A laikusok nem csupán a háztartásban szenvedhetnek villamos balesetet, hanem színházban, orvosi rendelőben, közterületen, közlekedésben és egyéb helyeken is. Ezeknek a baleseteknek is általában az a jellemzője, hogy a laikusok nemcsak nem látják át a villamos veszélyhelyzeteket (hiszen nincsenek erre kioktatva), hanem meglehetősen fegyelmezetlenül viselkednek, olyan dolgokat művelnek, amik nyilvánvalóan nem férnek össze a minden józan embertől elvárható viselkedéssel (pl. tárgyakat megrongálnak, fogadásból különböző helyekre felmásznak stb.). Ezekkel a cselekedeteikkel vagy saját magukat, vagy a később arra járó járókelőket veszélyeztetik.

A másik igen nagy területe a laikusok nem háztartásban történő villamos baleseteinek a barkácsolás, a házilagos építkezés. A barkácsolók általában kellő szakértelem nélkül, olcsó, egyszerű, nem is egészen arra a célra szolgáló, s nemegyszer kiselejtezett szerszámokkal és eszközökkel dolgoznak, nem megfelelő világítás mellett, megengedhetetlenül szűk területen, a leggyakrabban teljesen egyedül. Igen érdekes, hogy a barkácsolás során gyakran még a kifejezetten erősáramú szakképzettségű villamos szakemberek is laikus módjára szenvednek villamos balesetet, mert itt kiszabadulván a munkahelyi fegyelem alól, úgy érzik, hogy megszabadultak a munkavédelmi előírások „nyűgétől”, a főnökök szemétől és figyelmeztetéseitől, és itt aztán igazán „mindent lehet”.

A laikusok nem háztartási baleseteinek számottevő része a szabadban levő csupasz vagy megrongált, elöregedett szigetelésű vezetékektől származik. Érthetetlen, hogy a laikusok mintha a villamos vezetékektől egyáltalán nem félnének, azokat szinte a kifeszített kötéllel azonosnak ítélnék! Pedig nagyon kell vigyázni az ilyen vezetékek közelében, mert ha az nagyfeszültségű - márpedig ezt a laikus általában nem tudja megállapítani - akkor ennek nem csupán a megérintése, de még a megközelítése is életveszélyes!

A) A kultúrházba traktorral húzott pótkocsin vitték a lakodalomhoz kölcsönkért székeket. Meleg nyári nap volt. A 21 éves fiatalember, aki részt vett a rakodásban, mezítláb, felsőruha nélkül irányította a traktor mozgását a kultúrház meglehetősen szűk udvarán. Látta, hogy a kultúrházból a mellékhelyiségeket tartalmazó külön épülethez vezető, sodronyra kifeszített villamos vezeték alatt nem férne el a traktor, ezért a vezeték alá állva, megemelte azt (4.1. ábra). A keze azonnal görcsbe rándult, nem tudta elengedni a vezetéket és ezen csüngve összeesett. A kultúrház gondnoka ugrott oda hozzá és megpróbálta kezét „lefejteni” a vezetékről, de ez nem sikerült. Szerencse, hogy a gondnok majdnem új gumitalpú cipőben volt, s ennek szigetelése őt megvédte az áramütéstől. Észbekapott, elszaladt az épület főkapcsolójához és kikapcsolta a hálózatot.

4.1. ábra. Sodronyra szerelt szigetelt vezeték érintéséből eredő áramütés

A kikapcsolás pillanatában az áramütést szenvedett fiatalember keze kinyílt és ő maga leesett a földre. Azonnal odaszaladtak hozzá: nem lélegzett, nem volt szívverése. E percben véletlenül odaérkezett a helyi termelőszövetkezet villanyszerelője is, aki azonnal hozzálátott a szakszerű újraélesztéshez. Tíz perc múlva, amikor a körzeti orvos odaért, a balesetes már lélegzett! Természetesen a mentők kórházba vitték, de mivel maradandó sérüléseket nem szenvedett, néhány nap múlva kiengedték a kórházból.

A két épület között átfeszített vezeték a mellékhelyiségek épületének alacsony volta miatt kézzel elérhető magasságban volt. Maga a vezeték ugyan szigetelt volt, de öregedése miatt a szigetelés már helyenként megrepedezett, és így a vezeték fémere hozzáért a csupasz tartósodronyhoz, így a tartósodrony is feszültség alá került és ennek „marokra fogása” bizony súlyosan életveszélyes áramütést okozott. Nagy szerencse, hogy a helyszínen levő gondnok feltalálta magát és azonnal kikapcsolta a főkapcsolót; valamint az, hogy véletlenül a helyszínre érkezett egy olyan villanyszerelő, aki értett a szakszerű elsősegély-nyújtáshoz. Ezek nélkül az orvos már feltétlenül későn érkezett volna.

B) Az Ingatlankezelő Vállalat kezelésében levő irodaház legfelső szintjén (tetőkijáró) a világítási kapcsoló hiányzott. A korábban a kapcsolóban végződő vezeték most - a kapcsoló hiányában - csupaszon kilógott a falból.

Karácsonyi szünet lévén, az irodaház dolgozóinak néhány gyermeke a lépcsőházban játszott. Az egyik tízéves kisfiú játék közben elkezdte babrálni ezt a vezetéket, hozzáért a csupasz részhez, áramütést szenvedett, eszméletét vesztette és leesett a földre. A nagy riadalomra előkerült a fiú anyja is, aki azonnal értesítette a mentőket. A mentők a kisfiút kórházba szállították, de kétnapi kórházi ápolás után maradandó sérülés nélkül a gyerek hazatérhetett.

Megdöbbentő, hogy vannak emberek, akik a tíz forint körüli értékű kapcsolót lelopják a falról, nem törődve azzal, hogy az így okozott balesetveszély esetleg mások életébe is kerülhet! Persze hibás a házfelügyelő is, aki nem vette észre a kapcsoló hiányát és nem intézkedett a pótlásáról. De legyünk őszinték! Ha észrevette volna is, legfeljebb igénylőlapot állított volna ki a házkezelőségnek és a legjobb esetben is hetekbe került volna, amíg a kapcsolót pótolják. Sajnos a hazai gyakorlatban szinte elképzelhetetlen, hogy a házmester vagy más, aki észreveszi a hiányt, egy szigetelőszalaggal vagy - irodaházról lévén szó - legalább celluxszal öntevékenyen leszigetelné az ilyen veszélyessé váló vezetéket.

A) A táviratkézbesítő kertes házban akart táviratot átadni. A kerítés rácsos kapuja zárva volt, és a kapucsengő nyomógombja a kapuoszlop belső (a kert felé eső) oldalán volt. A postás benyúlt a kerítésen és amikor tapogatódzott a nyomógomb után, áramütést kapott, a keze elzsibbadt. Ijedtében megcsúszott, a keze beleakadt a kerítésbe és a csuklója megsérült. Kezének zsibbadása nem akart elmúlni és a sérülés erősen fájt, ezért bement a közeli orvosi rendelőbe, ahonnan az orvos mentőkkel kórházba szállíttatta. Egynapos megfigyelés után maradandó sérülés nélkül hazaengedték. A posta rendőrségi feljelentése alapján a helyszínre kiszálló bizottság megállapította, hogy a kerítés oszlopon a csengő közelében (attól néhány centiméterre) 220 V-os világítási vezeték is haladt a falon kívül (4.2. ábra). Ez a vezeték ugyan szigetelt volt, de szigetelése a napsütés és az időjárás hatására erősen leromlott, és így az ezen a már nem kifogástalan állapotú szigetelésen át folyó áram okozta az áramütést. (A vezeték szigetelésén nem volt olyan sérülés, amely csupaszon hagyta volna a vezeték fémerét.)

4.2. ábra. Szigetelt vezeték leromlott szigetelése által okozott baleset

Ez egy egészen kivételes eset, hiszen a balesetest még körültekintés hiányával sem lehet vádolni! Ezt a balesetet teljes egészében annak a felelőtlensége okozta, aki kontár módon egy szobában használatos, íróasztali lámpához alkalmas szigetelt vezetéket szabadtéren (a falon kívül) szerelt. Ebből is látható, hogy az erősáramú szerelésekhez mennyire szükséges a szakértelem. El kell ismerni, hogy laikus nem tudhatta azt, hogy egy látszólag jó állapotú szigetelt vezeték áramütést okozhat. (Azt, hogy ez a nap hatására elszíneződött, csupán szépséghibának gondolta.)

B) Az egyik vasúti állomáson teherszerelvény maradt éjszakára, s az egyik tankkocsi rakománya szesz volt. Az éjszaka sötétjében valaki felmászott a tankkocsi tetejére, hogy megdézsmálja a szeszszállítmányt. Közben óvatlanul felegyenesedett a tankkocsi tetején, feje túl közel került a villamos vontatás felső, ún. „munkavezetékéhez” (4.3. ábra). A villamos vasutaknál ez a munkavezeték a sínhez képest 25 000 V feszültségen van. Ez a nagyfeszültség a levegő szigetelését is átüti, ha a sínhez vagy a sínen levő fém vagonokhoz érő tárgy vagy személy kb. fél méternél jobban megközelíti a vezetéket. (Ez az „átütés” a villámhoz hasonló, nagy fénnyel és hanggal kísért jelenség, aminek következtében az áram a vezetékből ezen az átütési helyen és a sínnel érintkező tárgyakon vagy személyeken át a sínbe, ill. a földbe záródik.) Ez történt most is, a balesetes erősen megégett és a helyszínen meghalt.

4.3. ábra. Villamos vasút „munkavezetékének" megközelítéséből eredő baleset

C) Egy falusi vendéglőben a már erősen kapatos, jó hangulatú fiatalemberek fél liter pálinkába fogadtak, hogy melyikük mer felmászni a közeli nagyfeszültségű oszlopra. Az egyik fiatalember volt a „legbátrabb”. Ő ment fel elsőnek, és vigyázott ugyan arra, hogy a vezetékhez ne érjen hozzá, de a cél elérésének bizonyítására jobb kezével felnyúlt, és meg akarta fogni a vezeték szigetelőjének vastartóját. A fogadást ugyan vitathatatlanul megnyerte, de a nagyfeszültség itt is átívelt a kezéhez (4.4. ábra), leesett az oszlopról és az áramütésen kívül súlyosan meg is égett. A kihívott mentők kórházba szállították, ahol egyheti kezelés után (amelynek során mindkét karját amputálták) mégis meghalt.

Az ivócimborák hangulatának és hozzáállásának jellemzésére nem tudjuk elhallgatni, hogy még a rendőri vizsgálat során is megkérdezték, hogy mit csináljanak most az elvesztett fél liter pálinkával.

4.4. ábra. Nagyfeszültségű szabadvezeték vasoszlopára felmászott személy balesete

A) Néhány jó barát elhatározta, hogy segítenek a szomszédos községbe költözött falubelijüknek házat építeni. A betonkeverés kölcsönkért betonkeverővel történt. Az áramot messziről kellett hozni, a betonkeverőn levő vezeték ehhez nem volt elég hosszú. Megtoldották tehát a vezetéket, de mivel csak kéterű hosszabbítójuk volt, a védővezetőt nem kötötték hozzá a konnektor védővezetőjéhez. A keverőnek gumis kerekei voltak.

Munka közben megsérült a csatlakozóvezeték és annak most már csupasszá vált ere hozzáért a betonkeverő fémtestéhez. Amikor az egyik jó barát odament, hogy a puttonyt a kar segítségével kiürítse, „odaragadt” ehhez a kezelőkarhoz. A görcs még a felsőtestét is a billentőkarhoz nyomta. Szerencsére elvesztette egyensúlyát és a puttonyt is magával rántva a földre esett, aminek következtében kikerült az áramkörből. A mentők kórházba szállították, ahonnan négynapi kezelés után, maradandó károsodás nélkül hazaengedték.

A betonkeverő szinte a leggyakoribb balesetet okozó eszköz. Az érdekes az, hogy ezeket a baleseteket szinte soha nem valami különleges, előre nem látható vagy a betonkeverő sajátosságából fakadó ok váltja ki, hanem a legtöbb esetben egyszerűen az, hogy megfelelő vezeték és megfelelő szakértelem hiányában - vagy egyszerűen gondatlanságból - egyáltalán nem látják el érintésvédelemmel. A KLÉSZ újabban azt írja elő, hogy az ilyen házilagos építkezéseknél feltétlenül áram-védőkapcsolót kell felszerelni, ami még ezeket a gondatlanságokat is többé-kevésbé „kivédi.”

B) Egy Pest megyei nagyközségben dolgozó kőműves kisiparos baráti körével saját használatára betonkeverőt készíttetett. A gép villamos berendezését villanyszerelő mester barátja készítette el. Figyelmeztette barátját, hogy érintésvédelem céljából a gép testét földelni kell. Ezt a földelést végeredményében el is készítették, azonban teljesen szakszerűtlenül, egyszerűen egy kb. 1,2 m hosszú 1 colos acélcsövet vertek földelőként a földbe. Senki nem gondolt arra, hogy az adott talajviszonyok mellett ez a földelés szinte semmit sem ér.

Szállítás közben a gépre szerelt fémburkolatú kapcsoló burkolata behorpadt, és hozzáért az üzemszerűen feszültség alatt levő részhez. A betonkeverő felállítása és bekapcsolása után így a keverő teste feszültség alá került, és a kisiparos - amikor megfogta a tartályürítő kereket - áramütést kapott és összeesett (4.5. ábra). Szerencsére nem volt egyedül, társai azonnal kihúzták a csatlakozóvezeték dugóját a konnektorból, és magához térítették az eszméletét vesztett kőművest. A kőműves saját lábán ment el az orvoshoz, aki néhány szíverősítő injekció után hazaengedte.

A baj itt is az volt, hogy gyakorlatilag nem volt érintésvédelem. Az érintésvédelem méretezése komoly szaktudást igénylő feladat, és még a szakszerűen elkészített érintésvédelmet sem lehet mérés vagy legalábbis próba nélkül megfelelőnek tekinteni.

4.5. ábra. A betonkeverő szakszerűtlenül készített földelése nem akadályozza meg az áramütést

C) Egy másik esetben a testzárlatossá vált betonkeverő azért okozott súlyos áramütést, mert a házilagos építkezést tápláló áramkörben levő biztosító túlterhelés miatt több ízben kiolvadt, s ezek után a további kiolvadás megakadályozására a biztosítót áthidalták (megpatkolták). Az ilyen szabálytalan „biztosító” már nem biztosító, természetesen nemcsak túlterhelés, de testzárlat hatására sem olvad ki.

D) Egy faluban társadalmi munkában járdát építettek. A munkához használt betonkeverőhöz mindig abból a házból vezettek áramot, amely előtt éppen dolgoztak. Természetesen volt olyan ház, amelyik a telekhatárra épült, de volt olyan is, amelyik meglehetősen messze volt a kerítéstől. Az ilyen messze levő házakhoz való csatlakozásra vezetékhosszabbítót is kellett készíteni. A faluban azonban nem lehetett olyan „függőcsatlakozót” kapni, amely a vezeték végén lógó konnektor szerepét töltheti be. Rájöttek viszont arra, hogy a betonkeverőn levő konnektorok (amelyek egyes további kisgépek itteni csatlakoztatására készültek) alkalmasak arra is, hogy ezeken keresztül a betonkeverőt a hálózatra kapcsolják. Erre a célra tehát vettek egy hosszú vezetéket, amelynek mind a két végére villásdugót szereltek. (Ez a megoldás szigorúan tilos, minden vezetéken az áramforrás felől csak a hüvelyeket tartalmazó konnektor szerelhető, s a fogyasztó felőli vezetékvégen szabad csak csapokat tartalmazó dugót alkalmazni!) A vezeték egyik végén levő dugót bedugták a lakóház konnektorába, míg a másik végén levőt a betonkeverő gépen levő konnektorba.

A gép persze így is kiválóan működött, de egyik este a munkálatok befejezésekor a társadalmi munkában részt vevő egyik személy először nem a házban levő konnektorból húzta ki a dugót, hanem úgy gondolta, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb, ha a gép mellett állva először a gépről veszi le a vezetékvéget és utána megy csak be a házba (már a vezetéket feltekerve) az ottani dugót is kiszedni (4.6. ábra). Amikor azonban a gépről levette a dugót, nem gondolt arra, hogy a dugóból kiálló csapok feszültség alatt vannak; jobb kezével ezeket megfogta. (Ezért tilos az áramforrás felől - csapokat tartalmazó -dugót szerelni - a hüvelyeket tartalmazó - konnektor helyett!) Abban a pillanatban áramütést kapott, keze görcsösen rászorult a dugaszodra és nem tudta azt elengedni.

A baleset kis híján halállal végződött, de szerencsére a háztulajdonos már amúgy is meg akart szabadulni az ablakán keresztül kivezetett vezetéktől, és ezért ott állt az ablak mellett. Látva a balesetet, villámgyorsan kirántotta a konnektorból a vezetéket; így a balesetes jobb kezének súlyos égésével és néhány napos kórházi ápolással megúszta meggondolatlanságát. A hibás persze tulajdonképpen elsősorban nem ő volt, hanem aki a hosszabbítóvezeték mindkét végére dugót szerelt. (Meglepő, hogy ilyen okból milyen sok baleset történik évente!) Ennek ellenére őt sem lehet teljesen vétlennek tekinteni, mert minden esetben az a szabály, hogy egy villamos készülékről csak akkor szabad a csatlakozóvezetéket levenni, ha azt már a másik végén a konnektorból kihúzták. Ez nemcsak a betonkeverőkre, hanem a kávéfőzőkre, vasalókra és más levehető csatlakozóvezetékű villamos készülékekre is érvényes!

4.6. ábra. Baleset szabálytalan csatlakozóvezetékkel

a) a balesetes a szabálytalanul a vezetéknek az áramforrás (nem a fogyasztó!) felöl jövő végén levő villásdugó csapjait érinti;

b) a balesetet okozó szabálytalan „dugó-dugó" végződésű csatlakozóvezeték

Ε) Egy másik helyen kutat akartak fúrni egy házilag készített kútfúró szerkezettel (4.7. ábra). A kútfúró szerkezettel össze volt kapcsolva egy villamos motoros hajtású szivattyú is, amelynek egyáltalán nem volt érintésvédelme. (Nem is volt védővezetője, amit a konnektor védőérintkezőjével össze lehetett volna kötni!) Ketten a fúrószerkezetet hajtották a földbe, míg a harmadik személy, aki csak szívességből jött át a szomszédból segíteni, a szivattyúval foglalatoskodott. A motor testzárlatos lett, és a balesetes a nedves, sáros környezetben erős áramütést kapva „hozzáragadt” a szivattyúhoz (4.7. ábra).

4.7. ábra. Nedves helyen az érintésvédelem nélküli testzárlatos motor halálos áramütést okozott

A kútfúrást sötét éjszaka végezték, a fúrószerkezetet hajtó két személy csak akkor vette észre, hogy valami baj van, amikor a segítő szomszéd többszöri hívásra sem válaszolt. Ekkor nézték meg mi történt, de ekkor a szomszéd már halott volt.

Ilyen esetben utólag nagyon könnyű felelőst találni; szinte mindenki felelős, aki csak az esettel kapcsolatba került. Aki a motort kölcsönadta, az büntetőjogilag felelős, mert hiszen olyan motort adott kölcsön, amelynek eleve nem volt érintésvédelme. Aki a munkát vezette - mert nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy egy ilyen baráti kalákánál jogilag nincs munkavezető - az azért felelős, mert ha értett hozzá, akkor miért kapcsolta be az érintésvédelem nélküli szivattyút, ha nem értett, akkor miért nem hívott oda egy villamos szakembert ennek helyszíni felállításához? De maga a meghalt szomszéd sem teljesen vétlen jogilag, mert ilyen nedves, nyirkos talajon miért nem vett hibátlan gumicsizmát magára, ha már villamos berendezéshez nyúlt. (Persze a meghalt felelősségre vonása csak arra jó, hogy özvegye kevesebb kártérítést kapjon.)

F) Egy másik kútfúrásnál az após és a vő fogott össze, hogy háztáji földjükön kutat fúrjanak. Természetesen segített ebben a vő fivére is. Azt megszokták, hogy telkükön nagyfeszültségű vezeték halad át, nem is gondoltak rá. A kutat közvetlenül a nagyfeszültségű szabad-vezeték mellett kezdték el fúrni. A fúrófejet egy csőhöz erősítették, amelybe vizet engedtek. Amikor a fúró olyan mélyre ért, hogy a csőből már csak túl rövid darab állt ki a földből, hozzácsavaroztak még egy darabot. Így kb. 10 méter hosszú csővel fúrtak már akkor, amikor az agyagréteghez értek. Ekkor a fúrást abbahagyták, és a csövet szétszedés nélkül kiemelték. Nem akartak időt veszíteni a darabonkénti szétszereléssel. Azért, hogy a döntésnél tartani tudják a hosszú csövet, a vő (munkahelyéről elhozott) motoros targoncájával odaállt a nagy-feszültségű vezeték alá, és felállt a targonca platójára. A kiemelés természetesen komoly erőt igényelt, ezért mindhárman fogták döntés közben a csövet. Az emelés közben a cső túlzottan közel került a vezetékhez (nem ért hozzá, csak közel kerül ahhoz!), a nagyfeszültség átívelt a csőhöz (4.8. ábra). Az átívelés villámszerű, fénnyel és hanggal járó jelenség. Mindhárman áramütést kaptak, az após a helyszínen meghalt, a testvérpár súlyos égési sérüléseket szenvedett, de túlélte a balesetet.

4.8. ábra. A nagyfeszültségű vezetéknek fémcsővel való megközelítése is halálos áramütést okoz

Minden villamos szabadvezeték veszélyt jelent mindenkire, aki annak közelében van, és akár közvetlenül, akár valamilyen tárggyal a megengedhetőnél magasabbra nyúl. Ezek a vezetékek olyan magasra vannak felszerelve, hogy gyalogjáró esetén a szerszám nélkül felágaskodó és felnyúló személy, kocsiút esetén a bakon ülő és ostorát pattogtató kocsis ne kerüljön veszélybe. Ha azonban hosszú, magas tárgyakat viszünk, emelünk, az úton a szokásosnál magasabb rakományt viszünk vagy más módon kerülünk a szokásosnál magasabbra, akkor feltétlenül vigyázni kell, hogy meg se közelítsük a villamos vezetéket. (Sok súlyos baleset történik sárkányeresztés, fáramászás közben, gyermekek különböző játékainál, abból, hogy túlzottan megközelítik a csupasz szabadvezetéket.)

A) A lakás „hidegpadlós” konyhájában a villamos szakképzettségű házigazda az eddigi védővezető nélküli kétsarkú konnektorát ki akarta cserélni védőérintkezős kivitelűre. Ezt éppen azért kívánta tenni, hogy családját megóvja a konyhában használt villamos készülékek hibájából származó esetleges áramütésektől. Természetesen a védőérintkezős konnektorhoz védővezetőre is szükség volt, s ezt be kellett húzni a falba süllyesztett védőcsőbe. Ezt a munkát teljesen a szabályok szerint, a hálózat kikapcsolt állapotában végezte. Arra azonban már nem gondolt, hogy a munka végeztével megnézze a megbolygatott dobozban levő egyéb vezetékek szigetelőszalaggal való becsavarásának épségét. Amikor mindent befejezett és bekapcsolta a hálózatot, akkor vette észre, hogy nem tette vissza a falba süllyesztett védőcső „dobozának” régi típusú, fémből készült fedelét. Felállt egy konyhaszékre, megfogódzott a közelben levő gázcsőbe, és másik kezével visszanyomta a fedelet (4.9. ábra). A fedél hozzáért a fázisvezető megsérült szigetelésű részéhez, így áramütést kapott. Esés közben természetesen a dobozfedél újra eltávolodott a feszültség alatt levő fémrésztől és így a leesés által okozott sérülések súlyosabbak voltak, mint maga az áramütés.

4.9. ábra. A dobozban levő szigetelési hiba által barkácsolás során okozott áramütés

A barkácsoló tulajdonképpen villamos szakképzettségű volt, és a szakmai szabályok legnagyobb részét be is tartotta. Mégis elmarasztalható, mert munkahelyén minden bizonnyal megkövetelte volna, hogy létrát bocsássanak rendelkezésére; létrán állva bizonyára észrevette volna a vezeték szigetelésének hiányát, és nem is kapaszkodott volna a gázcsőbe; odahaza viszont (boldogan kiszabadulva a munkahelyi fegyelem alól) nem hozta át a szomszédból a kölcsönkérhető létrát, hanem a konyhaszéken lábujjhegyen ágaskodva végezte a munkáját.

B) Egy háziasszony (kellő szakértelem nélkül) hozzálátott fémtestű éjjelilámpájának elrongyolódott csatlakozóvezetéke kicseréléséhez. Azt megfigyelte szétszedés előtt, hogy hogy is van a vezeték beszerelve a lámpába; arra azonban nem gondolt, hogy ezt a munkát feszültségmentes állapotban kellene elvégeznie. Az új vezetékre először a villásdugót szerelte fel, azt bedugta a konnektorba és utána akarta a vezetéket bekötni a lámpába. Az egyik vezetékeret már sikerült bekötnie a lámpába, de olyan szerencsétlenül, hogy annak csupasz része hozzáért a lámpa fémtestéhez. Bal kezével a lámpatestet megfogva próbálta jobb kezével a másik vezetékér csupasz végét a megfelelő helyre beilleszteni. A szerencsétlen nő hozzáért ennek a másik érnek a csupasz végéhez. Az érintés következtében halálos áramütést kapott.

A tanulság itt egyértelmű: aki nem ért a villanyszereléshez, az ne is próbáljon ilyen munkát végezni! Szándékosan nem akarjuk most itt az elkövetett hibákat egyenként felsorolni, mert ebből valaki még arra a következtetésre juthatna, hogy ha ezeket a hibákat nem követi el, akkor nyugodtan szerelhet. Ez pedig nem igaz: még számtalan egyéb hiba is okozhat halálos áramütést!

C) Egy barkácsoló a vállalatától vásárolt (ott már kiselejtezett) védővezetős kézifúrójával a Duna-parti hétvégi házában a pinceajtón akart egy lyukat fúrni. A pinceajtó fémből készült, és a szabadból, az udvarról nyílt. Természetesen az udvaron nem volt konnektor, így a kézifúró dugaszolóját a szoba védőérintkező nélküli konnektorába dugta be. Fúrás közben áramütést kapott és összeesett. Szerencsére artikulálatlan kiáltását a közelben horgászó 16 éves villanyszerelő-tanuló fia meghallotta és felszaladt hozzá. Villámgyorsan átlátta a helyzetet, a csatlakozódugót kirántotta a konnektorból, majd a klinikai halál állapotában levő apjánál szabályszerű mesterséges lélegeztetést és szívmasszázst alkalmazott. Közben segítségért kiáltozott. Körülbelül fél órát kellett így egyedül az újraélesztési eljárást folytatnia, amíg valaki meghallotta a segélykiáltást és orvost hívott. Az orvos injekciókkal magához térítette a balesetest és mentőkkel kórházba szállították. A kórházból egy napi megfigyelés után gyógyultan távozott.

A kéziszerszámok közül általában csak a kettős szigetelésű és a törpefeszültségű kéziszerszámokat tartjuk korszerűnek és biztonságosnak. A védővezetős (ún. I érintésvédelmi osztályú) kéziszerszámokat

- éppen a védőérintkező nélküli konnektorba való bedughatóságuk és a védőér megszakadásának valószínűsége miatt - csak különleges módon (ún. védőelválasztó transzformátorral) lenne szabad a hálózatra kapcsolni. Ennek nehézségei miatt ilyen kéziszerszámokat egyáltalán nem árusítanak a boltokban, és a gyárak is ezért igyekeztek szabadulni régebbi, ilyen típusú kéziszerszámaiktól. Az persze nagyon helytelen

- de sajnos eléggé általános gyakorlat - hogy a gyárak a náluk munkavédelmi szempontból nem megfelelő - és éppen ezért kiselejtezett - szerszámokat olcsó pénzért kiárusítják dolgozóik számára, és azután mossák kezeiket, ha baleset történik. Egyértelműen azt mondhatjuk, hogy védővezetős kéziszerszámot a barkácsoló ne vegyen meg; de ha mégis ilyennel dolgozna, akkor azt kétsarkú konnektorba semmiképpen se csatlakoztassa!

Nagy szerencséje volt a balesetesnek, hogy fia pontosan ismerte az elsősegélynyújtási szabályokat. Bizony kevésbé képzett személy valószínűleg nem tudta volna az újraélesztést megfelelően végrehajtani és csaknem biztos, hogy fél óra hosszat nem folytatta volna a saját maga előtt reménytelennek látszó elsősegélynyújtási kísérletet. Enélkül pedig a halál biztos lett volna!

4.10. ábra. A gumiszőnyeg nem véd az áramütéstől, ha ezen állva földelt fémszerkezetet (vízcsövet) is megérinthetünk

D) Egy vízszerelő szakmunkás odahaza, saját fürdőszobájában védővezetős villanyfúróval kívánt lyukakat fúrni. Tudta, hogy villanyfúrója testzárlatos és ezért „ráz”. Azt is tudta, hogy a fürdőszobájában levő konnektora „Csak borotva részére!” feliratú, és nincs védőérintkezője. Azt hitte azonban, hogy „ő majd tud vigyázni”. A lába alá gumiszőnyeget tett és elhatározta, hogy fúrás közben nem fog hozzáérni a közelben levő vízvezetékcsövekhez. Persze, aki ismeri a mai fürdőszobák méreteit, az sejtheti, hogy ez a szándék csak az a bizonyos „pokolhoz vezető utat kikövező jó szándék”. Fúrás közben természetesen hozzáért a vízcsaphoz (4.10. ábra), súlyos áramütést kapott. Felesége észrevette ezt, azonnal kirántotta a konnektorból a dugót és leszaladt a házban egy másik emeleten lakó orvoshoz. Mire azonban az orvos előkerült, a kritikus négy perc eltelt, és a barkácsolón már nem lehetett segíteni.

Újra elmondhatnánk ugyanazt, mint amit az előző baleset kapcsán leírtunk. Itt azonban még annál is nagyobb könnyelműség látszik. Ha valaki kifejezetten tudja, hogy az általa használandó villamos készülék hibás, ráz, akkor azt semmiképpen se használja, és semmiképpen se bízza magát arra, hogy „ő majd vigyáz”! Ez így olyan természetesnek hangzik, mégis meg kell mondani, hogy a balesetek igen nagy része keletkezik ilyen könnyelműségből!

E) A nyugdíjas (eredetileg lakatos szakmájú) gépkocsivezető -Pest környéki kertes családi házához épített kis műhelyében - magának is, szomszédainak is különböző javításokat végzett. Ezekhez a munkákhoz 220 V-os forrasztópákát használt, amelyet azonban két-sarkú, védőérintkező nélküli konnektorra csatlakoztatott. A műhely padlója betonból készült, mégis úgy gondolta, hogy felesleges a „túlzott óvatoskodás”, mert hisz a forrasztópáka úgyis forró, ahhoz még véletlenül sem érhet hozzá. A páka testzárlatos lett, és ha ahhoz nem is ért hozzá, de a pákával forrasztott fémtárgyat természetesen meg kellett fognia, a testzárlatos forrasztópáka pedig hozzáérve ehhez a fémtárgyhoz a hálózat feszültségét rávitte erre. A balesetes így a pákán, a fémtárgyon és a betonpadlón keresztül belekerült az áramkörbe és áramütést kapott (4.11. ábra). Szinte természetes, hogy a műhelyben egyedül dolgozott és így mire - órákkal később - rátaláltak, már halott volt.

4.11. ábra. A kétsarkú konnektorba csatlakozó testzárlatos forrasztópáka a forrasztóónon keresztül is okozhat halálos áramütést!

A forrasztópáka az egyetlen kéziszerszám, amelynél a szabvány megengedi a védővezetős érintésvédelem használatát. Ennek oka tulajdonképpen az, hogy a hőkészülékeknél nagyon nehéz lenne a kettős szigetelést megoldani. Emellett a forrasztópáka valamivel kevésbé veszélyes, mint a többi kéziszerszám, mert a fémrészt (meleg állapota miatt) csak ritkán és óvatosan érintik, s a páka sem ér állandóan hozzá a forrasztandó fémtárgyhoz. Ha a védővezető ténylegesen ki van építve, és a védőérintkezős dugót ténylegesen védőérintkezős konnektorba dugják, a hiba feltehetően még a melegedés időszakában kiolvasztja a biztosítót. Ha azonban a pákát védőérintkező nélküli, két-sarkú konnektorba dugják, akkor az esetleges testzárlat a biztosítót nem tudja kiolvasztani, tehát szinte bizonyosan balesetet okoz.

F) Egy okleveles villamosmérnök saját gyártmányú fűnyíró gépét használta hétvégi házának kertjében. Érdekes módon ezt a gépet is - mint annyi más házilag „fuserált” gépet - úgy alakította ki, hogy a csatlakozás céljára a gépre szerelte a konnektort és csatlakozóvezetékül egy mindkét végén villásdugóval felszerelt vezeték (1. a 4.6.b ábrát) szolgált. Ez a kialakítás szigorúan tilos, mert így a gépre szerelt konnektorból kihúzott villásdugó csapjai feszültség alatt maradnak, és érintésük súlyos balesetet okozhat. Mégis nagyon sok esetben találkozunk ilyen megoldással, feltehetően azért, mert könnyebb a villásdugó és a konnektor bolti beszerzése, mint a függőkonnektoré és a gépre szerelhető csapos csatlakozóké.

A fűnyírás befejeztével ez a mérnök úgy gondolta, hogy felesleges időveszteséget jelentene, ha először - a házba bemenve - a falra szerelt konnektorból húzná ki a dugaszolóvillát, és úgy kezdené a csatlakozóvezetéket „karikába” szedni. Gyorsabbnak ígérkezett az a megoldás, hogy a gépből húzza ki először a dugót és innen kezdi a vezeték feltekerését. Tudta, hogy a csatlakozódugó feszültség alatt van, de ő is - mint annyian mások - úgy gondolta, hogy „tud ő majd vigyázni.” Nem tudott! Lyukas szandálban volt, s így, amikor véletlenül mégis hozzáért a feszültség alatt levő csatlakozódugó csapjához, súlyos áramütés érte. A gyors orvosi segítség ugyan itt is segített, és így jobb kezének súlyos beégésén kívül néhány napi kórházi kezeléssel megúszta az esetet, de szerencsétlenebbül is járhatott volna.

G) Egy okleveles villamosmérnök a lakásában villanyt szerelt. A létrán állva jutott el a szerelésnek egy olyan szakaszához, amikor már feltétlenül ki kellett kapcsolnia a szerelendő részt. Ötéves kislánya ott téblábolt a közelben, és ezért őt kérte meg, hogy kapcsolja ki a villanyóránál levő kisautomatát. A kislány azonban nem az órán levő kis-automatát kapcsolta ki, hanem a fölötte levő elosztóra szerelt egyik áramkör kisautomatáját. A mérnök látva, hogy a szoba lámpája elalszik, úgy gondolta, hogy a kikapcsolás megtörtént, és a létra tetején - bal kezével a közeli gázcsőbe kapaszkodva - nyúlt hozzá az általa feszültségmentesnek vélt, de valójában bekapcsolva maradt részhez. Súlyos áramütést kapott, a létráról leesett, mégis komolyabb következmények nélkül megúszta a balesetet.

Elvben, mielőtt egy üzemszerűen feszültség alatt levő részhez hozzányúlnánk, a kikapcsolás után is ellenőrizni kell, hogy ténylegesen megtörtént-e a kikapcsolás, és ténylegesen feszültségmentes-e a szóban forgó berendezésrész! A valóságban ezt - különösen a saját lakásunkban - ritkán csináljuk. Megbízunk abban, hogy a villanyórához felszerelt kisautomata a fázisvezetőbe van beiktatva. Persze ez nem szabályos, de ha saját lakásunkban már többször ellenőriztük, hogy valóban így van-e, akkor ennek az ellenőrzésnek az elhagyása még „bocsánatos bűn”. Az azonban már semmiképpen sem tekinthető bocsánatos bűnnek, ha ezt a kikapcsolást nem saját magunk vagy villamos szakképzettségű családtagunk végzi, hanem ötéves lányunk, minden felügyelet nélkül. Mint ebből az esetből is látható, a kislányban a jóindulat megvolt, de ez nagyon kevés lehet egy súlyos, esetleg halálos baleset elkerüléséhez.

H) Egy másik balesetnél a barkácsoló saját készítésű hegesztőtranszformátorral hegesztett több napon keresztül egy körfűrészállványt. Szomszédjának panaszkodott, hogy a hegesztőkészülék annyira ráz, hogy a pálcát is csak szigetelt nyelű kombinált fogóval meri az elektródafogóba betenni. Arra a tanácsra azonban, hogy nézesse meg szakemberrel a transzformátort, azt felelte: már csak egyetlen varrat van hátra, majd ha ezzel készen van, elviszi egy barátjához javíttatni.

4.12. ábra. A primer- és szekunder tekercsei között zárlatos hegesztőtranszformátor által okozott halálos áramütés

Az udvaron elkezdett hegeszteni, közben megbotlott és ráesett a készülő, téglákra felpakolt körfűrészállványra. Ebben a pillanatban felordított, és nem tudott elszakadni ettől az állványtól. A közvetlen közelében tartózkodó élettársa azonnal kikapcsolta a hegesztőtranszformátor tápláló oldalán levő kapcsolót és az eszméletlen férfit leemelte az állványról, de az elsősegélynyújtáshoz nem értett, s így a körülbelül 10 perc múlva megérkező mentők már csak a halál beálltát állapíthatták meg.

A vizsgálat megállapította, hogy a hegesztőtranszformátor szekunder tekercsének egyik vége a hegesztés előkészítéseképpen már rá volt kötve a hegesztendő állványra. Az állvány téglákon állt, így semmiképpen sem volt földelve. A házilag barkácsolt hegesztőtranszformátor primer és szekunder tekercse között zárlat volt, és a hegesztőtranszformátor csatlakozóvezetéke éppen úgy volt bedugva a konnektorba, hogy a primer oldal zárlatos része éppen a fázisvezetőre került (4.12. ábra). Így a hegesztendő állvány maga is (a zárlaton keresztül) a földhöz képest 220 V-on volt, ami természetesen agyonütötte a lyukas talpú cipőben, szakadt ruhában ráboruló, és így mind az állvánnyal, mind a földdel nagy felületen érintkező embert. A 4 percen belüli elsősegélynyújtás talán segített volna, de még ez sem biztos.

I) Az „ezermester” saját üdülőjének melléképületét kívánta villamosítani. Megfigyelte, hogy újabban az áramszolgáltató is úgy készíti az épületek csatlakozóvezetékét, hogy egy csupasz vezetéksodronyra csavarja fel a másik, szigetelt vezetékeret. Ő is ezt kívánta utánozni. A főépület vezetékére egy egysarkú kapcsolón keresztül csatlakoztatta az általa szerelt (egy csupasz sodronyra feltekert szigetelt vezetékből álló) csatlakozóvezetéket. Megfigyelése alapján ő is úgy csinálta, hogy a kapcsolót a szigetelt vezeték táplálásába kötötte be, s a szigeteletlen, csupasz sodronyt kötötte kapcsoló nélkül a hálózatra (4.13. ábra).

4.13. ábra. A szigetelt szabadvezetéket tartó csupasz tartósodronyra kapcsolt fázisfeszültség halálos áramütést okozott

Azt azonban már nem tudta, hogy ilyen esetben a csupasz sodrony csak a nullavezetőre csatlakozhat, és így egyáltalán nem mindegy, hogy a csatlakozó két vezetékér melyikét köti a csupasz sodronyra és melyikét a szigetelt vezetékre. Magánál a bekötésnél nem kapott áramütést, mert itt szigetelt falétrán állt, és a bekötés közben nem ért hozzá semmilyen földelt részhez. Amikor azonban - az egysarkú kapcsoló kikapcsolt állapotában - a melléképületnél kívánta folytatni a szerelést, itt egy kisebb vasbakra állt fel, és a fellépés közben megfogta a csupasz sodronnyal összeköttetésben levő vas „tetőtartót”. Ebben a pillanatban áramütést kapott, mert hiszen az általa szerelt egysarkú kapcsoló csupán a szigetelt vezetőt kapcsolta le a hálózat nullavezetőjéről, és így a fázisvezetőre kapcsolt csupasz sodrony, és ezen keresztül a tetőtartó feszültség alatt maradt. Ezt megfogva keze a fázisvezetőhöz, lába (az állványon állva) a földhöz csatlakozott, és a 220 V-os áramkör a testén keresztül záródott. A család többi tagja bent tartózkodott a házban; így nem is lehet tudni, hogy mennyi idő telt el az áramütés óta, ezért segíteni nem is lehetett rajta, a helyszínen meghalt.

Itt újra csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy egy „ezermester” elvégezheti ugyan a villanyszerelés falvéséssel, mechanikai szereléssel járó részét, de a villamos bekötést feltétlenül villamos szakemberre kell bíznia!

J) Egy másik balesetes lakóházának pincéjében barkácsműhelyt rendezett be magának. Ennek villamos berendezését is saját maga készítette, a szabványelőírások figyelmen kívül hagyásával. Ő is „ezermester” volt, de villamos szakképzettsége hiányában a villamos ismereteit csak úgy „elleste”.

A pincehelyiség betonpadlója nedves volt. A szerelés idejére ideiglenesen fel volt szerelve egy szigetelt vezetékekből álló, de minden felerősítés nélkül elhelyezett vezetékekre kötött lámpa. A szerelés további részénél ez útban lett volna, és így el akarta ezt távolítani. Az eltávolításnak azt a nemesen egyszerű módját választotta, hogy kombinált fogóval feszültség alatt akarta elvágni a vezetéket. A fogón keresztül természetesen hozzáért a fázisvezetőhöz, lábával és térdével a nedves vezető környezethez és így súlyos áramütést kapott. A pincében egyedül volt, és így amikor kb. két óra múlva rátaláltak, már halott volt.

Megdöbbentő, hogy milyen sokan nem gondolnak arra, hogy feszültség alatt levő vezetéket elvágni az öngyilkossággal határos művelet. Még balesetelhárítási tanfolyamokon, előadásokon is találkozunk olyan véleménnyel, hogy a balesetes kiszabadítására - ha nincs más gyors módszer - akkor a vezeték elvágása is célravezető! Ilyen megoldásra soha még csak ne is gondoljunk! Feszültség alatti vezetéket elvágni különlegesen szigetelt szerszámmal, különleges kiképzés után, igen nagy gyakorlattal is nagyon veszélyes művelet!

K) A Keravill-eladó otthon, szőnyegpadlós lakótelepi szobájában a felesége kérésére szétszedte az NDK gyártmányú hőmérsékletszabályozós vasalóját vizsgálat céljából. A szétszedett vasalót bal kezében tartva, jobb kezével megkezdte a hibakeresést, s mivel a vasalóba beépített jelzőlámpa nem égett, azt hitte, hogy csak kikapcsolt részeket érint. Pedig a lámpa kialvása még nem jelenti feltétlenül az áramkör megszakítását is, de ezen túlmenően ez az önműködő megszakítás itt csak egysarkú, tehát - mint az adott esetben is - maga a fűtőtest kikapcsolt állapotban is feszültség alatt lehet.

A bal kezével a földelt (védőérintkezős konnektorba dugaszolt) vasalótestet, jobb kezével a kikapcsolt, de feszültség alatt álló fűtőtestet érintő barkácsoló két kezén keresztül áramütést kapott. Szerencséjére úgy borult rá az asztalra, hogy közben jobb keze kiszabadult az áramkörből, s így - bár eszméletét elvesztette - életben maradt. A felesége észrevette a balesetet, a vasaló dugóját kihúzta a konnektorból és szakszerű módon elsősegélyt nyújtott. A közben kihívott mentők ugyan kórházba szállították, de két nap múlva maradandó sérülés nélkül távozott onnan.

Általában azt kell mondanunk, hogy villamosan nem szakképzett ember semmiképpen se nyúljon bele villamos készüléknek abba a részébe, amit a kezelési utasítás kifejezetten tilt laikusok részére. Még akkor se, ha történetesen Keravill-eladó, s így nem idegenek neki a villamos készülékek. De ha már valaki ezt a kötelező szabályt nem is tartja be, akkor legalább ne nyúljon olyan készülékbe, ami ugyanakkor be van dugva a konnektorba! Ha a konnektorból kihúzott állapotban babrálja valaki a villamos készülékét, legfeljebb elrontja azt, de áramütést nem szenvedhet. A hálózatba bedugott állapotban viszont nagyon is csalóka jelzőlámpákra, kapcsolók kikapcsolt állására bízni magunkat, hiszen nem ismerhetjük azok működését. Különben is, ha éppen azért nyúlunk a készülékbe, mert az elromlott, akkor arra is számítanunk kell, hogy ezek a jelzőlámpák és kapcsolók sem működnek megfelelően!

L) Egy villanyszerelő szakképesítésű villamos üzemmérnök odahaza földes padlójú konyhájukban a hálózatra csatlakoztatott (tehát feszültség alatt álló!) tv-készülékükben csövet akart cserélni. Eközben családtagjai hatalmas kiáltásra lettek figyelmesek, majd látták, hogy a barkácsoló a mögötte levő vaságyra zuhant. A szomszédból pillanatok alatt orvost kerítettek elő, de már ő sem tudott segíteni rajta.

Aki villamos készüléket javít, az ügyeljen arra, hogy a készülékbe benyúlni csak és kizárólag a készülék csatlakozódugójának a konnektorból való kihúzása után szabad! Tudjuk, hogy televízió, rádió vagy hasonló készülék esetén a javítást nagyon megkönnyíti az, ha a hátlap levétele után a dugót újra bedugják a konnektorba és a készüléket bekapcsolt állapotban is megfigyelik, esetleg szigetelt nyelű szerszámmal (kizárólag az egyik kéz használatával!) megkocogtatják a gyanús elemeket. Ha azonban ezután valami közvetlen beavatkozásra is sor kerül (pl. egy csövet cserélnek vagy akár csak ezt a csövet megigazítják a foglalatban), ezt már csak a csatlakozódugó kihúzása után szabad elvégezni! Való igaz, hogy jelentős időveszteséget okozhat, ha a bedugaszolt állapotban megfigyelünk, a dugó kihúzása után igazgatunk; majd újra bedugjuk a dugót és újra megfigyelünk, újra kihúzzuk és újra csinálunk valamit; de az életveszélyt kizárólag így lehet elkerülni. Nem akarjuk itt felhívni a figyelmet arra, hogy a készüléket csak szakember javítsa, hiszen az adott esetben villanyszerelői képesítésű villamos üzemmérnök végezte a javítást, tehát a szakértelmet nem lehet (vagy legalábbis nem illik) kétségbevonni. Sajnos azonban itt is bebizonyosodott, hogy odahaza, barkácsolás közben a szakember is úgy érzi, hogy nem kell biztonsági előírásokat betartania.

M) Egy 17 éves fiú a magnóját kiszerelte a dobozból, és a magnó bekapcsolt állapotában az alkatrészek kocogtatásával, tapogatásával a torzítást okozó hiba helyét akarta megállapítani. Eközben olyan részt is érintett, amely a 220 V-os hálózattal volt fémes összeköttetésben, áramütést kapott és ennek következtében eszméletét vesztve elesett.

A zajt hallva édesanyja berohant a szobába, a magnó dugóját kihúzta a konnektorból, majd (földszintes házban történt az eset) az utcára szaladt segítségért. A segélykiáltásokra a szomszédból egy villamos szakképzettségű személy is érkezett a helyszínre, aki megállapította, hogy a sérült nem lélegzik, és azonnal megkezdte a szájból-orrba történő mesterséges lélegeztetést. Közben mások a mentőket hívták, akik kijövetelük után még kb. 15 percig folytatták a lélegeztetést, amíg a fiú olyan állapotba került, hogy kórházba lehetett szállítani. A kórházban a fiú magához tért, és néhány nap múlva gyógyultan elhagyhatta a kórházat.

Itt újra arra kell felhívni a figyelmet, hogy aki nem ért a villamos berendezésekhez, az ne kísérletezzen ezek javításával! Újra és újra hangsúlyoznunk kell, hogy a hálózatra kötött készülék belsejébe benyúlni közvetlen életveszélyt jelent! Ha mindenáron házilag akarjuk javítani rádió- vagy hangtechnikai készülékeinket, akkor ezt kizárólag a hálózatról leválasztott állapotban szabad megkísérelni. Ma már a legtöbb rádió és magnó olyan, hogy zseblámpaelemekkel is üzemeltethető. Amikor a készülék nincs hálózatra kötve, csak a benne elhelyezett zseblámpaelemmel működtetik, akkor nem okoz balesetveszélyt, az ilyen állapotban történő javítással legfeljebb a készülékünket rontjuk el, de saját életünket nem veszélyeztetjük.

A) Egy fiatal falusi házaspár mellékkereseti lehetőség érdekében udvarukon tyúkólat épített. A nagyüzemihez hasonló állattartás érdekében a tyúkólba villamos fűtést is szereltek. A férj asztalos volt, sok családi ház építkezésénél segítkezett, nemcsak látta ezeknél a villany-szerelők munkáját, hanem sok esetben segített is nekik, ezért úgy gondolta, hogy már ért is a villanyszereléshez. Elhatározta tehát, hogy a villamos fűtés beszerelését is maga végzi el. Az anyagbeszerzést egyszerűen intézte el: ahol megfordult, ott kért egy kis vezetéket, egy konnektort, meg miegymást. A meglevő anyagból úgy szerelte meg a berendezést, hogy a tyúkól belső falára 2 db konnektort erősített, amelyeket külön-külön (íróasztali lámpához való) műanyag vezetékkel táplált. A kapott konnektorok egyike védőérintkezős, másika egyszerű kétsarkú típus volt. Ezek különbözősége nem valamilyen megfontolás eredménye volt, hanem egyszerűen ilyet kapott. Nem is tett különbséget köztük, mind a kettőt csak kéterű vezetékkel kötötte be. A fűtőtestek csatlakozóvezetékére kerek, kétsarkú konnektorba csatlakoztatható villásdugót szerelt fel. (Ide is azért ilyet, mert ilyen volt.) A problémát csak az jelentette, hogy ezt a kerek villásdugót nem tudta bedugni a védőérintkezős aljzatba. Annak kialakítása ugyanis olyan, hogy ne lehessen védőérintkező nélküli dugót ebbe csatlakoztatni. Ezt a nehézséget úgy hidalta át, hogy a dugaszolóvilla oldalain annyira megreszelte a műanyag burkolatot, hogy az is beleférjen a védőérintkezős aljzatba. Az már egyáltalán nem zavarta, hogy ennek következtében a villásdugó mindkét oldalán lyuk keletkezett, amin keresztül ennek megfogásakor hozzá lehetett érni a 220 V-os feszültség alatt levő fémcsapokhoz. Az ilyen módon elkészített villamos berendezést a házaspár használatba is vette, és az látszólag kiválóan működött.

Egyik esős reggel a fiatalasszony ment a baromfikat ellátni. Az eső átnedvesítette az ól téglafalát, a padozatot, de az asszony filcpapucsát és köntösét is. A tyúkólba érve be akarta dugni a fűtőtestre erősített villásdugókat a konnektorba. Eközben a dugó lyukán keresztül ujjával elérte a fémcsapot, és így a nedves földpadlón és nedves papucson keresztül záródott az áramkör, és a fiatalasszony súlyos áramütést kapott. Az senkinek nem tűnt fel, hogy a tyúkólból hamarosan nem tér vissza, ezért csak órák múlva kezdték keresni, amikor már nem lehetett rajta segíteni.

A kontár módra szerelt villamos berendezés a legtöbb esetben életveszélyes! Ebben az esetben felsorolhatnánk a hibák tömegét, amelyek egyenként is halálos balesethez vezethettek volna. Mégis itt csak arra akarunk rámutatni, hogy törött vagy repedt villamos készüléket vagy szerelvényt nem szabad használni; hát még egy villamos készüléket vagy szerelvényt szándékosan úgy megrongálni, hogy annak fém részei a szigetelés alól kikandikáljanak! A kontárkodó villanyszerelésnek ilyen foka jogi szempontból is „szándékos veszélyeztetésnek” minősül.

B) Egy magánház kertjében a kút mellett villamos hajtású szivattyút helyeztek el öntözés céljából. Mind a mechanikai, mind a villamos szerelést a tulajdonos bányász (tehát nem villamos szakember) végezte el. A szivattyút hajtó motorokon rajta volt a csatlakozóvezeték, de a villásdugót cserélni kellett, mert az más rendszerű volt, mint amit hazánkban használnak. A vezeték háromerű volt, egy fekete, egy kék és egy zöld/sárga színű szigeteléssel. A bányász nem tudta ezek jelentését, s így véletlenszerűen kötötte be a zöld, sárgát és a feketét a dugó csapjaira, a kéket pedig annak védőérintkezőjéhez (4.14. ábra). Az első üzembehelyezésnél nem volt semmi baj, mert véletlenül úgy dugták be a dúgót a konnektorba, hogy a fekete színű vezetékkel összekötött csap került a fázisvezetőre, a zöld/sárga a nullavezetőre, a kék pedig - az ugyancsak nullázott - védővezetőre. Egy későbbi időpontban azonban a feleség akart öntözni, ő dugta be a dugót a konnektorba és véletlenül éppen fordítva. (Ezek a dugók akár így, akár úgy bedughatok a konnektorba, teljesen véletlenszerű, hogy mikor melyik állásban.) Ennél a dugaszolásnál a zöld/sárga vezetékhez csatlakozó csap került a fázisvezetékhez tartozó hüvelybe, s így ez a szivattyú testére vezette a fázisfeszültséget. A feleség - megfogva a szivattyút - súlyos áramütést kapott és eszméletlenül összeesett. Az összefutott szomszédok nedves szívtáji dörzsöléssel és karjainak mozgatásával, valószínűleg a háború alatt tanított régi mesterséges légzési módon akartak elsősegélyt nyújtani, egyikük a mentőkért telefonált, de a rövidesen megérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

4.14. ábra. A villásdugóba felcserélten bekötött vezetékek a dugaszolásnál halálos áramütést okozhatnak

Mint ezt már a háztartási balesetek összefoglalásánál is hangsúlyoztuk, minden olyan szerelés, ahol kettőnél több erű vezetéket kell valahova bekötni vagy kettőnél több kapcsot kell megbontani, ill. összekötni, komoly életveszélyt jelent; kizárólag csak erősáramú villamos szakismeretek birtokában végezhető! Most is az történt, hogy a villamos szivattyú testére kötött zöld/sárga vezetéket kötötték a tápláló áramkör egyik sarkához és a motort tápláló egyik csatlakozást pedig a védővezetőhöz. Mindaddig, amíg csak a nullát és a védővezetőt cserélik össze, addig ez a hiba üzemzavart okozhat, de közvetlen életveszélyt nem jelent, ha azonban a fázisvezetőt és a védővezetőt cserélik fel, akkor ez már kifejezetten életveszélyes! A kétsarkú, de védőérintkezős dugó a konnektorba kétféleképpen dugható; és így itt a veszély még azzal is fokozódik, hogy a szerelés utáni első kipróbálásnál feltehetően még óvatosan járnak el ugyan (ekkor még ritkán van baleset), de arra már szinte senki nem gondol, hogy a dugaszoló fordított állásában is megvizsgálja a helyzetet. Az első üzembe helyezés megnyugtató tapasztalata azt a látszatot kelti a laikusban, hogy minden rendben van.

Ettől függetlenül feltehető, hogy szakszerű elsősegélynyújtással a balesetes élete megmenthető lett volna.

C) Egy laikus jó szándékú, de kontár, szakszerűtlen barkácsolása, szerelése egészen váratlan baleseteket is okozhat. A következőkben elmondott esetben egy szívtrombózisból gyógyult, de leszázalékolt férj a W.C.-ben kapott súlyos áramütést anélkül, hogy villamos készülékhez nyúlt volna. A lakás nagyon is rendben volt, a W.C. kőpadlója is PVC burkolattal volt fedve, amely a friss mosószeres felmosástól nedves volt. A férfi pizsamában, mezítláb volt és természetesen teljesen gyanútlanul húzta meg a W.C.-öblítő fém lehúzófogantyúját. Ebben a pillanatban áramütést kapott, feljajdult, elvágódott és eszméletét vesztette. A kiáltásra és az esés zajára felesége odarohant, és kihúzta férjét az előszobába. A férj fokozatosan magától visszanyerte eszméletét.

Ezután mentőket hívtak, akik a helyszíni vizsgálat után szíverősítő- és nyugtató injekcióval, pihenést javasolva a lakásban hagyták a balesetest.

A balesetet az okozta, hogy az igen gondos házaspár a konyhába - a magát szakértőnek mondó, de villamosan nem szakképzett - jóbaráttal védőérintkezős konnektort szereltetett. A jóbarát a védővezetőt a vízvezeték fém csövétől építette ki (helyesen), de a konnektornál tévedésből felcserélte a védővezetőt és a nullavezetőt (4.15. ábra). Ezek után, ha villamos fogyasztókészüléket dugaszoltak a konnektorba - az adott esetben épp egy vasalót -, akkor az általa felvett áram nem a hálózat nullavezetőjén, hanem a vízvezetéki nyomócsövön keresztül tért vissza a hálózatba. Ez a visszavezetés - a csatlakoztatott készülék áramának nagyságától függően - 20-40 V feszültségesést okozott a vízvezetéken. A lakóház több lakásában (kisgyermekes családokban is!) már a balesetet megelőző héten is érezték, hogy „csíp a víz”, „ráz a vízcsap”, de ezt inkább érdekes, mint veszélyes jelenségnek tartották, és nem kérték kivizsgálását. A balesetnél nyilván az okozta a komolyabb következményeket, hogy a balesetet mezítláb volt, nedves, mosószeres padlón állt és szívbeteg volt.

4.15. ábra. A nulla- és védővezető felcserélése a lakás konyhai konnektoránál a W.C.-ben okozott súlyos áramütést

A tanulság itt kettős: az egyik megint az, hogy háromeres bekötést igénylő szerelést barkácsolóval soha nem szabad végeztetni; a másik az, hogy ha a vízcsap „ráz, csíp”, ebbe nem szabad belenyugodni, mert ez nem csak múló kellemetlenséget jelent, hanem előbb-utóbb életveszélyes balesetet is okozhat! Ilyen esetben IKV kezelésében levő házban hívjuk a gyorsszolgálatot, másutt villanyszerelőt kell hívni!

4.16. ábra. A törött izzó érintése is okozhat halálos áramütést!

D) A kontárkodás gyakran azzal okoz balesetet, hogy kellően üzemképes, látszólag szakszerűen szerelt berendezésnél nem tartják be a biztonsági előírásokat. Így történt ez a következő esetben is. A laikus balesetes a szomszéd által készített szigetelt vezetékre egyszerűen csatlakoztatott foglalatba csavart égőből álló kézilámpáját a sertésólban kívánta használni. Ellés után voltak, és meg akart győződni arról, hogy az anyakoca nem nyomja-e agyon a kismalacokat. Ez a lámpa jól működött, de semmiképpen sem felelt meg a kézilámpákra vonatkozó biztonsági előírásoknak. Nem volt külön üvegburkolata, védőrácsa stb. A disznóólban a gazda véletlenül odaütötte a lámpát valamilyen kemény tárgyhoz, az izzó összetörött és a gazda sötétben maradt. A sötétben nem látta, hogy mi történt. Ügy gondolta, hogy biztosan csak kirázódott az izzó, odanyúlt, hogy becsavarja. A törött izzónak természetesen nem az üvegburáját, hanem a feszültség alatt maradt izzószálát fogta meg, és áramütést kapott (4.16. ábra). A segítség természetesen nem érkezhetett kellő időben, mert a lakásban levő hozzátartozói csak akkor kezdték őt keresni, amikor hosszabb időn át nem került elő.

Általában nagyon kell vigyázni, ha nem gyári, hanem házilag készített villamos készülékeket használunk! A kézilámpáknál nem véletlenül van előírva a külön védőüvegbura, védőrács és a masszív kivitel!

E) Egy fiatal házaspár használt televíziót vásárolt, amely eredetileg csak az I-es műsor vételére volt alkalmas. A készüléken később a II-es programot is akarták venni, ezért egy barkácsolóval beépíttettek egy hangolóegységet. Az átszerelés látszólag kifogástalanul sikerült, a készülék jól vette a II-es programot.

A televízió a házaspár ideiglenes lakásának kőpadlós szobájában volt elhelyezve. A férj már hálóruhára vetkőzött és mezítláb volt, amikor az adás szellemképes volta miatt meg akarta igazítani a tv tetején levő szobaantennát. Az antenna érintésekor áramütés érte, ezért az izomgörcs hatására az antennát elengedni nem tudva (a tv-t is lerántva) a kőpadlóra zuhant. A tv tetején vízzel teli virágváza is állt, ebből a víz a padlóra folyt, még jobban növelte ennek vezetőképességét, és még jobban fokozta a baleset súlyosságát.

A felesége kiugrott az ágyból, kirántotta a dugaszolót a konnektorból, és a ház többi lakóit is fellármázva a mentőket is értesítette. Sajnos a kiérkező mentők élesztési kísérlete eredménytelen maradt, a baleset halállal végződött.

A baleset kivizsgálása során a rendőrség műszaki szakértője megállapította, hogy a tv-készüléket átalakító személy az utólag beépített hangolóegység kapcsát közvetlenül hozzáforrasztotta az antennakivezetéshez, és elhagyta az életvédelmi céllal ide kifejezetten előírt (de a tv-vételt egyáltalán nem befolyásoló) elválasztókondenzátorokat. Egy másik, véletlen hiba következtében a hálózati 220 V-os feszültség kikerült az antennacsatlakozásra és ezen keresztül a szobaantennára.

F) Utolsóként egy olyan esetet említünk, ami talán nem mindennapi. Mégis szükségesnek tartjuk ezt megemlíteni, mert tapasztalatunk szerint az ehhez hasonló balesetek száma kifejezetten és erősen növekedőben van. Egy harmadéves villanyszerelő ipari tanuló kvarclámpákat készített barátainak, akik szintén villanyszerelő-, ill. rokon szakmájú ipari tanulók voltak. A lámpákat úgy készítette, hogy a normál világításra szolgáló, de meghibásodott higanylámpáknak levette az üvegburáját, s ezek belső részét használta sugárzóként, a hálózatra kapcsoláshoz szükséges előtétet pedig ellenálláshuzalból saját maga készítette. Szakmai ismeretei kizárólag a működés fizikai ismeretére szorítkoztak, biztonságtechnikai megfontolásokra még csak nem is gondolt. Ennek megfelelően a készülékeket szakszerűtlenül, kontár módra állította össze. Ez - többek között - azt jelentette, hogy a bekapcsolás után az üzemszerűen 220 V-os feszültségen álló fémrészek szabadon hozzáférhetők (véletlenül is érinthetők) voltak, és a saját maga által készített előtét-ellenállást burkoló fémlemezek hozzáértek az ellenálláshuzalhoz.

Az egyik megajándékozott barát egy este kvarcolni akart. A higanylámpa sugárzó részét jelentő, a tápláló vezetéken lógó foglalatba csavart higanylámpát a műkőburkolatú előszoba fogasára akasztotta, a testzárlatos (eleve testzárlatosra készített!) előtét-ellenállást pedig bal kezében tartotta, és jobb kezével a dugaszolóvillát a konnektorba bedugta. A kvarcoláshoz előkészülve, erősen hiányos öltözékben és mezítláb volt. A testzárlatos előtét-ellenállás feszültsége a testén, a meztelen talpán és a műkő burkolaton keresztül áramot indított, ami önmagában is komoly áramütést jelentett. Ettől az áramütéstől a padlóra esett, de olyan szerencsétlenül, hogy csupasz testével ráesett a testzárlatos előtétre, tehát még nagyobb felületen érintkezett azzal; az áramnak még nagyobb része haladt a szívén keresztül, s mindettől a klinikai halál állapotába került. A szülők meghallották a zuhanást, kirántották a dugót a konnektorból, de nem ismerték az újraélesztési eljárásokat, és ezért elsősegélynyújtás nélkül csak a mentőkért telefonáltak. A mentők ugyan negyedórán belül a helyszínre érkeztek, háromnegyed órás újraélesztés után a gyereket kórházba szállították, de - az agynak a túlzottan hosszú ideig tartó elégtelen vérellátása miatt - több hónapos kórházi kezelés után is csak súlyos idegrendszeri zavarokkal kerülhetett ki a kórházból. Az orvostudomány mai állása mellett valószínűleg élete végéig állandó felügyeletre szoruló idegbeteg marad.

Büntetőjogilag a felelősség egyértelmű: a kvarclámpa készítője teljes mértékben felelős azért, mert - ha szívességből, ill. ajándék céljára is - szabványellenes, életveszélyes készüléket adott ki a kezéből. Az ügyvédek azután vitatkozhatnak arról, hogy mivel a megajándékozott is félig-meddig szakember volt, ő sem vétlen abban, hogy egy szemmel láthatólag veszélyes készüléket használt. Ez a vita azonban csak arra lehet jó, hogy a lámpa készítője által a használó részére élete végéig fizetendő havi összeget a károsult vétkességére hivatkozva csökkenteni lehessen. Természetesen nem azért írtuk le ezt az esetet, hogy erről a jogi kérdésről vitatkozzunk, vagy hogy egyetlen jó szándékú, de balul sikerült ajándékozás életünk végéig tartó anyagi kihatásaira figyelmeztessük az Olvasót. Ehelyett az volt a szándékunk, hogy arra hívjuk fel a figyelmet, vigyáznunk kell barkácsoló gyermekeink tevékenységére is, mert a gyerek azért gyerek, hogy ne lássa át tettének hosszútávú következményeit. Persze tudjuk, hogy nagyon nehéz annak a szülőnek a helyzete, aki saját maga kevesebbet ért a villanyhoz mint gyermeke; de a bírói megítélésnél ez is csak enyhítő körülmény lehet és nem felmentési ok.

Amint a leírt esetekből láthattuk, a laikusokat nem csupán odahaza és a munkahelyükön érhetik villamos balesetek, hanem bárhol, ahol megfordulnak. Ma már szinte nincs a világnak olyan pontja, ahol villamos berendezés ne lenne! Ráadásul az idegen helyen (nem otthonunkban és nem munkahelyünkön) levő villamos berendezéseket nem ismerhetjük, nem tudhatjuk, hogy ezek hogyan működnek, és hol lehet őket szükség esetén kikapcsolni. Igaz ugyan, hogy az ilyen, mindenki által hozzáférhető helyen levő villamos berendezéseket elve úgy kell megépíteni és felszerelni, hogy a környezetükben levő laikusokra minél kevesebb veszélyt jelentsenek, de azt is tudomásul kell vennünk, hogy ezeket felelőtlen emberek igen gyakran megrongálják, és e berendezések tulajdonosai e rongálásokról legtöbbször nem is tudnak, tehát kijavításukról nem gondoskodhatnak. Első figyelmeztetésünk természetesen a rongálóknak szólhatna: ne rongálják meg a villamos berendezéseket! Ez a figyelmeztetés alighanem süket fülekre talál, hiszen e rongálások legnagyobb része vagy véletlenül történik (pl. autóval okozott sérülések), vagy pedig olyan duhajkodásból, ami ellen a jó szó nem használ. Itt legfeljebb csak arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy e rongálások nemcsak anyagi kárt okoznak, de életveszélyt is jelenthetnek. Talán némi meghallgatásra számíthatunk azoknál a dolgozóknál, akik nem duhajkodásból, hanem szándékosan, egyéb munkájuk megkönnyítésére rongálják meg a villamos berendezéseket (akik árokásás közben elvágják a kábelt, akik az épületek vakolása, festése közben leverik a nekik útban levő lámpákat, kapcsolókat stb). Őket talán érdemes arra figyelmeztetni, hogy ezt ne tegyék; saját gyermekük vagy más gyermeke kerülhet ezzel életveszélybe, s - bármilyen különös -az ilyen rongálókat sokkal könnyebb megtalálni a bűnügyi felelősségre vonásnál, mint a duhajkodókat.

A véletlen károkozókat arra szeretnénk felhívni, hogy az okozott kárt mindig jelentsék be annak, aki a megrongált villamos berendezések tulajdonosa. Ha gépkocsival okoztunk kárt, ezt az Állami Biztosító - a károkozóra vonatkozó minden hátrány nélkül - megtéríti. Hasonló a helyzet akkor is, ha nem kocsival okoztuk a kárt, de szavatossági kártérítést is jelentő háztartási biztosításunk van. De ha nem mi okoztuk a kárt, akkor is jelentsük be! (Az ilyen bejelentés módot nyújt arra is, hogy kártérítési kötelezettségünket eltitkolva a saját magunk által okozott kárt is ilyen módon jelentsük be.) Nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen bejelentések nagy része is elintézetlenül marad. Nem írtuk itt le például azt a számos balesetet, ami abból származik, hogy gyerekek a közvilágítási lámpaoszlopok nyitva hagyott (vagy lelopott) ajtajain keresztül benyúlnak a feszültség alatt álló részekhez. Mégis azt kell mondanunk, hogy aki nem tölt ki lottószelvényt, annak kettes találata sem lehet. Minél többször jelentünk egy hibát, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy egyszer valaki azt valóban ki is javítja. Bizonyos fokú öntevékenységet is tudunk javasolni: egy szigetelőanyaggal, celluxszal, leukoplaszttal való betekerés olykor életet menthet, és ezt azért a legtöbb barkácsoló saját magára vont veszély nélkül meg tudja csinálni.

És mit mondjunk azoknak, akik nem rongálnak, nem vesznek észre rongálást, de mégis baleseti helyzetbe kerülhetnek; mit mondjunk a jövő lehetséges „áramütöttjeinek"? Csak annyit, hogy minden villamos berendezés minden fémrészének érintése veszélyes lehet! De a vezetékek közül lehetőleg még a szigetelt vezetéket se érintsük, mert laikus szemmel nehéz meglátni, hogy mikor veszélytelen egy ilyen szigetelés megérintése és mikor veszélyes. A szemmel láthatólag villamos berendezéshez tartozó műanyag részek ugyan általában megfoghatók, de ha ezek repedtek, sérültek, elszíneződöttek, színüket vesztettek, akkor ezek érintése sem biztonságos.

Még nehezebb tanácsot adni a barkácsolók számára! Sokan vannak akik azt mondják: egyszerűen jelentsük ki, hogy aki nem erősáramú villamos szakember, az ne nyúljon barkácsolási céllal villamos berendezéshez. Ezek általában tiltakoznak az ellen, hogy ezen túlmenő óvatossági tanácsokat adjunk, mondván: olyan ez, mint a gépkocsi-vezetés; autót is csak az a személy vezethet, akinek jogosítványa van; kifejezetten káros tehát, ha a többieket autóvezetői fogásokra tanítjuk, mert ezzel tulajdonképpen jogosulatlan vezetésre biztatjuk őket. Mi nem ennek az elgondolásnak vagyunk a hívei. A villamos balesetek elhárítási vagy megelőzési módjainak, ill. az ezzel kapcsolatos felvilágosításnak kérdését mi inkább a szexuális felvilágosításhoz hasonlítjuk: Hiába mondanánk a fiataloknak, hogy ujjuk hegyével se érjenek egymáshoz, úgysem tartanák ezt be. Sokkal helyesebb tehát az általános - és soha meg nem fogadott - tiltás helyett konkréten megmondani, hogy melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyekre tényleg vigyázni kell.

Nézzük tehát először, hogy mit szabad a laikusnak tennie a villamos berendezéssel? A laikus természetesen a használati utasításának megfelelően használhat minden olyan villamos berendezést, aminek olvasta a használati utasítását, és a használati utasítás a kezelést nem kötötte szakképzettséghez vagy kioktatottsághoz. A laikus ezenkívül be- és kikapcsolhat minden olyan kapcsolót, amelyhez segédeszköz nélkül hozzáférhet, ha nincs a helyszínen kapcsolást tiltó felirat. A segédeszköz nélkül hozzáférhető konnektorokba bedughatja a villamos készüléknek minden olyan dugóját, amely erőszakolás nélkül, könnyen bemegy oda. Ezenkívül a laikus kicserélheti a kiégett villanykörtét vagy a foglalatba csatlakozó fénycsövet, gyári új betétre kicserélheti a csavaros kivitelű kiolvadt biztosítót, és be-, ill. kikapcsolhatja az ún. kisautomatákat is, ha azok első bekapcsolási kísérlete nem jár feltűnő hang- vagy fényjelenséggel. A laikusok ezenkívül a hálózatról való leválasztás (dugaszolható készülék dugójának a konnektorból való kihúzása, rögzített berendezés esetén a villanyóra mellett felszerelt kisautomata kikapcsolása) után nedves ronggyal letisztíthatják a villamos készülékeket és meghúzhatják a meglazult, de a külső burkolatok leszedése nélkül hozzáférhető csavarokat, továbbá elvégezhetik azokat a javításokat, amelyeket a használati utasítás kifejezetten megenged számukra (de csak a hálózatról leválasztott állapotban!).

Mit tehet ezen kívül egy rádióamatőr vagy más, a villamos elméletet egy kicsit ismerő, de nem villamos szakember (pl. fizikatanár, KERAVILL-eladó stb.)? Jogilag azt kellene mondani, hogy semmit. Mégis nem szoktuk szóvá tenni azt, ha ilyen, a villamos dolgokban jártas ember a burkolat levétele után (persze szigorúan csak a hálózatról leválasztott állapotban!) hozzáférhető csavarokat meghúzza, az ilyen forrasztásokat újraforrasztja, vagy olyan helyen cserél vezetéket, ill. köt be újra a szorítóból kicsúszott vezetéket, ahol csak két ér van. A háromerű vezetékek cseréje, javítása azonban minden esetben erősáramú villamos szakképzettséget igényel! Ilyen esetben, már szakértelem nélkül nemcsak készülékünket ronthatjuk el, de közvetlen életveszélyt is okozhatunk! Az ilyen jártas embernek azt sem szoktuk szemére vetni, ha - ismét csak leválasztott állapotban - kicseréli a készülékek belsejében, fényszabályozó belsejében levő ún. csöves biztosítót, de természetesen szintén csak gyári új betétre. Az ilyen jártas ember a sérült szigetelést is leszigetelheti szigetelőszalaggal, de tudnia kell, hogy a szigetelőszalag csak külső mechanikai behatásoktól megvédett elhelyezés esetén tekinthető elegendő szigetelésnek. Szigorúan tilos és életveszélyes a hajlékony vezetékek szigetelőszalaggal való javítása!

Az erősáramú villamos szakembereknek tudniuk kell, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni, az ő számukra tehát tulajdonképpen út nem kellene mondanunk semmit. Mégis felsorolunk néhány olyan hibát, ami sajnos a szakemberek barkácsolásánál is igen gyakran nemcsak hogy előfordul, de súlyos balesetet is okoz.

Az első hiba, a vezetékhosszabbítók „kétdugós” kivitele (l. a 4.6b ábrát), amelynél a vezeték mindkét végére villásdugót kötnek ahelyett, hogy az egyik végére függőcsatlakozót szerelnének. Az indok általában az, hogy „ezt lehetett kapni”. Ha a barkácsoló szakember megnézné a hazai halálos balesetek statisztikáját, hamar rájönne arra, hogy érdemesebb az ötödik üzletbe is elmenni ahelyett, hogy saját gyermekét, saját családtagját hozná ilyen megoldással életveszélyes helyzetbe!

A második nagy hiba, hogy sok helyen még tanítják is, hogy vezetéket hálózatra kötött állapotban el szabad vágni! Szinte érthetetlen, hogy ezt az öngyilkossággal határos cselekedetet sokan mennyire veszélytelennek tartják! Az öngyilkossági kísérletek sem végződnek mindig halállal, így a feszültség alatti vezetékelvágás sem, de igazán nem tudnánk megmondani, hogy ezek közül melyik kísérletnek nagyobb a halálozási arányszáma.

A harmadik hibafajta a fedelek vissza nem helyezése, a fedetlen, véletlenül érinthető, csupasz, feszültség alatt álló részek használata. Megdöbbentő, hogy mennyi ebből a halálos baleset a barkácsolás közben! Ügy látszik, az iparban már többé-kevésbé megkövetelik a fedelek visszahelyezését, de odahaza a barkácsolók - a gyári fegyelemből kiszabadulva - szinte élvezik ezt az életveszélyesen felelőtlen állapotot.

A negyedik hibaforrás a házilag barkácsolt hegesztőtranszformátor. Ezek újabban jöttek divatba, de elterjedésükkel csaknem arányos a velük okozott halálos balesetek száma is!

Végül utolsónak említjük a barkácsoló szakemberek talán legnagyobb veszélyét: a túlzott önbizalmat. A „Tudok én magamra vigyázni” felkiáltás mellett, tudatosan veszélyes körülmények között végzett barkácsmunka nagyon sok esetben megbosszulja magát. Igen, a munka elején általában az ilyen magabiztos emberek valóban vigyáznak magukra, és ilyenkor még nem is szokott bekövetkezni a baj. De a munka lendületében gyengül a figyelem, egy telefonhívás, a feleség veszekedő - vagy éppen ezzel ellentétes - szólása gyakran kiveri a tejéből az elhatározott elővigyázatosságot. A szakemberek barkácsolás közbeni halálos baleseteinek talán a legnagyobb része ilyen okok miatt következik be.

Még egy jó tanács: ha valaki barkácsműhelyt rendez be magának, ennek betáplálásába feltétlenül építsen be áram-védőkapcsolót. Igaz, hogy ez kb. 1000 forintba kerül, de a műhely egyéb költségei mellett ez már nem oszt és nem szoroz. Az is igaz, hogy az előírásos érintésvédelem áram-védőkapcsoló nélkül is megoldható, de ez nemcsak az érintésvédelmet oldja meg sokkal tökéletesebben, hanem nagyon sok esetben - bár nem az előírásoknak megfelelően - elhárítja a fázisvezetők közvetlen érintéséből származó áramütéses baleseteket is. Egyáltalán nem akarunk persze arra biztatni bárkit is, hogy áram-védőkapcsoló utáni hálózatban minden elővigyázat nélkül barkácsoljon, hiszen ez a védelem sem száz százalékos; de „pótkötélnek” nagyon hasznos lehet.

A házilagos építkezések során nagyon sok halálos villamos baleset történik, ezért kellett a KLÉSZ-ben elrendelni, hogy 1984. január 1-től ideiglenes építkezési hálózatot csak áram-védőkapcsolóval szabad az áramszolgáltató hálózatára kötni. Ezt a kapcsolót az építkezőnek kell beszereznie és felszereltetnie. Nagyon fontos ennek az előírásnak a betartása, mert tapasztalatunk szerint az ilyen házilagos építkezéseknél - különösen a betonkeverő gépeknél - előforduló baleseteknek ez az egyetlen többé-kevésbé biztonságos elkerülési módja.

Ugyancsak sok balesetet okoz a házilagos építkezéseknél a terület fölött húzódó villamos vezetékek megérintése vagy megközelítése is. Még az állami építkezéseken is gyakran fordul elő ilyen jellegű baleset, de ott az építésvezető és biztonsági megbízott legalább törekszik az ilyen balesetek megelőzésére, a munkaterületnek a villamos vezetékektől megfelelő távolságban való kijelölésére. A házilagos építkezéseknél ezt a veszélyt még fokozza, hogy a „baráti segítségként” érkező kétkezi dolgozók, továbbá az igen gyakran „feketemunkában” igénybe vett darukezelők, gépkezelők úgy érzik, hogy itt nem tartoznak munkavezető irányítása alá, és munkájukat „szívességből” úgy végzik, ahogy nekik a legkellemesebb. Egy baleset után viszont a bírósági tárgyaláson mindig kiderül, hogy építésvezető, ill. munkavezető mindig van, s az akkor is felelős a munkaterület kijelöléséért és a dolgozók munkavégzéséért, ha azok nem munkavállalók, hanem csupán szívességből segítenek.

4. Laikusok nem háztartási balesetei