Díva kézzel írt jelentése részletekbe menően dokumentálta a Biztonsági Tanács Kremlben lefolytatott vitáját a GRU Obval fedőnevű, titkos törökországi műveletéről, amelyet Slikov őrnagy terjesztett elő. Az őrnagy szerint Törökországot politikai szempontból egy kaotikus átmeneti állapot jellemzi: az iszlám fundamentalista politikai pártok aláásták Atatürk szekuláris katonai hagyományait. A Kurdisztáni Munkáspárt, a PKK 1984 óta vív alacsony intenzitású utcai harcokat a városokban az önrendelkezés jogáért és egyéb politikai jogokért. A kurd pesmergáknak nyújtott amerikai katonai segítség Irakban feszélyezi a török kormányt (annak ellenére, hogy az iraki pesmergáknak politikailag nincs közük a PKK terroristáihoz). Ankara sértődötten összemosta az Irakban nyújtott katonai segítséget azzal, hogy az amerikaiak támogatják a kurdok elszakadását, és ezzel azt, hogy jelentős területet szakítsanak ki Törökországból, jogot formálva a szülőföldjükre. A GRU emberei felismerték, hogy a két ország, Amerika és Törökország kapcsolatában hamarosan törés állhat be, amit fel is gyorsíthatnak azzal, ha összeugrasztják Washingtont és Ankarát - amihez senki sem értett jobban Putyinnál és a lakájainál -ezért kifőzték törökországi tervüket.
Díva jelentése szerint - amelyet olyan apró cirill betűkkel vetett a papírra, hogy a fordítóknak nagyítót kellett használniuk hozzá - Slikov rámenősen vázolta a tervét, mely szerint Moszkva RPG-18-as „Mukha” gránátvetőket, MON-200-as gyalogsági repeszaknát és nagyobb, PMN-4-es gyalogsági taposóaknát juttatna a PKK isztambuli sejtjeinek Isztambulban végrehajtandó terrortámadásokhoz, hogy ezzel kormányválságot idézzen elő, tovább rontson Törökország és Washington már így is feszült
viszonyán, végső soron pedig destabilizálja Törökországot, amely hagyományosan a NATO déli bástyája.
Az orosz haditengerészet különleges alakulata támogatná a műveletet. A fegyvereket halászhajónak álcázott kisebb hajókon juttatnák el, több körben, az éj leple alatt a PKK tagjainak, akik a Fekete-tenger törökországi partjaitól hat kilométerre található Riva patak partján várakoznának, amely ilyenkor, szezonon kívül teljesen elhagyatott. A PKK teherautóval Isztambulba szállítaná a fegyvereket, különálló raktárakban elrejtenék, és szétosztanák a sejtjeik között. A civil hírszerző szolgálatok tiltakozása ellenére Putyin jóváhagyta a műveletet. Hajlandó volt vállalni a külföldi akcióval járó, a GRU által elhanyagolhatónak ítélt kockázatokat, ha ezzel meggyengítheti a NATO-t, és ami még fontosabb: destabilizálhatja a koalíció egyetlen muszlim tagállamát. Ezután már senkinek nem volt ellenvetése. Díva így jellemezte Slikovot a jelentése végén: „Ez az aranyifjú annyi robbanóanyagot akar a PKK rendelkezésére bocsátani, ami elég ahhoz, hogy Isztambul a Boszporusz mindkét oldalán lángoljon, Európától Ázsiáig.”
Benford sürgős megbeszélést hívott össze Langley-ben Díva jelentése nyomán. Gable-t nemrég nevezte ki Dominyika első számú tartótisztjének. Benford, Forsyth, Gable: a három veterán CIA-s stílusa és temperamentuma a lehető legjobban különbözött egymástól. Ám azóta, hogy Nate Nash beszervezte Dívát Helsinkiben, egy csapatot alkottak, és finoman terelgették Dominyikát, akiből idővel a világ egyik legjobb kémje lett. Nash, a kis csapat legfiatalabb, negyedik tagja hiányzott a megbeszélésről, mivel nemrég nevezték ki a CIA londoni állomásának műveleti vezetőjévé. Nash öles léptekkel haladt egyre magasabbra a ranglétrán, és a londoni pozíció komoly előrelépésnek számított, bár Benfordék valójában azért találták ki neki, hogy lefoglalják vele és távol tartsák Dívától. Forsyth szerint, aki egyértelműen a legjobb tartótiszt volt közülük, Nash
olyan a terepen, mint egy „varázsló”, főleg, ha tiltott területen kell kicseleznie az ellenséges megfigyelőket. Forsyth korábban két alkalommal is Nate állomásvezetője volt, tudta róla, mennyire jól végzi a munkáját, a Dívával folytatott viszonya ellenére.
- Úgy rémlik, húsz éve neked is volt egy helytelenített liezonod egy védett ház házvezetőnőjével Rómában - emlékeztette egyszer Forsyth Gable-t, amikor Nash került szóba. - Tudtad, hogy szabályellenes, mégis átugrottál hozzá minden héten, hogy megkettyintsd.
- Az más volt - morogta Gable. - Fiatalok voltunk, carbonárát csinált nekem, én pedig segítettem neki.
- Carbonarát? - Forsyth Gable-re meredt. - Pancettát használt, guancialét vagy más disznóhúst?
- Nagyon vicces. Ha olyan kibaszottul fontos volt a dolog, miért nem rúgtál tökön? - vörösödött el Gable.
- Talán mert tudtam, hogy képes vagy kezelni a helyzetet, vagy mert tudtam, hogy mindent elkövetsz a nő biztonságáért -vágta rá Forsyth. - Mi lenne, ha ugyanígy állnánk Nashhez is? Nem azt mondom, hogy a fiú ártatlan bárány, de Domi legalább annyira ludas a dologban, mint ő. Az istenit neki, te magad mondtad, hogy szerelmesek egymásba.
Gable csak a fejét ingatta, de egyetértett vele.
Forsyth Lucius Westfallt is meghívta a megbeszélésre, aki Benford új asszisztense volt, mindent tudott a Díva-ügyről, és ezzel felkerült arra a nagyon szűk BIGOT listára, amely azon tisztek nevét tartalmazta, akiket tájékoztattak a művelet fejleményeiről, és elolvashatták a Dívát érintő, szigorúan titkos információkat is. Westfall csöndben ült a sarokban, mivel tisztában volt a szoba táplálékláncában elfoglalt helyével.
- Azért meg kell hagyni, döbbenetes, milyen érzéke van az oroszoknak a bajkeveréshez - jegyezte meg Forsyth. Felpillantott Díva I sztambulról írt jelentéséből, és a feje búbjára tolta félkör alakú szemüvegét.
- Szarházi egy banda, de ha Domi jelentését átadjuk a török kapcsolatunknak és még segítünk is nekik, legalább tíz évig nyalják majd a seggünket - mondta Gable.
- Szerintem is. De ne a TNIO-nak adjuk oda, a hírszerzés nem bízik bennünk. Vigyük el a TNP-nek, a török rendőrségnek. Azok halálosan komolyan veszik a munkájukat, és lehet velük tárgyalni.
- És pontosan mit értesz az alatt, hogy segítünk nekik? -fordult Benford Gable felé.
- Megsemmisítjük a fegyvereket, elkapjuk a szállítmányra várakozó marhákat, hagyjuk, hogy a TNP megdolgozza őket, és felszámoljuk a többi sejtet - mondta Gable.
Lucius Westfall megköszörülte a torkát, és a széke megcsikordult. Gable odanézett rá. Kedvelte a srácot, de ahogy a protezsáltjának, Nate-nek, neki sem mondta volna soha a szemébe.
- Ki vele, ne csigázz minket, ha mondani akarsz valamit. Tűkön ülünk, hogy hallhassuk - cukkolta Gable.
- Azon gondolkodtam - vágott bele Lucius - hogy I sztambulban több mint tizennégymillióan élnek, és ebből a kurdok száma nagyjából négymillió.
- Bámulatos tényismerettel rendelkezik, fiam. Bízom benne, hogy hamarosan azt is elárulja, mennyiben releváns mindez -vetette oda Benford az arcát dörzsölgetve.
- Arra akarok kilyukadni, hogy pár rajtaütés és letartóztatás biztosan nem lesz elég a PKK összes sejtének felszámolásához -dadogta Westfall. - Ahhoz a város túl nagy, és mindenfelé élnek kurdok. Három részre kell bontanunk a műveletet.
- Mi lenne ez a három rész? - biztatta Benford. Az öreg CIA-s szerette a lineáris gondolkodásmódot, és gyakran dohogott, amiért az teljességgel hiányzik az amerikai kormányból.
- Kivétel nélkül az összes orosz robbanóanyagot és fegyvert meg kell semmisítenünk - mondta Lucius. - Egyetlen akna sem juthat a PKK kezébe. Ezután a lehető legnagyobb alapossággal fel kell számolnunk a PKK teljes hálózatát a városban. Végül pedig semlegesítenünk kell a probléma forrását: Valerij Slikovot, a GRU őrnagyát.
A szobában ülő férfiak mind felkapták a fejüket Lucius szavaira.
- Te egy igazi kis Albert Einstein vagy - szólt oda neki Gable. - Folytasd csak! - Nyers modorával együtt Gable azért tudta, hogyan ösztönözze a fiatal tiszteket arra, hogy álljanak ki a véleményükért.
- Hogy az egészet megakadályozzuk, szerintem még azelőtt nyomkövetőt kell tennünk a fegyverekre, mielőtt azok Törökországba érnének - magyarázta Westfall. - Így a parttól követhetjük majd az útjukat a raktárig, onnan a hátsó udvar konyhakertjéig vagy a védett ház pincéjéig, ha az kell, és az összes robbanóanyagot begyűjthetjük.
- Mielőtt még Törökországba érnének? Úgy érted, Oroszországban? - kérdezte Gable. A többiek ugyanezen tűnődtek magukban.
- Arról szó sem lehet - vetette közbe Benford. - Díva élete már így is épp eléggé veszélyben forog azzal, hogy ilyenekről jelent nekünk. Ha elbasszuk a dolgot Isztambulban, egyből rá is terelődhet a gyanú, mivel senki más nem tudott a PKK titkos akciójáról, csak a Tanács húsz tagja. Ráadásul ő még nem is teljes értékű tag. Szóval, ha még Oroszországban megpróbáljuk megbuherálni a szállítmányt, az kétszer akkora veszélyt jelent rá nézve.
- Nem biztos - ellenkezett Westfall. - Díva azt írta, a rekeszeket teherautóval szállítják át egy szevasztopoli raktárba, majd onnan kis halászhajókon csempészik át Törökországba a Fekete-tengeren, ha Slikov engedélyt ad az akcióra. Ez a GRU titkos akciója. Csöndben fogják intézni a dolgot, távol a hivatalos orosz haditengerészeti létesítményektől. Biztos, hogy egy kereskedelmi raktárt választanak, ami könnyű célpont.
- Jól van, nagyokos, vállalod a felelősséget Oroszország megszállásáért és a harmadik világháború kirobbanásáért? -dörrent rá Westfallra Gable. A fiatalember semmit sem válaszolt.
Benford felkelt a kanapéról, és járkálni kezdett fel-alá, sanda pillantásokat vetve Westfallra.
- Hogyan képzeli el az oroszok fennhatósága alatt álló Szevasztopol raktárába való észrevétlen bejutást, és a nyomkövetők elhelyezését a rakományon?
- Használhatnánk a Rozsomákokat - vetette fel Westfall, amire mindenki felkapta a fejét.
- Azok már mind nyugdíjba vonultak, nem? - kérdezte Gable.
- Tartalékos státuszban vannak - válaszolta Forsyth. - Nem tetszett nekik, hogy parkolópályára kerültek. Amilyen sokáig csak tudtam, lefoglaltam őket, hogy ne unatkozzanak.
- Azt hallottam, elég eredményesek - jegyezte meg Westfall. -Az aktájuk döbbenetes.
- Hidegháborús őskövületek - vetette oda Benford töprengőn.
- Felejtsétek el! - ellenkezett Gable. - Azok őrült komcsiellenes lengyelek voltak, mind egy szálig kezelhetetlenek. Ki fogja irányítani az akciót?
- Olyanra van szükségünk, aki beszél oroszul, jó a terepen és a tiltott terület szakértője - sorolta Westfall.
Mindenki ugyanarra a névre gondolt.
- Na és maga szerint ki lenne az? - kérdezte Benford.
- Nate Nash - válaszolta Westfall. Senki sem szólt semmit. Westfall nem tudta, hogy Nasht a kispadra ültették.
- Egyelőre jegeljük ezt a témát - szólalt meg Gable. - Mit kezdjünk Slikovval?
- Ezen is gondolkodtam - nyelt nagyot Westfall. - Díva szerint Gorelikov ki akarja csinálni Slikovot. Mi lenne, ha ürügyet adnánk neki erre? Mi lenne, ha úgy intéznénk, hogy Slikov tűnjön felelősnek az isztambuli akció teljes csődjéért?
- Folytasd csak - biztatta Gable. Mindhárom CIA-s főnök csupa fül volt.
- Ha jól tudom, maguk, műveletisek ezt úgy mondják, hogy „beégetni” valakit - folytatta Westfall. - Mi lenne, ha elintéznénk, hogy úgy tűnjön, mintha Slikov két kapura játszana? Hogy a CIA pénzeli, amiről elfelejtett szólni. Az oroszok tisztára paranoiásak, úgyhogy el fogják hinni.
- Ez azért annyira nem egyszerű. Meggyőzőnek kell tűnnie -szólt közbe Forsyth, aki már számolni is kezdett magában. - Kell hozzá bankszámla, kémfelszerelés a matrac alatt, kódolt üzenetek, amiket lead.
- Nem kell, hogy százszázalékosan meggyőző legyen -
mondta Westfall. - Dívának és Gorelikovnak már így is elég kártya lesz a kezében ahhoz, hogy tönkretegyék Slikovot. Az oroszok művészi szinten értenek az ártatlanok besározásához és a meghurcolásukhoz.
- A nyomozás vezetője pedig kitüntetést kap, amiért kézre kerítette a vakondot - tette hozzá Forsyth.
- Ezzel bevédi magát az elhárítás kék szemű vezetője, és még egy skalpot begyűjt vele - szólalt meg Gable.
- Ezzel együtt akkor is kockázatos. Slikov állítólag nagyon jól végzi a dolgát és népszerű fickó - ellenkezett továbbra is Benford, körbepillantva a szobában ülőkön. Már megint mindenkinek ugyanaz a név járt a fejében.
- Odatelefonálok Londonba - bökte ki végül Forsyth. - Két napon belül itt lesz.
- Személyesen akarok beszélni vele - fordult oda hozzá Benford. - Amikor már ő is itt van, folytatjuk a megbeszélést. Ha meg akarjuk buktatni ezt a GRU-s bűnözőt, jobb, ha Nash élete alakítását nyújtja. - Benford abbahagyta a járkálást. - Mondja meg Nashnek: Benford személyesen üzeni neki, hogy élete alakítását kell nyújtania.
- Én pedig leadom a reaktiváló kódjelzést a Rozsomákoknak -vállalkozott Forsyth. - Örülni fognak neki.
- Örülni? - horkant fel Gable. - Ki mondja meg nekik, hogy Sztálin meghalt?
Westfall nagyot nyelt.
Nate felszállt a kora reggeli londoni járatra, és másnap délben belépett Benford irodájába. A CIA európai ügyekért felelős vezetője, Forsyth sürgönyözött neki, hogy azonnal jelenjen meg a központban, de csak annyit írt, hogy „konzultációra” várják. A sürgönyök virágnyelvén ez azt is jelenthette, hogy megrovásban fog részesülni valami kihágásért, amelyről fogalma sem volt, hogy mi lehet, vagy akár azt is, hogy őt fogják beáldozni arra a kapcsolattartó pozícióra az FBI központjában, ami rémálomba
illő száműzetés lett volna minden műveleti tiszt számára. De az is lehet, hogy Benford valami komoly műveletet akart rábízni. Nate vérbeli tartótiszthez illően szemügyre vette Benford bulldogképét, hátha kiolvas belőle valamit, de a vakondvadász kiismerhetetlen volt. Az öreg CIA-s intett Nate-nek, hogy üljön le az íróasztala előtti székre - nemcsak az asztala, az egész irodája úgy festett, mint Pompeji a Vezúv kitörése után - kinyitott egy szigorúan titkos aktát és némán olvasni kezdte. Mint bármelyik csalafinta titkosügynök, Nate is fejjel lefelé olvasta el az akta címlapjára gépelt nagybetűs címet: GCDÍVA. Mi ez az egész? Most akarják megrovásban részesíteni, amiért összezördült Dominyikával Athénban? De hisz az hetekkel ezelőtt történt.
Nate tudta, hogy nagyot esett az ázsiója Benfordnál, Gable-nél és Forsythnál a Helsinki óta eltelt években a Dívával folytatott viszonya miatt. Azzal is tisztában volt, hogy csak azért nem tették eddig lapátra a Szolgálattól, hogy legyen kivel megzabolázni az ügynököt. Egy hajszálon múlt, hogy megmaradhat-e a CIA-nál. Nash felidézte magában, hogyan kezdődött ez az egész.
Az európai találkozásaik között eltelt idő mindig lehűtötte a kedélyeket, de ezek a CIA-s tisztek nem voltak hülyék. Benford számított rá, hogy újra és újra bűnbe fognak esni, Forsyth, mint egy bús lovag, megértette Nasht, de Gable volt a legrosszabb: Nate-re és Dominyikára is a védenceként tekintett, és a veséjükbe látott, pont úgy, mint azok a szemfényvesztők a vurstliban, akik megtippelik az emberek testsúlyát. Ami még rosszabb, a szoba túlsó végéből kiszagolta, ha szeretkeztek. Katasztrofálisan elsült, könnyes athéni találkozásuk sem segített Nate-en.
A férfit nyugtalanította viszonyuk hiábavalósága és az, hogy teljesen ellentmondott szakmájuk kőbe vésett szabályainak. Beszperszpektivnyak volt, reménytelen, meddő helyzet. Dominyika szenvedélyesen szerette Nate-et, és nem törődött a szabályokkal. Azzal cukkolta, hogy úgy viselkedik, mint egy durcás orosz, miközben ő repkedett, mint egy felszabadult amerikai szerelemgyerek. Dominyika disszidálása volt az a téma, amelyen újra és újra hajba kaptak.
Mit is érzek tulajdonképpen Dominyika iránt? - ezen tűnődött most Nate, megkönnyebbülten, amiért a gondolatolvasás valószínűleg nem tartozott Benford vámpírképességei közé. Szerencséjére, mivel Nathaniel Nash biztosan tudta, most és mindig is tudta, hogy teljes szívéből szereti a gyönyörű orosz nőt, akinek szigorú tekintete egy szempillantás alatt szédítő mosollyá változott, ha megpillantotta Nate-et az utca túloldaláról. Szerette, ahogy szeretkezés közben a nevét lihegte - Nejnek mondta, nyílt orosz magánhangzóval ejtve - szerette, ahogy hátrahajtotta a fejét, megrebegtette a szemhéját és remegő állal azt nyögte, hogy „Ja zakancsivaju”, azaz „Mindjárt elmegyek” (az oroszok mindig ezt mondják az ágyban).
Benford egy pillanat alatt véget vetett Nate ábrándozásának.
- Nem viselte meg az időeltolódás, Nash?
- Nem, Simon. Jól vagyok. Sima út volt. - Nate igyekezett elhessegetni a fejéből Dominyika képét, ahogy az arcát a párnán nyugtatja.
- Lenne egy feladatunk a számára. Egy meglehetősen fontos feladat.
- Simon, kérem, mondja, hogy nem kell egy évre előfizetnem az FBI központjában lévő menzára. - Nate feszültségoldó viccnek szánta a megjegyzést, de azt is akarta sugallni vele -vagy inkább esengett -, hogy ne őt küldjék át az FBI-hoz, hogy a CIA-FBI közös egységében melózzon. Benforddal viccelődni olyan volt, mint oroszlánra vadászni lóháton egy lándzsával -elméletben meg lehet csinálni, de nagy valószínűséggel balul sül el a dolog.
Benford tíz másodpercen át szótlanul meredt Nate-re.
- Konyít bármit is a természettudományhoz, Nash? Leszámítva persze az éjszakai magömlés áramlástanát, amit minden bizonnyal hosszú ideje szorgalmasan tanulmányoz.
Nate máris megbánta a poénkodást.
- Lévén, hogy a fény gyorsabban terjed, mint a hang, vannak, akik okosnak tűnnek, amíg ki nem nyitják a szájukat - folytatta Benford. - Törekedjen arra, hogy ne tartozzon közéjük! Erre jó kiindulópont az, ha nem beszél, csak ha kérdezik.
- Rendben, Simon - szólt Nate.
- Sorsdöntő akció áll előttünk. Meglehetősen komplikált, mivel három részből áll. Bármennyire nyugtalanítóan hangzik, magának mindhárom részben kulcsfontosságú szerepe lenne. -Nate kinyitotta a száját, hogy kérdezzen valamit, de Benford feltartotta a kezét, és savanyú arccal megrázta a fejét, mintha figyelmeztetni akarná Nate-et, ne spoilerezze el a dolgot. - Hadd foglaljam előbb össze! - folytatta Benford. Hátradőlt a székében, és feltette a lábát az asztalra, kisebb papírlavinát indítva el ezzel, amelynek lapjai lebegve a földre szálltak.
- Most kaptuk a jelentést Dívától, hogy a Kreml destabilizálni akarja Törökországot úgy, hogy gránátvetőket és taposóaknákat juttatnak el a szeparatista PKK felkelőinek Isztambulba. Első rész: nyomkövetőt teszünk a rakományra még a szevasztopoli raktárban egy gyakorlott tartalékos csapat segítségével, akiket maga fog vezetni, tekintettel az orosznyelv-tudására és a tiltott területen szerzett tapasztalataira. A művelet legfeljebb két napot vesz igénybe, és maximum két órát töltenének el a célponttal.
- Öbölháborús vagy afganisztáni tartalékosokról van szó? -kérdezte Nate.
- Egyikről sem. Olyanokról van szó, akik a berlini fal éveiben teljesítettek szolgálatot.
- Tessék? A berlini fal éveiben?
- Igen, jól hallotta. Berlini fal. Lehet, hogy lemaradt róla, amíg a Dallast nézte a tévében.
- A Dallast?
- Hagyjuk! Feltehetően nem hallott még a Rozsomákokról. A hidegháború idején jeleskedtek Lengyelországban.
- Miben jeleskedtek? Abban, hogy felrobbantottak ezt-azt?
Benford intett Nate-nek, hogy ne szóljon közbe.
- Hadd folytassam! Második rész: felveszi a kapcsolatot a Török Nemzeti Rendőrséggel, akik az általunk elhelyezett nyomkövetők alapján előkészítik a terrorellenes rajtaütéseket a PKK sejtjein. Ebbe beletartozik az SZVR isztambuli rezidenturája és a GRU őrnagya, Valerij Slikov telefonbeszélgetéseinek lehallgatása, mivel Slikov az az orosz hírszerző tiszt, aki a terepen
támogatja a PKK sejtjeit, ezért ismételten szükségünk van az orosznyelv-tudására. Harmadik rész: ezzel egy időben beégetjük Slikov elvtársat. Ennek egy módja, hogy CIA-s ügynöknek állítjuk be és elintézzük, hogy úgy tűnjön, mintha ő szabotálta volna a saját akcióját. Úgy véljük, kezdeni lehet valamit ezzel az egyelőre még kiforratlan tervvel, úgyhogy azt kérem, gondolkodjon rajta. Az utolsó felvonás részeként Díva is színre lépne. Ő maga nyomozna, majd leplezné le és sározná be Slikovot, amivel nemcsak magát védené be, hanem újabb győzelmet aratna az elhárítás vezetőjeként.
- Várható, hogy személyes találkozókra is sor kerül vele Isztambulban? - vetette oda Nate látszólag hanyagul a kérdést. - Tudunk...
- Marty Gable az első számú tartótiszt - felelte Benford. -Jelen lehet a találkozókon, de kérem, legyen észnél és tanúsítson önmérsékletet.
- Önmérsékletet. - Nate lesütötte a szemét.
- Világosan fejeztem ki magam?
- Igen, uram. Tudja, hogy soha nem veszélyeztetném Díva biztonságát. Soha, semmilyen körülmények között.
- Nagyon jól emlékszem, hogy maga volt az, aki még fiatal tisztként beszervezte Dívát, miután az az ostoba csődtömeg Gondorf rövid úton lapátra tette magát Moszkvában. Bravúros beszervezés volt. Dívából zseniális ügynök lett, még a hidegháborús sztárokon, Penkovszkijen és Poljakovon is túltesz, sőt a közelmúltból még Korcsnojon is. - Nate elvörösödve hallgatta Benfordot, aki soha nem dicsért meg senkit. - Úgyhogy mindennél fontosabb megóvni az épségét, hogy minél tovább jelenthessen nekünk.
- És majd egy nap kimenekítjük Oroszországból és segítünk neki új életet kezdeni egy biztonságos helyen - jegyezte meg Nate.
- Talán. Ha Díva egy nap úgy dönt, hogy disszidálni akar. De nem fog így dönteni. És a Szolgálatunk addig fogja futtatni, amíg ki nem akar szállni a buliból. Meg kell őriznünk ezt az információforrást, amíg meg nem szűnik.
- Úgy érti, amíg el nem kapják Dívát, és ki nem végzik -jegyezte meg Nate szárazon Benford arcát fürkészve.
- Ne legyen teátrális! - Benford közelebb hajolt Nate-hez. -Mindent elkövetünk azért, hogy megóvjuk.
- De ha jól értem magát, a lényeg, hogy akár az élete árán is hozzá kell jutnunk az információkhoz.
- Amennyiben szükséges, igen. A nemzetbiztonság megőrzése, a köztársaság megóvása, ha megengedi, hogy ilyen fellengzős legyek, nos, ha nem vette volna észre, ez a dolgunk.
- Díva az életét kockáztatja értünk - pattant fel Nate a székéből. - Egyeztetek Gable-lel, és a részleteket majd megbeszélem magával. - Nate elindult az ajtó felé, és a keze már a kilincsen volt, amikor Benford megszólalt.
- Ide hallgasson, Nash! A munkánk része, hogy a zavarosban halászva, ellenséges ködfelhőben próbáljuk meg elérni az általunk kitűzött morális célokat, ha kell, célszerű erkölcstelenséghez folyamodva. Ha ezt nem tudja elfogadni, hallgatom, mi mást akar kezdeni az életével.
Guanciale szalonnát ropogósra pirítunk. Tojássárgából és reszelt pecorino sajtból labdát gyúrunk. Az al dente állagnál egy perccel kevesebb ideig főzzük a tésztát, majd leszűrjük, és egy kevés főzővízzel krémesre keverjük a tojásos sajtlabdát. A tésztát összeforgatjuk a tojásos sajttal és a szalonnával. Azonnal tálaljuk.