhetik a lakás előtt. (Természetesen, ha a lakáson belül is végeznek komoly felújítási munkát, s ezért esetleg a lakót ideiglenesen ki is költöztetik, akkor a lakásban is ki kell építeni a védővezetőt.)

De mi van akkor, ha a lakó saját maga vásárol egy olyan villamos készüléket (pl. automata mosógép, hűtőszekrény), amely feltétlenül védővezetőt igényel, és a lakásban vagy házban még nincs kiépítve a védővezető? Ilyenkor neki kell villanyszerelőt hívnia, és a villanyszerelővel kiépíttetnie a védővezetőt. A régi házakban általában a belső vízvezetéki csövek fémből készültek, s így a legtöbb esetben - a ház felújításáig - a védővezetőt elegendő a legközelebbi vízvezetéki nyomócsőtől kezdődően kiépíteni. Ha azonban a villany-szerelő úgy találja, hogy a vízvezetéki nyomócső erre a célra nem alkalmas, akkor a lakónak kell a ház kapujától kezdődően kiépíttetnie az új készüléke számára szükséges érintésvédelmi védővezetőt. Ezt természetesen olyan formában kell kialakítani, hogy ennek a lépcsőházban levő részét a későbbiekben a többi lakó is felhasználhassa hasonló célra.

Ha a meglevő érintésvédelmi védővezetőnek a lakáson kívüli szakaszán bármilyen hiba keletkeznék, akkor ezt a háztulajdonosnak kell kijavíttatnia, függetlenül attól, hogy ezt ő építtette ki vagy a bérlő, IKV házaknál tehát ez a gyorsszolgálat feladata, őket kell kihívni minden olyan esetben, amikor a lakásban „rázást” tapasztalunk. Semmiképpen sem célszerű ilyen esetben az áramszolgáltatót (Budapesten az Elektromos Műveket) kihívni, mert ez nem nyúlhat az épület villamos berendezésébe, s így életveszélyes „rázás” esetén nem tehet egyebet, mint az egész ház áramellátását kikapcsolja.

A meglevő érintésvédelmi védővezető-rendszert a háztulajdonosnak hat évenként „szerelői ellenőrzéssel” kell felülvizsgáltatnia, ehhez - természetesen - az is szükséges, hogy a felülvizsgálót a lakó beengedje a lakásába. Ez a felülvizsgáló azonban csak szakértő és nem hatóság. Tanácsait érdemes követni, de a lakó erre nem köteles.

Amint azt a balesetek leírásából is láthattuk, a lakásokban a legtöbb áramütéses baleset úgy történik, hogy az egyik kezével a balesetes egy villamos készülék testét fogja meg, míg a másik kezével vagy más testrészével egy fémes csővezetéket érint. Ezeket a baleseteket akadályozhatja meg az, ha ezek a fémes csővezetékek villamosan hozzá vannak kötve az érintésvédelmi védővezetőhöz. A laikus számára ez első pillanatban furcsa lehet, hiszen egy olyan berendezést (pl. központi fűtést) kötünk hozzá a veszélyesebb villamos berendezésekhez, amely eddig biztosan elkerülte a villamos hálózatot. A cél itt nem is az, hogy ezeket a csővezetékeket mentesítsük az - eddig nem levő - elektromos veszélyektől, hanem az, hogy a villamos készülékek hibájából felléphető áramok közvetlenül (anélkül, hogy az ember testén átmennének) záródhassanak e „földelt” berendezésekhez. A lakóházakban ezért előírás, hogy ezeket a fémes csővezetékeket össze kell kötni az érintésvédelmi védővezetővel, a fürdőkádakat pedig a vízvezetéki nyomócsővel. Ezt hívják a szakemberek „egyenpotenciálrahozásnak” (EPH).

A lakásokban gyakran használnak kölcsönzővállalattól bérelt villamos készülékeket is. Korábban rendezetlen volt, hogy kinek kell ezt érintésvédelem szempontjából felülvizsgálnia, a tulajdonos kölcsönadónak-e vagy a használó bérlőnek. A KLÉSZ ezért egyértelműen kimondja, hogy minden kölcsönzés alkalmával a kölcsönadó köteles bizonyos fokú ellenőrzésre, viszont a tartós (két hónapnál hosszabb időtartamú) kölcsönzésű készülékeknél a helyszínen nincs szükség a szabvány által általában minden készülékre előírtnál gyakoribb vizsgálatra. A vizsgálatokat minden esetben a kölcsönző vállalat tartozik elvégezni.

Végül ez a rendelet szabályozza a használtcikk-kereskedelem biztonsági kérdéseit is. Ezek szerint a használtcikk-kereskedő három lehetőség közül választhat:

-    eladás előtt villamos szakemberrel ellenőrizteti a villamos készüléket, hogy megfelel-e a biztonsági követelményeknek;

-    az eladott készülékre rakott címkével és külön nyilatkozat aláíratásával figyelmezteti a vevőt arra, hogy ez a készülék villamos biztonságtechnikailag nincs megvizsgálva, tehát neki kell a vizsgálatokról és az esetleg szükséges javításokról gondoskodni;

-    a készülékre ragasztott címkével és külön nyilatkozat aláíratásával igazoltatja a vevővel, hogy az tudomásul veszi, hogy a készülék kifejezetten életveszélyes, azt kizárólag a benne levő alkatrészek kiszerelése és amatőr felhasználása céljából adta el.

Ugyancsak ez a rendelet intézkedik arról is, hogy aki villamos háztartási készüléket (akár villamos, akár nem villamos hiba után) megjavít, az köteles a javított készülékeken a villamos biztonsági vizsgálatokat is elvégezni. Ha ez a készülék a javítás után sem lenne érintésvédelem szempontjából megfelelő állapotban, akkor erre — a készülékre ragasztott - „Javíthatatlan, bekapcsolása életveszélyes!” felirattal és nyilatkozat aláíratásával köteles a megrendelő figyelmét felhívni. (Az elromlott készülék a megrendelő tulajdona, így azt a javítást végző semmiképpen, még életveszélyes állapot esetén sem tarthatja vissza.)