A könyv oroszlánrészéhez Steven D. Levitt kutatásai szolgáltattak alapot, melyeket gyakran egy vagy több munkatárssal együtt végzett. Az itt következő jegyzetekben találhatók hivatkozások a tudományos értekezésekre, amelyekre az anyag épült, és amelyek többsége letölthető a http://pricetheory.uchicago.edu/levitt/LevittCV.html címről. Ahol csak lehetett, más tudósok kutatási eredményeit is felhasználtuk, ezeket is említeni fogjuk; nemcsak munkájukért mondunk köszönetet, hanem a későbbi beszélgetésekért is, amelyek révén a lehető legpontosabban tudtuk tolmácsolni meglátásaikat. A könyv egyéb részei valamelyik vagy mindkét szerző korábban publikálatlan kutatásaiból, interjúiból merítettek. A jegyzetekben fel nem tüntetett anyaghoz általában nyilvánosan elérhető adatbázisok, hírek, vagy kézikönyvek szolgáltatták a forrást.
RÖVID MAGYARÁZAT
10-11. o. A DŐLT BETŰKKEL SZEDETT szemelvény eredeti megjelenése: Stephen J. Dubner: „Tire Probability That a Real-Estate Agent Is Cheating You (and Other Riddles of Modem Life),” The New York Times Magazine, 2003. augusztus 3.
BEVEZETES: A DOLGOK MÖGÖTT
17-21. o. A BŰNÖZÉS VISSZAESÉSE: A bűnözés visszaszorulásának elmélete megtalálható a következő cikkben: Steven D. Levitt: „Understanding Why Crime Fell in the 1990’s: Four Factors That Explain the Decline and Six That Do Not,” Journal of Economic Perspectives 18, no. 1 (2004), 163-190. o. / 17. o. A csúcsragadozó: Lásd Eric Pooley: „Kids with Guns,” New York Magazine, 1991. augusztus 9.; John J. Dilulio Jr.: „The Coming of the Super-Predators,” Weekly Standard, 1995. november 27.; Tom Morgantliau: „The L.ull Befote the Storm?” Newsweek, 1995. december 4.; Richard Zoglin: „Now for the Bad News: A Teenage Time Bomb,” Time, 1996. január 15.; és Ted Gest: „Crime Time Bomb,” 17..S'. News & World Report, 1996. március 25. / 18. o. James Alan Fox komor jövendölései két kormányzati jelentésben olvashatók: „Trends in Juvenile Violence: A Report to the United States Attorney General on Current and Future Rates of Juvenile Offending” (Washington, D. C.: Bureau of Justice Statistics, 1996) és „Trends in Juvenile Violence: An Update” (Washington, D. C.: Bureau of Justice Statistics, 1997). / 18. o. Clinton elnök aggódó megjegyzése egy 1997-es bostoni beszédben hangzott el, melynek során új bűnmegelőzési intézkedéseket jelentett be; lásd Alison Mitchell: „Clinton Urges Campaign Against Youth Crime,” New York Times, 1997. február 20. / 20. o. Nonna McCorvey/Jane Roe története: Lásd Douglas S. Wood: „Who Is ‘Jane Roe?’: Anonymous No More, Norma McCorvey No Longer Supports Abortion Rights”, CNN.com, 2003. június 18.; és Nonna
McCorvey-Ancly Meisler: I Ám Rex;: My Life. Roe v. Wade, and Freedom of Choice (New York: HarperCollins, 1994). /
21. o. Az abortusz és a bűnözés közötti kapcsolatról John J. Donohue III és Steven D. Levitt írnak: „The Impact of Legalized Abortion on Crime”, Quarterly Journal of Economics 116, no. 2 (2001), 379-420. o. Néhány tudós problémásnak találja az elmélet bizonyos részeit. Lásd Ted Joyce: „Did Legalized Abortion Lower Crime?”, Journal of Human Resources 39, no. 1 (2004), 1—28. o.; és Do-nohue-Levitt válaszát: „Further Evidence That Legalized Abortion Lowered Crime: A Response to Joyce”, Journal of Human Resources 39, no. 1 (2004), 29-49. o. Lásd még Christopher L. Foote és Christopher F. Goetz: „Testing Economic Hypotheses with State-Level Data: A Comment on Donohue and Levitt (2001)”, Federal Reserve Bank of Boston dolgozat, no. 05-15 (2005); és ismét a Donohue-Levitt válasz: „Measurement Error, Legalized Abortion, the Decline in Crime: A Response to Foote and Goetz (2005),” National Bureau of Economic Research dolgozat, 2006.
22-25. o. AZ INGATLANÜGYNÖK INGATAG: A tanulmány, mely azzal foglalkozik, milyen körül tekintéssel adja el az ingatlanügynök a saját házát és milyennel az ügyfelét: Steven D. Levitt és Chad Syverson: „Market Distortions When Agents Are Better Informed: A 'Theoretical and Empirical Exploration of the Value of Information in Real Estate Transactions”, National Bureau of Economic Research dolgozat, 2005. / 23. o. A laza kaliforniai autósze-relőkról lásd Thomas Hubbard: „An Empirical Examination of Moral Hazard in the Vehicle Inspection Market”, RAND Journal of Economics 29, no. 1 (1998), 406-26 o.; és
Thomas Hubbard: „How Do Consumers Motivate Experts? Reputational Incentives in an Auto Repair Market”. Journal of Law & Economics 45, no. 2 (2002), 437-68. o. / 23. o. A több császárt végző szülészekről szól Jonathan Gruber és Maria Owings: „Physician Financial Incentives and Caesarean Section Delivery”, RAND Journal of Economics 27, no. 1 (1996), 99-123. o.
25-29. o. A KAMPÁNYKÖLTEKEZÉS LEGENDÁJÁT részletesen ismerteti egy dolgozat-hármas: Steven D. Levitt: „Using Repeat Challengers to Estimate the Effect of Campaign Spending on Election Outcomes in the U.S. House”, Journal of Political Economy, 1994. augusztus, 777-98. o.; Steven D. Levitt: „Congressional Campaign Finance Reform”, Journal of Economic Perspectives 9 (1995), 183—93. o.; Steven D. Levitt és James M. Snyder Jr.: „Tire Impact of Federal Spending on House Election Outcomes”. Journal of Political Economy 105, no. 1 (1997), 30-53. o.
31. o. NAPI NYOLC POHÁR VÍZ: Lásd Robert J. Davis: „Can Water Aid Weight Loss?”, Wall Street Journal, 2004. március 16., ami az Egészségügyi Intézetnek egy jelentésére támaszkodik, mely kimondja, hogy „nincs tudományos alapja a [napi nyolc pohár vízj tanácsnak, és a legtöbben elegendő vizet vesznek magukhoz a normál étkezés és ivás során”.
32-33. o. ADAM SMITH-t természetesen még mindig érdemes olvasni (főleg, ha végtelen türelemmel vagyunk megáldva); Robert Heilbroner könyvét szintúgy: The Worldly Philosophers (New York, Simon & Schuster, 1953). amely emlékezetes módon mutatja be a közgazdaságtan gigászait, mint például Smitht, Kari Marxot, Thorstein Veblent, John Maynard Keynest, Joseph Schumpetert.
I. Ml A KÖZÖS A TANÁROKBAN ÉS A SZUMÓBIRKÓZÓKBAN?
34-35., 38-40. o. AZ IZRAELI ÓVODA: Lásd Úri Gneezy és Aldo Rustichini: „A Fine Is a Price”, Journal of Legal Studies 29, no. 1 (2000. január), 1-17. o.; és Uri Gneezy: „The ‘W’ Effect of Incentives”, Chicagói Egyetem tanulmány.
38. o. GYILKOSSÁG A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN: Lásd Manuel Eisner: ..Secular Trends of Violence, Evidence, and Theoretical Interpretations”, Crime and Justice: A Review of Research 3 (2003); továbbá Manuel Eisner: „Violence and the Rise of Modern Society”, Criminology in Cambridge, 2003. október, 3-7. o.
39-40. o. THOMAS JEFFERSON AZ OK OKOZAT KÉRDÉSÉRŐL: Autobiography of Thomas Jefferson (1829; reprint, New York, G. P. Putnam’s Sons, 1914), 156 o.
40. o. VÉRDÍJ: Lásd Richard M. Titmuss: „The Gift of Blood”, Transaction 8 (1971); továbbá The Philosophy of Welfare: Selected Writings by R. M. Titmuss, ed. B. Abel-Smith and K. Titmuss (London, Allen and Unwin, 1987). Lásd még William E. Upton: „Altruism, Attribution, and Intrinsic Motivation in the Recruitment of Blood Donors”. Ph. D. diss., Cornell Egyetem, 1973.
42.0. AMIKOR HÉTMILLIÓ GYEREK ELTŰNT MÁSNAP VIRRADÓRA: Lásd Jeffrey Liebman: „Who Are the Ineligible EITC Recipients?”, National Tax Journal 53 (2000),
1165 86. o. Liebman dolgozata John Szilagyit idézte: „Where Some of those Dependents Went”, 1990 Research Conference Report: How Do We Affect Taxpayer Behavior? (Internal Revenue Service, 1991 március), 162-63. o.
42-57. o. CSALÓ TANERŐK CHICAGÓBAN: Ezt a kutatást, amely a magas tétű felmérőkről is tartalmaz tetemes mennyiségű háttérinformációt, két dolgozat ismerteti részletesen: Brian A. Jacob és Steven D. Levitt: „Rotten Apples: An Investigation of the Prevalence and Predictors of Teacher Cheating”, Quarterly Journal of Economics 118, no. 3 (2003), 843-77. o.; és Brian A. Jacob és Steven D. Levitt: „Catching Cheating Teachers: The Results of an Unusual Experiment in Implementing Theory”, Brookings-Wharton Papers on Urban Affairs, 2003, 185-209. o. / 44. o. Az oak-landi ötödikes és a csúcs-kedves tanítónéni esete: egy interjú alapján, amelyet az egyik szerző készített az Oaklandi Oktatásügy egykori szakfelügyelő asszisztensével. / 53-54. o. Csalók az észak-karolinai tanárok között: Lásd G. H. Gay: „Standardized Tests: Irregularities in Administering of Tests Affect Test Results”, Journal of Instructional Psychology 17, no. 2 (1990), 93-103. o. / 54-55. o. Arne Duncannak, a Chicagói Állami Oktatás vezetőjének történetét főleg személyes elbeszélgetésekre alapoztuk; lásd még Amy D’Orio: „The Outsider Comes In”, District Administration: The Magazine for K-12 Education Leaders, 2002. augusztus; és számos Chicago Tribune-cikk Ray Quintanilla tollából.
57-58. o. A GEORGIÁI EGYETEM KOSARAS VIZSGÁJA akkor került nyilvánosságra, amikor az egyetem 1500 oldalnyi dokumentumba engedett betekintést egy vizsgálat során, melyet az Országos Felsőoktatási Atlétikai Szövetség indított.
60. o. A CHICAGÓI FEKETE ZOKNIK: A Lökonómia eredeti változatának számos olvasója azt állította, hogy a Fehér Zoknik nem a szerencsejáték-botrány miatt kapta a Fekete
Zoknik nevet, hanem valami teljesen más okhói kifolyólag. Imigyen hangzik a magyarázat a felhasználók szerkesztette enciklopédiában, a wikipedia.org-on: „A »Fekete Zoknik« név már korábban, 1919-ben megszületett, amikor a csapat tulajdonosa, Charles Comiskey úgy döntött, hogy a játékosokkal fizetteti meg a patyolatszámlát. A játékosok tiltakozásképpen nem mosták a mezt, és ahogy a zoknijaik egyre mocskosabbak és sötétebbek lettek, az újságírók rájuk ragasztották ezt a becenevet.” Bármily aranyosnak is tűnjék ez a magyarázat, Levitt és Dubner nem találtak semmit a krónikákban, ami ezt alátámasztaná.
61-67. o. CSALÁS A SZUMÓBAN: Lásd Mark Duggan és Steven D. Levitt: „Winning Isn’t Everything: Corruption in Sumo Wrestling”, American Economic Review 92, no. 5 (2002. december), 1594-1605. o. / 61-67. o. A szirmúról rengeteg tudnivaló van, és az alábbi könyvekben sok megtalálható ebből: Mina Hall: The Big Book of Sumo (Berkeley, Calif., Stonebridge Press, 1997); Keisuke Itai: Nakabon (Tokyo, Shogakkan Press, 2000); és Onaruto: Yaocho (Tokyo, Line Books, 2000). / 66. o. Kél árulkodó szumós rejtélyes halála: Lásd Sheryl WuDunn: „Sumo Wrestlers ('They’re BIG) Facing a Hard Fall”, New York Times, 1996. június 28.; és Anthony Spaeth: „Sumo Quake: Japan’s Revered Sport Is Marred by Charges of Tax Evasion. Match Fixing, Ties to Organized Crime, and Two Mysterious Deaths”, szerkesztette Irene M. Kunii és Hiroki Tashiro, Time (International Edition), 1996. szeptember 30.
67-75. o. A BUCIS: Paul Feldman kutató közgazdászt keresett, akit érdekelnének az adatai, és felhívta magára Steven Levitt figyelmét. (Addigra többen már köszönték, nem kérték.)
Levitt, majd Dubner ellátogattak Washington D. C. mellé, megnézni Feldman bncis vállalkozását. Kutatásaik egy közös cikket eredményeztek, amely lényegét tekintve azonos az ebben a könyvben megjelent történettel: Stephen J. Dubner és Steven D. Levitt: „What the Bagel Man Saw”, The New York Times Magazine, 2004. június 6. Levitt tudományos értekezést is írt Feldman bucis vállalkozásáról: „An Economist Sells Bagels: A Case Study in Profit Maximization, National Bureau of Economic Research, 2006 / 70. o. A „sörözési szokások a strandon” témát kifejti: Richard H. Thaler: „Mental Accounting and Consumer Choice”, Marketing Science 4 (1985. nyár), 119-214. o.; szintén érdemes elolvasni: Richard H. Thaler: The Winner’s Curse: Paradoxes and Anomalies of Economic Life (New York, Free Press, 1992).
II. MIBEN HASONLÍT A KU-KLUX-KLAN AZ INGATLANÜGYNÖKÖKHÖZ?
76-89. o. A KLÁN TITKAINAK KIKOTYOGÁSA: ez a rész alapos átírásra került az eredeti Lökonómia kiadása óta, mivel a szerzők számára világossá vált, hogy Stetson Kennedy -mind A leleplezett Klán című emlékiratában, mind a személyes elbeszélgetések során - hamis színben tüntette fel saját szerepét a Klánba való beépülést és a Klán ellen intézett támadást illetően. (Bővebb magyarázatért lásd a 306. o. [„Csuklyában?” NYT, 2006. jan. 8.].) A Klán általános történetét lásd Col. Winfield Jones: Knights of the Ku-Klux-Klan (1941); David M. Chalmers, Hooded Americanism: The First Century of the Ku-Klux-Klan, 1865-1965 (Garden
City, NY, Doubleday, 1965); Wyn Craig Wade: The Fiery Crass: The Ku-Klux-Klan in America (New York, Simon & Schuster, 1987); és sok más írás. Stetson Kennedy lényegbevágó írásai közé tartozik a Southern Exposure (Garden City, NY: Doubleday, 1946; republished in 1991 by Florida Atlantic University Press), és The Klán Unmasked (Boca Raton, Florida Atlantic University Press, 1990), amely eredetileg 1 Rode with the Ku-Klux-Klan címen jelent meg (London, Arco Publishers, 1954). Hasznos volt továbbá Ben Green: Before His Tune: The Untold Story of Harry T. Moore, America’s First Civil Rights Martyr (New York: Simon & Schuster, 1999). Stetson Kennedy klánnal kapcsolatos dokumentumai, „John Brown” jelentéseivel és más, a témához kapcsolódó anyaggal egyetemben különböző levéltárakban lelhetők fel, például a Schomburg Center for Research in Black Culture-ban, egy New York-i közkönyvtárban: a Georgiái Egyelem atlantai könyvtárában és a Rágalmazásellenes Liga archívumában New York Cityben. Drew Pearson „Washingtoni Körhinta” című rádióműsorának szövegei megtalálhatók a http://www.aladin.wrlc.org/ gsdl/collect/pearson/pearson.shtml címen.
89-90. o. Ml TÖRTÉNT A KOCKÁZATI ÉLETBIZTOSÍTÁS DÍJÁVAL? Lásd Jeffrey R. Brown és Austan Goolsbee: „Does the Internet Make Markets More Competitive? Evidence from the Life Insurance Industry”, Journal of Political Economy 110, no. 3 (2002. június). 481-507. o.
90. o. LOUIS D. BRANDEIS LEGFELSŐBB BÍRÓ mondásáról, miszerint „A napfénynél állítólag nincs jobb fertőtlenítőszer”, lásd Louis D. Brandeis: Other People’s Money and How Bankers Use It (New York: Frederick A. Stokes, 1914).
90-91. o. A VADONATÚJ HASZNÁLT AUTÓ PARADOXONA: Ennek az elméletnek, és az igazat megvallva mindennek, amit ma az „aszimmetrikus információról” tudni lehet, egy dolgozat a forrása, amelyet George A. Akerlof írt a Berkeleyn docensként eltöltött első évében, 1966-67-ben. Három szakfolyóirat is elutasította. Mint később mesélte, keltő azt válaszolta, hogy „nem publikálnak ilyen banális témákkal foglalkozó dolgozatokat”. Végül megjelent: George A. Akerlof: „The Market for ‘Lemons’: Quality Uncertainty and the Market Mechanism”, Quarterly Journal of Economics, 1970. augusztus. Bő harminc évvel később Akerlof ennek a dolgozatnak köszönhetően elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat; sokan úgy tartják, nála kedvesebb ember még soha nem részesült ebben a kitüntetésben.
94. o. AZ ENRON-SZALAGOK: Jelen pillanatban a hanganyag
meghallgatható a http://www.enrontapes.com/files.html oldalon. Lásd még Richard A. Oppel Jr.: „Enron Traders on Grandma Millie and Making Out Like Bandits”, New York Times, 2004. június 13.
95. o. SZÜKSÉGES-E A KOSZORÚÉR-TÁGÍTÁS? Lásd Gina
Kolata: „New Heart Studies Question the Value of Opening Arteries”, New York Times, 2004. március 21.
96-102. o. AZ INGATLANÜGYNÖK MÉG MINDIG INGATAG: Lásd Steven D. Levitt és Chad Syverson: „Markét Distortions When Agents Are Better Informed: A Theoretical and Empirical Exploration of the Value of Information in Real-Estate Transactions”, National Bureau of Economic Research dolgozat, 2005.
103. o. TRENT LOTT ÉS A FAJI ELKÜLÖNÍTÉS: Lott szerencsétlen megjegyzésének körülményeit jól összefoglalja Dán
Goodgarae és Karen Tumulty cikke: „Lott: Tripped Up by History'”, 7lme.com/ain.com, 2002 december 16.
104—107. o. A LEGGYENGÉBB LÁNCSZEM: Lásd Steven D. Levitt: „Testing Theories of Discrimination: Evidence from Tire Weakest Link”, Journal of Lmv and Economics 17 (2004. október), 431-52. o. / 106. o. Az ízlés alapú diszkrimináció elmélete Gary S. Beckertől származik: The Economics of Discrimination (Chicago, University of Chicago Press, 1957). /107. o. Az információ alapú diszkrimináció elméletét több dolgozatból is le lehet vezetni, például Edmund Phelps: „A Statistical Theory of Racism and Sexism”, American Economic Review 62, no. 4 (1972), 659-61. o.; és Kenneth Arrow: „The Theory of Discrimination”, Discrimination in Labor Markets, szerk. Orley Ashenfelter és Albert Rees (Princeton, N. J.: Princeton University Press, 1973).
107-113. o. RANDI AZ INTERNETEN: Lásd Günter J. Hitsch, Ali Hortagsu és Dan Ariely: „What Makes You Click: An Empirical Analysis of Online Dating”, Chicagói Egyetem dolgozat, 2004.
113. o. A SZAVAZÓK HAZUDTAK DINK1NST ÉS GIULIA NIT ILLETŐEN: Lásd Timur Kúrán: Private Truths, Public Lies: The Social Consequences of Preference Falsification (Cambridge, Mass., H arvard University Press, 1995); továbbá Kevin Sack: „Governor Joins Dinkins Attack Against Rival”, New York Times, 1989. október 27.; és Sam Roberts: „Uncertainty over Polls Clouds Strategy in Mayor Race”, New York Times, 1989. október 31.
113. o. A SZAVAZÓK HAZUDTAK DAVID DUKE-OT ILLETŐEN: Lásd Kuran: Private Truths, Public Lies; Peter Applebome: „Republican Quits Louisiana Race in Effort to
Defeat Ex-KIansman”, New York Times, 1990. október 5.; és Peter Applebome: „Racial Politics in South’s Contests: Hot Wind of Hate or Last Gasp?”, New York Times, 1990. november 5.
114. o. DAVID DUKE, AZ INFORMÁCIÓVAL VALÓ VISSZAÉLÉS MESTERE: Sok hasznos forrást találtunk a témát illetően, köztük Karen Henderson: „David Duke’s Work-Release Program”, National Public Radio, 2004. május 14.; és a kimerítő John McQuaid: „Duke’s Decline”, New Orleans Times-Picayune, 2003- április 13.
III. MIÉRT ÉLNEK MÉG MINDIG AZ ANYJUKKAL A DROGKERESKEDŐK?
[15-116. o. JOHN KENNETH GALBRAITH ÉS A „KÖZTÉZIS”: Lásd „The Concept of the Conventional Wisdom”, második fejezet a The Affluent Society-ben (Boston, Houghton Mifflin, 1958).
116-117. o. MITCH SNYDER ÉS A HAJLÉKTALANOK MILLIÓI: Sokat cikkeztek a Snyder tevékenysége körüli vitákról, főleg a coloradói sajtóban az 1980-as évek elején. 1990-ben, amikor Snyder öngyilkosságot követett el, felevenítették a témát. Jó áttekintést nyújt: Gary S. Becker és Guity Nashat Becker: „How the Homeless ‘Crisis’ Was Hyped”, The Economics of Life ÍNew York: McGraw-Hill, 1997), 175-76. o.; a fejezethez a szerzők egy saját I994-es, a Business Week-ben megjelent cikküket használták fel.
117. o. A KRÓNIKUS SZÁJBŰZ FELTALÁLÁSA: A Listerine különös, lebilincselő történetét gyönyörűen beszéli el: James
B. Twitchell: Twenty Ads That Shook the World: The Century’s Most Groundbreaking Advertising and How It Changed Us All (New York: Crown, 2000), 60-69. o.
118. o. GEORGE W. BUSH MINT COWBOY: Lásd Paul Krug-man: „New Year’s Resolutions”, New York Tunes, 2003. december 26.
118. o. NINCS ANNYI NEMI ERŐSZAK, MINT HISSZÜK: Az országos bűnügyi felmérést tudatosan úgy készítették, hogy őszinte válaszokat váltson ki, és ennek 2002-es adatai alapján egy nő élete során egy a nyolchoz eséllyel esik áldozatául nem kívánt szexuális tevékenységnek, vagy arra tett kísérletnek (és nem egy a háromhoz eséllyel, amit a szószólók általában hangoztatnak). Az országos bűnügyi felmérés szerint ugyanez az arány férfiak esetében egy a negyvenhez a hangoztatott egy a kilenchez helyett.
119. o. ATLANTÁBAN VALÓJÁBAN TÖBB BŰNÖZÉS VOLT: Lásd Mark Niesse: „Report Says Atlanta Underreported Crimes to Help Land 1996 Olympics”, Associated Press, 2004. február 20.
120 140. o. SUDHIR VENKATESH HOSSZÚ ÉS KÜLÖNÖS ÚTJA A CRACK BARLANGJÁBAN: Ez idő szerint Venkatesh a szociológia és az afroamerikai program professzora a Columbia Egyetemen. A Venkatesh-ről szóló életrajzi anyagot főleg személyes elbeszélgetésekből merítettük; lásd még Jordan Marsh: „The Gang Way”, Chicago Reader, 1997. augusztus 8.; és Robert L. Kaiser: „The Science of Fitting In”, Chicago Tribune, 2000. december 10. /127-128. o. A crack bandáról szóló részleteket négy dolgozat tárgyalja Sudhir Alladi Venkatesh és Steven D. Levitt tollából: „The Financial Activities of an Urban Street Gang”, Quarterly
Journal of Economics 115, no. 3 (2000. augusztus), 755-89. o.; „‘Are We a Family or a Business?’ History and Dis-juncture in the Urban American Street Gang”, Theory and Society 29 (2000. ősz), 427-62. o.; „Growing Up in the Projects: The Economic Lives of a Cohort of Men Who Came of Age in Chicago Public Housing”, American Economic Review 91, no. 2 (2001), 79-84. o.; és „The Political Economy of an American Street Gang”, American Bar Foundation dolgozat, 1998. Lásd még Sudhir Alladi Venkalesh: American Project: The Rise and Fall of a Modern Ghetto (Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 2000). / 134. o. A crack árusítás mint a legveszélyesebb munka Amerikában: A Munkaügyi Statisztikai Hivatal szerint a tíz legveszélyesebb legális foglalkozás a következőké: favágók, halászok, pilóták és navigátorok, vas- és fémszerkezeti lakatosok, kiszállító sofőrök, ácsok, villany-szerelők, mezőgazdasági dolgozók, építőipari munkások és teherautósofőrök.
141. o. A NEJLONHARISNYA FELTALÁLÁSA: Wallace Caro-thers, egy fiatal, iowai születésű vegyész, a DuPont alkalmazottja volt az, aki hét év próbálkozás után rájött, hogyan kell folyékony polimert úgy átfújni parányi szelepeken, hogy szupererős szálakat eredményezzen. Ez volt a nejlon. Évekkel később a DuPont New Yorkban és Londonban piacra dobta a nejlonharisnyát. A híresztelésekkel ellentétben neve nem a két város nevének összevonásából ered, és nem is, mint a pletyka tartotta, a „New You’ve Lost, Old Nippon” („Nyertesek lettünk, ósdi Nippon”) kezdőbetűiből, ami a domináns japán selyempiacnak szóló fricska lett volna. A név valójában a „No Run”, azaz „Nem fut” szlogen lelkendező elferdítése, és bár az új harisnya nem tudott megfelelni a szlogennek, ez aligha vett el a sikeréből. Ca-rotherst már régóta depresszió gyötörte, és nem érte meg találmányának virágkorát: 1937-ben ciánnal öngyilkosságot követett el. Lásd Matthew E. Hermes: Enough for One Lifetime: Wallace Carothers, Inventor of Nylon (Philadelphia: Chemical Heritage Foundation, 1996).
142. o. CRACK SZLENG: Az alkohollal és droggal való visszaélést vizsgáló dallasi tanács rendkívül szórakoztató listát állított össze a kokain utcai neveiről. Kokainpor: Badrock, Bazooka, Beam, Berni, Bernice, Big C, Blast, Blizzard, Blow, Blunt, Bouncing Powder. Bump. C, Caballo, Caine, Candy, Caviar, Charlie, Chicken Scratch, Coca, Cocktail, Coconut, Coke, Cola, Damablanca, Dust, Flake, Flex, Florida Snow, Foo Foo, Freeze, G-Rock, Girl, Goofball, Happy Dust, Happy Powder, Happy Trails, Heaven, King, Lady, Lady Caine, Late Night, Line, Mania Coca, Marching Dust, Powder, Mojo, Monster, Mujer, Nieve, Nose, Nose Candy, P-Dogs, Peruvian, Powder, Press, Prime Time, Rush, Shot, Sleighride, Sniff, Snort, Snow, Snowbirds, Soda, Speedball, Sporting, Stardust, Sugar, Sweet Stuff, Toke, Trails, White Lady, White Powder, Yeyo, Zip. Elszívható kokain: Base Ball, Beat, Bisquits, Bones, Boost, Boulders, Brick, Bump, Cakes, Casper, Chalk, Cookies, Crumbs, Cubes, Fatbags, Freebase, Gravel, Hardball, Hell, Kibbles ‘n Bits, Kryptonite, Love, Moonrocks, Nuggets, Onion, Pebbles, Piedras, Piece, Ready Rock, Roca, Rock(s), Rock Star, Scotty, Scrabble, Smoke House, Stones, Teeth, Tornado.
\
142. o. A CRACKMESTER: Oscar Danilo Blandonról és állítólagos együttműködéséről a CIA-val részletekbe menően és nagy vihart kavarva számolt be egy három részes cikksorozat a San Jose Mercury News-ben. A szerző Gary Webb, az első rész megjelenési ideje 1996. augusztus 18. Lásd még Tim Golden: „Though Evidence Is Thin, Tale of C.l.A. and Drugs Has a Life of Its Own”, New York Times, 1996. október 21.; és Gary Webb: Dark Alliance: The CIA, the Contras, and the Crack Cocaine Explosion (New York: Seven Stories Press, 1998). Az Egyesült Államok Igazságügy-minisztériuma később részletesen foglalkozott az üggyel, a vizsgálódás eredménye: „The C.I.A.-Cont-ra-Crack Cocaine Controversy: A Review of the Justice Department’s Investigations and Prosecutions”. Az írás ez idő szerint elérhető a www.usdoj.gov/oig/special/9712/ ch01pl.htm címen.
143. o. AMERIKAI BANDÁK: Lásd Frederick Thrasher: The Gang (Chicago: University of Chicago Press, 1927).
146. o. A FEKETÉK FELZÁRKÓZÁSA A CRACK ELŐTT: Lásd Rebecca Blank: „An Overview of Social and Economic Trends By Race”, America Becoming: Racial Trends and Their Consequences, szerk. Neil J. Smelser, William Julius Wilson és Faith Mitchell (Washington, D.C.: National Academy Press, 2001), 21—40. o. / 146. o. A fekete csecsemőhalandóság témában lásd Douglas V. Almond, Kenneth Y. Chay és Michael Greenstone: „Civil Rights, the War on Poverty, and Black-White Convergence in Infant Mortality in Mississippi”, National Bureau of Economic Research dolgozat, 2003.
146-147. o. A CRACK KÁRTÉKONY HATÁSAIRÓL a következő tanulmányban olvashatunk: Roland G. Fryer Jr„ Paul Heaton, Steven D. Levitt és Kevin Murphy: „The Impact of Crack Cocaine”, Chicagói Egyetem dolgozat, 2005.
IV. HOVA TŰNTEK A BŰNÖZŐK?
149-151. o. NICOLAE CEAU§ESCU ABORTUSZTILALMA: A háltérinformációt Romániáról és Ceaugescuról különböző fonásokból szereztük, köztük: „Eastern Europe, the Third Communism”, Time, 1966. március 18.; „Ceausescu Ruled with an Iron Grip”, Washington Post, 1989. december 26.; Ralph Blumenthal: „The Ceau°escus: 24 Years of Fierce Repression, Isolation and Independence”, New York Times, 1989. december 26.; Serge Schmemann: „In Cradle of Rumanian Revolt, Anger Quickly Overcame Fear”, New York Times, december 30. 1989.; Karen Breslau: „Overplanned Parenthood: Ceaugescu’s Cruel Law”, Newsweek, 1990. január 22.; és Nicolas Holman: „The Economic Legacy of Ceaujescu”, Student Economic Review, 1994. / 150. o. A romániai abortusztilalorn cs az életkilátások közti összef üggést két dolgozat járta körül: Cristian Pop-Eleches: „Ilié Impact of an Abortion Ban on Socio-Economic Outcomes of Children: Evidence from Romania”, Columbia University dolgozat, 2002; és Cristian Pop-Eleches: „The Supply of Birth Control Methods, Education and Fertility: Evidence from Romania”, Columbiai Egyetem dolgozat, 2002.
151-154. o. A BŰNÖZÉS VISSZASZORULÁSA AMERIKÁBAN: Mint már korábban jeleztük, ennek az anyagnak a forrása: Steven D. Levitt: „Understanding Why Crime Fell in the 1990’s: Four Factors That Explain the Decline and Six That Do Not”, Journal of Economic Perspectives 18, no. 1 (2004), 163-90. o. / 152. o. James Alan Fox „szándékos túlzása”: Lásd Torsten Öve: „No Simple Solution for Solving Violent Crimes”, Pittsburgh Post-Gazette, 1999. szeptember 12.
156. o. A POLITIKUSOK EGYRE ELNÉZŐBBEK VOLTAK A BŰNÖZÉSSEL SZEMBEN: Ezt és pár kapcsolódó témát tárgyalja az alábbi három cikk: Gary S. Becker és Guity Nashat Becker: „Stiffer Jail Terms Will Make Gunmen More Gun-Shy”, „How to Tackle Crime? Take a Tough. Head-On Stance”, és „The Economic Approach to Fighting Crime”, mind az Economics of Life-ban jelent meg (New York: McGraw-Hill, 1997), 135—44. o.; a fejezeteket a szerzők saját korábbi, Business Week-ben megjelent cikkeik alapján írták.
156-157. o. GYAKORI BÖRTÖNBÜNTETÉSEK: A droggal kapcsolatos bűnökért fogva tartott rabok számának tizenötszörös növekedéséről: Lásd Ilyana Kuziemko és Steven D. Levitt: „An Empirical Analysis of Imprisoning Drug Offenders”, Journal of Public Economics 88, nos. 9—10 (2004), 2043-66. o. / 157. o. És ha egyszerűen kiengednénk mindenkit a börtönökből? Lásd William Nagel: „On Behalf of a Moratorium on Prison Construction”, Crime and Delinquency 23 (1977), 152-74. o. / 157. o. „Úgy tűnik, kriminológiai doktorátus kell...”: Lásd John .1. Dilulio Jr.: „Arresting Ideas: Tougher Law Enforcement Is Driving Down Urban Crime”, Policy Review, no. 75 (1995. ősz).
158-159. o. HALÁLBÜNTETÉS: Teljes jelentés arról, hogy New York állam egyetlen bűnözőt sem végeztetett ki: „Capital Punishment in New York State: Statistics from Eight Years of
Representation, 1995-2003” (New York: The Capital Defender Office, 2003. augusztus), amely ez idő szerint elérhető a www.nycdo.org/8yr.html címen. A közelmúltban a New York-i fellebbviteli bíróság alkotmányellenesnek találta a halálbüntetést, és minden kivégzést leállítatott. / 159. o. 1 bűnöző kivégzése 7-tel kevesebb emberölést eredményez: Lásd Isaac Ehrlich: „The Deterrent Effect of Capital Punishment: A Question of Life and Death”, American Economic Review 65 (1975), 397—411. o.; és Isaac Ehrlich: „Capital Punishment and Deterrence: Some Further Thoughts and Evidence”, Journal of Political Economy 85 (1977), 741-88. o. / 160. o. „Soha többé nem fogom babrálni a halál gépezetét.”: Harry A. Blackmun legfelsőbb bíró különvéleményében hangzott el, amikor 1994-ben a Legfelsőbb Bíróság elutasította egy texasi halálbüntetés felülvizsgálatát a Callnis kontra Collins ügyben; forrás: Congressional Quarterly Researcher 5, no. 9 (1995. március 10.). Érdemes megjegyezni, hogy az amerikai esküdtszékeknek is mintha kevésbé fűlne a foguk a halálbüntetéshez — úgy tűnik, részben azért, mert az elmúlt években többször előfordult, hogy ártatlan embereket végeztek ki, vagy már a halálsoron mentették fel őket. Az 1990-es években átlagosan évi 290 halálbüntetést hajtottak végre; a 2000-es évek első négy évében ez a szám 174-re csökkent. Lásd Adam Liptak: „Fewer Death Sentences Being Imposed in U.S.”, New York Times, 2004. szeptember 15.
160-162. o. CSÖKKENT1K-E A RENDŐRÖK A BŰNÖZÉST? Lásd Steven D. Levitt: „Using Electoral Cycles in Police Hiring to Estimate the Effect of Police on Crime”, American Economic Review 87, no. 3 (1997), 270-90. o.; Steven D.
Levitt: „Why Do Increased Arrest Rates Appear to Reduce Crime: Deterrence, Incapacitation, or Measurement Error?”, Economic Inquiry 36, no. 3 (1998), 353-72. o.; és Steven D. Levitt: „The Response of Crime Reporting Behavior to Changes in the Size of the Police Force: Implications for Studies of Police Effectiveness Llsing Reported Crime Data”, Journal of Quantitative Criminology 14 (1998 február), 62-81. o. Az 1960-as évek mint a bűnözés aranykora: Lásd Gary S. Becker és Guity Nashat Becker: The Economics of Life (New York: McGraw-Hill, 1997), 142—43. o.
163-167. o. NEW YORK CITY ÉS A RENDŐRI „CSODA”: Az „athéni korszak” egy személyes beszélgetés során hangzott el William J. Górta egykori rendőrkapitánytól, a Comp-Stal egyik feltalálójától. / 163. o. A betört ablak elmélet: Lásd James Q. Wilson és George L. Kelling: „Broken Windows: The Police and Neighborhood Safety”, Atlantic Monthly, 1982. március. / 166. o. Bratton Los Angelesben is több rendőrt vesz fel: Lásd Terry McCarthy: „The Gang Buster”, Time, 2004. január 19.
167-172. o. FEGYVERTARTÁSI TÖRVÉNYEK: Azt illetően, hogy az Egyesült Államokban több lőfegyver van, mint felnőtt, lásd Philip Cook és Jens Ludwig: Guns in America: Results of a Comprehensive Survey of Gun Ownership and Use (Washington: Police Foundation. 1996). / 168. o. A fegyverek és a bűnözés közötti összefüggés: Lásd Mark Duggan: „More Guns, More Crime”, Journal of Political Economy 109, no. 5 (2001), 1086-1114. o. / 168. o. Svájci lőfegyverek: Lásd Stephen P. Halbrook: „Armed to the Teeth, and Free”, Wall Street Journal Europe, 1999. június 4. / 169. o. Az impotens Brady-törvény: Lásd Jens Ludwig és
Philip Cook: „Homicide and Suicide Rates Associated with Implementation of the Brady Handgun Violence Prevention Act”, Journal of the American Medical Association 284, no. 5 (2000), 585-91. o. / 169. o. Az elkövetők a feketepiacon vásárolnak fegyvert: Lásd James D. Wright és Peter H. Rossi: Armed és Considered Dangerous: A Survey of Felons and Their Firearms (I lawthome, N.Y.: Aldine de Gruyter, 1986). / 170. o. A pisztoly-pszichoterápia csere: Lásd „Wise Climb-Down, Bad Veto”. Los Angeles Times, 1994. október 5. / 17(1. o. Miért nem válik be a fegyverek felvásárlása: Lásd C. Callahan, F. Rivera, és T. Koepsell: „Money for Guns: Evaluation of the Seattle Gun Buy-Back Program”, Public Health Reports 109, no. 4 (1994), 472-77. o.; David Kennedy, Anne Piehl, és Anthony Braga: „Youth Violence in Boston: Gun Markets, Serious Youth Offenders, and a Use-Reduction Strategy”, Law and Contemporary Problems 59 (1996), 147-83. o.; és Peter Reuter és Jenny Mouzon: „Australia: A Massive Buy-back of Low-Risk Guns”, Evaluating Gun Policy: Effects on Crime and Violence, szerk. Jens Ludwig és Philip Cook (Washington, D.C.: Brookings Institution, 2003). / 171. o. John Lott elmélete a fegyverviselés jogáról: Lásd John R. Lott Jr. és David Mustard: ,,Right-to-Carry Concealed Guns and the Importance of Deterrence”, Journal of Legal Studies 26 (Január 1997), 1-68. o.; és John R. Lott Jr.: More Guns, Less Crime: Understanding Crime and Gun Control Laws (Chicago: University of Chicago Press. 1998). / 171. o. John Lott és Mary Rosh: Lásd Julian Sanchez: „The Mystery of Mary Rosh”, Reason, 2003. május; és Richard Morin: „Scholar Invents Fan to Answer His Critics”, Washington
Post, 2003. február 1. / 171-172. o. Lott fegyverelméletének megdöntése: Lásd Ian Ayres és John J. Donohue III: „Shooting Down the ‘More Guns, Less Crime’ Hypothesis”, Stanford Law Review 55 (2003), 1193-1312. o.; és Mark Duggan: „Morc Guns, More Crime”, Journal of Political Economy 109, no. 5 (2001), 1086-1114. o.
172 173. o. A CRACK BUBORÉK KIPUKKANÁSA: A crack történetéről és egyéb részletekről lásd Roland G. Fryer Jr., Paul Heaton, Steven Levitt, and Kevin Murphy: „The Impact of Crack Cocaine”, Chicagói Egyetem dolgozat, 2005. /172. o. Az emberölések 25 százaléka: Lásd Paul J. Goldstein. Henry H. Brownstein, Patrick J. Ryan, és Patricia A. Bel-lucci: „Crack and Homicide in New York City: A Case Study in the Epidemiology of Violence”, in Crack in America: Demon Drugs and Social Justice, szerk. Craig Reinarman és Harry G. Levine (Berkeley: University of California Press, 1997), 113-30. o.
174-175. o. AZ „ÖREGEDŐ NÉPESSÉG” ELMÉLETE: Lásd Steven D. Levitt: „The Limited Role of Changing Age Structure in Explaining Aggregate Crime Rates”, Criminology 37, no. 3 (1999), 581-99. o. Jóllehet az öregedő népesség elméletét mostanra már sokan megcáfolták, tanult szakértők továbbra is lebegtetik; lásd Matthew L. Wald: „Most Crimes of Violence and Property Hover at 30-Year Low”, New York Tunes, 2004. szeptember 13., melyben Lawrence A. Greenfield, az Igazságügyi Statisztikai Hivatal igazgatója azt mondja: „Valószínűleg nem lehet egyetlen tényezővel megmagyarázni, miért csökken évek óta a bűnözés, és miért van most a legalacsonyabb szinten azóta, hogy 1973-ban mérni kezdtük. Alighanem a demográfia is az okok között van, és az is, hogy rengeteg visszaeső bűnöző rács mögött ül.” / 174. o. „Egy felhő lapul”: Lásd James Q. Wilson: „Crime and Public Policy”, Crime, szerk. James Q. Wilson és Joan Petersilia (San Francisco: ICS Press. 1995), 507. o.
175 -186. o. AZ ABORTUSZ-BŰNÖZÉS KAPCSOLAT: Áttekintését lásd John J. Donohue III és Steven D. Levitt: „The Impact of Legalized Abortion on Crime”, Quarterly Journal of Economics 116, no. 2 (2001), 379-420. o.: és John J. Donohue III és Steven D. Levitt: „Further Evidence That Legalized Abortion Lowered Crime: A Response to Joyce”, Journal of Human Resources 39, no. 1 (2004), 29-49. o. / 175. o. Abortusztanulmányok Kelet-Európábán és Skandináviában: Lásd P. K. Dagg: „The Psychological Sequelae of Therapeutic Abortion-Denied and Completed”, American Journal of Psychiatry 148. no. 5 (1991. május), 578-85. o.; és Henry David, Zdenek Dytrych, és mások: Born Unwanted: Developmental Effects of Denied Abortion (New York: Springer, 1988). / 176. o. A Roe kontra Wade ítélet: Roe v. Wade, 410 U.S. 113 (1973). / 178. o. Egy tanulmány kimutatta: Lásd Jonathan Gruber, Philip P. Levine, és Douglas Staiger: „Abortion Legalization and Child Living Circumstances: Who Is the ‘Marginal Child?’,, Quarterly Journal of Economics 114 (1999), 263-91. o. / 178. o. Legmegbízhatóbb előjele annak, hogy a gyerek a bűn útjára fog lépni: Lásd Rolf Loeber and Magda Stouthamer-Loeber: „Family Factors as Correlates és Predictors of Juvenile Conduct Problems and Delinquency”, Crime and Justice, vol. 7, szerk. Michael Tonry és Norval Morris (Chicago: University of Chicago Press, 1986); valamint Robert Sampson és John Laub: Crime in the Making:
Pathways and Turning Points Through Life (Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1993). / 178. o. Ha tizenéves anyja van, akkor szintúgy: Lásd William S. Comanor és Llad Phillips: „The Impact of Income and Family Structure on Delinquency”, Kaliforniai Santa Barbara Egyetem dolgozat, 1999. / 178. o. Az anya alacsony iskolázottsága: Pirkko Rásanen és mások: „Maternal Smoking During Pregnancy and Risk of Criminal Behavior Among Adult Male Offspring in the Northern Finland 1966 Birth Cohort”, American Journal of Psychiatry 156 (1999), 857-62. o. / 179. o. Lezuhant a cseesemőgyilkosságok száma: Lásd Susan Sorenson, Douglas Wiebe, és Richard Berk: „Legalized Abortion and the Homicide of Young Children: An Empirical Investigation”, Analyses of Social Issues and Public Policy 2, no. 1 (2002), 239-56. o. / 182. o. Ausztrál és kanadai tanulmányok: Lásd Anindya Sen: „Does Increased Abortion Lead to Lower Crime? Evaluating the Relationship between Crime, Abortion, and Fertility”, kiadatlan kézirat; és Andrew Leigh és Justin Wolfers: „Abortion and Crime”, AQ: Journal of Contemporary Analysis 72, no. 4 (2000), 28-30. o. / 182. o. Az elvetetett kislányok közül sokan: Lásd John J. Donohue III, Jeffrey Grogger, és Steven D. Levitt: „The Impact of Legalized Abortion on Teen Childbearing”, Chicagói Egyetem dolgozat, 2002. / 183. o. Az abortusz rosszabb a rabszolgatartásnál: Lásd Michael S. Paulsen: „Accusing Justice: Some Variations on the Themes of Robert M. Cover’s Justice Accused”, Journal of Law and Religion 7, no. 33 (1989), 33-97. o. / 183. o. Az abortusz, mint „az egyetlen hatásos bűnmegelőzési eszköz”: Lásd Anthony V. Bouza: The Police Mystique: An
Insider’s Look at Cops, Crime, and the Criminal Justice System (New York: Plenum. 1990). / 183-184. o. Egy foltos bagoly megmentése 9 millió dollárba kerül: Lásd Gardner M. Brown and Jason F. Shogren: „Economics of the Endangered Species Act”, Journal of Economic Perspectives 12, no. 3 (1998), 3-20. o. / 184. o. 31 dollár az Exxon Valdes típusú olajszennyezések megelőzésére: Lásd Glenn W. Harrison: „Assessing Damages for the Exxon Valdez Oil Spill”, University of Central Florida dolgozat, 2004. / 184-185. o. Testrész-árlista: a forrás a Connecticut! Dolgozói Kártérítés információs csomag 27. oldala, ez idő szerint hozzáférhető a következő webcímen: wcc.state.ct. us/download/ acrobal/info-packet.pdf.
V. MILYEN A TÖKÉLETES SZÜLŐ?
187-189. o. A GYEREKNEVELÉSI SZAKÉRTŐK VÁLTOZÉKONY BÖLCSESSÉGE: Ann Hulbert: Raising America: Experts, Parents, and a Century of Advice About Children (New York: Knopf, 2003) a gyereknevelési tanácsok rendkívül hasznos összefoglalása. / 187-188. o. Gary Ezzo „gyerekkezelési stratégiája” és az alváshiány fenyegetése: Lásd Gary Ezzo and Robert Bucknam: On Becoming Babywise (Sisters, Ore., Multnomah, 1995), 32. és 53. o. / 188. o. T. Berry Brazelton és a „párbeszéd” a gyerekkel: T. Berry Brazelton: Infants and Mothers: Difference in Development, jav. kiad. (New York: Delta/Seymour Lawrence, 1983), xxiii. o. / 188. o. L. Emmett Holt a „szükségtelen ingerekről”: L. Emmett Holt: The Happy Baby (New York: Dodd, Mead, 1924), 7. o. / 188. o. A sírás, mint babatorna: L. Emmett Holt, The Care and Feeding of Children: A Catechism for the Use of Mothers and Children’s Nurses (New York: Appleton, 1894), 53. o.
190-194. o. PISZTOLY VAGY MEDENCE? Lásd Steven Levitt: „Pools More Dangerous than Guns”, Chicago Sun-limes, 2001. július 28.
190-193. o. PETER SANDMAN A KERGEMARHAKÓRRÓL ÉS EGYÉB KOCKÁZATOKRÓL: Lásd Amanda Hesser: „Squeaky Clean? Not Even Close”, New York Times, 2004. január 28.; és „The Peter Sandman Risk Communication Web Site”, http://www.psandman.com/index.htm.
195-199. o. MEKKORA SZEREP JUT A SZÜLŐKNEK? Lásd Judith Rich Harris: The Nurture Assumption: Why Children Turn Out the Way They Do (New York: Free Press, 1998); Egy írás Harrisről, mely egyúttal kitűnően összefoglalja az öröklődés-nevelés vitát: Malcolm Gladwell: „Do Parents Matter?” The New Yorker, 1998. augusztus 17.; és Carol Tavris: „Peer Pressure”, New York Tunes Book Review, 1998. szeptember 13. / 197. o. „[Na tessék, már megint]”: Lásd Tavris: New York Times. / 197. o. Pinker „észbontónak” nevezi Harris nézeteit: Steven Pinker: „Sibling Rivalry: Why the Nature/Nurture Debate Won’t Go Away”, Boston Globe, 2002. október 13., az alábbi könyv alapján: Steven Pinker: The Blank Slate: The Modem Denial of Human Nature (New York: Viking, 2002).
200-203. o. ISKOLAVÁLASZTÁS CHICAGÓBAN: Ennek az anyagnak a forrása Julie Berry Cullen, Brian Jacob, és Steven D. Levitt: „The Impact of School Choice on Student Outcomes: An Analysis of the Chicago Public Schools”, Journal of Public Economics, megjelenés előtt; és Julie
Berry Cullen, Brian Jacob, és Steven D. Levitt: „The Effect of School Choice on Student Outcomes: Evidence from Randomized Lotteries”, National Bureau of Economic Research dolgozat, 2003.
203. o. TANULÓK, AKIK A KÖZÉPISKOLAI TANULÁSRA FELKÉSZÜLETLENÜL ÉRKEZNEK A KÖZÉPISKOLÁBA: Lásd Tamar Lewin: „More Students Passing Regents, but Achievement Gap Persists”, New York Times, 2004. március 18.
204- 205. o. A FEKETE-FEHÉR JÖVEDELEMKÜLÖNBSÉG VISSZAVEZETHETŐ A NYOLCADIKOS TANULMÁNYI EREDMÉNYEK KÖZTI KÜLÖNBSÉGRE: Lásd Derek Neal és William R. Johnson: „The Role of Pre-Market Factors in Black-White Wage Differences”, Journal of Political Economy 104 (1996), 869-95. o.; és June O’Neill: „The Role of Fluman Capital in Earnings Differences Between Black and White Men”, Journal of Economic Perspectives 4, no. 4 (1990), 25—46. o. / 204. o. „Ha csökkentenénk a fekete és a fehér gyerekek iskolai eredményei közti különbséget”: Lásd Christopher Jencks és Meredith Phillips: „America’s Next Achievement Test: Closing the Black-White Test Score Gap”, American Prospect AG (1998. szeptember-október), 44-53. o.
204. o. „FEHÉRKEDÉS”: Lásd David Austen-Smith és Roland G. Fryer Jr.: „The Economics of 'Acting White’”, National Bureau of Economic Research dolgozat, 2003. / 205. o. Ka-reem Abdul-Jabbar: Kareem Abdul-Jabbar és Peter Knobler: Giant Steps (New York: Bantam, 1983), 16. o.
205- 224. o. ISKOLAI TELJESÍTMÉNY FEKETÉN-FEHÉREN ÉS A KGYLT: Ennek az anyagnak a forrása Roland G. Fryer
Jr. és Steven D. Levitt: „Understanding the Black-White Test Score Gap in the First Two Years of School”, The Review of Economics and Statistics 86, no. 2 (2004), 447^164. o. Jóllehet ez a dolgozat nem sokat foglalkozik az iskolai eredmények és az otthoni tényezők közötti korrelációval (tévézés, elfenekelés stb.), ezeknek az adatoknak a regresz-sziója a dolgozat függelékében megtalálható. Ami magát a KgyLT-t illeti: ez idő szerint a nces.ed.gov/ecls/ címen található egy áttekintés a tanulmányról.
219. o. ÖRÖKBE FOGADÓ SZÜLŐNEK MAGASABB AZ INTELLIGENCIAHÁNYADOSA, MINT A BIOLÓGIAI ANYÁNAK: Lásd Bruce Sacerdote: „The Nature and Nurture of Economic Outcomes”, National Bureau of Economic Research dolgozat, 2000.
220. o. FINN GYEREKEK OLVASÁSI KÉSZSÉGE: Lásd Lizette Alvarez: „Educators Flocking to Finland, Land of Literate Children”, New York limes, 2004. április 9.
222. o. KÖNYVET MINDEN PORONTYNAK: Lásd John Keilman: „Governor Wants Books for Tots; Kids Would Get 60 by Age 5 in Effort to Boost Literacy”, Chicago Tribune, 2004. január 12.
225. o. A NEVELŐSZÜLŐK HATÁSA: Lüsd Sacerdote: „The Nature and Nurture of Economic Outcomes”.
VI. A TÖKÉLETES SZÜLŐ, 2. RÉSZ, AVAGY: KIT ROSHANDÁNAK HÍVUNK Ml, BÁRHOGY NEVEZZÜK, ÉPPOLY ILLATOS?
226- 227. o. VESZTES TABOR TÖRTÉNETE: Személyes elbeszélgetések és Sean Gardiner: „Winner and Loser: Names Don’t Decide Destiny”, Newsday, 2002. július 22.
227- 228. o. A BÍRÓ ÉS A CSÁBÍTÓ: Személyes elbeszélgetésekből merítve.
229. o. ROLAND G. FRYER ÉS A FEKETÉK ALULTELJESÍTÉSÉNEK TANULMÁNYOZÁSA: Személyes elbeszélgetésekből merítve.
230. o. KI MIT SZÍV: Lásd Lloyd Johnston, Patrick O’Malley, Jerald Bachman és John Schulenberg: „Cigarette Brand Preferences Among Adolescents”, Monitoring the Future Occasional Paper 45, Institute for Social Research, Michigani Egyetem, 1999.
230-240. o. FEKETE NEVEK (ÉS EGYÉB ELTÉRÉSEK A FEKETE ÉS FEHÉR KULTÚRÁKBAN): Lásd Roland G. Fryer Jr. és Steven D. Levitt: „The Causes and Consequences of Distinctively Black Names”, Quarterly Journal of Economics 119, no. 3 (2004. augusztus), 767-805. o.
236. o. A „FEHÉR” ÉLETRAJZOK LEKÖRÖZIK A „FEKETE” ÉLETRAJZOKAT: A legutóbbi tesztelés, amely erre a következtetésre jutott: Marianne Bertrand és Sendhil Mullainathan: „Are Emily and Greg More Employable than Lakisha and Jamal? A Field Experiment Evidence on Labor Market Discrimination”, National Bureau of Economic Research dolgozat, 2003.
238. o. YO XING HEYNO AUGUSTUS EISNER ALEXANDER WEISER KNUCKLES JEREMIJENKO-CONLEY: Lásd Tara Bahrampour: „A Boy Named Yo, Etc.: Name Changes, Both Practical and Fanciful, Are on the Rise”, New York Junes, 2003. szeptember 25.
238. o. MICHAEL GOLDBERG, AZ INDIAI SZÜLETÉSŰ SZIKH: Lásd Robert F. Worth: „Livery Driver Is Wounded in a Shooting”, New York Times, 2004. február 9.
238.0. WILLIAM MORRIS, ALIAS ZELMAN MOSES: Személyes elbeszélgetés alapján Alan Kannoffal, a William Morris Agency egykori vezérigazgató-helyettesével.
241.0. MÁRKANEVEK KERESZTNÉVNEK: Kaliforniai anyakönyvi adatok és Stephanie Kang: „Naming the Baby: Parents Brand Their Tot with What’s Hot”, Wall Street Journal, 2003. december 26.
241. o. A KISFIÚ, AKIT SEGGFEJNEK HÍVTAK: A nő, aki betelefonált Roland Fryernek a rádióműsorba, hogy meséljen Seggfej nevű unokaöccséról, persze akár tévedhetett, sőt kimondottan hazudhatott is. Ettől függetlenül aligha ő volt az egyetlen, aki úgy érezte, hogy a fekete nevekkel néha kicsit messzire mennek. Bill Cosby 2004 májusában beszédet mondott a gálán, amelyet a NA ACP rendezett a Brown kontra. Topeka város Oktatási Hivatala ötvenedik évfordulója tiszteletére, és ebben kikelt az alacsony jövedelmű feketék ónpusztító magatartásformái ellen, beleértve a „gettós” neveket. A fekete és a fehér kritikusok nem késlekedtek elevenen megnyúzni Cosbyt. (Lásd Barbara Ehrenreich: „The New Cosby Kids”, New York Times. 2004. július 8.; és Debra Dickerson: „America’s Granddad Gets Ornery”, Slate, 2004. július 13.). Nem sokkal ezt követően Richard
Riordan, Kalifornia tanügyi vezetője - Los Angeles vagyonos és fehér egykori polgármestere - találta magát össztűz alatt egy vélt faji sérelem miatt. (Lásd Tim Rutlen: „Riordan Stung by ‘Gotcha’ News”, Los Angeles Times, 2004. július 10.) Riordan épp egy Santa Barbara-i könyvtárban tett látogatást, hogy népszerűsítsen egy olvasási programot, amikor találkozott egy hatéves, Isis nevű kislánnyal. A kislány azt mondta Riordannak, hogy a neve azt jelenti, „egyiptomi hercegkisasszony”; Riordan megpróbált elsütni egy tréfát, és azt válaszolta, „szerintem meg azt jelenti, buta, maszatos kislány”. A kijelentés felháborodást váltott ki, és fekete aktivisták Riordan lemondását követelték. Mervyn Dymally, egy comptoni fekete képviselő kifejtette, hogy Isis „egy afroamerikai kislány. Fehér kislánynak is mondott volna ilyet?” Ám mint kiderült. Isis fehér kislány volt. Pár aktivista még próbálta életben tartani a Riordan elleni tiltakozásokat, de Isis anyja, Trinity mindenkit nyugalomra intett. A lánya, mint mondta, nem vette a szívére Riordan viccét. — Nekem úgy tűnt — mondta Trinity -, hogy Isis nem tartotta valami okosnak a bácsit.
246. o. LÁNY- ÉS FIÚNEVEK SOKKAL HOSSZABB LISTÁJA: Alább látható olyan nevek véletlenszerű gyűjteménye, melyek érdekesek, szépek, ritkák, igen gyakoriak, vagy valami módon nagyon jellemzőek, és mellékeljük az iskolázottságot, amiről árulkodnak. (Minden név legalább tízszer előfordul a kaliforniai névadatbázísban.)
LÁNYNEVEK
(zárójelben az anya átlagos iskolaéveinek száma)
Abigail (14,72), Adelaide (15,33), Alessandra (15,19), Alexandra (14,67), Alice (14,30), Alison (14,82), Allison (14,54), Amalia (15,25), Amanda (13,30), Amber (12,64), Amy (14,09), Anabelle (14,68), Anastasia (13,98), Angelina (12,74), Annabel (15,40), Anne (15,49), Anya (14,97), Ashley (12,89), Autumn (12,86), Ava (14,97), Aziza (11,52), Bailey (13,83), Beatrice (14,74), Beatriz (11,42), Belinda (12,79), Betty (11,50), Breanna (12,71), Britt (15,39), Brittany (12,87), Bronte (14,42), Brooklyn (13,50), Brooklynne (13,10), Caitlin (14,36), Caitlynn (13,03), Cammie (12,00), Campbell (15,69), Carly (14,25), Carmella
(14,25), Cassandra (13,38), Cassidy (13,86), Cate (15,23), Cathleen (14,31), Cecilia (14,36), Chanel (13,00), Charisma
(13.85) , Charlotte (14,98), Chastity* (10,66), Cherokee
(11.86) , Chloe (14,52), Christina (13,59), Ciara (13,40), Cierra (12,97), Cordelia (15,19), Courtney (13,55), Crimson (11,53), Cynthia (12,79), Dahlia (14,94), Danielle (13,69), Daphne (14,42), Darlene (12,22), Dawn (12,71), Deborah
(13.70) , December (12,00), Delilah (13,00), Denise (12,71), Deniz (15,27), Desiree (12,62), Destiny (11,65), Diamond
(11.70) , Diana (13,54), Diane (14,10), Dora (14,31), Eden (14,41), Eileen (14,69), Ekaterina (15,09), Elizabeth (14,25), Elizabethann (12,46), Ella (15,30), Ellen (15,17), Emerald
(13,17), Emily (14,17), Emma (15,23), Faith (13,39),
' Elnézve az „szűziességet” jelentő Chastity gyenge helyezését, kétséges, hogy a 227. oldalon említett Csábító nevű tizenéves lány sokat nyert volna vele, ha ezt a nevet viseli.
Florence (14,83), Francesca (14,80), Frankie (12,52), Franziska (15,18), Gábriellé (14,26), Gennifer (14,75), Georgia (14,82), Geraldine (11,83), Ginger (13,54), Grace
(15,03), Gracie (13,81), Gretchen (14,91), Gwyneth (15,04). Haley (13,84), Halle (14,86), Hannah (14,44), Hilary (14.59), Hillary (13.94), liana (15,83), Ilene (13,59), Indigo (14,38), Isabel (15,31), Isabell (13,50), Ivy (13,43), Jacquelin (12,78), Jacqueline (14,40), Jade (13,04), Jamie 113,52), Jane (15,12), Janet (12,94), Jeanette (13,43), Jeannette (13,86), Jemma (15,04), Jennifer (13,77), Johanna
(14.76) , Jordan (13,85), Joyce (12,80), Juliet (14,96), Kailey
(13.76) , Kara (13,95), Karissa (13,05), Kate (15,23), Katelynne (12,65), Katherine (14,95), Kayla (12,96), Kelsey
(14,17), Kendra (13,63), Kennedy (14,17), Kimia (15,66), Kylie (13,83), Laci (12.41), Ladonna (11.60), Lauren (14,58), Leah (14,30), Lenora (13,26), Lexington (13,44), Lexus (12,55), Liberty (13,36), Liesl (15,42), Lily (14,84), Linda (12,76), Linden (15,94), Lizabeth (13,42), Lizbeth (9,66), Lucia (13,59), Lucille (14,76), Lucy (15,01), Lydia (14,40), MacKenzie (14,44), Madeline (15,12), Madison (14,13), Mandy (13,00), Mara (15,33), Margaret (15,14), Mariah (13,00), Mary (14.20), Matisse (15.36), Maya
(15,26), Meadow (12,65), Megan (13,99), Melanie (13,90), Meredith (15,57), Michaela (14,13), Micheala (12,95), Millicent (14,61), Molly (14,84), Montana (13,70), Naomi (14,05), Naseem (15,23), Natalie (14,58), Nevada (14,61), Nicole (13,77), Nora (14,88), Olive (15,64), Olivia (14,79), Paige (14,04), Paisley (13,84), Paris (13,71), Patience (11,80), Pearl (13,48), Penelope (14,53), Phoebe (15,18), Phoenix (13,28), Phyllis (11,93), Portia (15,03), Precious
(11.30) . Quinn (15,20), Rachel (14,51), Rachell (11,76), Rebecca (14,05), Renee (13,79), Rhiannon (13,16), Rikki (12,54), Ronnie (12,72), Rosalind (15,26), Ruby (14,26), Sabrina (13,31), Sadie (13,69), Samantha (13,37), Sarah (14,16), Sasha (14,22). Sayeh (15,25), Scarlett (13,60), Selma (12,78), September (12,80), Shannon (14,11), Shayla
(12,77), Shayna (14,00), Shelby (13,42), Sherri (12,32), Shira (15,60), Shirley (12,49), Simone (14,96), Siobhan
(14.88) , Skylynn (12,61), Solveig (14,36), Sophie (15,45), Stacy (13,08), Stephanie (13,45), Stevie (12,67), Storm
(12.31) , Sunshine (12,03), Susan (13,73), Suzanne (14,37), Svetlana (11.65), Tabitha (12,49), Talia (15,27), Tallulah
(14.88) , Tatiana (14,42), Tatum (14,25), Taylor (13,65), Tess (14,83), Tia (12,93), Tiffany (12,49), Tracy (13,50), Trinity (12,60), Trudy (14,88), Vanessa (12,94), Venus (12,73), Veronica (13,83), Veronique (15,80), Violet (13,72), Whitney (13,79), Willow (13,83), Yael (15,55), Yas-mine (14,10), Yvonne (13,02), and Zoe (15.03)
FIÚNEVEK
(zárójelben az anya átlagos iskolaéveinek száma)
Aaron (13,74), Abdelrahman (14,08), Ace (12,39), Adam
(14,07), Aidán (15,35), Alexander (14,49), Alistair (15,34), Andrew (14,19), Aristotle (14,20), Ashley (12,95), Atticus (14,97), Baylor (14,84), Bjorn (15,12), Blane (13,55), Blue (13,85), Brian (13,92), Buck (12,81), Bud (12,21), Buddy (11,95), Caleb (13,91), Callum (15,20), Carter (14,98), Chaim (14,63), Christ (11,50), Christian (13,55), Clyde (12,94), Cooper (14,96), Dakota (12,92), Daniel (14,01),
Dashiell (15,26), David (13,77), Deniz (15,65), Dylan (13,58), Eamon (15,39), Elton (12,23), Emil (14.05). Eric
(14.02) , Finn (15,87), Forrest (13,75), Franklin (13,55), Gabriel (14,39), Gary (12,56), Giancarlo (15,05), Giuseppe (13,24), Graydon (15,51), Gustavo (11,68), I lashem (12,76), Hugh (14.60). Hugo (13,00), Ideán (14,35), Indiana (13.80), Isaiah (13,12), Jackson (15,22), Jacob (13,76), Jagger
(13.27) , Jamieson (15,13), Jedidiah (14,06), Jeffrey (13,88), Jeremy (13,46), Jesus (8,71), Jihad (11,60), Johan (15,11), John-Paul (14,22), Jonathan (13,86), Jordan (13,73), Jorge (10,49), Joshua (13,49), Josiah (13,98), Jules (15.48). Justice (12,45), Kai (14,85), Keanu (13,17), Keller (15,07), Kevin
(14.03) , Kieron (14,00), Kobe (13,12), Kramer (14,80), Kurt (14,33), Lachlan (15,60), Lars (15,09), Leo (14,76), Lev (14.35). Lincoln (14,87), Lonny (11,93), Luca (13,56), Malcolm (14,80), Marvin (11,86), Max (14,93), Maximilian
(15,17), Michael (13,66), Michelangelo (15,58), Miro (15,00), Mohammad (12,45), Moises (9,69), Moses (13,11), Moshe (14,41), Muhammad (13,21), Mustafa (13,85), Nathaniel (14,13), Nicholas (14,02), Noah (14,45), Norman (12,90), Oliver (15,14), Orlando (12,72), Otto (13,73), Parker (14,69), Parsa (15,22), Patrick (14,25), Paul (14,13), Peter (15.00), Philip (14,82), Philippe (15,61), Phoenix
(13,08), Presley (12,68), Quentin (13,84), Ralph (13,45), Raphael (14,63), Reagan (14,92), Rex (13,77), Rexford
(14,89), Rocco (13,68), Rocky (11,47), Roland (13,95), Romain (15,69), Royce (13.73), Russell (13,68), Ryan
(14.04) , Sage (13,63), Saleh (10,15), Satchel (15,52), Schuyler (14,73), Sean (14,12), Sequoia (13,15), Sergei
(14.28) , Sergio (11,92), Shawn (12,72), Shelby (12,88),
Simon (14,74), Slater (14,62), Solomon (14,20), Spencer (14,53), Stephen (14,01), Stetson (12.90), Steven (13,31), Tanner (13.82), Tariq (13,16), Tennyson (15,63), Terence (14,36), Terry (12,16), Thaddeus (14.56), Theodore (14,61), Thomas (14,08), Timothy (13,58), Toby (13,24), Trace
(14,09), Trevor (13,89), Tristan (13,95), Troy (13,52), Ulysses (14,25), Uriel (15,00), Valentino (12,25), Virgil
(11,87), Vladimir (13,37), Walker (14,75), Whitney (15.58). Willem (15,38), William (14.17), Willie (12,12), Winston (15.07), Xavier (13,37), Yasser (14,25), Zachary (14,02), Zachory (11,92), Zane (13,93), and Zebulon (15,00).
250. o. LEGNÉPSZERŰBB FEHÉR LÁNYNEVEK 1960-BAN ÉS 2000-BEN: A kaliforniai adatbázisban valójában csak 1961-től vannak nevek, de az egymást követő évek adatai közötti különbség elhanyagolható.
253. o. SHIRLEY TEMPLE TÜNET, NEM OK: Lásd Stanley Lieberson: A Matter of Taste: How Names, Fashions, and Culture Change (New Haven, Conn.: Yale University Press, 2000). A Harvard egyetem szociológusa, Lieberson a nevek tudományos tanulmányozásának (és más témáknak) elismert mestere. Dolgozata például részletesen leírja, hogy 1960-tól az amerikai zsidó családok sok lánynevet népszerűsítettek (Amy, Danielle, Erica, Jennifer, Jessica, Melissa, Rachel, Rebecca, Sarah, Stacy, Stephanie, Tracy), míg a nem zsidó családok csak alig-alig (Ashley, Kelly és Kimberly). A névadási szokásokat jól tárgyalja Peggy Orenstein: „Where Have All the Lisas Gone?” New York Tunes Magazine, 2003. július 6.; ha másért nem, hát a móka kedvéért nézzék meg Alan Berliner 2001-es The Sweetest Sound című dokumentumfilmjét a nevekről; a http://babynamewizard.com/ namevoyayeiZhw0l05.htm] címen remek szemléltető eszköz található arról, hogyan nő és lankad egy adott név népszerűsége.
253.0. A FIÚNEVEKBŐL LÁNYNEVEK LESZNEK (DE FORDÍTVA NEM): Ezt a megállapítást a nebraskai Bellevue Egyetemen dolgozó Cleveland Kent Evans pszichológus és névkutató munkájából kölcsönöztük. Evans munkájából ez idő szerint az academic.bellevue.edu/~CKE vans/cevans. html címen található válogatás; lásd még Cleveland Kent Evans: Unusual & Most Popular Baby Names (Lincolnwood, 111.: Publications Intemational/Signet, 1994); és Cleveland Kent Evans: The Ultimate Baby Name Book (Lincoln-wood, 111.: Publications Intemational/Plume, 1997).
EPILÓGUS: KÉT ÚT A HARVARDRA
258-259. o. A FEHÉR FIÚ, AKI CHICAGO MELLETT NŐTT FEL: Ez a rész, az ugyanerről a fiúról szóló másik résszel (198-199. o.) egyetemben személyes elbeszélgetések és Ted Kaczynski kiadatlan kézirata (Truth Versus Lies, 1998) alapján készült; lásd még Stephen .1. Dubncr: „1 Don’t Want to Live Long. I Would Rather Get the Death Penalty than Spend the Rest of My Life in Prison”, Time, 1999. október 18.
199. o. A FEKETE FIÚ DAYTONA BEACHBŐL: Ez a rész, az ugyanerről a fiúról szóló másik résszel egyetemben , Roland G. Fryer Jr.-ral való személyes elbeszélgetések alapján készült.