2. táblázat: Owen Tudor felmenői
I. Edward hódításai
A XIII. század során volt példa arra, hogy Ednyfed Fychan családjának tagjai meginogtak a Gwynedd hercegei iránti hűségükben, és az angol király oldalára álltak, mert ezt diktálták személyes érdekeik. A nemrégiben létrehozott Gwynedd hercegség határai még nem rögzültek. Ednyfed Fychan családjának perfeddwladi szülőföldje időről időre angol kézre került, így nem csoda, ha a Conwy folyótól keletre eső területekről származók csak nehezen vagy egyáltalán nem tudtak hűek maradni urukhoz. Miután 1272-ben I. Edward elfoglalta az angol trónt, Ednyfed Fychan leszármazottai a túlélési ösztöntől vezérelve elpártoltak a walesi oldaltól.
Edward király az első, Llywelyn herceggel vívott háborújában, 1276-77-ben jelentős győzelmet aratott, így a józan ész azt diktálta, hogy a család lépjen kapcsolatba a nagy Edwarddal arra az esetre, ha Llywelynt további szerencsétlenségek érnék a jövőben. Korábban, 1240-ben Ednyfed Fychan fia, Tudur nagy vagyont halmozott fel a III. Henrikkel kényszerből kötött szövetségnek köszönhetően. Most Ednyfed több ivadékának is előnye származott abból, hogy békét kötött Edward királlyal. A háború idején Ednyfed unokája, Llywelyn ap Gruffydd dominikánus szerzetes, valószínűleg Bangor priorja, közvetítőként járt el a Llywelyn herceg szolgálatában álló fivére, Rhys és a király között. Célja Rhys, valamint két további rokon és a király kibékítése volt. Ők hárman valószínűleg részt vettek a herceg cserbenhagyására és az Edward oldalára való átállásra szőtt összeesküvésben. Amikor 1277-ben a herceg arra kényszerült, hogy aláírja a királlyal a conwyi szerződést, ígéretet tett, hogy Rhyst szabadon engedi és visszaállítja korábbi pozíciójába. Később Rhys a király szolgálatába szegődött, és viszonya a herceggel megromlott.
Egy alkalommal, amikor Rhys Llywelyn aberffrawi udvarában tartózkodott, 100 font bírságot szabtak ki rá engedetlenség miatt. Így történt, hogy amikor I. Edward 1282-ben elindította a második walesi háborút, Rhys és fivére, Hywel ap Gruffydd ab Ednyfed csatlakozott a király észak-walesi hadjáratához. A Menai Straiten való átkelés közben a sereget megtámadták Llywelyn herceg emberei, és Hywel is az elesettek között volt.
Nem Gruffydd ab Ednyfed Fychan fiai voltak ez egyedüliek, akik az Edward királlyal való megegyezésre törekedtek. 1278 szeptemberében a király visszaadott néhány birtokot Tudurnak, Goronwy Fychannek és Hywelnek, akik minden valószínűség szerint Goronwy ab Ednyfed Fychan gyermekei voltak. 1279-ben már a család más tagjai is I. Edward szolgálatában álltak Perfeddwladban. Helyi kötődéseik, valamint a veszedelmes időkben feltámadó túlélési ösztön meggyengítette kötelességtudatukat Snowdonia ura felé, és inkább az Edwarddal kötött béke irányába terelte őket. Ez látszott perfeddwladi befolyásuk, pozíciójuk és vagyonuk megőrzése legbiztosabb módjának. A walesiek azért híresültek el állhatatlanságukról és arról a képességükről, hogy minden helyzetben előnyt tudnak maguknak kovácsolni, mert a helyi kapcsolatokat mindig többre értékelték, mint a magasabb körök felé mutatott hűséget. Amikor Llywelyn herceget 1282-ben megölték, és észak-walesi hercegségét I. Edward vonta ellenőrzése alá, Ednyfed Fychan családja bizakodóan nézett a jövőbe.
2. táblázat: Owen Tudor felmenői
Goronwy ab Ednyfed három fia 1282 után korántsem könnyű vagy visszavonhatatlan lépést tett, amikor békét kötött az angol uralkodóval. Valójában a Wales különböző pontjain 1294-95-ben az egyre szigorúbb királyi ellenőrzés miatt kitört lázadások idején az Idősebb Tudur vagy Tudur Hen néven is ismert Tudur ap Goronwy és az Ifjabb Goronwy vagy Goronwy Fychan néven emlegetett Goronwy ap Goronwy az északi felkelés vezetőjéhez, Madog ap Llywelynhez csatlakozott. Valószínű, hogy Tudur Hen volt Madog helyettese, és talán Goronwy is a lázadó szolgálatában állt. Ám amint a felkeléseket leverték - melyek az utolsók voltak a közvetlenül Gwynedd elfoglalása miatt kitört lázadások sorában -, a család sietve békét kötött a hatalom angol birtokosaival. Tudur Hen tagja volt annak az északwalesi delegációnak, amely 1296-ban hűséget esküdött I. Edwardnak, és amikor a király fiát, Edward of Caernarfont 1301-ben Wales első angol hercegévé nyilvánították, Tudur Hen a walesi birtokaiért cserébe letette a hűbéri esküt. A következő években királyi hivatalnokként szolgált Perfeddwladban, ahogy azt a XIII. században számos felmenője is tette. Jelentős méretű, örökölt észak-walesi és cardiganshire-i birtokai 1311-ben bekövetkezett halálakor minden akadály nélkül fiára, Goronwy ap Tudur Henre szálltak.
Tudur Hen leszármazottai egyetlen kivétellel mindannyian hűséges, befolyásos, nagy vagyonnal rendelkező észak-walesi földbirtokosok lettek. A társadalomban elfoglalt kiemelkedő helyüket mutatta, hogy rendházak patrónusának választották őket, a vidéken házról házra járó költők körében jó hírnévnek örvendtek, és nagy kiterjedésű birtokokkal rendelkeztek, melyeket még Ednyfed Fychantól örököltek, és I. Edward uralkodásának politikai zűrzavarában is meg tudtak tartani. Goronwy ap Tudur Hen hű maradt II. Edwardhoz. Még abban a válságos időben is mellette állt, amikor ellenségei elfogták, és megfosztották trónjától. Ő volt a királyhoz 1314-ben Newcastle-upon-Tyne-nél csatlakozó, Skóciát megtámadni kész walesi seregek egyik vezére, majd néhány évvel később 1318-19-ben yeomanből Snowdon foresterje lett. 1331 -ben halt meg, ekkorra már a családnak sikerült a lázadás szégyenfoltját lemosnia, és III. Edward kegyeibe férkőznie.
Megbékélés és együttműködés
I. Edward uralkodásának nyugtalan évei után Ednyfed Fychan leszármazottaira biztonság és jó szerencse várt, ahogy az Goronwy ap Tudur Hen fiai, a pap Hywel és a földbirtokos Tudur karrierjéből is kitűnik.
Családjuk kezdettől fogva szoros kapcsolatban állt a legjelentősebb észak-walesi egyházakkal és vallásos intézményekkel. Keresztény hitű társasági körökben mozogtak, és mint mindenhol, az egyházi intézmények itt is nyíltan a vagyonos laikusok segítségére támaszkodtak. Egy XVIII. századi monda szerint Tudur Hen alapította a bangori ferences kolostort, bár ma már biztosan tudjuk, hogy a kolostor 1250-ben már létezett, és Tudur Hen valószínűleg a háború utáni újjáépítésben vett részt adományaival. A szerzetesek Edward oldalán álltak mindkét walesi háborúban, Tudur pedig 1293 körül hozzáfogott az épületek helyreállításához. A kolostor kápolnájának déli falánál készíttetett magának sírhelyet, és 1311. október 11-én tartott temetése sokáig megmaradt az emberek emlékezetében. Fiát, Goronwy ap Tudur Hent 1331. december 11-én fektették mellé.
Goronwy fiai közül Hywel magas rangot kapott az észak-walesi egyházban. Bár valószínűleg apja legidősebb fia volt, mégis papnak taníttatták; a Bangor-katedrális kanonokja lett, majd 1357-ben Anglesey főesperese. 1366-ban temették el a bangori kolostorban, az egyházi hierarchiában elfoglalt magas helyének megfelelően a főoltár előtt.
Tudur 1367. szeptember 19-én követte a sírba fivérét, Hywelt - őt a szentély déli falához temették. Tudur hasonló befolyással bírt a világi társadalomban, mint Hywel az egyházban. Angleseyben, az ősi családi birtokon, Trecastellben élt, és akárcsak apja, illetve nagyapja, a szigeten töltött be királyi hivatalt. Előnyös házasságot kötött: a lázadó herceg, Owain Glyndwr nagybátyja, a Cardiganshire-i Thomas ap Llywelyn családjából választott feleséget. Lehetséges, hogy 1337 után Tudur III. Edward sikeres franciaországi hadjáratain is részt vett; századokkal később úgy hitték, mialatt Edward seregében szolgált, a király engedélye nélkül fölvette a lovagi címet.
1345-ben mind Hywel, mind Tudur karrierje veszélybe került. Abban az évben cselszövés készült a királyfi, a Fekete Herceg népszerűtlen észak-walesi meghatalmazottjának, William de Shaldfordnak a feltartóztatására és meggyilkolására. Az összeesküvéssel Hywelt és Tudurt gyanúsították, mert Hywel otthonának közelében történt a merényletkísérlet. A testvérpárt letartóztatták, és egy ideig fogságban tartották. Az incidens azonban - amely inkább elszigetelt támadás volt egy hatalmát kihasználó, elnyomó hivatalnok ellen, mint általános tiltakozás az angol uralommal szemben - nem rontotta egyik fiú kilátásait sem, és rövidesen mindkettőjüket szabadon engedték. Caernarfon polgársága arra panaszkodott, hogy „egyetlen walesi sem meri megvádolni” a családot. A családi költő, Gruffydd ap Maredudd ap Dafydd más szemszögből nézte, és sokkal lelkesebben kommentálta a dolgot, ám voltaképp ő is hasonlóképpen gondolkodott. Tudurt, Hywelt és rokonaikat hatalmas, erős, ellenálló tölgyfákhoz hasonlította, amelyek ágai messzire nyúlnak, és védelmet nyújtanak az alattuk lévőknek.
Ednyfed Fychan leszármazottai a XIV. század második felében, főként II. Ri-chárd király uralkodása idején bírtak olyan jelentős befolyással és felelősséggel Észak-Walesben, mint maga Ednyfed Fychan 150 évvel azelőtt. Tudurnak mind az öt fia, Goronwy, Ednyfed, Rhys, Gwilym és Maredudd is beleillett a király walesi hercegségének részét képező Észak-Wales társadalmába és vezetésébe. Legtöbbjük Angleseyben élt, és az 1370-es, ’80-as és ’90-es években Rhys és fivére, Goronwy gyakorlatilag kisajátította a rhaglaw (vagy bailiff) tisztséget Dindaethwy-ben. Testvérük, Maredudd valamikor 1387 és 1395 között a szomszédos Malltraeth rhaglawja volt, majd a kis angleseyi város, Newborough polgára lett. Sőt mi több, a család tagjai most először megkaptak eddig rendszerint angoloknak fenntartott észak-walesi hivatalokat is. Így lett Rhys 1374-75 és 1381-84 között Anglesey főispánja. Coronwyt 1382-ben, négy nappal halála előtt kulcspozícióba állították, a beaumaris-i vár kapitányává nevezték ki. Maredudd 1388 és 1391 között Anglesey escheatorja volt. II. Richárd nyilvánvalóan megbízott a fivérekben, hiszen Észak-Walesben ők szolgálták a királyt a leghűségesebben. Rhys és Gwilym az 1386-ban egy esetleges francia támadás esetére elővigyázatosságból felállított Caernarfonshire-i kontingens vezetői között voltak, és Richárd 1398-ban szolgálatába fogadta őket egész életükre, fejenként évi 10 fontért. Amikor a király 1398-ban az írek leigázására indult, vele tartottak, és szíven ütötte őket, hogy Richárdot visszatérése után, 1399 szeptemberében elfogták és megfosztották trónjától. Talán részben ezek az élmények is közrejátszottak abban, hogy Rhys, Gwilym és Maredudd később csatlakozott a trónbitorló IV. Henrik király elleni felkeléshez.
Két másik testvérük, Ednyfed és Coronwy is a király szolgálatába állt, bár ez sokkal korábban, Franciaországban történt. Goronwy népes egyenruhás kíséretéről az őt dicsőítő költők is megemlékeztek, egyikük, Iolo Goch pedig arról írt, hogy „ünnepnapokon a legfinomabb zöld anyagból készült libériákat osztogatott”. Ednyfed és Coronwy azonban 1382-ben, Kent egyik kikötőjének közelében valószínűleg vízbe fulladt. Holttestüket megtalálták, és Londonba szállították, Goronwyt Észak-Walesben, a Llanfaes-kolostorban temették el - legalábbis ez áll a Gruffydd ap Maredudd ap Dafydd komponálta gyászénekben. Iolo Goch szerint a fivérek halála egész Anglesey fölött beárnyékolta az eget, bár ha egy másik költőnek, Rhisierdynnek hinni lehet, neki és társainak jó oka volt arra, hogy megsirassák Goronwyt, mert ő „a szavak és a versmérték szakértője” volt, és a többségnél nagyobbra értékelte a költészet finomságait. Goronwy gyönyörű fehér alabástrom sírja, melyet a legmodernebb nottinghami stílusban faragtak ki, ma is megtekinthető a penmynyddi templomban, ahova a szerzetesrendek XVI. századi feloszlatása után került. Goronwy és a költő szerint büszke, bátor, nemes és előkelő, köztiszteletben álló észak-walesi családból származó felesége, Myfanwy egymás mellett nyugosznak. Goronwynak és Ednyfednek így nem kellett szembenéznie azzal a dilemmával, kivel szövetkezzenek az 1400-as nagy walesi lázadás idején.
A GlyndWr-felkelés
Ahogy Ednyfed Fychan fiainak fontos döntést kellett hozniuk, amikor I. Edward megtámadta Észak-Walest, Tudur leszármazottai is nehéz választás elé kerültek, amikor unokatestvérük, Glyndwr a pártfogójukat, II. Richárdot koronájától megfosztó trónbitorló, IV. Henrik király elleni lázadás élére állt. A család múltja alapján az új uralkodóval való óvatos együttműködés lett volna ajánlatos, ám 1400-ban Tudur fiai meghallották a rokonok és a haza hívó szavát, és nyíltan Glyndwrt támogatták. A felkelés leverése után Tudur ap Goronwy életben maradt fiai is elbuktak. Edward hódításaival ellentétben a Lancaster-ház győzelme katasztrófát jelentett a családnak. Soha többé nem tudták uralmuk alá vonni Észak-Walest.
Nem egyértelmű, hogy a család milyen okból csatlakozott a lázadáshoz. A korábbi pártfogójuk, II. Richárd trónfosztása és halála fölött érzett harag fontos tényező lehetett csakúgy, mint az őket Owain Glyndwrhez fűző rokoni szálak. Ráadásul a Tudur fiaival közeli kapcsolatban álló llanfaesi és bangori ferences szerzetesek is II. Richárd hívei voltak. Az állami hivatalokból befolyó pénz még nagyobb szerepet játszott a döntésben. Rhys ap Tudurnak 60 font nagyságrendű jövedelme miatt 1398-ban a király észak-walesi justiciarja előtt kellett felelnie, és az új király talán még nagyobb nyomást gyakorolt rá.
1400-ban Owain Glyndwr hiába nyilvánította magát Wales hercegévé, az első, észak-walesi felkelés hamar kudarcba fulladt. Az ország másik felében, Anglesey-ben 1400 szeptemberében Gwilym és Rhys ap Tudur állt a lázadás élére. Amikor IV. Henrik és serege megérkezett, Rhys és emberei csapdát állítottak nekik a sziget keleti felének egyik legmagasabb pontján, Rhos Fawrnál (a „Nagy Mocsárnál”). A dühös király kíméletlenül feldúlta Angleseyt: parancsára felgyújtották a Llanfa-es-kolostort, meggyilkoltak több szerzetest, és letarolták a város körüli kerülőutat. Rhos Fawrnál azonban Henrik Rhysszel találta magát szembe, és megfutamodásra kényszerült: a biztonságos Beaumaris-ba vonult vissza. Nem meglepő, hogy a király az észak-walesi béke helyreállítására 1401-ben meghirdetett amnesztiából kihagyta Rhyst, Gwilymet és Owain Glyndwrt.
Tudur fiainak nevéhez fűződik a lázadás legmerészebb rajtaütése, egy igen látványos incidens 1401-ből. „E szigetek krónikáiban nem szerepel egyetlen hőstett sem, amely vakmerőségben és ravaszságban ehhez fogható” (K. Williams-Jones). 1401 nagypéntekén Gwilym és Rhys ap Tudur az 1400-1-es amnesztiából kizárt 44 emberrel rajtaütött a conwyi vár védőin. Azon az estén, mialatt a helyőrség istentiszteleten vett részt a conwyi plébániatemplomban, Gwilym, Rhys és társaik bejutottak az erődbe. Segítségükre volt egy asztalos, akinek sikerült az őröket meggyőznie arról, hogy dolgozni jött a várba. Tarka társaság volt az övék: útonállók és földbirtokosok, helyi hivatalnokok és tehetős emberek verődtek egy csapatba. A vár elfoglalása után, visszaszolgáltatásának fejében a walesiek kegyelmet kértek. Április 3-án Northumberland grófjának fia, a Shakespeare egyik drámájában is szereplő Henry Percy felhatalmazást kapott a tárgyalások vezetésére. Így Gwilym ap Tudurnak lehetősége nyílt nyilvánosságot biztosítania a felkelők részletes követeléseinek, amelyek között szerepelt az általános amnesztia, amit néhány hónappal korábban a többi lázadó már megkapott; a walesiektől elkobzott földek és birtokok visszaszolgáltatása; menlevél, amely lehetővé teszi a felkelők hazatérését; legalább hat hónap üldözés nélkül; ígéret, hogy nem emelnek ellenük vádat Conwy városának felégetéséért (5000 font kárt okoztak, emellett elpusztult sok hivatalos irat), valamint a polgárok és királyi hivatalnokok kirablásáért. Utolsó követelésük az volt, hogy ha ezek vagy más vádak miatt bíróság elé kerülnének, a pártatlanság érdekében az esküdtszék fele-fele arányban álljon walesiekből és angolokból.
A tárgyalások során a walesiek a legtöbb ponton elérték, amit akartak, ám az 1401. április 20-án Észak-Walesben megkötött próbaegyezményt a király nem ismerte el. A conwyi vár így walesi kézen maradt. További viták után május végén vagy június elején megint úgy tűnt, hogy a felek megegyezésre jutnak, de végül ez a kísérlet is kudarcba fulladt. A végső megállapodás majd csak június 24-én született meg, miután Gwylim ap Tudur elküldte IV. Henriknek követelései második, békülékenyebb hangvételű változatát, amelyben továbbra is a lista élén szerepelt az amnesztia. Még így is kivégeztek nyolc vagy kilenc felkelőt, mielőtt a többiek kegyelmet nyertek volna.
A következő években Tudur ap Goronwy fiai Glyndwr támogatói maradtak, de kevésbé drámai szerepet játszottak a felkelésben, és csak ritkán vonták magukra a közfigyelmet. Rhys ap Tudur azonban 1403-ban, a IV. Henriknek Henry Hotspur feletti győzelmét (és Hotspur halálát) hozó shrewsburyi csata előtt cselszövésbe fogott a Percy angol nemesi családdal. A király elleni lázadásban a Percy család Glyndwrhez és felkelőihez fordult segítségért, és lehetséges, hogy a Hotspur és Tudur fiai közötti 1401-es conwyi tárgyalások - amelyeket a király oly hirtelen szakított meg - kövezték ki az utat a két évvel későbbi együttműködéshez. 1405 januárjában ismét Maredudd, az öcs állt az észak-walesi felkelők élére. Gwilym 1408-9-ben még szabadlábon volt. A király 1406-ben mindhárom fivért száműzte.
A felkelés leverése és Glyndwr eltűnése után a fivérek veszélybe kerültek. A déli határvidék egy krónikása szerint Adam of Uskot, Rhyst és a lázadás két további vezetőjét a welshpooli vár kapitánya fogságba ejtette. Rhyst Chesterbe vitték, és 1412-ben valószínűleg kivégezték, bár a monda szerint erddreiniogi otthonában halt meg, és felmenői mellé, a Bangor-kolostorba temették. Bárhogy történt is, Gruffydd Gryg, a kor jelentős költője, maga is Anglesey szülötte, versben gyászolta Rhyst.
A felkelés vezetői közül sokakat kivégeztek. Mások megmentették a bőrüket, tisztázták magukat, és megrendült vagyoni helyzetükből talpra álltak: Gwilym ap Tudur is közéjük tartozott, mivel 1413-ban sikerült kieszközölnie, hogy kegyelmet kapjon. Megint mások szépen boldogultak a lázadások idején, honfitársaik, sőt akár saját családtagjaik szerencsétlenségét kihasználva szereztek vagyont, mint például Gwilym ap Gruffydd, Tudur fiainak egyik rokona.
Gwilym ap Gruffydd felemelkedése szorosan összefüggött Tudur ap Goronwy fiainak bukásával. A fivérek felségárulása után ő kapta meg birtokaik jelentős hányadát. Angleseyi és caernarfonshire-i földjeinek nagy része, amelyekből nem sokkal halála előtt már több mint 112 font jövedelme származott évente, valaha Tudur fiaié volt. Gwilym Morfuddot, Goronwy ap Tudur (aki 1382-ben halt meg) lányát vette feleségül, és valószínűleg rajta keresztül tette rá a kezét Penmynyddre és Penrhynre. Angleseyben és Caernarfonshire-ben a felkelés kitörésekor Rhys és Gwilym ap Tudur által elveszített birtokokat szerezte meg. 1420 körül költöztette át családját Penmynyddből a caernarfonshire-i Penrhynbe.
Bár a többiekhez hasonlóan 1407-ben Maredudd ap Tudur földjeit is elkobozták, ő volt az egyedüli, akinek a birtokai nem szálltak Gwilym ap Gruffyddra. Maredudd sorsáról nem tudunk biztosat. Lehetséges, hogy ő volt a legkisebb fiú, talán Tudur ap Goronwy második feleségének gyermeke. A felkelésben játszott szerepéről szólhat a monda, amely szerint gyilkosságot követett el, és száműzetésbe vonult. 1405-ben a Glyndwrt lelkesen támogató bangori püspöknél szolgált fegyverhordozóként. Ezt követően azonban elveszítjük őt szem elől. Felesége, az Angleseyből származó Marged (vagy Margaret) a család történetének legkomolyabb válsága idején adott életet fiuknak, Owainnek (vagy Owennek). Ednyfed Fychan leszármazottai közül ő maradt az egyetlen, aki fényes kilátásokkal indulhatott neki az életnek.
3. FEJEZET