Még a vámellenőrzésen sem kellett átesnie a Seremetyjevón. Egy félregombolt öltönyt viselő, alacsony fickó lépett oda hozzá az érkezési oldalon, egyenruhás rendőrrel a háta mögött, aki Dominyika arcát fürkészte. Egy pillanatra végigfutott rajta a jeges rémület, de rögtön utána úgy viselkedett, mintha minden rendben lenne. Az alacsony fickó meghajolt, közölte, hogy a protokolltól jött, és hogy egy autó várja odakint Jegorova ezredest, ami valójában azt jelentette, hogy „jöjjön azonnal a Kremlbe, várja az elnök”. Egy másik napon ugyanilyen szívélyes fogadtatás után átkísérték volna egy helyiségbe, ahol szőke fiatalemberek - tucatnyi Valerij Slikov - egy szempillantás alatt egy egyenes támlájú székre lökik, egy kar a nyakára szorul, és levetkőztetik, miközben kezét-lábát lefogják, hogy ne nyelhessen le semmit. Aztán átszállították volna a Butirka börtönbe. De ez egy másik nap lett volna.
A Kreml macskaköveinek jól ismert dübörgése megtöltötte a rózsavízillatú Mercedest, amint áthajtott a csipkézett Borovickaja-torony kapuján. Vajon hányszor fogja még hallani a kerekek nyöszörgését, ezt a hangolást Putyin következő szimfóniájára? A kocsi ezután elszáguldott a Nagy Iván-harangtorony, majd a Car kolokol, vagyis a kétszáz tonnás Cárharang mellett, amely soha nem kondult meg, soha nem harangoztak vele, afféle metaforájaként Putyin rezsimjének. Áthaladtak az Ivanovszkaja téren, amely felett a Car-puska, a Cár-ágyú őrködött, egy bronzból öntött, hatalmas fegyver, amelyet soha nem sütöttek el egyetlen háborúban sem. A Mercedes átsuhant a szenátusi épület keskeny kapuján, és a kör alakú udvaron a bejárat elé hajtott, amelynek lépcsőin öltönyös férfiak várták Jegorova ezredest. Egy másik korban eperszín
birodalmi libériát viseltek volna hamis aranygombokkal, és rizsporos parókát.
A talpnyalás halványsárga fényében fürdő három kísérő - az, hogy ilyen sokan várták Dominyikát, hangsúlyos utalás volt kiemelt státuszára - átvezette a nőt a kör alakú, kupolás Katalin-termen, amelyben gazdagon díszített korinthoszi oszlopok sorakoztak, majd végtelennek tetsző folyosókon haladtak, melyeken több száz kristálycsillár fénye verődött vissza, míg végül egy előtérbe értek, melynek freskóval díszített, boltíves plafonján angyalok, kerubok és szeráfok néztek vissza Dominyikára. (Mi mindennek lehettek szem- és fültanúi 1917 óta? Lenin és Sztálin privát lakrésze is itt, a harmadik emeleten volt.) Az öltönyös férfiak megálltak egy jelentéktelennek tűnő, dísztelen faajtó előtt. Az egyik kísérő halkan kopogott egyet, benyitott és illedelmesen intett Dominyikának. Putyin irodája szűk volt, falait faborítás díszítette, a távolabbi falánál közönséges íróasztal állt. Az elnök az asztal mögött állva egy aktát lapozgatott. Sötétkék öltönyt, fehér inget és vörös nyakkendőt viselt. Amikor Dominyika belépett a szobába, Putyin felpillantott és némán intett neki, hogy üljön le az íróasztal előtti kis asztalkához. Dominyika helyet foglalt, és az ölébe tette a kezét. Egyszerű utazóruhája, amelyet a repülőn viselt, aligha felelt meg a Kremlben, de Dominyika úgy döntött, nem foglalkozik vele. Gorelikov furcsamód nem volt itt, amitől a nő gerincén bizsergés futott végig. Putyin szó nélkül leült Dominyikával szemben, és a kezét az asztalra fektette. Intelligenciát és ravaszságot sugalló, kék aurája erőteljesen fénylett.
Vajon arra várt, hogy Dominyika megszólaljon? Isztambuli nyomozómunkájával valamiképp mégiscsak gyanakvást keltett? Sztálinnak volt ez bevett szokása: odarendelni magához halálra vált beosztottjait és szótlanul bámulni őket. Legalább nem hajnali három volt egy tűzforró dácsában.
- Mi történt Isztambulban? - szólalt meg végül Putyin kertelés nélkül. Találkoztam a CIA-s tartótisztemmel, lediktáltam neki tizennégy hírszerzői jelentést az SZVR jelenlegi
műveleteiről, és előtte még figyelmeztettem Langley-t a törökországi akció tervéről, amivel semlegesíteni akartál egy nyugati szövetségest, istentelen rezsimed malmára hajtva a vizet. Ja, és utána szeretkeztem is a CIA-s tartótisztemmel, aztán meztelenül táncoltam neki egy boszporuszi villa fényűző szalonjában.
- Slikov őrnagy egy javíthatatlan egoista, akit az amerikaiak egyelőre még ismeretlen fizetséggel vesztegettek meg -válaszolta Dominyika szemrebbenés nélkül. - Az elhárítás nyomozói hamarosan kiszedik belőle. - Putyin szemébe nézett.
- Hagyja csak! - legyintett Putyin. - Slikov tegnap este öngyilkos lett a cellájában. - Öngyilkos? Nem valószínű. Ahhoz túlságosan szerette saját magát, gondolta Dominyika. Szép álmokat, rohadék! Gyerekeket akartál felrobbantani Isztambulban.
Az arca semmiféle érzelemről nem árulkodott, de magán érezte az elnök dermesztő tekintetét.
- Nos, ez sajnálatos - jegyezte meg. - A bűnösségéhez kétség sem férhet. - Magában arra gondolt: kizárt, hogy Putyin nagydobra verjen egy balul elsült titkos műveletet. Slikovnak már a kezdet kezdetén megpecsételődött a sorsa. A bolsevikok óta gyakorta megesett a gazemberekkel, hogy titokban végeztek velük a börtönben, és senki sem gyászolta meg őket.
- Még egyszer gratulálok, ezredes. Példamutató a szorgalma és a vehemenciája. Figyelemre méltó vakondvadász kezd válni magából.
Dominyika uralkodott magán.
- Szpasziba, elnök úr - köszönte meg, de többet nem mondott. Némán fürkészte Putyin színes auráját. A férfi nem díjazta a locsogó talpnyalókat. Hatékonyságot, diszkréciót és hűséget várt el.
- Már megint közbeavatkoztak az amerikaiak - jegyezte meg Putyin. - Isztambul kudarc volt. - Dominyika elfojtotta nevetését. Fogalmad sincs, hogy mennyire.
- El akarják szigetelni Oroszországot a mirovaja zakuliszán. A világ színpadán - folytatta az elnök. Tessék, már megint a
kedvenc lózungjával jött - a nyugati vezetők összeesküdtek Oroszország ellen hogy feltüzelje az emberek nacionalizmusát és elterelje a figyelmüket az élelmiszerhiányról. Mit számít, hogy az általa jóváhagyott terrortámadást elhárították. Ahogy az sem számított, hogy az oroszok drágalátos elnökének személyes vagyonát százmilliárd dollárra becsülték, és ezt mind a nemzeti kincstárból rabolta el.
- Vissza nem térő alkalom kínálkozik arra, hogy kiüssük a nyeregből Amerikát - folytatta Putyin. - Azt akarom, hogy magának is tudomása legyen a tervről.
- Ahogy óhajtja, elnök úr. - Vajon máris említést fog tenni Magnitról?
- Szeretném, ha Gorelikovval együtt dolgozna az ügyön.
- Ez az az ügy, amit Slikov és a GRU irányít? - kérdezte a nő.
Az elnök Dominyikára villantotta fanyar mosolyát, és
megrázta a fejét.
- Az ügy hozzám tartozik. - Királykék aurájában ott vibrált a ki nem mondott gondolat, amelyet Dominyika tisztán kiolvasott: Ahogy te is.
Gorelikov az irodájában ebédelt, Dominyikára várva, és láthatóan bosszantotta, hogy nem kapott meghívást az elnök és a nő privát megbeszélésére. Zsúrkocsi állt az íróasztala mellett. Fortyogó kék aurája arra utalt, hogy aggódik amiatt, hogy Putyin talán azt fogja hinni: szövetkezett Jegorovával, hogy aláássa Slikovot és az akcióját.
Mivel Dominyika tudta, hogy a Kreml csillárjai minden beszélgetést kihallgatnak, diszkréten megnyugtatta Gorelikov ot.
- Az elnök gratulált az elhárítási akciómhoz - mondta sokat sejtetően. Gorelikov ideges vonásai azonnal ellágyultak. Krími sárgarépából készült, aranyló ropogóssal teli tányért tolt elé az asztalon, de előtte még az egyik tócsnit alaposan bepacsmagolta joghurtos szósszal.
- Hallotta, mit történt Slikov őrnaggyal? - kérdezte a férfi.
- Arra gondol, hogy öngyilkos lett a cellájában?
- Hű fegyverhordozója, Blohin lehetőséget kapott - suttogta Gorelikov, közel hajolva Dominyikához - hogy vezekeljen, amiért elkapták Törökországban, és az amerikaiak megpróbálták beszervezni. Úgy tűnik, ez rendkívül szégyenteljes dolognak számít a szpecnazos egységek körében.
- Blohin végzett vele? - Nate említette neki, hogy megpróbálta beszervezni Blohint egy török rendőrőrsön. Micsoda szégyen annak a vadállatnak!
- A szokásos golyó a füle mögé - suttogott tovább Gorelikov. - Olykor hasznos is tud lenni, ha megőrzünk valamennyit a régi hagyományokból. Slikov idegei az utolsó pillanatban felmondták a szolgálatot. Rongyot kellett tömni a szájába, hogy ne ordítson. Pont, mint Jezsovnak 1940-ben és Berijának '53-ban. Alig változott valami a forradalom varázslatos kezdeti napjai óta.
- A GRU-nál láthatóan mélyen gyökerezik a felettesek iránti lojalitás - jegyezte meg Dominyika.
- Blohin egy őrült. De Slikov halálával szerintem lezártnak fogják tekinteni az isztambuli akciót. Bortnyikov is meg van elégedve. Azt mondta az elnöknek, bámulatosnak találja, ahogy maga intézkedett az ügyben, kedvesem. - Ne nekem köszönd, hanem az amerikaiaknak, gondolta Dominyika. - Kér még répás tócsnit? - Gorelikov odanyújtotta neki a tányért, mintha etetés lenne az állatkertben. Alagsori kivégzések és joghurttal nyakon öntött tócsni. Ez ma Oroszország.
Gorelikov a kezébe vett egy aktát az asztaláról.
- Erről korábban már beszéltünk. Szeretném, ha szabaddá tenné magát néhány órára, hogy találkozzon az MSS új moszkvai képviselőjével, Szun Dzsianguo tábornokkal a kínai állambiztonsági hivataltól. Szun közvetlenül az állambiztonsági miniszternek jelent a pekingi Államtanácsban. Folyékonyan beszél angolul, mivel korábban Londonban teljesített szolgálatot. Peking a közelmúltban diszkrét kapcsolatfelvételt kezdeményezett velünk, azt állítva, hogy szeretnék magasabb szintre emelni a kapcsolatukat Moszkvával, és ehhez jó kiindulópont a titkosszolgálataink közötti kapcsolat. Szun
tábornok a múlt héten érkezett meg Moszkvába. A Legfőbb Ellenség után ezek a kínai termeszek jelentik a legnagyobb fenyegetést a Rogyinára - folytatta Gorelikov, sanda pillantást vetve a nőre. - Maga remekül ért a kémelhárításhoz, született tehetség, úgyhogy derítse ki, mit akar ez a rizszabáló, miben mesterkedik. Az elnök tudni akarja, hogyan profitálhatna ebből az egészből. - Született tehetség? Bizonnyal a titkosszolgálati képességeimre célzol ezzel.
- Gondolja, hogy megfogható? - kérdezte Dominyika.
- Hogy mire van hajlama, idővel ki fog derülni - felelte Gorelikov könnyedén. - Férfiak, nők, gyerekek. Alkohol, kábítószer, játékszenvedély. A fájdalom megízlelése vagy másoknak való okozása. Nemsokára tudni fogjuk.
Dominyika sokatmondóan elmosolyodott, palástolva megvetését. Az én Rogyinámat, a dúsan termő fekete talaj és illatos fenyőerdők földjét a bűn és fertő fellegvárává züllesztettétek, ti hősök.
- Természetesen figyelni fogjuk a sárkányt - folytatta Gorelikov - de ezzel együtt Kína egy másik fronton is jól jöhet az amerikai befolyás elleni harcunkban. - Egy újabb ropogóst akart szedni Dominyikának, de a nő udvariasan feltartotta a kezét, jelezve, hogy nem kér többet. - Kína roppant hasznos lehet. -Gorelikov számolni kezdett az ujjain - Alternatív kőolajpiac, katonaifelszerelés-eladások, az amerikai infrastruktúra elleni kiberműveletek, fajsúlyos kihívás az amerikaiak hegemóniája ellen a Csendes-óceánon. Jelentős potenciált rejt magában, ha együttműködünk Pekinggel. Önnek természetesen itt, valamint Pekingben és Hongkongban is fel kell majd mérnie a maoisták ellen tervezett hírszerző műveletek megvalósíthatóságát.
- Ellenőriztetni fogom Szun tábornok előéletét. Talán akad, amivel kezdeni tudunk valamit.
Gorelikov megrázta a fejét.
- Ez a mi kettőnk ügye. Csak a magáé és az enyém. Lássuk, mire jutunk.
Dominyika rádöbbent, hogy Putyin személyes titkosszolgálati megoldóemberévé kezd válni. Egy újabb siker - példának okáért
a kínai kapcsolattal - egészen biztosan az SZVR igazgatói székébe juttatja. Még egyszer próbálkozott, hátha ki tudja szedni Magnit nevét Gorelikovból.
- Az elnök említést tett arról a műveletről, amit Slikov vitt. Ezzel most mi a helyzet?
- Mindent a maga idejében - mosolygott Gorelikov. Dominyika közben arra gondolt: „Lehet, hogy kifutunk az időből, ha az átkozott vakondod kideríti a nevemet.”
Dominyika a Fehér Nyúlban ebédelt az MSS tábornokával. A nemzetközi szinten is jegyzett étterem a Szmolenszkij passzázs épületének legfelső szintjén, a tizenhatodikon volt, az Arbat negyed Szmolenszkaja terén. Az ívelt üvegtetős étteremből lélegzetelállító kilátás nyílt a Moszkva folyóra és Sztálin gótikus hatást keltő felhőkarcolójára, a külügyminisztérium épületére. Az étterem falait extravagáns képzőművészeti alkotások borították, mindenfelé rikító színű kanapék álltak, volt egy neonfényű bárpult, mindezek fölött pedig a kora nyári égen kergetőző felhők. Dominyika sötét színű, csíkos kosztümöt választott az alkalomhoz, állig begombolt fehér blúzt, fekete harisnyát és fekete balerinacipőt. Semmi dekoltázs vagy kurvás magassarkú.
Már az étterem végében álló, ötfős sarokasztalnál ült, amikor Szun tábornok felbukkant a főpincér mellett. Egy magas fiatalember volt vele, aki felmérte a terepet, a tábornok fülébe súgott valamit, és Dominyika felé bökött. Testőr. Szun lesétált az asztalokhoz vezető két lépcsőfokon, és átvágott a termen az asztalok között. A fiatalember a bejáratnál maradt, és egyetlen percre sem vette le a szemét a tábornokról.
Szun a hatvanas éveiben járó, alacsony, testes férfi volt, lapos, sima arccal és nyilvánvalóan festett, szénfekete hajjal. Vizenyős fekete szeme fölött ülő, magasan ívelt szemöldöke örökké csodálkozó tekintetet kölcsönzött neki, mintha nehezen értené, amit mondanak neki. Kanárisárga aura lengte körül, amely árulásra, kapzsiságra és alattomosságra utalt.
A férfi megállt az asztal előtt, kissé meghajolt, majd a kezét nyújtotta egy gyors és lagymatag kézfogás erejéig. Gyöngyházszürke öltönyt viselt keményített fehér inggel és visszafogott, csíkos nyakkendővel.
- Örülök, hogy megismerhetem, ezredes - szólalt meg Szun angolul, erős akcentussal. Leült Dominyikával szemben, szétnyitotta makulátlan fehér asztalkendőjét, és az ölébe terítette. Az akadémián azt tanították volna neki, hogy Dominyika mellé üljön, ezzel is kapcsolatot kezdeményezve, behatolva a magánszférájába, de ez az agresszív SZVR-es oroszok stílusa. Az óvatos, introvertált kínaiak másmilyenek, ráadásul itt, Moszkvában abszolút védekező módban működnek. Dominyika tudta, hogy Nate ezzel szemben olyan közel ült volna hozzá, hogy a térdük összeérjen, és karját a székének háttámláján nyugtatta volna. De mit is lehetne várni a nyekulturnij amerikaiaktól? Na tessék, már megint Nate körül járnak a gondolatai.
- Tetszik magának Moszkva, tábornok? - érdeklődött Dominyika. - Az egyik apartmanban szállásolták el? - Tudta, hogy az összes kínai diplomatára szigorú szabályok vonatkoznak, és kak szelgyi v bocske, mint a sózott heringet a hordóban, őket is úgy helyezték el a nagykövetség fallal körülvett, öthektáros birtokán felhúzott, lakótelepi egyenházakban, a Moszkvai Állami Egyetemhez közeli Druzsbi utcában.
- Szerencsére egy kényelmes lakást bocsátottak rendelkezésemre egy Minszkaja utcai tágas bérházban, nem messze a követségtől, a diplomatanegyedben. Ha az időjárás megengedi, sétálni is tudok. Az asszisztensem és egy házvezető laknak velem. - Nocsak, ez érdekes. Merőben szokatlan, hogy engedélyt kapott arra, hogy a nagykövetség területén kívül lakjon. Vajon azért van így, hogy könnyebben mozoghasson Moszkvában? Ha idővel úgy látjuk, hajlandó jelenteni nekünk, még jól is jöhet, hogy külön lakik. Üdvözöljük Moszkvában, Szun tábornok! Megeshet, hogy csinos szomszédnője nemsokára becsönget magához, hogy kölcsönkérjen egy kis cukrot.
- Reményeim szerint hamarosan vendégül láthatjuk
jaszenyevói központunkban.
- Örömömre szolgálna - válaszolta Szun visszafogottan.
- Úgy tudom, az ön szolgálatát érdekli az országaink közötti együttműködés kiterjesztése - folytatta a nő.
- A leghatározottabban - felelte Szun. - A szervezetem, kérem bocsássa meg a hosszú nevet, a Csunghua Zsenmin Kunghokuoa Kuodzsia Ankvánbú, vagyis az Állambiztonsági Minisztérium különösen az önök igen nagyra tartott kémelhárítási szakértelme iránt érdeklődik. Lévén, hogy ön a részleg vezetője, tanulni kívánunk öntől. - A tábornok meghajolt a székben. Vajon egy konkrét elhárítási gond aggasztotta a kínai titkosszolgálatot? Dominyika tudta, hogy az SZVR pekingi rezidenturájának munkatársai szó szerint vadásznak a nehezen megkaparintható kínai forrásokra, de nem tudott arról, hogy jelenleg bármilyen kiemelt, Kína elleni SZVR-s akció lett volna folyamatban. Talán a CIA-s kollégái okoztak gondot a kínaiaknak.
Ez jó. Nagyon jó, örvendezett magában. Három szinten is kiaknázhatja ezt a kapcsolatot: először is kiszedi Szunból a kínai titkosszolgálat elhárítási filozófiáját és módszereit. Másodsorban: dezinformálni fogja Pekinget az oroszok Kínát illető szándékairól (ami tetszeni fog Gorelikovnak). Végül pedig az egészről jelentést tesz Benfordnak és Nate-nek. Szun udvariasnak és szelídnek tűnt, de az ösztönei azt súgták Dominyikának, hogy ahogy Gorelikovot, a tábornokot sem szabad lebecsülnie.
Benford a központ egyik tárgyalóasztalánál ült Tom Forsythtal, Nate Nashsel és Lucius Westfall-lal. Az asztalt beterítették a kávésbögrék, akták, irattartók és jegyzettömbök. A kis asztal végében árválkodó székről eszükbe jutott Gable, akinek szinte érezték a jelenlétét a tárgyalóban. Azt kívánták, bár itt lenne velük ezen a kétségbeesett megbeszélésen. Ami valójában vakondvadászat volt. Westfall és Nash Benford óhajára óvatosan leinformálták az igazgatói poszt jelöltjeit, anélkül, hogy erre jóváhagyást kaptak volna az ideiglenesen kinevezett igazgatótól,
amivel legalább egy tucat CIA-s előírást megszegtek, talán még pár szövetségi törvényt is. Jelenlétükkel mind cinkosokká váltak a bűntett elkövetésében.
- Három szempont szerint világítottuk át őket - mondta Westfall. - Kiemelt hozzáférés az amerikai haditengerészet elektromágneses programjához. Folyamatos hozzáférés az oroszokat érdeklő ügyekhez nagyjából az elmúlt öt évben. Az utolsó, szubjektív szempont pedig a sebezhetőség, indíték, hajlandóság - ezt majd döntsék el maguk.
- Miért pont az elmúlt öt évben? - kérdezte Benford. - Díva azt jelentette, hogy Magnit legalább tizenkét éve kémkedik az oroszoknak.
Westfall nyelt egyet.
- Arra gondoltunk, ha sikerült legalább ötéves hozzáférést megállapítanunk, abból már következtetni lehet valamire. Ráadásul Magnit pár évig akár alvó ügynök is lehetett.
Benford bólintott, és így folytatta:
- Nos, kérem, vegye figyelembe azt is, ha nem túl nagy kihívás a maga Y generációs intellektusának, hogy épp ugyanannyira fontosak számunkra a bármelyik jelölt vakondságát kizáró okok, mint a terhelő bizonyíték megtalálása. Mind a hármat nem futtathatják az oroszok. És nincs sok időnk.
- Rendben. Feigenbaum szenátor húsz éve tagja mindenféle hírszerzői és fegyveres szolgálatokat érintő bizottságoknak -fogott bele Westfall. - Megszavazta az elektromágneses fegyver fejlesztésének finanszírozását, és bármikor bármilyen információhoz hozzá tud jutni a haditengerészettől.
- Mi lenne az indítéka? - vetette fel Forsyth. - Elvégre amerikai szenátor, az istenit neki!
- Nos, ez vitatható - szólt közbe Nate. - Rengeteget utazott a karrierje során, rengetegszer került kapcsolatba szovjetekkel. Lehet, hogy nemsokára nyugdíjba vonul és állást akar magának a kabinetben. Arra is gondoltunk, hogy talán nyugdíjas napjaira akar félretenni.
- De aztán rájöttünk, hogy már félrerakott nyugdíjas napjaira - vette át a szót Westfall. - Az összes jelölt anyagi helyzetét
megvizsgáltuk. A szenátornak harmincmillió dollárja van a bankban és ingatlanban.
- Ne becsülje le a rang és hatalom iránti vágyat! - szólalt meg Benford. - Az egész kongresszust ez élteti. Ez az első számú afrodiziákuma ennek a nagy rakás narcisztikus pojácának.
- Azt tudjuk, hogy a szenátor velejéig gyűlöli a CIA-t -jegyezte meg Westfall.
- Talán a Kreml fizet neki, ha szétzilálja az ügynökséget -tűnődött Benford. - Biztos, hogy tetszene neki a dolog. És a kis seggnyalójának, Farbissennek is. - Forsyth ezt nem tartotta valószínűnek, de intett Westfallnak, hogy folytassa.
- A következő a listán Audrey Rowland altengernagy. A kezdetektől fogva ő felel az elektromágneses projektért. Mostanra pedig már a haditengerészet összes kutatólaboratóriuma hozzá tartozik, csupa olyan tudományos és haditechnológiai információval, amit az oroszok boldogan megkaparintanának.
- Mi lenne az indíték? - kérdezte Nate.
- Ő a legtisztább a három jelölt közül - válaszolta Nate. -Három csillag, kitüntetések, fizikus elme. Az a nő, akivel a haditengerészet villoghat. Ráadásul végig itthon teljesített szolgálatot, egyáltalán nem volt flottával a tengeren. Katonai nyugdíjat fog kapni, ha visszavonul.
- Van valami hobbija? Bűnös szenvedélye? Szokása? Bármilyen függősége? Sebezhetősége? - Forsyth vérbeli tartótiszthez illően most sem hazudtolta meg magát.
- A porcelánbaba-fejeken kívül semmi - rázta meg a fejét Westfall.
- Az meg mi a rosseb? - kérdezte megrökönyödve Forsyth.
- Az altengernagy vérbeli gyűjtő. Még pár weboldalon is említik a nevét.
- Nagyszerű, de mégis mi a fenéről van szó? Remélem, valami orosz holmiról - jegyezte meg Benford türelmetlenül.
- Hát nem - felelte Westfall. - Biztos ismeri azokat a viktoriánus angol és német porcelánbabákat, amelyeknek olyan ijesztő tekintete meg szív alakúra festett szája van, és kipirosított arca. Na, ilyeneket gyűjt Rowland altengernagy, de nem az egész
babát, az eredeti 19. századi ruhákat sem, csak a babák fejét. Több száz van neki, mind egy polcról bámulja a nőt.
- Ezen a ponton Marty Gable elsütött volna egy poént a felfújható guminőkről - jegyezte meg Benford, mire mindenki elhallgatott egy pillanatra.
- Porcelánbabák! Te jó ég! - szólalt meg végül Nate. -Kérdezzük meg az agyturkászoktól, mit jelent. Lehet, hogy a nőnek van egy titkos élete.
- Azzal a hajjal? Úgy néz ki, mint Martha Washington -vetette oda Benford.
- Ez a megjegyzés nem volt túl hazafias - vágta rá Nate, mire Benford legyintett, mintha szúnyogokat akarna elhessegetni.
- Nem számít, mennyire tűnik tisztának az altengernagy. A katonai közeget nem szabad alábecsülnünk - vette át a szót Forsyth. - Az előrelépés mindennél fontosabb, főleg a nők számára. Ki tudja, talán tetszik a tudós elméjének az elképzelés, hogy katonai rendet vágjon egy civil ügynökségben. Az ilyen magas rangú tiszteknek fontos, hogy befolyásos pozícióba kerüljenek a haditengerészettől való visszavonulásuk után. Rengeteg oka lehet, amiért kémkedni akarna az oroszoknak.
- Én akkor is azt gondolom, hogy az altengernagy a legkevésbé valószínű vakond a három jelölt közül. Nem tudom elképzelni, hogy az oroszokkal találkozgat, és véres gyémántokat rejteget a parketta alatt.
- Mi van a harmadik jelölttel? - lapozott Benford.
- A nagykövettel? Kispályás fickó, de a madridi
nagykövetségen eltöltött négy éve alatt azért elég sok titkosított üzenetet olvasgatott. A Hírszerzési Munkacsoport tagjaként pedig valamennyire olyasmihez is hozzáfér, ami az oroszokat érdekelheti. Rengeteget utazgatott üzleti ügyben az évek során, többek között Fehéroroszországban is kötött üzleti
megállapodásokat, ami gyanús. Megjárta Hollywoodot, és szereti a pénzt. Kábé százmillió dollárja van, szóval az igazgatói poszt talán csak az egója miatt kell neki.
- Viszont nem fért hozzá az elektromágneses fegyver technológiájához, ugye? Szóval akkor kihúzhatjuk a nevét - szólt
közbe Forsyth, de Westfall egy papírlapot nyújtott át neki.
- Először én is ezt gondoltam. De a nemesfémekkel kereskedő cége történetesen kapott egy ötéves szerződést a haditengerészettől az elektromágneses programra, mivel a vállalat berillium-oxid hővezetőket gyárt az elektromágneses fegyverekhez, a cucc ugyanis totál felforrósodik az anyagtól, ami végigáramlik benne. Tommy Vano nagykövet úr behatóan ismeri az elektromágneses fegyvereket. Egy rakás pénzt keresett a szerződésen, a megfelelő elnöki kampányt támogatta -mérsékelten liberális az ürge, de azért kikaparja magának a gesztenyét. A jutalma a nagyköveti poszt lett.
- És azt hiszi magáról, hogy képes lesz megállni a helyét a CIA igazgatójaként. Jézusom! Vagyis hármójuk közül bármelyik lehet Magnit - vette át a szót Forsyth. - Abban akkor megegyeztünk, hogy az altengernagy a legkevésbé valószínű, az indíték és az ideológia szempontjából. Holnap ráadásul újabb meghallgatás lesz. Az ideiglenes igazgató ezúttal az orosz ügyekről akar felvilágosítást kapni.
- Nem fogjuk elpofázni a legszigorúbban titkos műveleteinket ezeknek a seggfejeknek - háborgott Benford.
- Az nem lenne bölcs dolog, Simon - felelte erre Forsyth. - Ne felejtsd el, hogy az igazgató a legnagyobb örömmel fogja a fejedet venni, ha lehetőséget kap rá.
- Márpedig én akkor sem fogok egyik jelöltnek sem elárulni semmit Díváról. Ha így tennék, egy héten belül halott lenne.
Síri csönd lett az asztal körül, amit végül Benford tört meg.
- Most beszélnem kell Nashsel. Két óra múlva folytatjuk a megbeszélést, rendben? Köszönöm.
A többiek kisiettek a tárgyalóból, magukra hagyva a két férfit. Benford egy percen át szótlanul bámulta Nasht.
- Kérem, ne szólaljon meg, amíg be nem fejeztem a mondandómat.
Benford mindig mindenkinek ezt mondta, de a hangja ezúttal
azt sugallta Nashnek, hogy egy kráter peremén keringőzik. Benford átnyújtott neki egy táviratot Moszkvából, annak az üzenetnek a fordítását, amelyet Dominyika egy életveszélyes személyes találkozón adott át Ricky Waltersnek. A nő azt írta, hogy Gable halála nagyon lesújtotta, és addig nem óhajtja a személyes találkozók veszélyének kitenni magát, amíg nem bocsátanak a rendelkezésére egy új SRAC készüléket. Természetesen tájékoztatni fogja a kollégáit, ha valamelyik nyugati országban van, hogy ott találkozzanak, de Moszkvában ne lépjenek kapcsolatba vele.
- Azt tanácsoltam magának, ne árulja el neki Marty halálát, tekintve, milyen közel állt hozzá. Tanulmányoztam a Gergely-naptárt, a Julianus-naptárt, de még a kopt naptárt is, és arra jutottam, hogy nem lesz elég időm a következő napfordulóig arra, hogy felsoroljam az összes baklövését, Nash - vicsorgott Benford, és az arcán ugyanaz a kifejezés ült, mint valamelyik római császárén, amikor azt nézte, hogyan vetik a keresztényeket az oroszlánok elé a Colosseumban. Egyenesen Nate szemébe nézett, egyszer sem pislogva, ami ritkán esett meg Benforddal, és komoly veszélyről árulkodott. - Beletörődtem abba, hogy maga romantikus kapcsolatba bonyolódott egy szenzitív ügynökünkkel, amivel megszegtem mind a saját, személyes alapelveimet, mind a hivatásunkra vonatkozó előírásokat, és a művelet vezetőjeként is kudarcot vallottam.
Ez most tényleg gáz volt. Nate rádöbbent, hogy nemcsak saját magát szívatta meg, hanem Benfordot is kínos helyzetbe hozta szakmailag. Az járt a fejében, vajon azzal végződik-e ez a nap, hogy a kék zakós biztonságiak kikísérik a központ épületéből, letépik az azonosító jelvényét a hajtókájáról, ő pedig kisétál a fotocellás ajtókon egy olyan napfényes civil világba, ahol nincsenek kémek, nincsenek titkok, és amelyben Dominyika sem szerepel.
- Most pedig gondoljuk végig, milyen mértékben sikerült elbasznia a dolgot - folytatta Benford. - Nem elég, hogy rendíthetetlenül kufircolt ügynökségünk első számú kremlbeli belső forrásával, még arra sem volt képes, hogy eltitkolja előle
Gable halálát, aminek meg is lett a következménye: Díva beszüntette a jelentéstételt, épp akkor, amikor egy orosz vakondot készülnek kinevezni a CIA igazgatójává. - Nate visszafojtott lélegzettel hallgatta Benfordot. Nem mert megszólalni. - Hivatásunk axiómája, hogy a munkánk tapasztalaton alapszik. Az ember nem születik rá, idővel válik egyre tehetségesebbé benne. Ondóban úszó karrierje során voltak figyelemre méltó sikerei, most viszont kolosszális baklövést követett el. A kérdés már csak az, vajon lehetséges-e helyrehozni a hibát. A jóvátétel nem jár automatikusan. Csak az kap második esélyt, aki kiérdemelte. Persze bőven akadtak alávaló, teljességgel javíthatatlan alakok az ügynökségünkben. Gondorf, Angevine, az önelégült igazgatók, akik csak olvastak a műveletekről, életükben nem vezényeltek le egyet sem. - Benford a puszta említésükre összeráncolta a homlokát. A háta mögött egy hófödte falról készült fotó lógott. A vakolatra krétával fordított V betűt rajzoltak - egy moszkvai rejtjelező hely a hatvanas évekből.
- Maga helyrehozható, Nash? Vagy inkább mondjuk úgy: érdemes helyrehozni magát? - Benford húsz másodpercen át szótlanul bámulta Nate-et, az idegeit tesztelve. - Hallgatom -szólalt meg végül.
Na jó, most következik hátralévő életed legfontosabb mondata, gondolta Nate.
- Simon, Marty Gable egyszer azt mondta nekem, hogy a szolgálat egy tisztje se válhat igazán naggyá, csak ha legalább egyszer hatalmasat bukott. Nem fogok magyarázkodni magának, mivel tudja, mi van köztem és Díva között. Mindent megteszek érte és a munkámért. Tudja, mi mindent tettem már eddig is, és hogy mire lennék még képes, ha lehetőséget ad rá. Azt kérdezte, érdemes-e helyrehozni engem. Nos, Simon, erre én is kibaszottul kíváncsi lennék. Ne vegye sértésnek, de ha most kirúg engem, maga nagyobb seggfej, mint amekkorának az emberek tartják. Én bármit hajlandó vagyok megtenni, úgyhogy cselekedjen belátása szerint! Maradok, vagy lapátra tesz? - Nate komolyan gondolta minden szavát, de vajon Simon, aki
állandóan káromkodott, képes lesz-e lenyelni, hogy Nash nem hunyászkodott meg előtte? Nate arra tippelt, a döntése attól függ majd, mit evett ebédre. Várta, hogy a főnöke ítéletet mondjon felette.
Benford beletúrt a hajába, amely már eleve össze volt borzolva.
- Fiam, magának aztán van vér a pucájában, hogy így beszélt velem. Az istenit neki, tisztára úgy hangzott, mint Al Gore. Most pedig takarodjon innen és lásson munkához!
Cukkinit és sárgarépát lereszelünk, kinyomkodjuk belőlük az összes nedvességet, és összekeverjük aprított újhagymával, petrezselyemmel, kaporral és fokhagymával. Lisztet és tojást adunk hozzá, majd a masszát sóval, borssal fűszerezzük. Nagyobb evőkanálnyi adagból labdákat gyúrunk, és a közepükbe egy magozott olajbogyót nyomunk. Kissé lelapítjuk, és egy serpenyőben olívaolajban aranybarnára sütjük. Forrón tálaljuk, joghurtos mártással, amelyhez a joghurtot elkeverjük préselt fokhagymagerezddel, vörösborecettel és olívaolajjal.