Amióta csak a földrészek - úgy ötszáz éve - politikai kapcsolatra léptek egymással, azóta a világhatalom központja Eurázsia. Az Eurázsiában lakó népek - bár leginkább az Európa nyugati felében lakókra vonatkozik ez különféle módokon és más-más korokban behatoltak a világ egyéb térségeibe is, és uralták azokat, miközben egyes eurázsiai államok különleges státusra tettek szert, és élvezték annak előnyeit, hogy ők a világ vezető hatalmai.
A XX. század utolsó évtizedében földrengésszerű átrendeződés tanúi voltunk. Első alkalommal történt meg, hogy egy nem eurázsiai hatalom lett az eurázsiai hatalmi viszonyok kulcsfontosságú irányítója és egyben a világ első számú hatalma. A Szovjetunió veresége és összeomlása volt az utolsó lépés abban a gyors folyamatban, melynek során a nyugati féltekén található Egyesült Államok vált a legfőbb nagyhatalommá, sőt az első olyanná, amely ténylegesen kiérdemli a világhatalom elnevezést.
Eurázsia azonban megőrizte geopolitikai fontosságát. Nyugati fele - Európa - még mindig jelentős politikai és gazdasági hatalmat képvisel a világban, keleti fele -Ázsia - pedig újabban a gazdasági növekedés létfontosságú központja lett, erősödő politikai befolyással. Nyilvánvaló, hogy az egész világon szerteágazó kapcsolatokat ápoló Amerika számára, ha meg akarja őrizni világhatalmi szerepét - aminek érdekében ajánlatos megakadályoznia egy egyeduralkodó és ellenséges eurázsiai hatalom létrejöttét -, központi kérdés marad, hogy eligazodjon az eurázsiai hatalmi viszonyok között.
Ebből következik, hogy a hatalom különböző új dimenzióinak (technológia, kommunikáció, információ, valamint kereskedelem és pénzügyek) szemmel tartásán túl az amerikai külpolitikának továbbra is foglalkoznia kell a geopolitikai dimenziókkal, és befolyását oly módon kell érvényesítenie Eurázsiában, hogy stabil kontinentális egyensúlyt hozzon létre, melyben az Egyesült Államok politikai irányító szerepet tölt be. Eurázsia tehát az a sakktábla, melyen a globális elsőbbségért vívott küzdelem tovább folytatódik. Ez a küzdelem geostratégiai elemeket foglal magában, azaz a geopolitikai érdekek stratégiai érvényesítését. Figyelemre méltó, hogy 1940 novemberében a világuralomra törő Adolf Hitler és Joszif Sztálin titkos megállapodást kötött, hogy Amerikát kizárják Eurázsiából. Mindketten rájöttek, hogy amennyiben az amerikai hatalom megjelenne Eurázsiában, ez megakadályozná világuralmi ambícióikat. Mindketten abból indultak ki, hogy Eurázsia a világ közepe, és aki Eurázsiát ellenőrzése alatt tartja, az az egész világot uralja. Fél évszázad múltán a kérdés másként vetődik fel: tartós lesz-e Amerika eurázsiai vezető szerepe, és milyen célokat fog szolgálni?
Az amerikai politika végső céljának nemesnek és távolba tekintőnek kell lennie: a hosszú távú folyamatokkal és az emberiség alapvető érdekeivel összhangban elő kell segítenie egy valóban együttműködésen alapuló világméretű közösség létrehozását. Kulcsfontosságú, hogy időközben ne jöjjön létre olyan eurázsiai hatalom, amelyik uralkodó tényező lehet ott, és kihívást jelenthet Amerika számára. Ezért ennek a könyvnek az a célja, hogy egy átfogó és integrált eurázsiai geostratégiát fogalmazzon meg.
Zbigniew Brzezinski
Washington, D. C.
1997 áprilisa