Amikor a Lancaster-pártiak serege kikötött Devon partjainál, IV. Edward éppen Yorkshire-ben tartózkodott. Reménytelen helyzetbe került, hiszen alaposan rászedték, és nagyon kicsi volt annak az esélye, hogy hamarabb érjen Londonba, mint Warwick. 1470. október 2-án a király Hollandiába menekült. Négy nappal később Warwick bevonult Londonba, és semmilyen ellenállásba nem ütközött. Azonnal szabadon engedte a Towerben raboskodó VI. Henriket, és visszaállította hatalmába.
A Lancaster-pártiak walesi pozíciójának megszilárdítására keresve sem találhattak volna Henrik féltestvérénél, Jasper Tudornál alkalmasabb embert. Edward herceg még gyermek volt, anyjával élt Franciaországban, így az ő szerepét Walesben egy rövid időre Jasper vette át. Jasper Herefordban Összeismerkedett unokaöccsével, Henry Tudorral, és valószínűleg még októberben magával vitte a fiút Londonba. A gyermek ott találkozhatott anyjával és mostohaapjával, Henry Stafforddal. 1470. október 28-án Jasper Tudor és Henry Stafford együtt vacsorázott Stafford házában, majd két nappal később Margaret és fia Londonból a wokingi Beaufort-rezidenciára utazott, és egy hétig ott maradtak. Aztán Henry, Margaret és Henry Stafford Maidenheadbe, majd Henley-on-Thamesbe utazott. November 11-én váltak el egymástól, amikor Henry csatlakozott nagybátyjához, Jasperhez. Lehetséges, hogy Henry ezután egészen az 1485-ös bosworthi győzelemig nem találkozott édesanyjával.
Számos későbbi szerző állítja, hogy Henrik és a fiatal richmondi gróf között ez idő tájt különös párbeszédre került sor, amelyben a király megjósolta, hogy egy szép napon a fiúé lesz az angol trón. Vajon valóban így zajlott le ez a beszélgetés?
Nem elképzelhetetlen, hogy VI. Henrik kihallgatáson fogadta féltestvére, Edmund Tudor fiát, az viszont kérdéses, hogy tényleg hasonló jövendölésbe bocsátkozott-e. 1470 őszén a Lancaster-pártiak hosszú távon a király fiába, a Franciaországból hamarosan visszatérő Edward hercegbe vetették minden reményüket. Rajta kívül volt még egy-két főnemes, akinek Lancaster-vér csörgedezett az ereiben - például Exeter vagy Somerset hercege és akár George, Clarence hercege is ígéretet kaphatott arra, hogy a Warwickkel és Anjou Margarettel kötött szövetség fejében Henrik saját leszármazottai után őrá száll a trón. Ugyanakkor az öreg király, akinek nagyon kevés hozzátartozója volt, és jól tudta, hogy a dinasztia sorsa egy hajszálon függ, tekinthette Henry Tudort, Margaret Beaufort fiát a királyi család teljes jogú tagjának. Elképzelhető, hogy Jasper és unokaöccse, a későbbi VII. Henrik a bosworthi csatát követően felidézzen és felhasználjon egy erre vonatkozó kijelentést. 1485 után érdekükben állt nem csupán prófétaként, hanem szentként feltüntetni VI. Henriket.
Bárhogy történt is a dolog a valóságban, annyi bizonyos, hogy az első író, aki beszámolt Henrik állítólagos jóslatáról, Bemard André, VII. Henrik hivatalos történetírója, a királyról szóló dicshimnuszok szerzője volt. A történet néhány évvel később felkeltette Polydore Vergil érdeklődését is. Ő így írt:
Jasper gondjaiba vette a korábban Lord Herbert feleségével élő gyermek Henryt, és röviddel Londonba érkezése után elvitte Henrikhez. Mikor a király meglátta a fiút, azt mondják, hosszú csend után így szólt: „ö az, aki előtt ellenségeinkkel együtt meg kell hódolnunk, neki kell átadnunk a hatalmat.”
A szent ember tehát megjósolta, hogy egyszer majd Henryé lesz a királyság.
Ezalatt Warwick és a hatalomba visszaállított Lancaster-vezetés fontos gyakorlati kérdésekről tárgyalt Londonban. Az összehívott parlament november 26-tól karácsonyig ülésezett. IV. Edward intézkedéseinek nagy részét visszavonták, így Jasper Tudor ismét Pembroke grófja lett. Amellett, hogy visszakapta korábbi címét és birtokait, további földekkel, a Herbert család kiterjedt dél-walesi és határ menti uradalmaival jutalmazták. A legnagyobb megtiszteltetés pedig 1471-ben érte, amikor a király neki adományozta a kiskorú Lord Powis és Lord Buckingham birtokait, ez utóbbit Warwickkel megosztva. Ezek az ajándékok mérhetetlen növekedést jelentettek vagyonában, tekintélyében és hatalmában. Ő lett az északkelet-walesi Welshpooltól a nyugati Pembroke-ig és a keleten fekvő Gloucestershire-ig húzódó háromszög ura. Jasper unokaöccse nem járt ilyen jól. Bár a Richmond grófja címet viselte, a richmondi birtokok Margaret Beaufort és férje minden erőfeszítése ellenére VI. Henrik rövid ideig tartó második uralkodása alatt végig Clarence grófjának kezén maradtak. Hiába rendelkezett Jasper igen jelentős befolyással az udvarban, nagyon kockázatos lett volna Clarence grófját arra kényszeríteni, hogy engedje át ezeket a földeket az ifjú Henry Tudornak.
Jasper Tudor mindeközben Dél-Walesben és a határ menti megyékben tevékenykedett. A Severn-völgy kifejezetten sok figyelmet kapott a visszaállított uralkodótól. Valószínűleg tudták, hogy Wales nagy része Jasper Tudor és a Lancaster-ház mellett áll, de Herefordshire, Gloucestershire és Délkelet-Wales hűsége felől voltak kétségeik. Ezeket a vidékeket IV. Edward legbiztosabb támogatói uralták: Raglant és Abergavennyt a Herbertek, Tretowert és Bredwardine-t a Vaughanek, Wobleyt és Bodenhamet pedig a Devereux-k. Ezért kapott Jasper 1470/71 telén kiterjesztett közigazgatási és katonai hatalmat, például ellenőrzést Gloucester vára felett.
Tíz, száműzetésben és szegénységben leélt esztendő után édes volt a siker, és a király féltestvéreként Jasper további nagylelkűségre számíthatott. VI. Henrik második uralkodása azonban nem tartott sokáig, és vérontással ért véget. 1471. március 12-én IV. Edward visszatért a kontinensről. Yorkshire-nél szállt partra, majd dél felé indult, április 11-én érte el Londont. Három nappal később a fővárostól északra, Barnetnél győzelmet aratott Warwick felett. Sikerült fogságba ejtenie VI. Henriket, és ezzel a Lancaster-uralom súlyos veszélybe került. Anjou Margaret és fia, Edward herceg mit sem tudott erről, és úgy gondolták, biztonságos átkelni Franciaországból Angliába. Warwick vereségének és halálának napján érkeztek meg Weymouthba. A Londonból kapott hírek lesújtották a királynét, de szokásos elszántságával azonnal nyugatra indult, katonákat gyűjtött, majd észak felé, a walesi határ irányába vonult, feltételezhetően azért, hogy Jasper Tudor seregéhez csatlakozzon. A helyzet komolyságát felismerő IV. Edward nem akarta elveszíteni a kezdeményezést, ezért Margaret nyomába eredt. 1471. május 4-én Tewkesburytől délre ütköztek meg. A York-ház kerekedett felül, Margaret királyné serege szétszóródott. Fia, Edward herceg, VI. Henrik egyetlen örököse is az elesettek között volt. Őt magát hamarosan fogságba ejtették. A Lancaster-pártiak megrázó vereséget szenvedtek. VI. Henrik és Margaret királyné fogságban, a trónörökös halott: a Lancaster-ház vezető nélkül maradt, IV. Edward megkérdőjelezhetetlen pozícióba került.
Mialatt Tewkesburynél e döntő jelentőségű események zajlottak, Jasper Tudor Dél-Wales felől menetelt katonáival. Nem sikerült időben utolérnie Margaret seregét, és így nem tudott közbelépni. Chepstownál kapta a hírt a szörnyű fejleményekről. Vele volt Henry Tudor is, de a gyermek anyja és mostohaapja már átállt IV. Edward oldalára. Egy rövid szerencsés időszakot követően a Tudorok ismét sötét jövő elé néztek. Jaspernek megint menekülnie kellett, és ezúttal Edmund fia is csak nagybátyjára számíthatott.
7. FEJEZET