Nate és Bunty Boothby aznap estére beszéltek meg találkozót a Tsim Sha Tsui negyedben álló Peninsula Hotel bárjába. A találkozó után Bunty barátnője, Marigold Dougherty is csatlakozik majd hozzájuk vacsorára a hotel huszonnyolcadik emeletén lévő trendi étterembe, a Felixbe. Marigold az ASIS állomástisztje volt, öt éve élt Hongkongban, és úgy ismerte a várost, mint a tenyerét. Nate-nek muszáj volt gyorsan helyismeretre szert tennie, és azt remélte, a két ausztrál segítségére lesz abban, hogy feltérképezze a várost.
Nate azonnal szimpatikusnak találta Boothbyt, amikor először találkoztak az ausztrál konzulátuson. Bunty szürke szemű, holdvilágképű, zömök fickó volt, széles válla, akár egy úszóé, napszítta szőke haja pedig örökké gubancos, mint a megrögzött szörfösöké. Miután végzett a Melbourne-i Egyetemen, azonnal belépett az ASIS-hez, és a hullámlovaglás iránti szenvedélyének köszönhetően az első három évben a „szörfös srác” álcájával járta a világot, a tökéletes hullámtörést kutatva. Az első külföldiek egyike volt, akik meglovagolták a hírhedt Ezüst Sárkányt, a teliholdkor megjelenő, nyolc méter magas, félelmetes árhullámot a Sanghaj melletti Csientang-folyón, méghozzá rekord ideig, ötvenkét percen át szelte a csokoládébarna habokat Twin Fin szörfdeszkáján, tizenhét kilométeren át. Az ártalmatlannak tűnő, huszonhárom éves szörfös srác másnap szörfös sortban és flip-flop papucsban találkozott az ASIS titkosügynökével - a PLA titokzatos sanghaji kiberhadviselési részlegének ezredesével - akivel korábban megszakadt a kapcsolat. Átkozottul kockázatos művelet volt, tekintve, hogy a kócos fiatalember nem élvezett diplomáciai védettséget Kínában.
Bunty szűkszavú volt, tiszteletlen, és bármilyen helyzetben
feltalálta magát. Minden ízében ausztrál: sportos, fesztelen, aki fikarcnyit se törődik a formaságokkal. Egykedvűen szemlélte a földkerekségen portyázó „pöcsfejeket, tahókat és goromba tuskókat”, akik néhanapján beszennyezték hőn szeretett szolgálatát. Nate azonban hamar átlátott Buntyn: tudta, hogy a fickó mogorva faragatlansága csak álca, valójában egy éles eszű, jó szimatú műveleti tiszt, aki csalhatatlan ösztönnel szervez be ügynököket. Most, hogy már tíz éve dolgozott az ASIS-nél, Bunty nyakkendőre és öltönyre cserélte kagyló nyakláncát, de a szíve mélyén a mai napig a természet megzabolázhatatlan gyermeke maradt.
A Peninsula Hotel bárjában a sötét tónusú faborítás, a fénylő réz és a poharak csillogása uralkodott. Leültek a sarokban álló öblös chesterfield bőrfotelekbe, és Bunty javaslatára a hely specialitását, két Rolls-Royce koktélt rendeltek. Nate hátradőlt a karosszékben.
- Két nappal ezelőtt hat órán át róttam a várost - kezdett bele. - A nap végére mégse tudtam volna biztosan megmondani, hogy megfigyeltek-e vagy sem.
Bunty szótlanul kortyolgatta az italát, a szemüvege mögül fürkészve a CIA-st.
- Üdv Hongkongban! - felelte halkan az ausztrál. - A moszkvai szabályokkal itt nagyjából annyira mész, mint hamutállal egy motoron. Túl sok a helyi lakos, túl sok a mozgás. Nem hisszük, hogy az MSS rendszeresen megfigyelne minket. Mindenütt vannak kameráik, statikus őrszemeik meg beszervezett spiclijeik, de ezek a rohadékok türelmesek és kivárnak. Ha azt gyanítják, hogy valami komoly van készülődőben, elég sok embert tudnak mozgósítani, hogy lekapcsolják a célpontot.
- Mi az, hogy lekapcsolják?
Bunty még egyet kortyolt az italából.
- Bocs! Ez ausztrál szleng. Sajnos javíthatatlan vagyok, gondolkodás nélkül ezt használom, úgyhogy szakíts félbe, ha valami nem világos.
- Szóval mi az, hogy lekapcsolni?
- Kézre keríteni, gátolni a mozgását - mondta Bunty.
- Kösz. Tehát akkor hogy jutunk Makaóba anélkül, hogy az MSS lekapcsolna minket?
Bunty elmosolyodott.
- Úgy, hogy természetesen nyitott szemmel járunk, de a szárnyashajót és a két tengeri állomását fedezik, úgyhogy amint betettük a lábunkat Makaóba, akcióba lendülünk.
- És aztán?
- Az emberünk a Hac Sa tengerpartra hozza majd el a tábornokot, a sziget déli végébe - magyarázta Bunny. - Van ott egy félreeső portugál étterem rögtön a vízparton, a Fernando’s, ahol az ember nyugodtan megvacsorázhat. Apropó, majd mézes csirkét rendelj magadnak. Pár asztallal arrébb fogok ülni, biztos, ami biztos. Csak ketten leszünk, és csak magunkra számíthatunk.
- Szerinted hogy reagál majd a tábornok?
- Nem lesz gáz. Mármint, minden rendben lesz. A kanárim hónapok óta puhítja a fickót. A tábornok be van szarva, és teljesen kétségbeesett. Ő könyörgött segítségért, hogy valahogy vissza tudja tenni a hadsereg pénzét, amit eljátszott. Az emberem azt mondta neki, ismer egy orosz hivatalnokot, aki ki tudja húzni a csávából, és a tábornoknak meggyőződése, hogy az oroszok titokban tartják majd az ügyet. Ez a mi tábornokunk tisztára drongo, ami idiótát jelent az ausztrál szlengben. Várja az ajánlatot. Ha be tudod adni neki, hogy oro... - Bunty hirtelen elhallgatott, és felpattant a fotelből.
Egy nő lépett a bárba, és intett a pultosnak, aki rögtön odaugrott hozzá. Egy pillanatra megállt az egyik asztalnál és üdvözölt egy nyugati párt, akik nyilvánvalóan turisták voltak. Ezután odasétált Nate-ék asztalához, és halvány mosollyal az arcán kezet fogott Buntyval. Odafordult Nate-hez és biccentett neki. Bunty Grace Gao néven mutatta be a nőt, a Peninsula Hotel igazgatóhelyettesét. Az tettetett közönnyel az arcán, a szállodások jellegzetes stílusában végigmérte Nate-et, három másodperc alatt felbecsülve a pénzügyi, társadalmi és szakmai státuszát. Egyszer sem pislogott.
Nate ösztönei úgy megremegtek, mint pók a tűzforró sziklán. Grace Gao az egyik legszebb nő volt, akit valaha látott. Magas homlok, egyenes szemöldök és barna, mandulavágású szem. Fekete haját fonott kontyba tűzte, két oldalt egy-egy tincs tekergőzött a füle mellett. Ovális arca üde volt, az álla markáns és férfias. Meglepően egyenes, római orra csak még jobban kihangsúlyozta arcának legjellemzőbb pontját: rózsaszín
porcelánajkait. Kínai volt, ez biztos, de az ereiben egy portugál tengerész vagy holland kereskedő vére is csörgedezhetett, és az eurázsiaiak kardamomos-szegfűszeges aromája lengte be.
A szépségen túl - de nem amiatt - az arca félénkséget, türelmetlenséget, megvetést sugárzott. Kedélyesen csevegett Buntyval, ügyet sem vetve Nate-re. Alacsony, vékony nő volt, fekete szoknyát és széles hajtókájú, selymesen puha blézert viselt, ujjatlan, fekete, testhezálló topja olyan impozáns dekoltázst sejtetett, amilyet inkább Manhattanben vagy Malibun látni. Lábán drága, fekete, hegyes orrú, magas sarkú cipő. Nate felfigyelt a kezén és karcsú lábán futó, kötélszerű kék erekre, amelyek gyakori fizikai tevékenységre és átkozottul jó egészségre utaltak. A nő még egyszer kezet fogott Buntyval - Nate-ről továbbra se vett tudomást -, azzal sarkon fordult, és kisétált a bárból. Teniszlabda-keménységű vádlija ütemesen rezgett, ahogy lépkedett. Nate-nek erről eszébe jutott egy másik nő, akinek ugyanilyen balerinavádlija van, és hirtelen beléhasított a bűntudattal teli vágyakozás. Bunty visszaült a fotelbe, felhajtotta az italát és Nate-re pillantott.
- Üdv a klubban, haver!
- Miféle klubban? - értetlenkedett Nate.
- A Grace Gao-rajongói klubban - felelte Bunty. - Hongkong külföldi lakosainak fele szívesen búvárkodna egyet Gao tavában, és jó pár szingapúri és sanghaji milliárdos kínálta neki a Holdat. Amennyire tudom, még senki nem nyert bebocsátást a kertjébe, még a kapu közelébe sem jutottak. Napi tizenhat órát dolgozik a hotelben, aztán hazamegy a Grenville House-ban lévő kis lakásába, a Magazine Gap Roadra, ami történetesen nincs is messze a lakásodtól, pajtás.
- Honnan tudod, hol lakik? - kérdezte Nate.
- Merő kíváncsiságból végeztem egy kis nyomozást - felelte Bunty pléhpofával.
- Merő kíváncsiságból?
- Egy hobbija van: a jóga. Te is láthattad, mennyire fitt. Valami rozzant kaulungi csotrogánytól vesz leckéket, és néha magánórákat is ad a szálloda vendégeinek. Állítólag elég jó: hármas fokozatú jógini, bármit is jelentsen ez.
- És egyetlen férfi sincs az életében? - kérdezte Nate.
- Haver, ha belép az ajtón, az összes fickónak egyből szétreped, de a nő akkor is megközelíthetetlen.
- Jól sejtem, hogy a „szétreped” azt jelenti, hogy feláll nekik?
Bunty az órájára pillantott.
- Egy jenkihez képest egész gyorsan tanulsz. Csak ne szólj róla Marigoldnak!
Átsétáltak a Peninsula árkádsorának kasmírral, bőrrel és arannyal tömött kirakatai előtt a Felix étterembe vezető magánlifthez. A lift belső falait gazdagon faragott, sötét tónusú fával burkolták. Ahogy elindultak a huszonnyolcadik emeletre, fokozatosan halványulni kezdett a liftekben megszokott világítás, kék, lila és piros fények gyúltak ki, először tompán, majd egyre erősebben, mintha valamiféle tintaszerű mezoszférába szálltak volna fel. A liftajtók szűk folyosóra nyíltak, amelyet ugyanilyen színes lámpák halvány fénye világított meg, majd eléjük tárult a hatalmas étterem masszív antracitoszlopaival, az emeleti bárokhoz vezető, fényárban úszó plexiüveg lépcsőkkel, és a padlótól plafonig érő panorámaablakaival, melyekből
lélegzetelállító kilátás nyílt a Victoria kikötőre, a Hongkong-sziget zikkuratjaira és obeliszkjeire, és a kikötő sötétlő vizében tükröződő milliónyi fényre.
Marigold Dougherty egy ablakhoz közeli asztalnál ült, és integetett nekik, hogy észrevegyék. Harminc körüli, alacsony, vékony nő volt vállig érő gyűrűs, göndör szőke hajjal, sűrű szőke
szemöldökkel és négyzet alakú hipszter szemüveggel. Egykori szörfösként ő is éppolyan tiszteletlen és pimasz volt, mint Bunty. Önfeledten nevetett, kivillantva szabályos fehér fogsorát. Határozott mozdulattal kezet fogott Nate-tel, és a székekre mutatott.
- Kinek az arcának akarsz nekidőlni? - kérdezte. A csővázas székeket fehér szövet borította, és minden háttámlán egy Peninsula-alkalmazott mosolygó arcképe díszelgett, köztük a Felix hírneves séfjének képével. Nate felnevetett.
- Van itt olyan szék, amin Grace Gao arca van? - cukkolta Bunty. - Nate-nek az kell.
- Jaj, Nate! Ne már! - sopánkodott Marigold Nate felé fordulva. - Hát te is?
Nate vállat vont.
- Az előbb találkoztunk vele a bárban, de Bunty összetéveszti a vonzalmat a pusztán műveleti célú érdeklődéssel - mondta Nate. - Egy ilyen hotel igazgatóhelyettese hasznos ügynök lenne. Senki sem próbálta még beszervezni? - A két ausztrál egymásra nézett. Egy pincér termett az asztaluknál, és kibontott egy üveg bort.
- Egy angol kolléga az MI6 hongkongi állomásától bepróbálkozott nála három-négy évvel ezelőtt - felelte Bunty. -Hogy is hívták?
- Nigelnek. Nigel valaminek - felelte Marigold.
- De semmire sem jutott. Grace állítólag a Száraz Törülközők földjén járt egyetemre. Gyűlöli Angliát - magyarázta Bunty. Nate Marigoldra pillantott, hogy magyarázza meg, mire gondol Bunty.
- Azért száraz törülköző, mert az angolok hetente egyszer fürdenek - nevetett Marigold.
- Akkor biztos pénzes családból származik, ha Angliában járt iskolába - jegyezte meg Nate.
- Ezt senki sem tudja. Az angolok alaposan leinformálták, ahogy mi is, de semmit sem találtunk - mondta Marigold, a vérbeli elemző. - Lehet, hogy a Makaóhoz közeli Foshanból származik, ami megmagyarázná az eurázsiai kinézetét.
- Ami pedig azt, hogy miért ilyen tartózkodó - mondta Bunty,
a vérbeli tartótiszt. - A kínaiak érdekesen viszonyulnak a félvér nőkhöz. Ham sui mui-nak, vagyis „sósvízi lányoknak” hívják őket, merthogy feltehetően hajókon fogantak a kikötőben.
- Mi a kínai neve? - kérdezte Nate. Azoknál a kínaiaknál, akik nyugatiakkal érintkeztek, bevett szokás volt könnyebben kiejthető nyugatias nevet választani.
Marigold megrázta a fejét.
- Valami fura, de nem jut eszembe. Holnap utánanézhetek, ha kell.
- Na jó, ennyi elég a Gyöngy-folyó deltájáról - szólt közbe Bunty. - Csak az idődet pazarlod vele. Muszáj ejtenünk pár szót a makaói mókáról. Amit most mondani fogunk, az maradjon köztünk, rendben, haver?
- Ez a közös akciónk - bólintott Nate. - Hallgatlak.
- A Tompa Vég nemrég tartotta meg a téli Hálót -magyarázta Bunty. - A mi mohó kis kínai tábornokunk vezető napirendi pont volt.
Marigold már várta Nate kérdését.
- A Háló az ASIS központjában tartott negyedéves költségvetési és tervezési megbeszélés. Az „Óh, mily’ kusza hálót szövünk”-ből27 jön - magyarázta a nő. - A szeretetteljes Tompa Vég névvel pedig a canberrai központunkat illetjük.
- Mi Puzzle Palotának hívjuk Langley-t, de a Tompa Vég jobb.
- A szolgálat éves büdzséje a műveleti sikereink függvényében emelkedik vagy csökken - vetette közbe Bunty.
- Nem beszélve azoknak a nagyokosoknak a karrierjéről, akik learatják a babérokat az akciók után - vette át a szót Marigold. -Jó pár ilyen pöcsfej akadt az évek során: a Kumkvat, Ben Gurion Junior, Mocsok kapitány.
- Ebből a fajtából a mi központunkban is bőséggel van -jegyezte meg Nate.
- Csak hogy tudd: elég nagy a nyomás rajtunk, hogy nyélbe üssük a makaói akciót. A részlegvezető, aki alá Makaó és Hongkong tartozik, és akit csak Afagyevnek hívunk, abban reménykedik, hogy egy nap kinevezik az ASIS igazgatójává. Most pedig összeszarta magát az akciótól. Konkrétan szétparázza
magát, napi tíz telegramot küld, meg akarja torpedózni a tervünket, és amióta megjöttél, a szakértelmedet, a szakmai hozzáértésedet, a kompetenciádat firtatja.
- Meg a pedigrédet - szólt közbe Marigold, és állát a tenyerébe támasztva Nate-re rebegtette a szempilláit. - De erre azt válaszoltuk neki, hogy nem ismerjük még eléggé a szarházit.
- Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete - jegyezte meg Nate. - Majd Canberrába is fizeti nekem a jegyet a szolgálatotok a díjátadó ünnepségre, amiért beszerveztük a tábornokot?
- Hát, erre ne számíts, haver. Afagyev el fogja torlaszolni előled a bejáratot, hogy maga arassa le a babérokat az akcióért.
- Alig várom, hogy megismerjem - mondta Nate. - Minek a rövidítése az Afagyev?
- Annak, hogy „Annyira Fasza Gyerek Vagyok” - válaszolta Marigold.
- Biztosak vagytok benne, hogy nem a CIA központjából jött?
- Csak azt akartuk, hogy tudd, mennyire fontos ez a balhé nekünk - mondta Bunty.
- Hálás vagyok érte. Akkor csak egy dolgot tehetünk: vesszőkosárban fogjuk visszahozni a tábornok fejét - válaszolta Nate.
Marigold megrázta a fejét.
- Ettől a sok amerikai szlengtől alig értem, mit beszélsz -viccelődött Marigold.
Viccesek, intuitívak, okosak és ügyesek, jegyezte meg magában Nate. Örült, hogy számíthat rájuk, és azt is tudta, hogy Burns is támogatni fogja Langley-ben, bárhogy is sül el a művelet. Nem tudta, mire számítson a pánikba esett kínai tábornoktól, hogy elég jó lesz-e az orosz tudása ahhoz, hogy beadja neki a hamis zászlós akciót, és hogy mihez kezdjen azzal a gordiuszi csomóval, amelyet az ellenséges MSS megfigyelés jelentett. A moszkvai utcákon végrehajtott korábbi belső akcióinak szigorú körülményei Hongkonghoz képest relatíve könnyűnek tűntek.
Grace Gao ebben a pillanatban sétált át az éttermen, oda-odabiccentve a vendégeknek, és a főpincérrel diskurálva
ellenőrizte a már így is makulátlan terítékeket. Ha észre is vette az ausztrálokat és Nate-et, nem adta jelét. A CIA-s a helyiség túloldaláról figyelte a nő könnyed, kiegyensúlyozott mozdulatait, ahogy megigazította az étlapot, a borospoharat vagy a vászon asztalkendőt. Amikor oldalra fordult, Nate felfigyelt finoman ívelt hasára és fenekére, állának elegáns vonalára, markáns, római orrára és testhezálló felsőjének emelkedésére és süllyedésére. Fogalma sem volt róla, hogy Nate őt nézi, és valószínűleg nem is érdekelte volna. Marigold Nate-hez hajolt, és odaadta neki az étlapot.
- Tényleg nem vevő rá - mondta Nate-nek. - Nem lehet beszervezni. Teljesen magába van zárkózva.
- I gazad lehet - jegyezte meg Nate, magasba emelve poharát. - Igyunk a tábornokra!
Egy koktélshakert megtöltünk jéggel. Egy kanál Benedictine-t, 15 ml Mancino Secco vermutot, 15 ml Mancino Rosso vermutot és 60 ml Tanqueray No. Ten gint öntünk hozzá, és tíz másodpercig rázzuk. A fagyasztóból előveszünk egy lehűtött poharat, és beletöltjük a koktélt. Narancskarikával díszítve szervírozzuk.