Napjainkban
Dominyika Jegorova ezredes, az SZVR elhárítási részlegének - a KR ügyosztálynak - vezetője az athéni rezident, Pavel Bondarcsuk irodájában üldögélt, és a lábát rázta, amiről a hozzá közel állók tudták, hogy a feszült türelmetlenség jele. Bondarcsuk szintén az SZVR ezredese volt és a rezidentura vezetője, aki az orosz hírszerzői műveletekért felelt Görögországban.
Technikailag magasabb rangúnak számított, mint Jegorova, de a nő befolyásos pártfogókra tett szert a Kremlben karrierje során, szakmai hírnevéről pedig az SZVR központjának porcelán távírói felett sugdolóztak az emberek - a beszervezésekről,
kémcserékről, fegyveres bevetésekről keringő pletykákat ugyanis csak a központ vécéjében terjesztették, ahogy azt is, hogy ez a Júnó Putyin parancsára képes volt egy rúzspisztollyal fejbe lőni a felettesét Párizsban. Mégis ki akarna ujjat húzni ezzel a tűzokádó drakonnal, gondolta Bondarcsuk, egy beesett arcú, széles homlokú, ideges madárijesztő.
Nem mintha a nő úgy festett volna, mint egy sárkány. A harmincas éveiben járó Jegorova karcsú, darázsderekú nő volt, akinek lábát izmosra edzette a balett. Gesztenyebarna haját magasan feltornyozta a feje búbján, sűrű szemöldök, magas járomcsont és egyenes áll jellemezte szoborszépségű, szabályos arcát. Hosszú, elegáns ujjai voltak, lakkozatlan körmeit rövidre vágta. Nem hordott ékszert, csak egy vékony bársonypántos karórát. Még e tavaszi napon viselt, lenge nyári ruhája alatt is jól látszott a nő bámulatos 8oD-s dekoltázsa (amelyre elkerülhetetlenül gyakorta megjegyzést tettek a jaszenyevói folyosókon). De mindez semmi a tekintetéhez képest, amely most
a mellét bámuló férfi arcába fúródott. Átható, rezzenéstelen, kobaltkék, amellyel mintha belelátott volna a másik gondolataiba. Határozottan ijesztő érzés volt.
Amit senki nem tudott, az az volt, hogy Dominyika Jegorova tényleg képes volt olvasni az emberek gondolataiban. Vagyis a színeikben. Szinesztéziás volt, amit ötéves korában diagnosztizáltak nála, de egyetemi professzor apja és hegedűművész anyja megígértette vele, hogy soha senkinek nem árulja el. Nem is tudott senki a képességéről. A szinesztézia révén Jegorova éteri, lebegő színekként látta a szavakat, a zenét és az emberek hangulatát. Hatalmas előnyt jelentett, amikor még balettozott, hogy tekergőző vörös és kék színek között piruettezett. Még nagyobb előny volt a Verébiskolában, hogy a férfiak feje és válla körüli színes felhőből kiolvashatta, mikor éreznek szenvedélyt, testi vágyat, illetve szerelmet. Amikor pedig műveleti tisztként belépett a Szolgálathoz, valóságos csodafegyverként szolgált Jegorova számára, hogy olvasson az emberek hangulatában, és megbizonyosodjon, kinek mi a szándéka, és hogy kiben bízhat. Egyszerre volt áldás és átok a képessége, hogy felismerte: a vörös és a bíbor szín a megbízhatóságot és a szeretetet jelképezi, a sárga és a zöld a rosszindulatot és a lustaságot, a kék a ravaszságot és a komolyságot, az életében ez idáig csak egyszer látott fekete denevérszárnyak pedig a megtestesült, színtiszta gonoszságot.
Bondarcsuk válla körül a berezelt hivatalnokokra jellemző sárga szín pulzált.
- Nincs felhatalmazása arra, hogy a hatáskörömbe tartozó területen kezdeményezzen akciót - jegyezte meg a férfi, idegesen csavargatva ujjait. - Ráadásul egy észak-koreai beszervezése kétszer olyan kockázatos. Fogalma sincs arról, hogyan reagálnának ezek a hiénák. Ki tudja, mihez folyamodnának? Diplomáciai botrányt csapnának, fizikai erőszakra, kibertámadásra vetemednének? Ezektől bármi kitelik.
Dominyikának erre nem volt ideje.
- Ez a férfi, akit maga hiénának nevez, Ri Szu-jong professzor, az észak-koreai Jongbjon Nukleáris Kutatóközpont vezető
munkatársa. Mint tudja, ez az intézmény egy olyan nukleáris robbanófej kifejlesztésén munkálkodik, amelyet bevethetnek az Egyesült Államok ellen. Szükségünk van belsős forrásra. Ha a kínaiak kellőképpen bátorítják őket, az észak-koreaiak ugyanolyan jó eséllyel lőhetnek ki rakétát öt éven belül Moszkvára, mint Washingtonra. Maga talán nem így gondolja?
Bondarcsuk egy szót sem szólt.
- Elküldtem magának a műveletről szóló összefoglalót. Ri egy éve dolgozik Bécsben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnélz - folytatta Dominyika. - Soha egyetlen rossz lépése sem volt, politikailag megbízható, Phenjan iránti lojalitása megkérdőjelezhetetlen. Aztán egyszer csak kapunk tőle egy levelet. Beszélni akar Moszkvával. Lelkiismereti okokból? Vagy kétségbeesésében? Talán disszidálni akar? Majd kiderül. Mindenesetre higgadjon le! Ő hívott minket, nem mi akarjunk rákényszeríteni arra, hogy jelentsen nekünk.
- Maga miatt most kénytelen leszek kihúzni a listámról egy teljesen jó védett házat, ráadásul semmi garancia nincs arra, hogy sikerrel fog járni - méltatlankodott Bondarcsuk.
- Moszkvánál reklamáljon! - csattant fel Dominyika. -Személyesen fogom átadni az igazgatónak az írásos panaszlevelét, és majd azt is elmagyarázom neki, hogy maga a nyílt utcán akart találkozni a célponttal. - Dominyika lába olyan sebesen járt, mint egy varrógép. Ez az ember még a Szolgálat többi félkegyelműjénél is nagyobb idióta volt. - Két napunk van arra, hogy megpuhítsuk. Ez egy titkos hétvégi kiruccanás, távol a Bécsben megszokott biztonsági óvintézkedésektől. Voulában van, egy tengerparti házban egy házvezetőnővel, aki főz is rá.
Bondarcsuk hátradőlt forgószékében.
- Ez az úgynevezett házvezetőnő, ez a huszonöt éves román diáklány véletlenül nem a maga alkalmazásában áll?
- Ő az egyik legjobb emberem - felelte a nő. - Már eddig is hasznos információkkal szolgált az észak-koreai kapuzárási pánikjával kapcsolatban.
Bondarcsuk elnevette magát.
- Biztosra veszem, hogy egyéb hasznos információval is tud
szolgálni. Maguk verebek mind egyformák - tette hozzá, Dominyikát is egy kalap alá véve a nővel.
Jegorova felállt a székből.
- Úgy gondolja? Maga szerint mi mind egyformák vagyunk? - kérdezte metsző hangon. - Az a nő például, akivel csütörtök délutánonként szokott találkozgatni, ő is a központ verebe, ezredes? Vagy csak a görög szeretője? Na, maga szerint melyik a kettő közül? Ha még egyszer azt merészeli mondani rám, hogy veréb vagyok, a maga kapuzárási válsága sem fog sokáig késlekedni.
Dominyika kisétált a szobából, miközben Bondarcsuk a székébe süppedt, és valósággal remegett a feje körüli sárga glória.
Amikor Dominyika betoppant a védett lakásba, Ri professzor az Athén déli részén fekvő tengerparti kertváros, Voula piacán intézte a bevásárlást, hogy a román házvezetőnőjének, Ioanának legyen miből megfőznie anyja specialitását: a citromos
húsgombócot zellerrel. Hiába tobzódott már egy éve a Bécs által nyújtott kulináris élvezetekben, Ri kiéhezett észak-koreai gyomra mégis húsra, zöldségre, sűrű szószokra vágyott, Ioana ezért két napja csak házias, tápláló fogásokat főzött neki, amióta a férfi kislisszolt Bécsből a hosszú hétvége előtt és megérkezett Athénba.
- Tisztára családias az egész - mondta Ioana Dominyikának, aki a szemüvegét levéve belépett a szerény, második emeleti bérelt lakásba, amelynek fehérre meszelt falai és márványpadlója volt, az erkélyre nyíló, teljesen elhúzott tolóajtó pedig beengedte a balzsamos tengeri szellőt. - Fura egy pasas. Külön hálószoba, nem akar hátmasszázst, rám sem néz, ha bugyiban vagyok. Ő veszi a kaját, én főzök, ő elmosogat, aztán egész este angol nyelvű híreket néz. Konkrétan falja a híreket.
Ioana Petrescu veterán verébnek számított. A magas, széles vállú nő korábban röplabdázott, folyékonyan beszélt angolul, franciául és románul, és majdnem tökéletesen oroszul. Szlavisztika szakon végzett a Bukaresti Egyetemen. A legtöbb
embert - a hivatalnokokat, az SZVR tisztjeit, és úgy általában az oroszokat - utálta, de istenítette Dominyikát, aki korábban maga is veréb volt, és egyenrangú félként bánt Ioanával. Gyönyörűséges dák arcával egy vagyont is kereshetett volna nyugaton modellként, de nyersesége miatt inkább verébként dolgozott az SZVR-nek, vagyis inkább Dominyikának, akinek egyszer megsúgta, hogy hatalmas élvezetet lel a csábítás finomságaiban egy profin kivitelezett „mézes csapda” során. Egy kissé ragadozóra emlékeztetett, amitől Dominyika csak még jobban a szívébe zárta. Gyors felfogású lány volt, művelt, lobbanékony, tiszteletlen és szkeptikus. Dominyika távol tartotta I oanától a Szolgálat széptevő tábornokait és ezredeseit, és nagyra értékelte a nő intelligens jellemzéseit, amelyeket a célpontokról adott. Barátnők voltak, és Dominyika úgy tervezte, idővel kiemeli I oanát a verébállományból, hogy állandó jelleggel tisztként alkalmazza a Szolgálatnál.
- Tett említést arról, hogy miért küldte a levelet a bécsi rezidenturára? - kérdezte Ioanától Dominyika. - Mit akar? Disszidálni?
- Nem óhajtok disszidálni - szólalt meg egy hang az ajtóból. Sem Dominyika, sem Ioana nem hallotta a férfit belépni. Ri Szu-jong dugig pakolt műanyag szatyrot tartott a kezében, amelyből kilógott egy zeller dundi feje meg egy póréhagyma zöld szára. Letette a szatyrot a konyhapultra és leült egy székre a két nővel szemben. Alacsony, vékony férfi volt, egyszerű fehér inget, vászonnadrágot és szandált viselt. Szénfekete haja volt, pirospozsgás holdvilágképe, az állán világos anyajegy, mint Maónak.
- Ugye, jól sejtem, hogy a kollégája Moszkvát képviseli? -kérdezte a féfi I oanától. - Neveket nem fogok kérdezni. Üdvözlöm - fordult Dominyika felé, majd így folytatta: -Köszönöm, hogy ilyen messzire elfáradt, hogy találkozzon velem. Lenne némi információm az ön számára. - A férfi átment a hátsó szobába, kihozott egy gyűrött gumis borítékot, és átnyújtotta Dominyikának. - Kérem, nézze el nekem a boríték állapotát. A ruhám alatt kellett kicsempésznem az irodából. De
azért remélem, a tartalma kárpótolni fogja önt a kifogásolható megjelenésért.
Dominyika a dohányzóasztalra szórta a boríték tartalmát. Koreai írásjelekkel teleírt dokumentumok voltak, de ezzel az erővel akár a lascaux-i barlangok kőkorszaki vésetei is lehettek volna, amennyire Dominyika meg tudta ítélni.
Ri azonnal leolvasta Dominyika arcáról a tanácstalanságot, és bűnbánóan elpirult.
- Elnézését kérem a koreai csoszongul írásjelekért, de tisztában vagyok azzal, hogy az eredeti tudományos dokumentumok nagyobb értékkel bírnak, mintha lefordították vagy átmásolták volna őket.
A kis perfekcionista, suhant át Dominyika agyán a gondolat, ahogy elnézte a férfi körül lévő sötétkék glóriát. Zseniális elme, használja az eszét és számol a lehetséges reakciókkal.
- Valóban, professzor - felelte Dominyika - de megeshet, hogy aki hamis információval házal, olyan dokumentumokat hoz magával, amelyek értékét nem lehet azonnal megállapítani.
Udvariatlan felvetés volt, amellyel a nő fel akarta mérni az észak-koreai reakcióját. Továbbra sem zárhatta ki teljes bizonyossággal, hogy ez nem az észak-koreai hírszerzés által állított csapda, ami a Kiváló Vezető - vagy bárhogy is nevezték mostanában a dagadék elnököt - infantilis agyának szüleménye. Ioana és Dominyika öntudatlanul is füleltek, nem hallanak-e lépteket a ház előtti kavicsos úton.
- Nos, igaza van - felelte Ri mosolyogva, és összecsapta két tenyerét. - Bölcs óvatosságra vall, hogy feltette ezt a kérdést.
- És azt még mindig nem árulta el, miért óhajtott találkozni velünk, pontosan mit is kínál nekünk és mit vár cserébe -jegyezte meg Dominyika.
- Örömmel válaszolok minden kérdésére - felelte a férfi apró biccentéssel. - Először is, semmit sem várok az információért cserébe. Nincs szükségem pénzre. Nem akarok disszidálni. A családom tagjait élve az acélmű kohójába vetnék Phenjanban, ha hirtelen eltűnnék Bécsből. Másodszor, Jongbjon nukleáris programjának közelmúltbeli sikereiről ajánlok önöknek
információkat, vagyis államtitkokat, konkrétan a kutatóközpont azon erőfeszítéseire vonatkozóan, hogy megbízható kioldót tervezzenek egy nukleáris eszközhöz, amelyet idővel kellőképpen lekicsinyíthetnek ahhoz, hogy ráilleszthető legyen egy interkontinentális ballisztikus rakéta tetejére. Összefoglalom önnek angolul a Moszkvának írandó előzetes jelentéséhez azt, ami ezekben a műszaki jelentésekben áll. Ez így megfelel?
- Megfelel, de a harmadik kérdésemre még nem válaszolt. Miért csinálja? És miért épp Moszkvával kívánja megosztani ezeket az információkat?
Ri Dominyika szemébe nézett. A keze nem remegett, a feje körüli sötétkék glória rezzenéstelen maradt. A nő nem észlelte hazugság jelét.
- Azért választottam Moszkvát, mert Washington az elmúlt évtizedben elveszítette globális jelentőségét. Karmok és csőr nélküli sas vált belőle. A CIA-t behálózta és aláásta a politika, hajlamos arra, hogy információt szivárogtasson ki a kormányzat parancsára a politikai előnyszerzés érdekében. - Ri elmosolyodott. - A jelentéstevő források várható életkorát jelentősen le szokta rövidíteni, ha olyan hírszerző szolgálattal működnek együtt, amely hajlamos a kiszivárogtatásra csak azért, hogy idealista politikusokat szolgáljon. Hajlandó vagyok vállalni a kockázatot, de nem vagyok öngyilkos típus. - Ri a nadrágjába törölte a tenyerét. - Tudni szeretné, miért csinálom? Az ember nem hallgathat örökké. Az országunkra, az ázsiai térségre, az egész világra nézve katasztrofális következményekkel járna, ha egy olyan infantilis férfi kezébe kerülnének nukleáris fegyverek, aki a Nap és a Hold Szentjének hívatja magát. Azért teszem kockára az életemet és a családomat, hogy ez sohase történhessen meg. Nincs remény az országunk számára. Talán némi reményt jelenthet a jövőre nézve az, amit teszek.
- Csodálom az elszántságát, professzor - jegyezte meg Dominyika. - Kész arra, hogy továbbra is jelentsen nekünk Bécsből, az IAEA-től? Nem fogok hazudni, semmivel sem lesz kevésbé kockázatos ott folytatnia a tevékenységet. De személyesen fogok felelni a biztonságáért.
- Sokkal nehezebb lesz Bécsben együttműködnünk - értett egyet vele Ri. - Biztonsági őrök hada tartja megfigyelés alatt a delegációnkat. Ugyanabban az apartmanházban kell laknia mindnyájunknak, minden lakáson két delegált osztozik, hogy mindenki jelenthessen mindenkiről. Nagyon ritkán esik meg, hogy az ember egyedül lehet.
- Az efféle nehézségek kiküszöbölhetők - felelte Dominyika. -Nagy tapasztalatunk van e téren.
A jól kiképzett verebekre jellemző tökéletes időzítéssel Ioana felállt és a konyhába ment.
- Elkészítem a vacsorát, amíg önök folytatják a megbeszélést - vetette fel a román veréb. - Mit szólnának egy üveg borhoz, ünneplésképpen?
Ri professzor leült Dominyika mellé a kanapéra, és összefoglalta a kicsempészett iratok tartalmát, időnként megfordítva egy-egy papírlapot, hogy vázlatos ábrát rajzoljon magyarázatképpen az üres hátoldalra. Úgy beszélt, mint egy tudós - logikusan és következetes sorrendben.
- Heteken át beszélgethetnénk a nukleáris fegyverek fejlesztéséről, de néhány szóban összefoglalva ezek a dokumentumok azt bizonyítják, hogy hírszerző szolgálatunk egy bizonyos külföldi technológia műszaki paramétereit bocsátotta nukleáris kutatóközpontunk rendelkezésére, amely lehetővé teszi, hogy Észak-Korea hatékonyabb atomfegyvert hozzon létre, és miniatürizálja azt, hogy beleférjen egy interkontinentális ballisztikus rakéta robbanófejébe. Ha megengedi, az alábbiakban vázolnám a három leglényegesebb pontot. Egy: hírszerző szolgálatunk, az RGB§ nem globális szolgálat. Regionális szinten működik, reménytelenül szűk látókörű, és rendszerint eredménytelen. Soha semmilyen körülmények között nem lenne képes egymaga ilyen technológia birtokába jutni. Kettő: a technológia fejlett elektromágneses komponenseket is tartalmaz, amilyeneket ez idáig csak az Egyesült Államok haditengerészete
által fejlesztett elektromágneses fegyvernél láthattunk. Ez egy olyan kísérleti fegyver, amely a lövedéket képes nagy sebességgel, hatalmas távolságra kilőni. Három: a módosított
elektromágneses fegyver elektromágneses erejét felhasználva Jongbjon rövid időn belül képes lesz egy úgynevezett fegyver típusú detonátor kifejlesztésére az urán hasadóanyaghoz, az U-235 két szubkritikus félgömbjének összezárásával. Ez a technológia azért releváns, mert megkönnyíti a kioldó miniatürizálását, hogy az beleférjen a rakéta robbanófejébe.
- Mondja, professzor, milyen hamar készülhet el a kioldó miniatürizált formája?
- Hat hónapra becsülöm, amennyiben nem merülnek fel komplikációk - felelte Ri.
- Van Észak-Koreának jelenleg olyan rakétája, amely kellő hatótávolsággal rendelkezik ahhoz, hogy elérje Washingtont vagy Moszkvát?
- Ez olyan titok, amelynek csak a vezérkar rakétatüzérsége van birtokában. Tudomásom szerint jelenleg nincs ilyen rakétájuk, de tizenkét hónapon belül talán már lesz. De ez csupán találgatás a részemről.
- Hogyan jutott az RGB birtokába az elektromágneses fegyver technológiája?
Ri lassan megrázta a fejét.
- Nos, ezt nem tudom. Másolatban kaptuk meg a kutatásra vonatkozó információkat, az eredeti dokumentumokat, illetve terveket nem látjuk. Az RGB soha nem fedné fel a forrását. Két dolog azonban világos: a lopott technológia hiteles. Felgyorsította a fejlesztésünk folyamatát. Éveket nyertünk a kutatásfejlesztésben.
- És mi lenne a másik dolog?
- Ez a technológia csak egyetlen helyről származhat. Az amerikaiak nagy pácban vannak. Vakond van a legbelső körükben.
Darált marhahúst összekeverünk aprított hagymával,
apróra vágott petrezselyemmel, nyers tojással, szegfűborssal, sóval és borssal, és hosszúkás kebabokat formázunk belőle. Ezeket nagy lángon hirtelen barnára pirítjuk, majd félretesszük. A gyufaszál vékonyságú csíkokra vágott zellergumót nagy lángon, gyakran kevergetve megpirítjuk összenyomott
fokhagymagerezdekkel, kurkumával, római köménnyel, fahéjjal, őrölt édesköménymaggal és füstölt őrölt paprikával. Visszaszedjük a kebabokat a serpenyőbe, csirke alaplevet, citromlevet öntünk hozzájuk és meghintjük sóval, borssal. Felforraljuk, majd gyöngyözve addig főzzük, amíg a zeller megpuhul, és a mártás besűrűsödik. Petrezselyemmel meghintve, sűrű, krémes joghurttal tálaljuk.