Az első Tudor-uralkodó, VII. Henrik negyedrészt walesi, negyedrészt francia és félig angol volt. Kortársaihoz hasonlóan az utókor is walesiként tartja számon, és ükapja walesi keresztnevén, a Tudorra angolosított Tudur néven ismerjük őt és leszármazottak. Henrik felmenőinek nem hercegi vér csörgedezett az ereiben. Családja az egyik legambiciózusabb walesi uralkodóház szolgálatában tűnt ki.
A XIII. században Gwynedd uralkodói azon fáradoztak, hogy a rögös Snowdoniát és Anglesey termékeny síkságait is magában foglaló hercegségük befolyásos, jól szervezett állammá váljon. A nyugat-európai királyságokban ezalatt átalakult a kormányforma, a közigazgatás rendszere, valamint az uralkodói hatalom, és az angol mintán keresztül ezek a változások Walesbe is eljutottak. A határozott és könyörtelen herceg, a Nagy Llywelynként ismert Llywelyn ab Iorwerth (1202-40) uralkodása alatt Gwynedd megerősödött, és a többi hercegség a függésébe került. A méltóságteljes walesi herceg, Llywelyn 1202-re már szinte egész Gwyneddet ellenőrzése alá vonta, és tíz évvel később, 1212-ben a francia királlyal folytatott tárgyalásai során az összes walesi uralkodó nevében járt el. Nagy szerepe volt abban, hogy János király Runnymede-nél engedett a bárók követeléseinek, és hogy az 1215-ben kiadott Magna Carta a walesieknek is kedvezett. Az erőskezű Llywelyn 1240-ben bekövetkezett haláláig biztosítani tudta hercegsége függetlenségét.
A lendületes politikai fejlődés ezen évtizedeiben történt, hogy Észak-Walesben VII. Henrik felmenői a XIII. század egyik legbefolyásosabb és legnagyobb tiszteletnek örvendő walesi családjává emelkedtek. Nélkülözhetetlenné tették magukat tanácsadóként, diplomataként és katonaként Gwynedd hercegének szolgálatában, egy olyan államban, ahol akárcsak Európa többi országában, az uralkodó a „szolgáló arisztokráciára” támaszkodott. A legelső Tudorok ekkoriban alapozták meg és kezdték gyarapítani a családi vagyont.
Bár Gwynedd hercege mellett igen fontos szerepet töltöttek be, Tudor Henrik felmenői közül senki nem házasodott be az uralkodócsaládba. Inkább megbízhatóságukkal tüntették ki magukat Nagy Llywelyn és utódai uralkodása alatt. Angliában az ilyen kiváló szolgálatért a király általában grófi címet adományozott. Észak-Walesben hírnév, birtok és hatalom jelentette a jutalmat. A magas rang, a nagy vagyon és a jelentős befolyás felé azonban rögös út vezetett, hiszen felemelkedése során Gwynedd sokszor került szembe ellenségekkel és akadályokkal: más walesi hercegek Gwynedd uralkodójának hatalmát irigyelték; az angol királyok gyanakvók voltak, és nem támogatták szomszéduk követeléseit; a walesi határ mentén földbirtokkal rendelkező bárók barátságtalanul viselkedtek. Egy Gwynedd hercegének szolgálatában álló becsvágyó családnak ajánlatos volt szemmel tartania Gwynedd riválisait és ellenfeleit, és felkészülnie bizonyos politikai lépések megtételére, nehogy elveszítse megérdemelt jutalmát. A Tudor-uralkodók felmenői feltűnő sikereket értek el ebben, és csak ritkán hibáztak. Amikor 1282-83-ban I. Edward király megsemmisítette Gwyneddet, a család befolyása nem, csak hírneve szenvedett csorbát.
A Tudorok ősei Abergele közelében, a Conwy folyótól keletre eső Rhos körzetben, a Four Cantrefs (vagy walesi nyelven Perfeddwlad) néven ismert vidéken éltek, amelynek nagy részét később a Denbigh uradalomhoz csatolták. Kezdetben a tengerpart közelében rendelkeztek kisebb földbirtokokkal. Amikor Nagy Llywelyn a régiót Gwynedd fennhatósága alá vonta, a családból néhányan az ő szolgálatába szegődtek. Az is lehetséges, hogy egy-kettő közülük már a XII. század végén Llywelyn elődeinek szolgálatában állt. Cynfrig ab Iorwerth volt az első a nemzetségből, aki szerepet kapott a még kezdetleges gwyneddi államigazgatásban. Fiai és unokái is nyomdokába léptek. Cynfrig leszármazottainak rátermettségét és eszét illetően csak találgatni tudunk, de bármilyenek voltak is a képességeik, a XIII. század elejétől a végéig Gwynedd uralkodóinak szolgálatában álltak. Mi több, ők alkották a hercegek szolgái között a legnagyobb létszámú, rokonokból álló csoportot. Ha azt mondjuk, Cynfrig tette meg az első és legfontosabb lépést, akkor azt is meg kell említenünk, hogy fia, Ednyfed Fychan (Ifjabb Ednyfed) szerezte magának a legnagyobb hírnevet, és ő biztosított fiainak és unokáinak az észak-walesi vezetésben és társadalomban olyan pozíciót, amelynél magasabbat csak az uralkodócsalád tudhatott magáénak.
Ednyfed Fychan 1215-től az uralkodó 1240-ben bekövetkezett haláláig Nagy Llywelyn szolgálatában állt. Sokat tartózkodott a herceg társaságában; betekinthetett Llywelyn okirataiba, és hosszú ideig volt a legfontosabb közigazgatási, politikai és törvényszéki hivatalnok (walesi nyelven: distain). E minőségében képviselte Llywelynt az angol királlyal, III. Henrikkel, bizonyos határőrgrófokkal, valamint más walesi hercegekkel, püspökökkel és papokkal folytatott tárgyalások során. A herceg alteregója volt: csak Llywelyn állt fölötte, és jelentős hatalmat gyakorolt az ő nevében. Ednyfedet a háborúban is megbecsülték. Egy XVI. századi monda szerint egyszer (talán 1210-ben) Chester grófja és János király más támogatói ellen vezette csatába a herceg seregeit; azt mondják, a győzelem után három véres angol fejet nyújtott át Llywelynnek - ezek feltehetően Ednyfed Fychan és családja címerére is felkerültek. A hasonló hőstettek jogosították fel Ednyfedet arra, hogy nagy célokat tűzzön ki maga elé a házasságát illetően. Gwenlliant, az 1187-ben elhunyt híres Lord Rhys ap Gruffydd egyik lányát vette el. Amellett, hogy uralma alá vonta Délnyugat-Walest (vagy Deheubarthot), Rhyst másutt is kora legjelentősebb hercegének tartották. E tekintélyes vérvonalhoz fűződő kapcsolata emelte Ednyfed Fychan rangját. Maga III. Henrik is elismerte kiválóságát, és amikor 1240 júniusában Ednyfed a Szentföld felé tartó keresztes lovagként átutazott Londonon, a király ezüstserleget küldetett neki tisztelete jeléül.
Nagy Llywelyn 1240-ben halt meg. Mint tekintélyes idős politikus, Ednyfed Fychan kulcsszerepet játszott a herceg fiának, Davidnek (1240-46) a trónra emelésében. Egy olyan korban, amikor az uralkodó tekintélye saját képességeitől és a megfelelő tanácsadóktól függött, az udvarban senki nem volt ennél a tapasztalt és hűséges szolgánál alkalmasabb arra, hogy az új hercegnek minden téren támogatást nyújtson. Ednyfed 1246-ban, tíz évvel felesége elvesztése után bekövetkezett halálát a chesteri St. Werburgh-apátságban szerkesztett krónikákban Gwynedd és egész Észak-Wales történelmének fordulópontjaként jegyezték fel. Ednyfedre judiciarként, a legmagasabb walesi politikai és bírói tisztséget viselő hivatalnokként emlékeztek, és így egy sorba állították az angol királyok nevében távollétükben intézkedő helyettesekkel. Nagy Llywelyn és David ap Llywelyn nagyszerű szolgájának kijárt ez a tisztelet.
Cynfrig ab Iorwerthnek Ednyfed Fychan mellett még két fia született: Heilyn és Goronwy. Úgy tűnik, ők is a hercegeket, Llywelynt és Davidet szolgálták, ha nem is olyan kiválóan, mint fivérük. Közéleti szereplésük Gwynedd keleti részére, őseik vidékére, a Conwytól keletre eső területre korlátozódott. Ők és leszármazottaik soha nem tűntek ki, nem tartották őket akkora becsben, nem tudták úgy elnyerni az emberek szeretetét, ahogy tették azt Ednyfed ivadékai (Wyrion Eden) Észak-Walesben.
Ednyfed Fychannek legalább hat - még valószínűbb, hogy hét - fia volt. Az, hogy mindegyikük apja nyomdokaiba lépett Gwynedd hercegeinek szolgálatában, és többen olyan pozíciókba kerültek, amelyeket korábban apjuk foglalt el, azt mutatja, hogy a nagy becsben tartott Ednyfed milyen ügyesen mozdította elő rokonai karrierjét. Emellett el kell ismernünk, hogy saját képességeik is közrejátszhattak. Amikor Goronwy és Gruffydd ab Ednyfed már elég idősek voltak ahhoz, hogy csatlakozzanak apjukhoz Llywelyn herceg udvarában, támogatták Ednyfedet a Chester grófjával 1222 körül folytatott tárgyalásokban. Gruffyddot azonban elragadhatta az ifjonti hév, és elkövetett egy baklövést: becsületsértő megjegyzéseket tett a herceg feleségére, János király törvénytelen lányára - aki 1204-ben ment hozzá Llywelynhez -, ezért Írországba kellett menekülnie. Valójában ő volt az első a családban, aki összetűzésbe került hercegével. Gruffydd kegyvesztése ellenére Ednyfed pozíciója nem ingott meg, és többi fia tekintélyes jutalmakat kapott. Többen közülük David herceg (1240-46) rövid uralkodása idején értek férfikorba. Az ifjú herceg örömmel vette annak lehetőségét, hogy nem csupán apja régi minisztereire támaszkodhat, hanem fiatalokat is maga köré csábíthat. Az 1241-ben határőrgrófokkal folytatott tárgyalásai során Tudur ab Ednyfedet már Ednyfed életében a herceg helyettesének ismerték el, bár lehetséges, hogy csak ideiglenesen, tárgyalási pozíciója javításának érdekében léptették elő. Ednyfed Rhys nevű fia 1241-ben már szintén David herceg szolgálatában állt.
1. táblázat: Ednyfed Fychan és fiai
Az Ednyfed Fychan családja részéről Gwynedd hercege felé mutatott hűtlenség második példája ironikus módon épp a hercegnek tett szolgálat közben esett meg. 1245 novemberében Tudur ab Ednyfedet III. Henrik Észak-Walesben fogságba ejtette, és túszként a londoni Towerbe küldte, valószínűleg David herceg behódolásának zálogaként. David testvére, Gruffydd szintén a Towerben volt túsz, de 1244-ben szökni próbált, és megölték. Egy évvel később Tudurt Londonba vitték: először Southern Powys angolbarát lordja, Gruffydd ap Gwenwynwyn szállította, majd John Lestrange, egy shropshire-i báró, aki nem sokkal azelőtt még a legmagasabb politikai és bírói tisztséget viselte, Chesterben volt justiciar. Végül a Towerbe vezető út utolsó szakaszát az Oxfordshire-i főispán embereinek kíséretében tette meg. A Tower egyik belső épületében helyezték el. 1246 szeptemberében, David herceg és Ednyfed halálának évében engedték el, ám két fiát, akikkel nem bántak túl keményen, hátra kellett hagynia túsznak. Szabadon bocsátásának még egy feltétele volt: kötelezték arra, hogy hűbéresküt tegyen III. Henriknek, és észak-walesi birtokaiban történő megerősítéséért cserébe behódolt a királynak. Az uralkodótól ajándékokat és további földeket is kapott, köztük a perfeddwladi Maenan városát. Tudur ab Ednyfed III. Henrik hű alattvalójának vallotta magát, és ez elkerülhetetlenül megrontotta kapcsolatát Gwynedd hercegével. Henrik és tanácsadói lelkesen csábítottak befolyásos walesieket a saját oldalukra, és az elkövetkező években Tudur további birtokokat kapott a nagylelkű királytól. A David herceg unokaöccsével és utódjával, Llywelyn ap Gruffydd-del folytatott 1259-60-as béketárgyalások során Henrik Tudurt küldte követeként. Tudur fiát, Heilynt 1263-ben engedték szabadon a londoni Towerből.
Átpártolásával Tudur ab Ednyfed megszakította a hagyományt, amit apja és nagyapja fél évszázaddal korábban indított. Talán nem meggyőződésből állt a király mellé. A birtokok és különböző ajándékok kétségkívül nagy vonzerőt jelentettek, de a legnyomósabb érv fiainak tartós fogsága volt. Mindenesetre David és Ednyfed Fychan 1246-ban bekövetkezett halálával Gwyneddben belpolitikai harcok kezdődtek a hatalom megszerzéséért. Talán ez is bizonytalanabbá tette Ednyfed szemében családja jövőjét, és így a Henrikkel való kapcsolat szorosabbra fűzése ésszerű óvintézkedésnek tűnt. Akárhogy is, 1263 után, mikor Llywelyn ap Gruffyddet már elismerték Észak-Wales urának (és Heilyn ap Tudurt kiengedték börtönéből), Tudur ab Ednyfed úgy érezte, eljött az idő, hogy folytassa karrierje építését Gwyneddben.
Amikor Llywelyn ap Gruffydd (akit halála óta Utolsó Llywelynként emlegetnek) 1255-ben megalapozta hatalmát Gwyneddben, Ednyfed Fychan fiai már elég idősek voltak ahhoz, hogy a szolgálatába álljanak, és ezt végül mindannyian meg is tették. A nyugati Llyn-félszigettől a keleti Dee folyóig nyúló, Powys, Cardiganshire és Carmarthenshire uradalmait is ellenőrző, Montgomery és Glamorgan felé hódításokkal terjeszkedő, a nagy walesi hercegséget újra kiépítő állam képviselői lettek. Llywelyn még nagyapjánál is nagyobb területeket uralt. Újra az összes walesi hercegség Gwynedd függésébe került, és 1258-tól Llywelyn egész Wales urának vallotta magát. Az 1267 szeptemberében, Montgomerynél megkötött angol-walesi szerződésben III. Henrik is elismerte Llywelyn e pozícióját. Ednyfed Fychan fiai fontos szerepet játszottak mindebben. A legidősebb, Goronwy 1258-ban apja nyomdokaiba lépett, és tíz éven át az igazságszolgáltatás legmagasabb szintjén tevékenykedett, az angol királlyal, a határ mentén birtokokkal rendelkező lordokkal, Bangor püspökével és más walesi hercegekkel tárgyalt. Apjához hasonlóan ő is vezetett hadjáratot. 1263 februárjában Gwentig vonult a gwyneddi seregek élén a déli földesurak elleni harcban. Amikor Goronwy 1268. október 17-én elhunyt, egy walesi krónikás bátorságáról, katonai sikereiről, bölcsességéről és becsületességéről írt. Méltó utódja volt apjának, és a krónikás nem titkolta a halála felett érzett gyászát.
Ednyfed Fychan második fia, Gruffydd végül visszatért a megalázó írországi száműzetésből. 1247-ben már Llywelyn ap Gruffydd herceg szolgálatában állt; betekintést nyert az okiratokba, 1256-ban III. Henrikkel tárgyalt, és talán először ő töltötte be a hivatalt, amelyet később bátyja kapott meg. Ami Tudur ab Ednyfedet illeti, ő miután átállni kényszerült III. Henrik oldalára, Észak-Walesben folytatta pályafutását. 1263 után ő is bepillanthatott Llywelyn ap Gruffydd irataiba, közreműködött a Bangor püspökével, más walesi hercegekkel és a határ menti földesurakkal folytatott vitákban, és bátyja 1268-ban bekövetkezett halála után több mint egy évtizedre kisajátította a hercegség egyik legnagyobb hatalommal járó állását, a steward pozícióját.
Ednyfed Fychan két legkisebb fia, Rhys és Cynfrig eltérő karriert futott be. Az apai nagyapja nevét viselő Cynfrig 1256-tól bátyjaihoz hasonlóan Llywelyn herceg szolgálatában állt, ugyanazokat a diplomáciai és bírói feladatokat végezte, mint ők. Az anyai nagyapja után elnevezett Rhys azonban összetűzésbe került Llywelyn herceggel. Bár azt nem mondhatjuk, hogy Cynfrig ab Iorwerth utódai 1216 és 1278 között kisajátították a legmagasabb gwyneddi hivatalt, Ednyfed Fychan és fiai kétségtelenül hosszú ideig töltötték be a steward pozícióját. Családjuk kitartóan és kiválóan szolgálta Llywelyn ab Iorwerthet és két utódát. Még a néha előforduló nézeteltérések sem változtatnak a tényen, hogy a XIII. század legkiemelkedőbb északwalesi nemzetsége voltak.
Az uralkodónak arra is ügyelnie kell, hogy biztosítsa azok hűségét, akik ilyen kitűnő szolgálatot tesznek neki. A Cynfrig ab Iorwerth leszármazottainak juttatott földadományokról csak a XIV. századból vannak információink, ugyanis ebben az időben még mindig számon tartották, hogy mely birtokok voltak egykor Ednyfed Fychan tulajdonában. A család a Conwy folyótól keletre eső Denbigshire-ből származott. Gwynedd hercegei főként angleseyi (penmynyddi és trecastelli) és caer-narfonshire-i földeket adtak Ednyfednek. Ő és örökösei nem a szokásos feltételekkel kapták meg ezeket. Az adományok elfogadásával semmilyen kötelezettséget nem kellett vállalniuk, nem tartoztak értük cserébe szolgáltatásokkal. Épp ellenkezőleg, kiváltságokat is kaptak melléjük. A birtokok nagy részét valószínűleg még 1240 előtt Nagy Llywelyn ajándékozta Ednyfed Fychannak. Ezek mellé Ednyfed szerzett még perfeddwladi és cardiganshire-i földeket is. Fiai nem gyarapították ilyen jelentősen a családi vagyont. Tudur például III. Henriktől kapott birtokokat Flintben és Dyffryn Clwydben. Ednyfed Fychan nemzetsége akkora területet uralt, akár egy angol főnemes, és a leggazdagabb észak-walesi földbirtokoscsaládok egyikeként jelentős befolyást tudhatott magáénak.
A középkori európai szokásoknak megfelelően az egyház és az állam Észak-Walesben is közvetlen kapcsolatban állt egymással. A bangori és a St. Asaph-i püspökségek bizonyos mértékig a hercegek ellenőrzése alatt álltak. A hercegek világi ügyeit intéző embereknek gyakran voltak olyan rokonaik, akik egyházi körökben tették ugyanezt. A St. Asaph püspöke címet 1240-től 1247-ben bekövetkezett haláláig viselő Hywel valószínűleg szintén Ednyfed Fychan fia volt. Amennyiben ez igaz, akkor néhány évvel később az ő unokaöccsét, Llywelynt, Gruffydd ab Edynfed gyermekét nevezték ki Bangor priorjának. A család nagylelkű adományokkal segítette az 1251-ben Bangorban alapított dominikánus kolostort. Lehetséges, hogy Goronwy ab Ednyfed a mai Penrhyn Park szomszédságában földeket is juttatott a szerzeteseknek. Goronwyról tudjuk, hogy Bangorban temették el, és feltételezhetjük, hogy az új kolostorban, hiszen Ednyfed több leszármazottja tekintette azt a család mauzóleumának.
A nemzetség észak-walesi társadalomban elfoglalt helyét mutatja, hogy a XIII. században sokan írtak a tiszteletükre verseket, haláluk után dicshimnuszokat. Elidir Sais, az XIII. század első felének egyik legjelentősebb költője az 1246-ban elhunyt Ednyfed Fychant így gyászolta:
Ednyfed frissen ásott sírjánál jártam,
Hullanak könnyeim.
Einion ap Gwalchmai Ednyfed lányához írt verseket. Gruffyddot Dafydd Benf-ras siratta halálakor. Goronwy ap Ednyfedhez mind Bleddyn Fardd, mind Prydydd Bychan szerzett ódákat. „Gwynedd bástyájának”, „a várost védő falnak” nevezték, hősnek tartották, egyaránt csodálták Gwyneddet védelmező vitézi tetteiért, valamint bölcs és nemes jelleméért. Halála után a walesi hercegek krónikása jegyezte fel e tulajdonságait.
E rendkívüli család Gwynedd három hercegének élvezte bizalmát és érdemelte ki háláját. Ednyfed Fychan és fiai hatalmának, gazdagságának és rangjának híre elérte Wales minden vidékét és még az angol udvart is. Megállták a helyüket a gwyneddi belpolitikai viszályok idején és az időnként Gwynedd, Anglia királya és más walesi lordok között kialakuló feszült helyzetekben.
2. FEJEZET