Eljött az este. A nap lement és besötétedett.

- Itt az ideje aludni, Alice - mondta Anya.

Alice az ágyán ugrált. - Még nem akarok lefeküdni! - panaszkodott. - Egyáltalán nem vagyok fáradt, Anya! Muszáj aludnom?

Anya megsimogatta a fejét és gyengéden így szólt:

- Most menned kell aludni. Segít, hogy erős légy és tele energiával holnap. 

Alice megértette és bólintott egyet.

- Akkor kész vagy? - kérdezte Anya.

- Azt hiszem - válaszolta Alice és megvonta a vállát.

- Lássuk - mondta Anya. Leült az ágyra és átölelte a lányát.

- Megfürödtél?

- Igen! - felelte Alice, - meleg volt a víz és jót játszottam. Rengeteg színes buborék szállt a fürdőszobában! Te pedig énekeltél nekem egy dalt és mind a ketten nevettünk, emlékszel, Anya?

Anya elmosolyodott. - Emlékszem, kicsim. Az orrod tiszta hab volt, nagyon vicces volt.

Felkuncogott és megérintette Alice orrát.

- És mi van a pizsamáddal? Felvetted? - folytatta Anya.

- Természetesen - mondta Alice. - A kedvenc pizsamámat vettem fel. Lila, ami a kedvenc színem, sok-sok unikornissal! Nagyon puha és kényelmes. Nézd!

- Látom - mondta Anya. - Remélem nem felejtettél el fogat mosni.

Megpuszilta Alice homlokát és még szorosabban átölelte.

Alice elmosolyodott és megmutatta fehér, csillogó fogait.

- De nem ám - mondta. - Az epres fogkrémemet használtam ma. Először a mentolosat akartam kipróbálni, amit vettél, de aztán az epres mellett döntöttem.

Anya betakarta Alice-t egy takaróval és megkérdezte. - Olvastam már neked esti mesét?

- Igen, Anya. Nem emlékszel? Jimmy-ről, a kis nyusziról és a testvéreiről - felelte Alice.

- Az anyukájuk születésnapja volt és ajándékot készítettek neki. Kedvenc tortáját sütötték és egy gyönyörű üdvözlő lapot is kapott.

Anya megveregette a fejét és gyengéden suttogta. - Megfürödtél...

- Igen, színes buborékokkal - tette hozza Alice, felhúzva a takaróját.

- Felvetted a pizsamádat...- folytatta Anya, és megpuszilta az orrát.

- A lila pizsamámat - motyogta Alice.

- Megmostad a fogad... - suttogta Anya.

- Epres... fogkrémmel...- mondta Alice, és lassan becsukta a szemét.

- És olvastunk egy esti mesét - fejezte be Anya.

- Igen...- Alice hangosan ásított.

Anya lejjebb vette a világítást a szobában. - Akkor már semmi sincs hátra - mondta.

- És egy jóéjt puszi? - kérdezte Alice, kinyitva az egyik szemét.

Anya elmosolyodott és megpuszilta a homlokát. - Tessék, itt a jóéjt puszid - mondta.

- Még egyet ide - mutatta Alice az orra hegyét. - És ide... és ide...

- Egy a jobb oldalra, egy a bal oldalra és még több puszi az orrodra, hogy biztos jól aludjál - mondta Anya, és gyengéden összepuszilgatta az arcát.

- Szép álmokat, Alice. Szeretlek és mindig is foglak. Most csukd be a szemed és álmodj szépeket.

- Unikornisokról? - mormolta Alice, csukott szemmel.

- Akár unikornisokról - mondta Anya.

- És puha felhőkről? - suttogta Alice.

- Igen, és puha felhőkről - felelte Anya.

- És szivárványokról? - Alice suttogta még halkabban, csukott szemmel.

- És szivárványokról is - válaszolta Anya. - Jó éjt, kincsem. Szép álmokat.