Münzer a latinra haragszik mindennél jobban. A nép egyszerűségét szegezi szembe a latinnal, és ez az egyszerűség nem közönséges ám, méltó a megtérésre. A sár maga az arany. És miközben Luther németre fordítja a Bibliát, Münzer a saját nyelvükön szól azokhoz, akik nem tudnak olvasni.
Münzer messzebb megy, mint Luther. Az ő német nyelven mondott miséje nagy felzúdulást kelt. Az emberek csak jönnek és jönnek Allstedt környékéről, hogy meghallgassák Isten szavát, tömegek kelnek útra, hogy halljanak egy papot, aki először szól hozzájuk a saját nyelvükön. Allstedt templomában Isten németül beszél.
És nagyon hamar felbukkannak az ellenségek is. Ernst von Mansfeld gróf kijelenti, vasra vereti azokat az alattvalóit, akik Allstedtbe mennének Münzert meghallgatni. Mert a munkások, a kézművesek, az egész laikus népség, sőt még a polgárok is ott tolonganak Münzer miséin. Hallani akarják németül az Igét, végre tudni akarják, mi mindent meséltek nekik olyan hosszú időn keresztül azon a különös nyelven; elegük van már abból, hogy az áment ismételgetik, meg azt a sok strófát, amit nem értenek. Azzal még nem sértjük meg Istent, ha szépen megkérjük, hogy beszéljen a mi nyelvünkön.
Münzer németül mondja a misét. És amikor Von Mansfeld gróf megtiltja az alattvalóinak, hogy elmenjenek meghallgatni Münzert, ő hangnemet vált; felbukkan egy másik Münzer, egy dühödt, egy haragvó Münzer, ahogy a Bibliában áll. Feltekeri a hangerőt; és ha nem érzékeljük, milyen lépést tett meg ezáltal, semmit nem értünk meg a fanatizmusból, és csak elborzadni tudunk. De ha pontosan felmérjük, mekkora lépést tett meg, és hogy miért, ha felbecsüljük, hogy ez a tilalom micsoda indulatot tudott kiváltani egy gőgös emberből, vagyis egy olyan emberből, aki egyenlőnek tartja magát a többivel, na, szóval, akkor képesek leszünk megérteni valamit a bekeményedésből, a vibráló őrületből, ami hatalmába keríti Münzer szívét, és megíratja vele a grófhoz intézett, Az istentelenek elpusztítása című levelét.