„A bátorság létra, minden más erény rajta mászik fel.” Clare Boothe Luce
Ha elromlanak a dolgok, amikor az ember hirtelen irányváltással vagy csalódással kerül szembe, automatikus reakciója általában negatív: félelem és harag. Ha megbántanak, veszteség vagy kritika fenyeget, automatikusan önmagad védelmére kelsz, és az agyad úgy fog reagálni, hogy vagy „harcol”, vagy pedig „menekül”.
Vezetőként első lépésben vedd át értelmed, majd érzelmeid irányítását, végül légy ura az adott helyzetnek.
Az igazi vezetők a jövőre fókuszálnak, nem pedig a múltra. Arra, hogy mit lehet tenni, amivel megoldható a probléma, illetőleg javítható a helyzet. Arra összpontosítanak, ami felett ellenőrzést tudnak gyakorolni: a következő döntésükre és a tetteikre. Te is ehhez tartsd magad.
Légy válságmenedzser!
(Érdekes összevetni a Magyarországon használt terminológiát az Egyesült Államokban használt kifejezéssel. A válságkezeléssel foglalkozó szakembert ott: „turnaround specialist”-nek hívják, ami magyarra szó szerint lefordítva „visszafordítási specialista”. Az a specialista, aki a szakadék széléről fordítja vissza a cégeket, hogy azok ismét sikeresen tudjanak működni.)
Ha egy cég komoly bajba kerül, az igazgatótanács gyakran dönt úgy, hogy az aktuális elnök vezérigazgató helyett válságmenedzsert ültetnek a cég élére, és megbízzák a cég rendbetételével. A válságmenedzser kinevezésének pillanatától kezdve a szervezet teljhatalmú vezetője. Mindenről ő dönt, így a költségekről is. Egyedül ő engedélyezhet kifizetéseket is, hiszen tudnia kell minden kiáramló összegről.
A válságmenedzser minden kulcsfontosságú vezetővel elbeszélget, és tájékoztatást kér tőlük az adott válsághelyzettel kapcsolatban. Azt is megtudja tőlük, hogy ők mit javasolnának a válsághelyzet megoldásaként. Ez után bátran és gyakran könyörtelenül cselekszik. Minden döntést meghoz, ha szükség van rá. Üzemeket zárat be, üzletágaktól szabadul meg, százakat, sőt, ha kell, ezreket is utcára küld, leépítés címén. Azaz mindent megtesz annak érdekében, bogy a rá bízott cég életben maradjon.
Ahhoz, hogy saját válságkezelőd legyél, hogy szervezeted vagy vállalkozásod irányítását teljes mértékben te vedd át, ettől a perctől kezdve száz százalékos felelősséget kell vállalnod saját magadat és minden mást illetően. A vezetők vállalják a felelősséget, és felelősséggel irányítják a rájuk bízott szervezetet. A nem vezető típusok ezzel szemben kerülik a felelősséget, ezért az irányítást is gyakran másra bízzák.
Válsághelyzetben különösen igaz, hogy pozitív és fókuszált maradj. Ezt a lelkiállapotot könnyebben eléred, ha a következőt ismélelgeted magadban: „Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős! Én vagyok a felelős!”
Mondd magadnak: „Ha ezt kell tenni, nekem kell megtennem.”
Mindemellett soha ne hibáztass másokat semmiért. A harag és más negatív érzések mások hibáztatásából táplálkoznak. Amint felhagysz mások okolásával, és felelősséget vállalsz a jövődért, negatív érzéseid egy csapásra eltűnnek. Elméd nyugodt és tiszta lesz, és sokkal jobb döntéseket tudsz majd hozni.
Nézz szembe a baj öt lépésével!
Elisabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter a gyász folyamatának szakaszait vizsgálva vált híressé. (Nevéhez fűződik az Egyesült Államokban a hospice házak létrehozása és a haldoklás, a gyász folyamatának vizsgálata.) A haldokló, illetőleg a gyászoló lelkiállapot-változásának egyes szakaszai sok tekintetben hasonlóak a válsághelyzetbe került vállalkozás vezetőinek érzéseihez, például a te érzéseidhez is, ha a vállalkozásodat sokk éri, vagy váratlanul nagy horderejű nehézségbe ütközik. Ha megérted az öt lépést és az egyes lépésekre jellemző érzelmeket, gyorsabb ütemben tudsz majd ismét felemelkedni egy-egy üzleti mélyrepülés után.
A gyász öt lépése: tagadás, düh, mások hibáztatása, depresszió és elfogadás. Ezt az öt lépést egy újjászületés-érzés követi, melynek során az illető már ismét ura az érzéseinek és az életének.
Nagy nehézségbe ütközve az ember első automatikusan jelentkező reakciója a tagadás. Az embert szinte sokként éri a felismerés, és úgy érzi, hogy a probléma tulajdonképpen nem is létezhet. Hiszen nem is kellene, hogy ez történjék. Nem erről volt szó. A probléma mind saját életedet, mind pedig az üzlet jövőjét veszélyezteti. Az ember ilyenkor szívesen dugja homokba a fejét, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.
A váratlan válsághelyzet feldolgozásának második lépése: a harag. Ez a természetes reakció általában a körülöttünk levő embereken és szervezeteken csattan. Mindazokra haragszunk, akik szerintünk felelősek a történtekért.
A harmadik fázis mások hibáztatása. Az üzleti életben sajnos a válsághelyzet esetén még ma is elég gyakori a boszorkányüldözés. A vezetőség megpróbál bűnbakokat találni, és szép akkurátusan kiosztja a szerepeket, minden hibához bűnbakot rendelve. Meghallgatásokat tartanak, hozzá nem értéssel és őszintétlenséggel (vagy hazugsággal) vádolnak alkalmazottakat, és „tárgyalás” után gyakran elbocsátják a bűnbakokat. Ez a procedúra kielégíti az emberek nagy részére jellemző igényt arra, hogy bármilyen probléma adódik , rögtön felelőst keressenek, akinek persze bűnhődnie kell a bűneiért.
A gyász negyedik szakasza a depresszió. Emberünk belátta, hogy ami bekövetkezett, az elkerülhetetlen, és változtatni sem lehet rajta. A kár bekövetkezett. A pénz valóban elúszott. A depresszió érzését gyakorta kísérik rokon érzések, mint az önsajnálat és az áldozat szerepének vállalása. Ilyenkor az ember gyakran levert, úgy érzi, becsapták és cserbenhagyták. Sajnálja magát, és azon elmélkedik, hogy vajon miért épp vele történt meg ez a szörnyűség.
Az ötödik szakasz az elfogadás szakasza. Ekkor az ember belátja, hogy a válság valóban megtörtént, és visszafordíthatatlan. Ahogy egy darabokra tört tányér, vagy az a bizonyos tubusból kinyomott fogkrém. Összetört. Kinyomódott. Ilyenkor az ember végre elfogadja a történteket, és első alkalommal fordítja figyelmét a jövő felé.
Ha eljutottál idáig, továbbléphetsz az „újjászületés” felé. Ennél a szakasznál teljes felelősséget vállalsz magadért és a helyzetedért. Figyelmed már arra fókuszálod, hogy mit tehetsz a probléma megoldásának érdekében.
A fentiekben leírt öt (az újjászületéssel együtt hat) szakaszon mindenki végighalad. A kérdés csak az, hogy mennyi idő alatt.
A kiegyensúlyozott, lelkileg egészséges egyént arról lehet megismerni, hogy a modern élet elkerülhetetlen válságait, „mélyrepüléseit” egyfajta rugalmassággal képes kezelni. Ahogy Charlie Jones előadásaiban sokszor mondta: „Nem az a lényeg, hogy milyen mélyre zuhansz, hanem az, hogy milyen magasra tudsz utána felemelkedni.”
Ha válságban vagy, ha úgy érzed, életed vagy üzleted TÖRÉSPONThoz ért, először is fel kell nőnöd a kihívás adta feladathoz. Emellett minimalizálnod kell a kárt, és szervezetedet át kell vezetned a nehézségeken, a reményteljes jövő felé. A lehetőségekre kell fókuszálnod, ahelyett hogy mindenáron felelősöket keresnél. Ha tehát valaki nagy idegességében vagy igyekezetében „elejti a labdát”, azaz hibázik, nem célszerű haraggal vagy büntetéssel reagálni a hibára. Sokkal többet ér a türelmes kedvesség és az együttérzés.
Ismerjük el, hogy igenis mindenki követ el hibát. Mindig van valami, ami éppen elromlott vagy nem sikerült. Még a profik, a legjobbak is követnek el időnként ostobaságokat vagy hibákat.
Ezt példázza idősebb Thomas J. Watsonnak, az IBM alapítójának a sztorija is. Watson egyik nap behívatta magához a cég fiatal elnökhelyettesét, mert az mintegy tízmillió dollárt költött egy olyan termékvonal kifejlesztésére és bevezetésére, amely végül kudarcot vallott a piacon.
Az elnökhelyettes, az irodába lépve, rögtön azzal kezdte mondandóját, hogy „Tudom, uram, hogy ön most ki fog rúgni engem, mert ennyi pénzt kidobtam az ablakon. Szeretném, ha tudná, hogy sajnálom, ami történt, és ezért önként elhagyom a céget. Nem szeretnék további problémákat okozni önnek.”
Watson válasza azóta már szállóigévé vált: „Kirúgni önt? Ugye, viccel? Éppen most fektettem be még tízmillió dollárt az ön továbbképzésébe. És most szeretném önnel megbeszélni a további teendőket.”
Nem jó, ha az ember — az ismert mondást idézve — a fürdővízzel együtt kiönti a csecsemőt is a kádból. Még a legjobbak is követnek el hibákat. Ilyenkor az a lényeg, hogy az ember a kár minimalizálásával és a továbblépés lehetőségeivel foglalkozzon. Majd pedig vegyen egy mély lélegzetet, és nyelje le a békát. Felejtse el a dolgot. Ha gond van egy üzletben, csak ez a megoldási módszer járható.
1. Vállalj teljes felelősséget a helyzetért és a problémáért. Vedd át a parancsnokságot. Az irányítást. Minél hamarabb haladj végig a gyász öt szakaszán, hogy eljuss az „újjászületéshez”.
2. Senkit ne hibáztass semmiért! Fogadd el, hogy mindenki követ el hibát, és minden hibának vannak pénzben és érzelemben mért költségei. Összpontosíts a megoldásra, és arra, hogy mit kell tenni a megoldás érdekében.
„Kudarc nem létezik, csak az, hogy tovább már nem próbálkozik az ember. Nincs más vereség, csak az, amely belülről fakad, nem létezik igazán áthághatatlan korlát, csupán saját céltudatosságunk erőtlensége.” Elbert Hubbard