Dominyika néhány nappal korábban érkezett Hongkongba, miután ünnepélyesen fogadták a honvédelmi minisztériumnál, az MSS központjában. Szun tábornoknak megbeszélései voltak, ezért Pekingben maradt, így az MSS kantoni irodájának angolul beszélő kapitányát, Jüán Csunghuant rendelték ki Dominyika mellé. Rejtélyes módon a „Rainy”, azaz esős nevet választotta nyugati hangzású névnek, ami mandarinul jü tien, így fonetikailag közel állt a Jüánhoz, és költőien hangzott, a férfi legalábbis így gondolta. Rainy Csunghuan hihetetlenül alacsony és vékony férfi volt, és ebből fakadóan rendkívül rosszindulatú. Az alacsony rangú tisztek mérgező temperamentuma sem hiányozott belőle: az egyik percben még a beosztottjai
alázásában tobzódott, a másikban szégyentelenül nyalta feljebbvalói talpát. Karamellszínű foga volt, tömzsi ujjai és tövig rágott körme. A feje körüli glória ugyanilyen karamellszínt öltött: ezt az árnyalatot kapjuk, ha az árulás sárgája összekeveredik a tunyaság és az irigység barnájával. Dominyika tudta, hogy óvatosnak kell lennie a férfi társaságában.
Dominyika Jegorova, az SZVR ezredese ismeretlen lény volt Rainy számára. A hosszú combú, bögyös szláv a magas arccsontjával ennyi erővel akár egy másik bolygóról is jöhetett volna. Az MSS tisztképzőjében szerzett angoltudása épphogy elég volt ahhoz, hogy megvitassa Dominyikával az amerikai tőrbe csalásának stratégiáját. Rainy Csunghuan rögtön látta, hogy az orosz nőt nagyra tartja Szun tábornok és az MSS vezetősége, ezért szégyentelenül puncsolt neki. Ráadásul azt is észrevette, hogy nagy gyakorlata van az amerikai célpontok elleni műveletekben. Figyelemre méltóan eredményesek voltak azok a csennaio élettörténetén eszközölt változtatások, amelyeket azon
az alapon javasolt, hogy jobban passzolnának a jenki CIA-s ösztöneihez. Rainy mindennek örült, ami garantálja az akció sikerét, és így elismerést és előléptetést hozhat neki. A férfi lefordíttatta a csenniao szolgálati aktáját angolra, átadta Jegorova ezredesnek, és felvetette, hogy a két nő találkozhatna, hogy megvitassák a jenkinek állítandó csapda részleteit. Meglepetésére az orosz nő elvetette az ötletet, arra hivatkozva, hogy az orosz titkosszolgálat verebei akkor tudnak a leghatékonyabban dolgozni, ha minél kevesebb dolog vonja el a figyelmüket. Rainy gyorsan kifejezte, mennyire egyetért vele, és nem győzte dicsérni az ezredes bölcsességét és előrelátását.
Csen Gao személyi aktája lenyűgözte Dominyikát. A Nate-nek felmondott életrajz nagyrészt kitaláció volt, az igazság néhány morzsájával. Nem veszítette el a szüleit, nem is adoptálták, és szállodaipari iskolába sem járt. Nem tanította jógázni egy bölcs jógini tizenkét éves korában, csak később kezdett el ezzel foglalkozni, hogy megőrizze az alakját és könnyebb legyen elcsábítania a célpontokat.
Csen Gao egy alacsony beosztású középiskolai tanár lánya volt Hopej tartomány Anxin megyéjéből, a Baiyangdian-tó náddal körülvett partjáról. Már tizenhat éves korában is lélegzetállító szépség volt, így megakadt rajta egy tartományi vezető szeme, és látta, milyen ígéretes domborulatok rejtőznek az iskolai egyenruhája alatt. A befolyása révén elintézte, hogy a fiatal lány házvezető legyen egy állami fenntartású villában, elvette a szüzességét, és néha megosztotta pár kispályás önkormányzati hivatalnokkal, hogy szívességeket csikarjon ki belőlük. Csen tizennyolc éves korában a vezetőt rajtakapták, hogy kenőpénzeket fogad el, perbe fogták korrupció vádjával, elítélték és kivégezték. Így, hogy nem maradt pártfogója, és a becsületén is folt esett, amiért „örömlány” volt, Tiencsinbe küldték, egy tizenötmilliós városba az északkeleti parton, Pekingtől kétórányira, ahol megkezdte tanulmányait a 2112-es számú állami iskolában, az MSS által fenntartott kiképzőintézetben, ahol az akta homályos megfogalmazása szerint „hírszerzői technikákra” oktatják a fiatal lányokat, úgyis, mint a csábításra,
beszervezésre, zsarolásra. Az akadémián végzetteket jejingnek, vagyis fülemülének hívták.
A tanulmányi eredményük, a teljesítményük és ideológiai alkalmasságuk alapján néhány fülemüle tovább folytathatta tanulmányait a 48-as számú pekingi intézetben, a Sangcsialou negyed északkeleti részén álló, titkos létesítményben, ahol a diákokat a lőfegyverek, egzotikus fegyverek és mérgek használatára oktatták. Amikor Csen húszéves lett, a Kínai-Angol Baráti Társaság - amely valójában az MSS irányítása alatt állt -támogatásával Angliába utazott, hogy megtanuljon angolul és megismerje a nyugati kultúrát. Négy évvel később az állam csábító-bérgyilkosaként végzett - ezeket a nőket hívták csenniaónak, vagyis méregtollú madárnak. Annak köszönhetően, hogy kiválóan beszélt angolul és tökéletesen ismerte a brit kultúrát, Csent szép csendben elhelyezték a hongkongi Peninsula Hotel igazgatóhelyettesi fedőpozíciójában, és szükség szerint az MSS rendelkezésére kellett állnia.
Az aktát olvasva Dominyika arra gondolt: Te jó ég, ezt a fiatal lányt megbecstelenítette egy disznó, körbeadta a disznóólban, aztán arra kényszerítették, hogy végezze el a Verébiskola kínai változatát. Csen élettörténetét olvasva hevesen kalapálni kezdett a szíve - mintha a sajátját olvasta volna. De az orosz verebek nem ölnek embert, mondogatta magának Dominyika. Te viszont igen, nemdebár?
Az akta második kötetében Csenre már Csenniaóként hivatkoztak. Dominyika megkérdezte Rainyt, mi az, hogy méregtollú madár, mire a férfi akadozva elmagyarázta, hogy ez egy mitológiai lény, egy szénfekete tollazatú madár, amely kizárólag kígyókkal táplálkozik, ezért a tolla rendkívül mérgező. Elég csak megkavarni egy pohár bort egy ilyen tollal, és az máris halálos lesz, mondta a férfi. Csak Kínában, tette hozzá magában Dominyika.
Az akta tizennégy gyilkosságot tulajdonított Csenniaónak -legutóbb egy kábítószerrel kereskedő burmai rendőrfőnököt tett el láb alól, a sisakvirágból nyert méreggel. Nem voltak tanúk, sehogy sem lehetett Pekinghez kötni az ügyet. Dominyika az
aktához csatolt farmakológiai melléklethez lapozott, ahol az állt, hogy a sisakvirág olyan mérgező növény, mely akonitint tartalmaz. A halálos alkaloida azonnal felszívódik a bőrön át. Elég, ha csak a legkisebb mértékben érintkezik valaki a lila színű, harang alakú virággal, az a következő két-nyolc órán belül szívritmuszavart okoz nála, kamrai fibrillációt, amely légzésbénuláshoz vagy szívleálláshoz vezet. Csenniao az aromaterápiában használt ilang-ilang-olajjal keverve alkalmazta a mérget a rendőrfőnök bőrén.
Miközben Csen kundalini-bemutatóját figyelte a monitoron - az egész lakást bekamerázták és bepoloskázták a padlótól a plafonig - Dominyika majdnem szívrohamot kapott, amikor meghallotta, hogy Csen azt súgja Nate-nek: ilang-ilangnak hívják a parfümjét. Szóval így akarnak végezni vele. Csen az egyik jógás élvezkedésük közben a sisakvirágból kivont méreggel kevert olajat ken Nate bőrére, amely másnap reggelre végez vele.
Vajon Nate érzékelni fogja, hogy veszélyben forog az élete? Miért is érezné? CIA-s tiszt, aki azon ügyködik, hogy beszervezzen egy gyönyörű kínai nőt. Benfordnak és a CIA-nek fogalma sincs a rá leselkedő veszélyről, így nem is figyelmeztethették Nate-et. Dominyika maga is iszonyatosan kockázatos helyzetbe került. Nem szólhatott a CIA-nek, elvégre Kínában volt. Nem is dobhatta át az üzenetét az amerikai nagykövetség kerítésén, mivel azt megfigyelte az MSS. Állandóan vele volt valaki az MSS-től, és ez a kis tökmag Rainy Csunghuan is folyton ott lihegett a sarkában. Egy luxuslakásban szállásolták el, egy emelettel Csen lakása fölött. Dominyika biztosra vette, hogy ebben a lakásban is hemzsegnek a digitális kamerák és poloskák, ezért rendkívül kockázatos lett volna, ha elhagyja az épületet, és megpróbál kapcsolatba lépni Nate-tel, akit feltehetően megfigyelt az MSS.
Ha megpróbálja megmenteni Nate-et, de hibát követ el, a kínaiak azonnal jelentik a dolgot a Kremlnek, és akkor vége az
életének. Első körben megpróbált óvatos figyelmeztetésekkel üzenni Nate-nek. Azt tanácsolta az MSS-nek, hogy Csen ne kíváncsiskodjon túl sokat, és ne tegyen fel személyes kérdéseket, mert ez arra utalna, hogy a hírszerzés embere. Javasolta, hogy Csen csak annyit mondjon az Angliában töltött egyetemi éveiről, hogy „ösztöndíjasként” tanult ott. Azt mondta kínai
vendéglátóinak, hogy „jobb, ha homályosan” beszél róla, pedig a valóságban mindez következetlenségre utalt, ami Dominyika reményei szerint megszólaltatja majd a vészcsengőt Nate fejében, és gyanakodni fog. Azt is felvetette, hogy Csen tegyen említést Fernando makaói étterméről, hátha az amerikai úgy megdöbben, hogy elszólja magát, valójában azonban ez egy elhamarkodott, agresszív lépés, amely biztosan felébreszti Nate gyanúját. A nő ezzel együtt tartott attól, hogy ezek a vészjelzések túlzottan finomak és homályosak lesznek. Vajon Nate felkapja majd a fejét rájuk? Ennél több szabotázzsal nem próbálkozhatott, ahhoz a kínaiak túl okosak voltak. Dominyika nem tudta, hogyan akadályozhatná meg Nate meggyilkolását.
Grace meghívta a lakására Nate-et, viszonzásul a Kína klubban elfogyasztott vacsoráért. Mosolyogva nyitott ajtót neki, és kézen fogva a lakásba vezette. Combközépig érő, bézs ingruhát viselt, amelynek bő ujját könyékig felhajtotta. Finoman odasimult hozzá - Nate érezte mellének puhaságát a ruhája alatt - és csókot lehelt a szájára. Mezítláb átsétált a nappalin, amelynek levegőjét betöltötte az ilang-ilang illata, a szoba sarkában álló modern konyhába, amelyben a fehér csempe és a rozsdamentes acél dominált. A pulton mindenféle hozzávaló hevert, meg egy fekete markolatú, kis kínai hentesbárd.
- Burmai paradicsomsalátát készítek - mondta Nate-nek. - A salátát úgy mondják burmaiul, hogy „lethoke”, és azt jelenti: kézzel összekeverni.
- Jártál valaha Burmában? - kérdezte tőle Nate. - Hogy is hívják most?
- Mianmarnak. Csak turistaként. Egy Kyi Saw nevű burmai nőtől tanultam, hogyan kell elkészíteni ezt a salátát. - Grace ügyesen felaprította a hozzávalókat, összekeverte a citromfűecetet, a repceolajat és a halszószt, majd egy kis serpenyőben olajon megpirította a karikákra szelt hagymát és az aprított fokhagymát. Nate figyelte, milyen természetesen mozog a konyhában, és milyen ügyesen készíti a vacsorát. Hatalmas fatálba szórta a hozzávalókat, a kezével összeforgatta őket, és egy villát nyújtott Nate-nek. A férfi megkóstolt egy vékony paradicsomkarikát. Egyszerre volt sós, édes, pikáns, és a darált földimogyorótól roppanós.
- Mmm, mennyei. Soha nem kóstoltam még ilyet.
Grace áthajolt a pulton, és kacér pillantást vetett Nate-re.
- Van egy makaói étterem, ahol ezt a salátát is lehet kapni. Egy Fernando nevű kis hely a parton. Elmehetnénk oda egyszer.
Nate nyugalmat erőltetett az arcára, de közben arra gondolt: Nem tetszik ez nekem. Nagyon nem. Véletlen egybeesés? Talán igen, talán nem.
- Jól hangzik - vágta rá. Szedtek maguknak a salátából, és a tányérokkal kisétáltak az erkélyre, hogy a kikötő, a felhők és a lámpák fényétől rózsaszínre festett éjszakai égbolt látványában gyönyörködjenek. - Felfoghatatlan, hogy ezt a lüktető várost visszaadták Kínának, és most Peking diktál - jegyezte meg Nate. - Szerinted túlélheti ezt Hongkong szelleme?
- Hát, az itt élők próbálnak ellenállni, a jogaikat követelni. De nem tudom, sikerülni fog-e nekik - jegyezte meg Grace.
- Tudom, hogy az egész világ azt reméli, sikerülni fog nekik.
- Igen, én is remélem, hogy így lesz.
- Milyen nagyszerű cél lenne azért küzdeni, hogy Hongkong szabad maradhasson. Ez olyasmi, ami értelmet ad az ember életének. - Nate ezen a ponton gyorsan abbahagyta a nő puhítását, mert nem akarta túlzásba vinni. Később még visszatérhetnek rá, és a megfelelő pillanatban Nate majd elmondja neki, konkrétan hogyan tudna segíteni. Azzal, hogy a CIA-nek dolgozik.
- Igen, ezt én is így gondolom. Most az egész életemet a
szállodának szentelem. És a jóga az egyetlen mentsváram.
- Hogy őszinte legyek, amikor bemutattad nekem a kundalini felébresztését, egy kissé meghökkentem. Igazság szerint meg is ijedtem. Nem értettem, mi történt veled.
Grace elnevette magát.
- Szeretnél többet tudni róla? Mesélek neked a csakrákról. A testedben lévő energiapontokról. Nagyon fontosak. Mindent ezek a pontok irányítanak.
Na jó, nehogy elveszítsd a fejed!
Nate eddig plátói szinten tartotta a dolgokat, a fekete melltartó, a hátrahanyatló váll és a futó csókok ellenére. El tudta képzelni, mit szólna Benford, ha megtudná, hogy úgy szervezte be Grace Gaót, hogy lefeküdt vele. Megerősítené régóta fennálló gyanúját, hogy Nashnek nincs több keresnivalója a CIA-nél. Nate-nek egy ideje már nem jutott eszébe, de most újra beléhasított, milyen rettenetes lenne, ha kirúgnák az ügynökségtől, és haza kellene mennie Richmondba, ahol a családja állandóan azzal rágta a fülét, hogy nem való neki a kémkedés, és ezen mit sem változtatna, hogy tíz év után tették lapátra, nem pedig kettő, ahogy a családja saccolta. Mit akarsz kezdeni ezzel a kínai szépséggel, aki a csakráit akarja megmutatni neked?
Törökülésben leültek egymással szemben a padlóra. A térdük majdnem összeért. Grace leemelte a széles réztálat az egyik asztalról, letette maguk mellé a padlóra, és egy kis faütővel finoman megütötte a tál szélét. Az éles, tiszta hangot hallatott, mint egy ingaóra.
- Hangtál - magyarázta Grace. - Hogy megtisztuljon az elméd. - Végigsimított az ütővel a tál száján, amitől az vibrálva zöngeni kezdett, majd ez a brekegésszerű hang az első fölébe kerekedett. Grace kissé előrehajolt, hogy a térde Nate-éhez érjen. - Hét csakra van a testedben, mind más és más érzést képvisel. -Üvegcsét vett elő a ruhája zsebéből, lecsavarta a tetejét, majd kissé megdöntötte, hogy benedvesítse a benne lévő folyadékkal az ujjbegyét. Hirtelen körbelengte őket az ilang-ilang mámorító illata, Grace végighúzta az ujját Nate nyakán, majd a csuklóján és a bokáján. - Az olaj segít ellazulni - mondta, ezután
megérintette a férfi fejbúbját. - Ez a hetedik, lila színű csakra, a korona, amely boldogságot hoz. - Előrehajolt, és megcsókolta Nate homlokát. - Ez a hatodik, indigókék csakra, a szemöldök, mely az intuíciót irányítja. - Csókot lehelt a férfi szemöldökére. -A kék színű, ötödik csakra a toroknál, a gyógyulás csakrája. -Grace lejjebb hajolt, ajkai a férfi torkát súrolták. - Te jó isten, egyre lejjebb megy. Van egy Picard kapitány-csakra is?
- A negyedik, zöld színű csakra a szívé. A szeretet csakrája. -Grace kigombolta Nate ingét, és megcsókolta a mellkasát.
- A harmadik, sárga csakra, a gyomornál a céltudatosság csakrája. - Grace ajkai továbbsiklottak a férfi hasán.
- A második, narancs csakra, a lépnél, a vágy csakrája. -Megcirógatta a köldökét.
Grace becsúsztatta a kezét Nate feneke alá, és a gátizma körüli részt cirógatta.
- Az első, vörös gyökércsakra a szenvedélyt irányítja. - Ott hagyta a kezét, és belenézett Nate szemébe.
Most, hogy Grace az első csakráját simogatta az ilang-ilang-illatú ujjaival, Nate-nek megmagyarázhatatlan módon Kramer jutott eszébe, a bécsi kollégája, aki egyszer azt mondta neki, hogy a gátat „nem is”-nek szokás hívni, mert „nem is a golyód, de nem is a segged”. Nate azon tűnődött, vajon mit csinál most a fickó. Megrázkódott, ahogy Grace elhúzta a kezét.
- És amikor felébreszted a kundalinit, pontosan mit is csinálnak ezek a csakrák? - Nate igyekezett mozdulatlan maradni.
- Az energia a gyökércsakrától indulva végigkúszik a gerincen, egészen a fejig, mint egy kígyó. Olyan ez, mint egy áramütés. Megnyílik a tudatod.
- Érzem, ahogy szétárad bennem ez az energia - jegyezte meg Nate. Grace Nate ölébe ült, és a lábait a CIA-s dereka köré kulcsolta. Átkarolta a nyakát, és mélyen a szemébe nézett. Centikre voltak egymástól, Nate érezte a nő testéből áradó hőt, mintha túl közel ült volna a kandallóhoz.
- Ezt a pózt jab-jumnak hívják. A bölcsesség és együttérzés egyesülése. - Grace megfogta Nate kezét, és a szívére szorította.
- Érzed, hogy dobog a szívem? Hadd érezzem én is a tiedet. -Szótlanul ültek egymással szemben, a kezük egymás szívén, a homlokuk összeért. - Most ezer évig nem mozdulhatunk meg, amíg el nem érjük a szamádhit.
- Bármit is jelentsen ez a szamádhi, biztos, hogy előbb be fog következni. Csak szólok.
- Ne beszélj! - szólt rá Grace. - A szamádhi egy tudatállapot. Koncentrálj! - Nate érezte, hogy a nő mélyebben veszi a levegőt, a szívverése lassul, és hirtelen a fejében hallotta ugyanezt, hallotta, ahogy a saját szíve is egyszerre ver a nőével. Grace szorosan átfűzte a derekát a lábával, a sarkát finoman bemélyesztette a hátába. Nate hirtelen légiesen könnyűnek érezte a medencéjét, a lábát, a gerincét, a karjait. Hangos morajlás hangja áradt szét a fejében, mintha egy föld alatti barlangban lett volna egy zubogó vízesés mögött. A légiesség továbbterjedt a fejébe, a szeme mögé, a nyelve alá.
- Érzed? - suttogta Grace, Nate pedig bólintott. - A szamádhi csodálatos. Képes messzire vinni az embert, hegyeken, óceánokon túlra. Mi vár téged az óceánon túl, Nate? Mi lakozik a szívedben?
- Egy nő a messzi távolban - vágta rá Nate lehunyt szemmel. Elcsodálkozott azon, amit a fejében érzett, ahogy a válaszon is, amely egyszerűen csak kibukott belőle, anélkül, hogy átgondolta volna. Grace közelebb simult hozzá, és karjaival még szorosabban átkulcsolta a nyakát.
- Lélegezz velem - mondta Nate-nek, és mély levegőt vett. A szájához érintette az ajkát, elkezdett a férfi szájába lélegezni, tüzes bársonyba és szikrákba burkolva a férfit. Lélegzetvétele irányt szabott Nate lélegzésének. Ringatózva előrehajolt, így a hasuk egymáshoz ért.
- Ki van még a szívedben? - suttogta Grace a férfi ajkainak. Nate-nek eszébe jutott Agnes Palos Verdesben, a halott Hannah, az ősz hajú, halott Korcsnoj tábornok, a halott Gable, Benford, Forsyth és Burns, akik egyszerre voltak a kollégái és a családja, aztán a semmiből bevillant Tan tábornok képe, ezé a tékozló bogáré, akit most szervezett be, és majdnem hangosan is
kimondta a nevét. Mi a franc ez?
Nate küszködve pislogott párat, amiből Grace azonnal tudta, hogy elveszítette a férfit, legalábbis egyelőre. Gyorsan kihátrált, és lecsusszant Nate-ről.
Dominyika keresztbe font lábakkal ült a fotelben, szorosan összepréselve a combjait. A monitort nézve elképzelte, milyen érzés, ahogy Nate teste Grace-éhez simul a jab-jum ban, az ajkai bizseregni kezdtek elképzelt csókjaiktól, de uralkodott magán. Hála istennek, nem kellett eltitkolnia az orgazmusát, mivel az undorító Rainy Csunghuan egy méterre ült tőle, és tátott szájjal bámulta a képernyőt. Dominyika egy pillanatra pánikba esett, amikor Grace illóolajat kent Nate nyakára, de aztán eszébe jutott, hogy ez nem a gyilkosság éjszakája.
Az az utolsó csók! Lenyűgözte Grace képessége arra, hogy ilyen meditatív állapotba juttassa Nate-et, mert tudta, hogy ő maga soha nem lenne rá képes. Furcsamód egyáltalán nem haragudott a férfira. Sokkoló volt hónapok után egy nagy felbontású képernyőn viszontlátni, és úgy érezte, fényévek választják el őket egymástól. Tudta, hogy Nate nem így tervezte az estét, meg akarta dolgozni a kínai nőt, hátha be tudja szervezni, és egyáltalán nem ő kezdeményezett. Ezzel együtt azért persze majd összetör egy vázát a fején, amikor legközelebb találkoznak (ha egyáltalán lesz még erre módjuk), de tudta, hogy még mindig szereti. És Nate azt mondta, egy olyan nőt szeret, aki a messzi távolban van, amiből Dominyika tudta, hogy rá gondolt. Ő jutott eszébe először a jab-jumtól összezavart tudatalattijában. Hogy összekuszálta az életüket ez a kémkedés!
Most azonban ez az egész féltékenység, sértődöttség és vágyakozás lényegtelen volt. Dominyika azt ugyan nem tudta, vajon képes-e ellenállni Nate a szépséges kínai nő hízelgésének, azt viszont igen, hogy nem számít, sikerül-e kiszednie belőle a kínai ügynök nevét, az MSS hamar megelégeli a dolgot és parancsba fogják adni Csennek, hogy végezzen a férfival.
Számukra csak egy bogár volt egy gyufásdobozban, amelyet el akartak taposni.
Rainy Csunghuan a kijelzőn keresztül figyelte, ahogy Grace búcsút vesz Nate-től a bejárati ajtó előtt. Miután utasította a technikusokat, hogy kapcsolják ki a kamerákat és a mikrofonokat, Jegorova ezredeshez fordult.
- Mint láthatta, a csennaio rendkívül jól képzett, és alaposan felkészült. A jóga misztikus elemeit használva manipulálja a célpontot, hogy kiszedje belőle, amit meg akarunk tudni. Ha sikerrel jár, ez a következő találkozásukkor meg fog történni. Ha a legközelebbi alkalom végére sem árulja el az amerikai a vakond nevét, végezni fog vele.
- Nos, maga tudja, mi a legjobb - jegyezte meg óvatosan Dominyika, és közben azon tűnődött, vajon nincs-e nedves folt hátul a szoknyáján. - De nekem kissé elhamarkodottnak tűnik most végezni az amerikaival. A lány szépen halad vele. Lehet, hogy további titkokat is ki tudna szedni belőle a CIA kínai műveleteiről.
- Peking ragaszkodik hozzá - vont vállat Rainy. - Két nap múlva a csenniao megint meghívja magához vacsorára a férfit. Majd meglátjuk, mi történik. Ma este itt marad a lakásban, arra az esetre, ha az amerikaira rátörne a magány, és váratlanul idejönne.
- Hogy akarja kiiktatni a célpontot? - kérdezte a nő.
Rainy vigyora sáros folyópartra emlékeztette Dominyikát.
- A csenniao a lőfegyverek, kések, kötelek és egy sor klasszikus fegyver szakértője, akárcsak a puszta kézzel vívott harcé. Enciklopédikus tudással rendelkezik a mérgekről. Mint az efféle esetek többségében, ezúttal is az a feladata, hogy a gyilkosságot semmilyen módon ne lehessen a szolgálathoz kötni. Ő fogja kiválasztani a legmegfelelőbb módot.
- Nos, nagyon úgy hangzik, hogy nem lesz semmi gondja -jegyezte meg Dominyika. Szörnyű aggodalom lett hirtelen úrrá rajta. Beléhasított a nyomasztó félelem, hogy mi lesz, ha arra tér vissza Moszkvába, hogy leleplezte a washingtoni vakond. Nemcsak Nate-é, az ő élete is hajszálon lógott.
Paradicsomot félbe vágunk, majd felszeletelünk, koktélparadicsomot félbe vágunk, édes hagymát karikákra szelünk, és a zöldségeket egy tálba tesszük. Pirított szezámmagot, darált mogyorót, szárított garnélaport, felkockázott csilit és aprított koriandert adunk hozzá. Olajban ropogósra pirítunk fokhagymát és hagymát, és ezt is a tálba szórjuk. Egy kisebb edényben citromfűecetet (helyettesíthetjük rizsborecettel), repceolajat, halszószt, zöldcitromlevet és cukrot keverünk össze, majd ezzel az öntettel meglocsoljuk a salátát. A kezünkkel finoman összeforgatjuk, egy kevés félretett pirított fokhagymával és hagymával díszítjük, és megszórjuk korianderrel. Jól illik steak mellé.