Ha megkérdeznénk az embereket, mennyire ügyesek, amikor ki kell választaniuk a tökéletes ajándékot egy barátjuk születésnapjára vagy egy nyugdíjba vonuló kollégájuk búcsúztatójára, a többség valószínűleg azt felelné, hogy elég jó benne. Ha azonban ugyanezeket az embereket arra kérnénk, hogy értékeljék barátaik, családtagjaik és munkatársaik ajándékválasztási képességét, minden bizonnyal véget nem érő történetekbe kezdenének a rengeteg röhejes dologról, amit kaptak, a saját kötésű, fura pulóvertől a giccses csecsebecséken át az elemes, éneklő halig. Ha az emberek csak feleolyan jók lennének az ajándékvásárlásban, mint hiszik magukról, akkor a whydidyoubuymethat.com-hoz és a badgif-temporium.com-hoz hasonló honlapok lehúzhatnák a rolót.
A kutatók szerencsére felfedeztek egy meglepően egyszerű stratégiát, amely segíthet, hogy ajándékunk rémült nyögés helyett boldog kiáltást váltson ki az ünnepekből.
A National Retail Federation 2008-as felmérése szerint az amerikaiak csaknem 50%-a évente legalább egy ajándékot visszavisz, ami egyértelműen jelzi, hogy a megajándékozott nem tartja akkora becsben az adott tárgyat, mint ahogy az ajándékozó hiszi. Ebből az igencsak megdöbbentő statisztikából kiindulva két kutatót, Francesca Ginót - a Sidetracked (Mellékvágányon) című, kiváló könyv szerzőjét - és Frank Flynnt érdekelni kezdte a kérdés, hogy az ajándékozók és a megajándékozottak vajon miért vannak oly ritkán egy véleményen egy meglepetés minőségét vagy hasznát illetően. Úgy gondolták, a problémára létezik egy egyszerű megoldás: az ajándékozónak csupán meg kellene kérnie a barátait, a családtagjait és a munkatársait, hogy soroljanak fel néhány dolgot, aminek örülnének, és erről a listáról választhatna valamit.
Ezzel az a gond, hogy ha megkérdezzük az ünnepeltet, mit szeretne kapni, azt hiheti, nem ismerjük őt eléggé ahhoz, hogy személyre szabott dolgot vegyünk neki. Vagy ami még rosszabb, sajnáljuk az időt, az erőfeszítést és az energiát, hogy utánajárunk a megfelelő ajándéknak. Gino és Flynn ugyanakkor azt is gyanította, hogy a megajándékozott figyelmesebbnek tartja az ajándékozót, ha az olyasmit vesz neki, amire tényleg vágyik.
A kutatók az egyik kísérletük során házasságban élő embereket osztottak két csoportba. Az egyik csoporttól azt kérték, emlékezzenek vissza egy olyan alkalomra, amikor esküvői ajándékot adtak valakinek, a másiktól pedig azt, hogy idézzék fel, milyen nászajándékokat kaptak. Az ajándékozás felidézésére kért résztvevők felét arra is felszólították, hogy gondoljanak vissza egy olyan ajándékra, amelyet a házasulandók listájáról választottak, míg a többieknek olyan ajándékra kellett gondolniuk, amely nem szerepelt ezen a listán.
Ehhez hasonlóan a megajándékozottak felének olyan ajándékot kellett felidéznie, amely szerepelt a listájukon, míg a többieknek olyat, amely nem szerepelt rajta.
Bár a résztvevők által felidézett meglepetések nagyjából ugyanabba az árkategóriába tartoztak (átlagosan 120 dollárba kerültek), az ajándékok megítélése több fontos szempontból különbözött. Az ajándékozóknak nem számított például, hogy az ajándék szerepelt-e a listán vagy sem, és mind úgy vélték, az ünnepeltek nagyjából ugyanannyira értékelték, mint a többit. Ugyanakkor azok, akiket az általuk kapott nászajándékok felidézésére kértek, és a listájukon szereplő dolgot kapták, sokkal jobban értékelték azt, mint akik olyan ajándékra emlékeztek vissza, amely nem szerepelt a listájukon.
Bár a mondás szerint a szándék a fontos, ez a felmérés azt mutatja, hogy a találgatás nélkül - vagyis az ünnepeltek listájáról - választott ajándékok számítanak igazán. Ez bizonyos szempontból nem is olyan meglepő. A házasságra készülő párok talán jobban értékelik, ha az általuk összeállított listáról választanak nekik ajándékot, hiszen azon olyan dolgok szerepelnek, amelyekre valóban szükségük van új otthonuk berendezéséhez - csupa olyasmi, amiről nem szeretnének lemaradni, és azt sem szeretnék, ha kettőt kapnának belőle.
De mi van akkor, ha más az ajándékozási helyzet - például ha születésnapra keresünk ajándékot? A kutatók erre is gondoltak, és több további kísérletet végeztek, amelyek mind ugyanerre az eredményre vezettek: az ajándékozók úgy gondolták, hogy a megajándékozottak örömét nem befolyásolta, kérték-e az adott dolgot, vagy sem. A gyakorlatban azonban a megajándékozottak egyértelműen boldogabbak voltak, és jobban méltányolták, ha olyasmit kaptak, amiről korábban jelezték, hogy örülnének neki.
Egy másik kutatásban Gino és Flynn véletlenszerűen az ajándékozó vagy a megajándékozott szerepét osztották a résztvevőkre. Minden ajándékozót párba állítottak egy megajándékozottal. Aztán az utóbbiakat arra kérték, válasszanak tíz, egyenként 20-30 dollár értékű ajándékot az amazon.com-ról, és ezek listáját eljuttatták az ajándékozókhoz. Az ajándékozók felének a listáról kellett választania, a többieknek viszont olyasmit kellett venniük, ami nem szerepelt a listán, majd az adott dolgot elküldték az ajándékozottnak. A kutatók megint azt tapasztalták, hogy akik nem a lista alapján vásároltak, éppen úgy meg voltak győződve róla, hogy a másiknak tetszeni fog a meglepetés, mint azok, akik a listáról küldtek valamit. Amikor azonban a kutatók megvizsgálták a megajándékozottak értékelését, kiderült, hogy azok, akik a listájukról kaptak valamit, sokkal jobban örültek az ajándéknak.
Mivel egy ajándék értékelése nemcsak azt határozza meg, mekkora késztetést érez a megajándékozott a jövőbeli viszonzásra, hanem azt is, mennyire lesz boldog tőle, a kutatás fontos tanulságokkal szolgál társas interakcióinkra nézve. Mint az eredmények mutatják, az az apró változtatás, hogy kipuhatoljuk, milyen ajándéknak örülne igazán az ünnepelt, segít kiiktatni a találgatást, ami minden érintett számára előnyös. Ennek érdekében megkérhetjük például az ünnepeltet, hogy post-it lapocskákkal jelölje meg a magazinokban talált, ajándékként szóba jöhető dolgokat, vagy nyitva tarthatjuk a szemünket, hogy észrevegyük a lakásában heverő katalógusok árulkodó szamárfüleit.
Ugyanez üzleti környezetben is érvényes: például ügyfelünket meghívhatjuk abba az új étterembe, amelyet annyiszor emlegetett, ahelyett hogy a saját kedvenc helyünkre vinnénk. Bármiről legyen is szó, az a kis változtatás, hogy a saját listánk helyett másokéról választunk, nagy különbséget jelent a megítélésünkben. Ezáltal ráadásul annak is csökkenthetjük az esélyét, hogy kétes értékű ajándékunk az interneten, a szemétben vagy — ami talán a legrosszabb — a következő ajándékcsomagunkban kössön ki.