Ám itt még nem ér véget a történet. És soha nem is fog véget érni. Csehországban dobban meg újra a szív; nem sokkal azután, hogy Angliában Wycliff szíve megszűnik dobogni. Egy bizonyos Husz János veszi át a stafétabotot, és cseh nyelvre fordítja John Wycliff Trialogusát. És ő is agitálni kezd: a prágai Betlehem-kápolnában prédikál, az egyházi reform szükségességét hirdeti. És újrakezdődik az ismerős történet: a pápa kiad néhány bullát, amelyek elröppennek Csehország irányába, de egyik a másik után akad fenn és törik darabokra Prága kis harangjain.
És tessék, most meg a pápa keresztes hadjáratot hirdet a nápolyi király ellen. Husz János felhág a szószékre, a kis Betlehem-kápolnában, és engedetlenségre szólítja fel a népet a prédikációjában; a szeretet, az ima erejét hirdeti, még Krisztus ellenségeit is szeretni kell, mondja, és azt mennydörgi, hogy nem a búcsúcédulákon szerzett pénzen, nem az erőszakos keresztes hadjáratokon és nem is a hercegek hatalmán múlik az igazi bűnbocsánat. Nos, ezzel meg is volnánk, újra kimondatnak a szavak: nem a pénzen, nem az erőszakon és nem a hercegek hatalmán – már megint az ismerős szavak, alakot és hangnemet váltottak, de amit célba vesznek, ugyanaz; és amikor újra felbukkannak a világban, mindig a pénzre, az erőre és a hatalomra fenekednek. Ezek a szavak szép lassacskán a saját szavainkká lesznek. De hosszú, nagyon hosszú időbe kerül, mire megteszik a hozzánk vezető utat. Egyelőre még alig hallani őket Husz János imáiban, de talán még soha ilyen jól nem értették a jelentésüket.
És kitör a zendülés. A nép fellázad. Prága lángokban áll. A lázadókat üldözőbe veszik. Az egyetemisták elégetik a pápai bullákat, mire szekercével felkoncolják az egyetemistákat. És minden elmérgesedik.
Akkor összehívják a zsinatot. Abban az időben három pápa is magának követeli Szent Péter trónját. A római pápa, a pisai pápa és az avignoni pápa. XII. Gergely, XXIII. János, XIII. Benedek. Elég sok keresztnevet és sorszámot kellett tehát a népeknek megjegyezniük, ami nagyon bonyolultnak bizonyult. És a nagy zűrzavar kellős közepén Husz porhüvelye fölé hajolnak az emberek. A legjobb kánonjogászok ügyködnek fáradhatatlanul a megoldáson: eretnek-e Husz János? Nézzük meg egy kicsit a máját, az epéjét, a fitymáját.
Igen, az. Kétség sem férhet hozzá. Azt mondta, hogy a szent ostya nem alakul át testté. Gyorsan Konstanzba idézik, majd bebörtönzik, majd elítélik és megégetik. Kartonpapír püspöksüveget nyomnak a fejébe, és egy oszlophoz kötözik. És Husz János ég, ég, mint egy fahasáb, mint a szalma. Ég, mint a szív!
Tehát ebbe a Csehországba, Husz János Csehországába érkezik Münzer Tamás, a csökönyös ellenszegülő – jóval Husz János után, de az emlék még eleven, és az eszmék megjárták a maguk útját. A fellázadt nép huszonöt éven át kitartott az egyesített európai seregekkel szemben; ez alatt a huszonöt év alatt voltak husziták, táboriták, mindenfajta fanatikusok. A lipanyi csatában tizennyolcezer ember veszítette életét. A huszonöt év során a csehek talonba tették a purgatóriumot, hatályon kívül helyezték a halálos bűnt, és megtagadták a monarchiát Isten kizárólagos uralmáért. Sőt, az állam végét és minden javak megosztását követelték. Hát itt tartottak.
És Münzer Tamás szinte még meg sem érkezett, máris megírja A csehek dolgában való protestálását. Németül írja, és lefordíttatja cseh nyelvre. Münzer nem hajlandó részt venni a tudós teológusok közötti vitákban, az ezotériától pedig undorodik. A közvéleményre épít. Többek között ebben mutatkozik meg a nagysága. A legmélyebb igazságoknak mindenkihez kell szólniuk.
Szenvedélyesen és fegyelmezetlenül fejezi ki magát, vágya égő fonalát követi. És neki aztán van vágya, és az a vágy, ami Münzer Tamássá teszi az embert, nem ugyanaz a vágy, ami bíborossá tesz valakit. Münzerben valami borzalmas dolog lakozik, az nem hagyja nyugodni. Örök haragban ég. A hatalmasok bőrét akarja, tönkre akarja tenni az egyházat, ki akarja belezni az ördögfattyakat; de talán ő maga még nem tudja ezt, ezért fulladozik. Véget akar vetni a pompának és annak az átkozott fényűzésnek. A bűn és a gazdagság elkeseríti, ha ez a kettő együtt jár, elkeseredik. Félelmet akar kelteni. Az a különbség Husz János és Münzer Tamás között, hogy Münzer szomjazik, éhes és szomjas, szörnyűségesen, és semmi nem tudja jóllakatni, semmi nem tudja a szomját oltani, ő szét akarja ropogtatni az öreg csontokat, ágakat, köveket, fel akarja falni a sarat, a tejet, a vért, a tüzet. Mindent.