Miért jelent a több túlélő kevesebb embert, miért olyanok a közlekedési balesetek, mint a fogszuvasodás, és miért olyan az unokám, mint a világ lakossága
A statisztika olykor rémisztő is lehet. 2014. szeptember 23-án a Gapminder stockholmi irodájában lévő íróasztalomnál ültem, amikor megláttam egy egyenest egy grafikonon, és rettenetes félelem kerített hatalmába. Már augusztus óta aggasztott a nyugat-afrikai ebolajárvány. Másokhoz hasonlóan én is láttam a médiában a szörnyű képeket a Libéria fővárosa, Monrovia utcáin haldokló emberekről. A munkám kapcsán gyakran hallottam olyan járványokról, amelyek gyilkos betegségként hirtelen törtek ki, és azt feltételeztem, hogy ennek is azokhoz hasonló lefolyása lesz, vagyis hamarosan megfékezik. De a grafikon hatására, amit az Egészségügyi Világszervezet kutatási cikkében láttam, előbb megbénultam a félelemtől, majd lázas munkába kezdtem.
A kutatók a járvány kezdetétől fogva összegyűjtötték az ebolára vonatkozó adatokat, és azok segítségével számították ki az új esetek várható számát, egészen októberig előremenően. Először mutatták ki, hogy az esetek száma nem egyenes vonalban nő - 1, 2, 3, 4 hanem exponenciálisan, valahogy így: 1, 2, 4, 8, 16. A halála előtt minden fertőzött személy átlagosan két másikat fertőzött meg. Ennek következtében az új esetek napi száma háromhetente megduplázódott. A grafikon azt ábrázolta, hogy milyen óriási léptékűre duzzadhat hamarosan a járvány, ha egy fertőzött személy továbbra is két egészségesnek adja át a kórt. A megkétszereződés egészen ijesztő volt!
A duplázódás hatásáról először az iskolában hallottam. Egy indiai legenda szerint Krisna azt kéri, egy sakktábla első kockájára tegyenek ki neki egy rizsszemet, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet, aztán nyolcat, és így tovább, minden mezőn megduplázva a rizsszemek számát. Mire eljut az utolsó, 64. kockára, már 18 446 744 073 709 551 615 szem rizzsel tartoznak neki: ennyi rizzsel egész Indiát 75 cm vastagon be lehetne borítani. Ami újra meg újra megduplázódik, az gyorsabban szaporodik, mint azt eleinte gondolnánk. Tudtam tehát, hogy a nyugat-afrikai helyzet hamarosan kétségbeejtővé válik. Libériát a közelmúltban befejeződött polgárháborúnál is súlyosabb katasztrófa fenyegette, amely szinte elkerülhetetlenül tovább fog gyűrűzni a világban. A maláriával ellentétben az ebola minden éghajlaton képes gyorsan terjedni, és a repülőgépeken a mit sem sejtő, de már fertőzött utasok testében könnyedén átszelheti a határokat. A betegség ellen nem volt hatékony kezelés.
Az emberek már az utcákon haldokoltak. Kilenc héten belül (ami három duplázódásra elég) a helyzet már nyolcszor ilyen elkeserítő lesz. Minden háromhetes késedelem a probléma kezelésében azt jelentheti, hogy kétszer annyian fertőződnek meg, és kétszer annyi erőforrásra lesz szükség. Az ebolát néhány héten belül meg kellett állítani.
A Gapmindernél azonnal átszerveztük a teendőket, s elkezdtük az adatokat tanulmányozni, illetve olyan videókat készíteni, amelyek elmagyarázzák, miért kell nagyon gyorsan cselekedni. A következő három hónap összes megbízását lemondtam, és október 20-án már egy Libériába tartó repülőgépen ültem. Reméltem, hogy hasznát tudják venni a húszévnyi tapasztalatomnak, amit a szubszaharai Afrika vidéki régióiban kitört járványok tanulmányozása során szereztem. Három hónapig maradtam az országban, s életemben először még a családdal közös karácsonyról és szilveszterről is lemondtam.
Akárcsak a világon bárki, én is túl lassan fogtam fel az ebolaválság nagyságát, és hogy sürgős cselekvés szükséges. Azt feltételeztem, hogy az esetek számának növekedése egyenes vonalú, holott az adatokból egyértelműen látszott a duplázódási görbe. Amint megértettem ezt, cselekedtem. De azt kívánom, bár hamarabb értettem volna meg, és hamarabb cselekedtem volna.
Manapság akárhány konferenciára hívnak meg, a fenntarthatóság szó szinte mindnek szerepel a címében. A fenntarthatósági számítások egyik legfontosabb számadata az emberi népesség. Bizonyára megvan a határa annak, hogy hány ember élhet a bolygón, ugye? Amikor elkezdtem tesztelni a fenntarthatósági konferenciák közönségét, feltételeztem, hogy a globális népességnövekedéssel kapcsolatos alapvető tényekkel tisztában lesz. Ritkán tévedtem ekkorát.
Elérkeztünk a harmadik ösztönhöz - az egyenes vonal ösztönéhez -, és egyben a harmadik és utolsó óriás tévképzethez, vagyis ahhoz a hamis gondolathoz, hogy a világ népessége egyre csak növekszik. Figyeljünk csak oda az egyre csak szavakra! Nem véletlenül emeltem ki azokat dőlt betűvel és aláhúzással. Ez a két szó ugyanis tévképzet.
A világ népessége valóban növekszik. Nagyon gyorsan. A következő 13 évben nagyjából egy milliárd fővel fog gyarapodni. Ez így van. De nem egyre csak nő. Az „egyre csak” azt sugallja, hogy ha semmit sem tesznek, a népesség folyamatosan tovább fog növekedni. Azt sugallja, hogy valamilyen drasztikus lépésre van szükség a növekedés megállításához. Ez a tévképzet, azt hiszem, ugyanazon az ösztönön alapul, amely engem és a világot is meggátolta abban, hogy hamarabb lépjünk az ebola megfékezésében. Ez az ösztön azt feltételezi, hogy a vonalak mindig egyenesek.
Ritkán fordul elő velem, hogy nem találom a szavakat, de pontosan ez történt akkor, amikor feltettem a közönségemnek az alábbi kérdést. Egy norvégiai tanári konferencián voltam (de nem akarok igazságtalan lenni a norvégokkal: lehettem volna akár Finnországban is). A jelen lévő tanárok közül a társadalomtudományi órákon sokan tanítják a globális népességnövekedésre vonatkozó trendeket. Amikor odafordultam, hogy megnézzem az eredményeket a kivetítőn, és megláttam azokat, elakadt a szavam. Emlékszem, arra gondoltam, valami baj lehet a válaszadó eszközzel.
5. TÉNYKÉRDÉS
A világon ma kétmilliárd 0 és 15 év közötti korú gyermek él. Az ENSZ
számításai szerint hány gyermek lesz 2100-ban?
□ A: 4 milliárd
□ B: 3 milliárd
□ C: 2 milliárd
0-14 éves korú népesség
A kérdés feltevése előtt figyelmeztettem a tanárokat: „A három vonal egyike az ENSZ hivatalos előrejelzése. A másik kettőt én találtam ki.”
A csimpánzok megint csak az esetek 33 százalékában találnák el a helyes vonalat. És a norvég tanárok? Csak 9 százalékuk tippelt jól. Teljesen megdöbbentem. Ugyan mit taníthatnak a gyerekeknek?
Hiába reménykedtem, a válaszadó eszközökkel nem volt baj. A nagyközönség körében végzett felméréseinken is ugyanilyen csapnivaló eredményeket kaptunk. Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Svédországban, Németországban, Franciaországban és Ausztráliában az emberek 85 százaléka a hamis vonalakat választotta. (Az országok részletes adatai a függelékben találhatóak meg.)
No és a Világgazdasági Fórum szakértői? Ők sokkal jobban teljesítettek a nagyközönségnél. Majdnem olyan jól, mint a csimpánzok. Huszonhat százalékuk eltalálta a jó választ.
Amikor a tanári konferencia után, immár nyugodtabban átgondoltam a dolgot, kezdtem felismerni a probléma valódi nagyságát. A jövőben születő gyermekek száma a legfontosabb adat a globális népesség-előrejelzésekben: Központi jelentősége van a fenntarthatósági vitákban. Ha ezt a számot rosszul határozzuk meg, akkor nagyon sok másban is tévedni fogunk. Mégis az általunk tesztelt, magasan iskolázott és befolyásos emberek közül szinte senki nem volt tisztában a népesedési szakértők általános véleményével. Az adatok ingyenesen hozzáférhetőek az ENSZ honlapján, csakhogy az adatokhoz való ingyenes hozzáférés önmagában még nem jelent tudást: a tudáshoz ugyanis erőfeszítés kell. Az ENSZ-előrejelzés a C jelű válasz: az alsó, vízszintes vonal. Az ENSZ szakértői tehát arra számítanak, hogy 2100-ban kétmilliárd gyermek lesz, ugyanannyi, mint ma. Nem gondolják, hogy az emelkedés töretlenül folytatódik. Sőt, nem is számítanak további növekedésre. De erre hamarosan még visszatérek.
A következő grafikon a világ népességét szemlélteti i. e. 8000-től kezdődően. Ekkor találták fel a mezőgazdaságot.
A VILÁG NÉPESSÉGE I. E. 8000-TŐL NAPJAINKIG
Akkoriban a teljes emberi népesség nagyjából ötmillió fő volt: ezek az emberek jellemzően a világtenger és folyópartjai mentén szétszóródva éltek. Az egész emberiség létszáma nem érte el egy akkora nagyváros lakosságát, mint a mai London, Bangkok vagy Rio de Janeiro.
Ez a szám közel 10 ezer éven át csak nagyon lassan növekedett, és csupán 1800-ban érte el az egymilliárdot. De aztán történt valami. A következő egymilliárdos növekedéshez már csak 130 év kellett. Utána pedig kevesebb mint 100 év alatt további 5 milliárddal lettünk többen. Az emberek érthető módon aggódni kezdenek, amikor látják ezt a meredek emelkedést, és tudják, hogy a bolygó erőforrásai végesek. Nem vitás, hogy úgy néz ki, a népesség egyre csak nő, méghozzá rendkívül gyorsan.
Egy felénk repülő követ nézve sokszor meg tudjuk jósolni, hogy eltalál-e, vagy sem. Nem kellenek hozzá számok, sem grafikonok vagy táblázatok.
A szemünk és az agyunk meghosszabbítja a röppályát, hogy kitérhessünk a kő útjából. Könnyű belátni, hogyan segíthette ez az automatikus előrejelzési képesség az őseink életben maradását. Sőt, még ma is segít minket: autóvezetés közben folyamatosan előre jelezzük, hol lesz a többi autó a következő néhány másodpercben.
Ámde ez az egyenes vonalas intuíció nem mindig ad megbízható útmutatást a modern életben.
Egy grafikon görbéjét szemlélve szinte lehetetlen nem azt képzelni, hogy a vonal a trend végén túl is egyenes vonalként folytatódik a jövőben. Az alábbi népességi grafikonon szaggatott vonallal jelöltem, hogy szerintem mit képzelnek ösztönösen az emberek. Érthető, ha ezt aggasztónak találják.
Hadd hozzak egy másik példát is, amely minden bizonnyal kézzelfoghatóbb. A legfiatalabb unokám, Mino a születésekor 50 cm hosszú volt. Hat hónapos korára 67 cm-re nőtt. Ez tekintélyes 17 cm-es növekedést jelent. Tekintélyest... és ijesztőt. Nézzük csak meg a növekedési grafikonját! Kiegészítettem egy, az intuíciónknak megfelelő jövőbeli egyenessel. Rémisztő, nem igaz?
MINO JÖVŐBELI MAGASSÁGA
Ha Mino egyre csak nőne, a harmadik születésnapjára már 150 cm magas lenne - egy másfél méteres kisgyermek. A tizedik születésnapjára már 400 cm fölött járna, tehát több mint 4 méter magas lenne. És mi lenne azután? Egyre csak nem nőhet, egészen a végtelenségig. Valakinek valami drasztikusat kell tennie! Mino szülei kénytelenek lesznek átépíteni a házukat vagy valami gyógyszeres kezelést találni.
Az egyenes vonal ösztöne ebben az esetben nyilvánvalóan csalatkozik. Miért nyilvánvalóan? Azért, mert valamennyiünknek vannak személyes tapasztalatai a gyermekek növekedéséről. Tudjuk, hogy Mino növekedése nem ebben az ütemben fog folytatódni. Soha nem láttunk még négyméteres embert. A trend egyenes vonalú folytatását feltételezni nyilvánvalóan nevetséges lenne. Ha viszont egy téma kevésbé ismerős a számunkra, meglepően nehéz elképzelni, hogy butaság egy ilyen feltételezés.
Az ENSZ népesedési szakértőinek személyes tapasztalatai vannak a népességnövekedés kiszámításában. Ez a munkájuk. Ők a következő görbére számítanak:
A VILÁG NÉPESSÉGE: ENSZ-ELŐREJELZÉS
A világ népessége ma 7,6 milliárd fő, és igen, gyorsan növekszik. De a növekedés üteme már lassulni kezdett, és az ENSZ-szakértők meglehetősen biztosak abban, hogy az elkövetkező évtizedekben tovább lassul. Úgy vélik, a görbe a század végére kilaposodik valahol 10 és 12 milliárd fő között.
A népességi görbe alakjának megértéséhez tisztában kell lennünk azzal, honnan is származik a népesség növekedése.
Miért növekszik a népesség?
6. TÉNYKÉRDÉS
Az ENSZ előrejelzése szerint 2100-ra a világ lakossága újabb 4 milliárddal nő. Mi ennek a fő oka?
□ A: Több gyermek lesz (15 év alattiak)
□ B: Több felnőtt lesz (15 és 74 év közöttiek)
□ C: Több nagyon idős ember lesz (75 év felettiek)
Ennél a kérdésnél rögtön elárulom a megoldást. A helyes válasz a B. A szakértők meggyőződése szerint a népesség további növekedésének fő oka a felnőttek számának a növekedése lesz. Nem a több gyermek, és nem a több idős ember, hanem a több felnőtt miatt leszünk többen. Lássuk még egyszer az iménti népességi grafikont, de immár külön jelölve a gyermekeket és a felnőtteket!
A VILÁG NÉPESSÉGE: ENSZ-ELŐREJELZÉS
Nem számítunk a gyermekek számának a növekedésére, amint azt a fejezet első ténykérdéséből is pontosan tudhatjuk. Nézzük meg jól a gyermekeket jelző görbét ezen a grafikonon! Látjuk, mikor kezd laposodni? Látjuk, hogy ez már a jelen? Az ENSZ szakértői nem előre jelzik, hogy a gyermekek száma nem fog tovább nőni, hanem jelentik, hogy ez már ma is így van. A gyors népességnövekedés megállásához az a radikális változás kellett, hogy a gyermekek száma ne növekedjen tovább - ez zajlik éppen. De hogyan lehetséges ez? És hogyhogy erről nem tud senki, amikor mindenkinek tudnia kellene?
Most pedig figyelmet kérek, mert a könyv legdrámaibb grafikonja következik. A következő grafikon megmutatja, hogy az életem során milyen hihetetlen és valóban világot megváltoztató módon csökkent az egy nőre jutó babák száma.
Amikor 1948-ban megszülettem, a nőknek átlagosan öt gyermekük volt. De 1965 után ez a szám soha nem látott mértékű zuhanásba kezdett. Az elmúlt 50 évben a világátlag - egészen hihetetlen módon - 2,5 alá csökkent.
Ez a látványos változás az előző fejezetben ismertetett számos egyéb előrelépéssel párhuzamosan ment végbe. Miközben emberek milliárdjai emelkedtek ki a szélsőséges szegénységből, a legtöbbjük úgy döntött, hogy kevesebb gyermekét vállal. Már nem volt szükségük azért egy nagy családra, hogy több gyerek dolgozzon a földeken. A magas gyermekhalandóság ellen sem kellett már a pluszgyerek biztosítékként. A nők és a férfiak iskolába jártak, s jobban táplált, magasabban iskolázott gyermekeket szerettek volna, erre pedig a kevesebb gyermekvállalása volt a kézenfekvő megoldás. A cél gyakorlati elérése is könnyebb lett, hála a modern fogamzásgátlóknak, amelyek használatával a szülőknek ugyanannyi szex mellett kevesebb gyermekük lehetett.
Az egy nőre jutó babák számának drámai csökkenése várhatóan tovább folytatódik mindaddig, amíg újabb emberek hagyják maguk mögött a szélsőséges szegénységet, újabb nők kezdenek iskolába járni, és tovább egyszerűsödik a fogamzásgátlókhoz és a szexuális felvilágosításhoz való hozzáférés. Nincs szükség semmiféle drasztikus lépésre, csak abból kell több, amit már eddig is tettünk. A jövőbeli csökkenés pontos sebességét azonban nem lehet pontosan előre jelezni. Függ az előbbi változások gyorsaságától is. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a világon megállt az éves születésszám növekedése, ami azt jelenti, hogy hamarosan véget ér a gyors népességnövekedés időszaka. A gyermekszám tetőzött.
De ha a születések számának növekedése már megállt, honnan származik a négymilliárd új felnőtt? Az űrből?
Az alábbi grafikon a világ népességét ábrázolja korcsoportok szerint 2015-től kezdődően 15 évenként.
Minden alak egymilliárd embert jelképez
A bal szélső oszlop a 2015-ben élt hétmilliárd ember korcsoporteloszlását mutatja: kétmilliárdan voltak 0-15 évesek, kétmillliárdan 15-30 évesek, és egy-egy milliárdan 30-45, 45-60 és 60-75 évesek.
2030-ban kétmilliárd új 0-15 éves gyermek lesz, mindenki más pedig 15 évvel idősebb lesz. A mai 0-15 évesekből 15-30 évesek lesznek. A mai 15-30 évesekből kétmilliárd 30-45 éves lesz. A 30-45 éves korosztályban ma még csak egymilliárdan vannak. Tehát ha a születő gyermekek száma nem nő, és az emberek élete nem hosszabbodik meg, akkor is egymilliárddal több felnőtt lesz.
Ez az egymilliárd új felnőtt nem új gyermekekből fog származni, hanem a már megszületett gyerekekből és fiatal felnőttekből.
Ez a mintázat három nemzedéken át ismétlődni fog. 2045-re a kétmilliárd 30-45 évesből 45-60 évesek lesznek, ami újabb egymilliárd felnőttet jelent. 2060-ban a kétmilliárd 45-60 éves 60-75 évessé idősödik, és megint csak egymilliárddal több felnőttünk lesz. De nézzük csak, mi történik ez után! 2060-tól kezdve minden kétmilliárd fős nemzedéket egy másik kétmilliárdos nemzedék fog váltani. A gyors növekedés megáll.
A népesség nagymértékű növekedésére tehát nem azért kerül sor, mert több lesz a gyermek. Nem is elsősorban azért, mert az idősek tovább fognak élni. Az ENSZ-szakértők úgy becsülik, hogy 2100-ig a világ lakóinak várható élettartama nagyjából 11 évvel lesz hosszabb, ami egymilliárd időssel 11 milliárd főre növeli az össznépességet. A népesség legnagyobb növekedése főleg abból fog adódni, hogy a már ma is élő gyermekek felnőnek, és további hárommilliárd felnőttel „töltik fel” a grafikont. Ez a „feltöltődési effektus” három nemzedéken át tart, aztán véget ér.
Valójában ez minden, amit tudnunk kell a módszer megértéséhez, amelyet az ENSZ szakértői ahhoz használnak, hogy ne csupán egy egyenes vonalat húzzanak a jövőbe.
(Ez a magyarázat a valóság végletes leegyszerűsítése. Sokan halnak meg, mielőtt elérnék a 75 éves kort, és sok szülő csak 30 éves kora után vállal gyermeket. De még ezen tények figyelembevétele sem befolyásolja az összképet.)
Egyensúlyban a természettel
Ha egy népesség hosszú ideig nem növekszik, és a népességi görbe lapos, ez azt jelenti, hogy az új szülők minden nemzedéke azonos nagyságú az előzővel. A népességi görbe 1800 előtt hosszú évezredeken át szinte teljesen lapos volt. Hallotta már az olvasó azt a kifejezést, hogy az ember egykor egyensúlyban élt a természettel?
Nos, igen, volt valamilyen egyensúly. De vegyük le azt a rózsaszín szemüveget! 1800-ig a nők átlagosan hat gyermeket szültek. A népességnek tehát nemzedékről nemzedékre nőnie kellett volna. Ehelyett azonban nagyjából állandó maradt. Emlékszünk még a régi sírokból származó gyermekcsontvázakra? Hat gyermekből átlagosan négy halt meg az előtt, hogy ő maga is szülővé válhatott volna, tehát csak két gyermek maradt életben, hogy belőlük legyenek a következő nemzedék szülei. Valóban volt egyensúly. De nem azért, mert az ember egyensúlyban élt a természettel. Az ember egyensúlyba halt a természettel, ami mérhetetlenül kegyetlen és tragikus.
Az emberiség ma ismét egyfajta egyensúlyhoz közelít. A szülők száma már nem növekszik. De ez az egyensúly egészen más, mint a régi volt. Az új egyensúly szép: a tipikus szülőknek két gyermekük van, és egyikük sem hal meg. Az emberi történelem során először tényleg egyensúlyban élünk.
A világ népessége azért nőtt az 1900-as 1,6 milliárdról 2000-re 6 milliárdra, mert az emberiség egy átmeneti időszakot élt át, amelyben a korábbi egyensúlyról egy új egyensúlyra váltott; az emberi történelem egyedülálló időszaka volt ez, amelyben két szülőnek kettőnél több életben maradó gyermeke lett, akik a következő nemzedékben maguk is szülőkké váltak.
A VILÁG NÉPESSÉGE
Az egyensúlyhiányos időszak az oka annak, hogy ma a két legfiatalabb nemzedék népesebb a többinél. Az egyensúlyhiányos időszak az oka a feltöltődésnek. De az új egyensúlyt már elértük: a születések éves száma nem nő. Ha a szélsőséges szegénység tovább csökken, a szexuális felvilágosítás és a fogamzásgátlók pedig tovább terjednek, akkor a világ népessége továbbra is gyorsan fog növekedni, de csak az elkerülhetetlen feltöltődés befejeződéséig.
Várjunk csak, „nekik” még mindig sok a gyerekük
És még azután is, hogy prezentálom ezeket az adatokat, az emberek odajönnek hozzám, hogy jelezzék, a grafikonjaim nem lehetnek helyesek, mert ugye „Az afrikaiaknak és a latin-amerikaiaknak még mindig sok gyerekük van. A vallásos emberek pedig elutasítják a fogamzásgátlókat, és továbbra is óriási családjaik vannak.”
A dörzsölt újságírók a drámai hatás kedvéért a cikkeikhez előszeretettel választanak kivételes embereket. A sajtóban olykor bemutatnak egy-egy mélyen vallásos embert - éljék az életüket a hagyományokat követve vagy modern elvek szerint -, akik hitük bizonyítékaként büszkén megismertetik velünk népes családjukat. Az ilyen dokumentumfilmek, tévéműsorok és cikkek azt a benyomást keltik, hogy a vallásosság együtt jár a nagyobb családdal. Legyen azonban szó bármelyik vallás képviselőiről - katolikusokról, zsidókról vagy muszlimokról -, e családoknak egy közös vonásuk akad: ők jelentik a kivételt.
A vallásosság és az egy nőre jutó babák száma közötti kapcsolat a valóságban messze nem ilyen látványos. Ebben a könyvben több helyen is szót ejtek arról, hogyan választja ki a média a kivételes sztorikat, és a 7. fejezetben megcáfolom majd azt a mítoszt, hogy a vallás és a nagycsalád összefügg egymással. Itt és most foglalkozzunk inkább azzal az egyetlen tényezővel, amely tényleg összefügg a nagy létszámú családokkal: a szélsőséges szegénységgel.
Miért vezet a több túlélő kevesebb emberhez?
Ha együtt vizsgáljuk a világ valamennyi térségében a 2., 3. és 4. szinten élő összes szülőt, legyenek bármilyen vallásúak (vagy vallás nélküliek), akkor azt látjuk, hogy átlagosan két gyermekük van. Nem tréfálok! Beleértve Irán, Mexikó, India, Tunézia, Banglades, Brazília, Törökország, Indonézia és Srí Lanka lakosságát is.
A legszegényebb 10 százaléknak együttesen még mindig átlagosan öt gyermeke van. És - megint csak átlagosan - a szélsőséges szegénységben élő családok fele elveszíti egy gyermekét még annak ötéves kora előtt. Ez szégyenletesen magas arány, de még mindig sokkal jobb, mint azok a hátborzongatóan magas értékek, amelyek a régi csúf időkben a népességet jellemezték.
Amikor az emberek a népesség növekedéséről hallanak, ösztönösen arra gondolnak, hogy az továbbra is nőni fog, hacsak nem teszünk ellene valamit. Ösztönösen kivetítik a jövőre a trendet. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy az unokám, Mino esetében sem kell semmi drasztikusat tenni azért, hogy ne nőjön tovább.
Melinda Gates a férjével, Bill-lel közösen egy jótékonysági alapítványt vezet. Több milliárd dollárt fordítottak szélsőséges szegénységben élő gyermekek életének megmentésére - kórházak, orvosi rendelők és iskolák építését támogatták. Mégis, rendszeresen jelentkeznek az alapítványnál intelligens és jó szándékú emberek azzal, hogy abba kellene hagyniuk ezt a tevékenységet. Az érvelésük általában valahogy így hangzik: „Ha folytatják a szegény gyermekek megmentését, hozzájárulnak a bolygó halálához a túlnépesedés miatt.”
Néhány előadásom után én is hallottam ezt az érvet olyan emberektől, akik talán a legjobbat akarják: szeretnék megmenteni a Földet a jövő nemzedékeinek. Ösztönösen helyesnek tűnik a logika: ha több gyerek marad életben, akkor a népesség egyre csak nő, nem igaz? Dehogy igaz! Egyáltalán nem igaz!
A szélsőséges szegénységben élő szülőknek a korábban már említett okok miatt van szükségük több gyermekre: a gyermekmunkához, és hogy néhány gyermekük halála esetén se maradjanak utódok nélkül. A nőknek azokban az országokban van a legtöbb gyerekük-jellemzően öt és nyolc között -, például Szomáliában, Csádban, Maliban és Nigerben, ahol a legmagasabb a gyermekhalandósági ráta. De ha a szülők azt látják, hogy a gyermekeik életben maradnak, ha nincs már szükség rájuk a munkavégzéshez, ha a nők iskolába járnak, s információt és hozzáférést kapnak a fogamzásgátláshoz, akkor kultúrától és vallástól függetlenül a férfiak és a nők is arról kezdenek álmodozni, hogy kevesebb, de jobban iskolázott gyermekük legyen.
A „szegény gyermekek megmentése egyre csak növeli a népességet” érv helyénvalónak tűnik, ám ennek épp az ellenkezője igaz. A szélsőséges szegénységből való menekülés késleltetése az, ami egyre csak növeli a népességet. Minden szélsőséges szegénységben tartott nemzedék egy még nagyobb következő nemzedéket eredményez. A népességnövekedés megfékezésének egyetlen bizonyítottan hatásos módja a szélsőséges szegénység felszámolása és az emberek életének jobbá tétele, beleértve ebbe az oktatást és a fogamzásgátlást is. Ha ez megtörténik, a szülők világszerte maguktól is kevesebb gyermeket fognak vállalni. Ez a változás a világ minden részén megfigyelhető, és soha nem kezdődik el a gyermekhalandóság csökkentése nélkül.
Két közegészségügyi csoda
Banglades függetlenségének első teljes évében, 1972-ben a bangladesi nőknek átlagosan hét gyermekük volt, a várható élettartamot pedig 52 évben határozták meg. Ma a bangladesi nőknek átlagosan két gyermekük van, akik várhatóan 73 évet fognak élni. Az ország négy évtized alatt jutott el a nyomorúságos életszínvonaltól az elfogadhatóig, vagyis az 1. szintről a 2.-ig. Ez kész csoda, amit az egészségügyi alapellátás és az a figyelemre méltó fejlődés tett lehetővé, amit a gyermekek túlélése terén elértek. A gyerekek túlélési rátája ma 97 százalékos, míg a függetlenség elnyerésekor még a 80 százalékot sem érte el. Most, hogy a szülők okkal számíthatnak az összes gyermekük életben maradására, megszűnt a fő oka annak, hogy az emberek nagycsaládokban éljenek.
Egyiptomban 1960-ban az összes gyermek 30 százaléka halt meg az ötödik születésnapja előtt. A Nílus deltája nyomorúságos hely volt a gyermekek számára, különféle veszélyes betegségekkel és az alultápláltság rémével fenyegetett. De aztán csoda történt. Egyiptom megépítette az Asszuáni-gátat, áramot vezetett be az emberek otthonaiba, javította az oktatási rendszert, kiépítette az egészségügyi alapellátási hálózatot, felszámolta a maláriát, és biztonságosabbá tette az ivóvizet. Az egyiptomi gyermekhalandósági ráta - 2,3 százalék - ma alacsonyabb, mint az Egyesült Királyságban vagy Franciaországban 1960-ban volt.
A téma tárgyalásából mindeddig kimaradt a legfontosabb elem. Erkölcsi kötelességünk, hogy segítsünk másoknak megmenekülni attól a nyomorúságtól és megaláztatástól, amit a szélsőséges szegénység jelent. Nehezen tudom elviselni a „mentsük meg a bolygót a még meg nem születettek számára" érvet, amikor ma is sokan szenvednek. A gyermekhalandóság kérdésében azonban nem kell a jelen és a jövő között, vagy a szívünk és az eszünk között választanunk: mindkettő ugyanabba az irányba mutat. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a gyermekhalandóság csökkentésének érdekében, nem csupán a ma élő és szenvedő gyermekek iránti emberségből, hanem mert ezzel jó szolgálatot teszünk a jelen és a jövő világának.
Az ösztönt, hogy mindenhol egyenes vonalakat lássunk - legyen szó a népesség növekedéséről vagy más kérdésről -, a legjobban úgy tarthatjuk kordában, ha eszünkbe jut, hogy a görbéknek eredendően nagyon sokféle alakjuk lehet. A világnak számos olyan aspektusa van, amelyek mondjuk S, csúszda vagy éppen púp alakú görbékkel írhatóak le a legjobban, nem pedig egy egyenessel. Íme néhány példa, amelyek megmutatják, miként változik az élet adott aspektusa a négy jövedelmi szinten felfelé haladva.
Egyenesek
Az egyenesek sokkal ritkábbak, mint azt gondolnánk - de azért vannak egyenes vonalak. Alább a korábban már ismertetett gazdagság- és egészség-grafikon egy egyszerűsített változata látható. A sok buborék helyett egy vonalat is húzhatunk ott, ahol a legtöbb buborék található. Lesznek buborékok a vonal fölött, és lesznek alatta is, de látható, hogy általában egy egyenes mentén csoportosulnak.
EGY EGYENES
A hosszabb élet és a magasabb jövedelem kéz a kézben jár
2011-es értéken, az árkülönbségekkel korrigálva
Ezen a grafikonon az látható, hogy a pénz és az egészség kéz a kézben járnak. Csak azt nem tudjuk a vonalat nézve, hogy melyikből melyik következik, és hogy milyen kapcsolat van a kettő között. Lehetséges, hogy az egészséges népesség több jövedelmet termel. Lehetséges, hogy a gazdag népesség jobb egészségügyi ellátást engedhet meg magának. Szerintem mindkettő igaz. Azt viszont egy ilyen vonalból is megállapíthatjuk, hogy általában minél magasabb a jövedelem, annál jobb az egészség.
Egyeneseket láthatunk akkor is, ha a jövedelmi szinteket az oktatással, a házassággal és a szabadidőre költött pénzzel vetjük össze A magasabb jövedelem kéz a kézben jár az átlagosan hosszabb iskolaévekkel, a nőknél a későbbi házasodással, és a szabadidős tevékenységekre fordított jövedelem magasabb arányával.
S alakú görbék
Ha a jövedelmet az olyan alapvető szükségletekkel vetjük össze, mint az alapszintű oktatás vagy a védőoltások, S alakú görbét kapunk. A görbe az 1. szinten alacsony és lapos, aztán a 2. szinten gyorsan emelkedik, mivel az országok az 1. szint fölött már nagyjából az egész lakosságuk számára fedezni tudják az alapszintű oktatást és a védőoltásokat (ezek jelentik az egészségügyi beavatkozások leginkább költséghatékony formáját). Mint ahogy mi új hűtőszekrényt vagy mobiltelefont veszünk magunknak, amint megtehetjük, az országok az alapszintű oktatásba és a védőoltásokba fektetnek, amint megengedhetik maguknak. Aztán a görbék a 3. és 4. szinten megint ellaposodnak. Itt már mindenki hozzáfér ezekhez a dolgokhoz. A görbék elérik a maximumot, és ott is maradnak.
Ha emlékszünk erre a fajta görbére, az segíteni fog a világgal kapcsolatos találgatásokban: a 2. szinten már majdnem mindenki megengedheti magának a legalapvetőbb testi szükségletei kielégítését.
Az egy nőre jutó babák számát ábrázoló grafikon görbéje egy játszótéri csúszdára emlékeztet. Laposan indul, aztán egy bizonyos jövedelmi szint fölött lejteni kezd, végül ellaposodik, valamivel az egy nőre jutó két baba érték alatt.
CSÚSZDA
Ezen a grafikonon a pontok országoknak felelnek meg; ahol elég adatunk volt, ott az ország lakosságát öt, egyenként 20 százalékot kitevő jövedelmi csoportra osztottuk fel; itt a 2013-as adatok láthatóak
Egy pillanatra hagyjuk el a jövedelmi grafikonokat - hasonló görbét mutatnak a védőoltások költségét bemutató grafikonok is. A gyerekeket már az általános iskolában megtanítjuk szorozni. Ha egy injekció ára 10 dollár, mennyibe kerül egymillió injekció? Az UNICEF is tud számolni, mégis gyermekek millióinak az életét mentette meg azzal, hogy nem fogadta el az egyenes vonalat. A csodás szerződések, amelyeket a gyógyszeripari cégekkel kötött, kimondták, hogy az árat a hosszú távra garantált üzlet fejében a lehető legalacsonyabbra kell csökkenteni. Ha azonban sikerül kialkudni a legalacsonyabb árat, onnan már nincs lejjebb, így aztán ez egy csúszda alakú görbe lesz.
A paradicsom folyamatosan növekszik, amíg vizet kap. De ha csak erre van szüksége, miért nem folyatunk a locsolócsőből folyamatosan vizet a tövéhez, hogy óriási, díjnyertes paradicsomaink legyenek? Persze mindenki tudja, hogy ez nem működne. Elvégre minden az adagoláson múlik. Ha a paradicsom túl kevés vizet kap, elpusztul. De akkor is elpusztul, ha túl sokat kap. Életben maradási esélyei a nagyon száraz és nagyon nedves környezetben egyformán csekélyek - ha a környezet e kettő közé esik, akkor azonban magasak.
Hasonlóképpen: léteznek olyan jelenségek, amelyek az 1. és a 4. szinten lévő országokban is alacsony, a közepes jövedelmű országokban viszont - azaz az országok többségében - magas szinten állnak.
A fogak egészsége például romlik, ahogy az emberek az 1. szintről a 2.-ra lépnek, aztán a 4. szinten ismét javulni kezd. Ez azért van, mert az emberek amint megengedhetik maguknak, elkezdenek édességeket enni, a kormányaik azonban csak a 3. szinten fordítanak több erőforrást a fogszuvasodás megelőzésével kapcsolatos felvilágosításra. A rossz fogak tehát a 4. szinten a viszonylagos szegénységet, az 1. szinten viszont ennek éppen az ellenkezőjét jelenthetik.
Hasonló „púpos" görbét mutat a gépjárműbalesetek száma is. Az 1. szinten lévő országokban kevesebb gépjármű jut egy főre, így ritkák a gépjárműbalesetek. A 2. és 3. szinten lévő országokban a szegényebbek az utakon kutyagolnak, miközben mások már gépjárművel - minibusszal vagy motorkerékpárral - járnak. Az utak, a közlekedési szabályok és a forgalommal kapcsolatos oktatás és felvilágosítás azonban még bőven hagynak kívánnivalót maguk után, ezért a balesetek ezen a szinten tetőznek, mielőtt a számuk a 4. szintet elért országokban újra csökkenni kezd. Ugyanez igaz a vízbe fulladó gyermekek arányára az összes gyermekhalálozáshoz viszonyítva.
A paradicsomhoz hasonlóan az embernek is vízre van szüksége az életben maradáshoz. De ha megiszunk egyszerre hat liter vizet, abba belehalhatunk. Ugyanez érvényes a cukorra, a zsírra és a gyógyszerekre is. Valójában mindaz, ami az életben maradáshoz kell, halálossá válik, ha nagy dózisban fogyasztjuk. A túl sok stressz ártalmas, megfelelő mennyiségben viszont jót tesz a teljesítménynek. Az önbizalomnak is megvan a maga optimális dózisa. Sőt, még a világ többi részére vonatkozó drámai hírek fogyasztásának is van optimális értéke.
Végül következzen a duplázódás. Az ebolavírusnál megfigyelt duplázódó jelleg valójában nagyon gyakori a természetben. Az E. coli baktériumok mennyisége például néhány nap alatt robbanásszerűen megnőhet a testben, mivel a számuk 12 óránként megduplázódhat: 1, 2, 4, 8, 16, 32... A közlekedés világában is gyakori a duplázódás. Ahogy nő az emberek jövedelme, az általuk évente megtett út hossza is folyamatosan duplázódik. Ugyanez érvényes a jövedelmük közlekedésre fordított hányadára is. A 4. szinten a közlekedés áll az összes CO2-kibocsátás egyharmada mögött - egyébként ez a kibocsátás is duplázódik a jövedelemmel.
A legtöbb ember jövedelme sajnos jóval lassabban gyarapodik a baktériumoknál. Mégis, ha az olvasó fizetése csak évi 2 százalékkal nő, 35 év után meg fog duplázódni. Ha pedig folytatódik az évi 2 százalékos növekedés, újabb 35 év után ismét duplázódni fog. 200 év alatt - ha az olvasó ennyi ideig élne - a fizetése hatszor duplázódna meg. Pontosan ezt láttuk Svédország buborék-nyomvonalán is az előző fejezetben. Ez a lassú és kitartó fejlődés jellemző a legtöbb országra, mialatt az 1. szintről a 4. szintre ér. Az alábbi grafikon azt szemlélteti, hogy hat duplázódással hogyan haladhatunk át mind a négy jövedelmi szinten.
Azért így osztottam fel a szinteket, mert ez jellemző a pénzre. További egy dollár hatása nem ugyanakkora a különböző szinteken. Az 1. szinten, ahol az ember napi 1 dollárt keres, a plusz egy dollárból vehet egy második vödröt. Ez az egész életét megváltoztathatja. A 4. szinten, amikor napi 64 dollárt keres, egy pluszdollárnak szinte semmilyen hatása nincsen. Ha viszont napi 64 dollárral keresne többet, akkor medencét tudna építeni, vagy vehetne egy nyaralót. Na, az már megváltoztatná az életét. A világ rendkívül igazságtalan, de ha az ember jövedelme megduplázódik - a kiindulóponttól függetlenül -, az mindig megváltoztathatja az életét. A jövedelmek összehasonlításakor azért alkalmazom mindig a duplázó skálát, mert így működik a pénz.
Jut eszembe, ugyanígy működnek a földrengések, a hangerő és a pH mérésére szolgáló skálák is.
DUPLÁZÓDÓ JÖVEDELEM
A napi jövedelem az egyik szintről a következőre lépve mindig kétszer duplázódik meg
A görbéknek számos különböző formájuk lehet. A görbe számunkra, a. 4. szinten élők számára ismerős része talán egyáltalán nem érvényes az 1., 2. vagy 3. szinten. Egy egyenesnek tűnő emelkedő trend lehet egy egyenes része, egy S-görbéé, egy púpé és egy duplázódó görbéé is. Egy egyenesnek tűnő csökkenő trend tartozhat egy egyeneshez, egy csúszdához és egy púphoz is. Bármelyik két pont összekötése egyenes lesz, de ha már három pontunk van, akkor az lehet egy egyenes (1, 2, 3) és egy duplázódó görbe kezdete is (1, 2, 4).
Egy jelenség megértéséhez ügyelnünk kell arra, hogy tisztában legyünk a görbéjével. Ha azt feltételezzük, hogy tudjuk, miként folytatódik a görbe azon túl, amit látunk belőle, akkor a rossz következtetést vonhatjuk le, és téves megoldással állhatunk elő. Én is ezt tettem, mielőtt rájöttem, hogy az ebolajárvány duplázódó jellegű. És ezt teszi mindenki, aki azt gondolja, hogy a világ népessége egyre csak nő.
A ténytudatosság... ha felismerjük, hogy feltevés, hogy egy egyenes egyenesen fog folytatódni, valamint annak emlékezetbe idézése, hogy a valóságban igen ritkák az ilyen vonalak.
Az egyenes vonal ösztönének kordában tartásához jusson eszünkbe, hogy a görbék alakja sokféle lehet. 1
NEGYEDIK FEJEZET
Ne tételezzünk fel egyeneseket! Sok trend nem egyenest ír le, hanem S-görbét, csúszdagörbét, púpot vagy duplázódó görbét. Soha egyetlen gyermek sem tartotta fenn azt a növekedési rátát, amit élete első hat hónapjában elért, és ezt nem is várja el egyetlen szülő sem.