Este fél tizenegyre járt, amikor Dominyika belépett a dácsája ajtaján, és felkapcsolta a villanyt. Levette az estélyi ruháját, és elöl kapcsos szatén hálóingbe bújt. A hálószobájából nyíló erkélyajtó nyitva volt, a gézszerű függönyöket fel-fellibbentette a könnyű esti szellő. Dominyika tudta, hogy képtelen lesz elaludni, így, hogy Nate egy Moszkvába tartó repülőn ül, a székhez bilincselve. Törött karját és ujját sebtében gipszbe és sínbe tették. Legalább egy időre sikerült leállítania a vallatását. Megkönnyebbülésére Gorelikov és Bortnyikov is támogatták a javaslatot, hogy Nate-et Moszkvába kell szállítani és ott túszként fogva tartani. Amint sikerült felvennie a kapcsolatot Benforddal, tájékoztatni fogja a CIA-t Nate tartózkodási helyéről, és megkezdődhetnek a diplomáciai tárgyalások a férfi szabadon engedéséről és hazaszállításáról.
A kimenekítési terv szerint ma éjfélkor a dácsája alatt elterülő parton várja majd a hajó, amelyet a CIA küld érte. Dominyikának csak ki kell nyitnia a fedélzeti nyílást, elhelyeznie a jármű belsejében azt a pendrive-ot, amely az elmúlt három hét történéseiről, ezen belül is elsősorban a Magnit feltételezett személyazonosságáról szóló részletes jelentést tartalmazza. Már tudta, hogy a vakond Rowland admirális az amerikai haditengerészettől. Nagyjából öt napja maradt addig, amíg a nőt beiktatják a CIA igazgatójának. Vajon időben eljut az információ Benford asztalára a Hatodik flotta Fekete-tengeren állomásozó fregattjáról a nápolyi US NAVEUR-ön, majd a Pentagon útvesztőin keresztül? Úgy fognak reagálni a hírre, ahogy kell?
Dominyika fejében cikáztak a gondolatok, megpróbálta számításba venni az összes lehetséges forgatókönyvet, a Nate iránti aggodalmát, a kommunikációs felszerelés hiányát. Putyin
nyitófogadása pazar volt, és a parti még két napig fog tartani, annyi étellel és itallal, amennyiből a moszkvaiak fele fél éven át jóllakna. A szilovikok ostoba feleségei botrányosan festettek a szovjet haute couture csúcsát képviselő szürkéskék, barack- és mandarinsárga színű szatén- és bársonyholmijaikban, hiúságból versenyre kelve az oligarchák napbarnított, szilikonmellű cicababáival, akik feszes miniruhát viseltek. Ha a szexepil terén nem körözhették is le őket a nehézsúlyúak, a büféasztaloknál annál inkább. Gorelikov, Bortnyikov és Dominyika oldalról lesték a svédasztalt megrohanó vendégeket, suttogó hangon megvitatva egymással, mekkora a valószínűsége annak, hogy ez vagy az az illető az amerikaiaknak kémkedik. Egy pont azt jelentette, hogy nem sok, kettő azt, hogy lehetséges, három azt, hogy az illető felkerült a gyanúsítottak toplistájára. Dominyika lelkesedést színlelve, elszántan szállt be a játékba. A hárompontos gyanúsítottak közül néhánynak jövő héttől durván megváltozik az élete.
Dominyika leballagott a dácsa rozsdamentes acél konyhájába, kivett egy üveg pezsgőt a hűtőből, és elkezdte lehámozni róla a fóliát meg a drótot. Csak a gyéren beszűrődő holdfény világította meg a szobát, átlós sugarat vetve a márvány konyhapultra. Kissé erőre kapott a tengeri fuvallat, fellibbentve a függönyöket.
- Segítsek a dugóval? - kérdezte egy női hang. Dominyika ijedtében ugrott egyet. Egy izmos nő bukkant elő a sötétből, és indult el a konyhasziget felé. Fehér pólót, fekete leggingset viselt, ami megmutatta dús kebleit és izmos lábát. Klasszikus szláv szépség volt. Dominyika ötven körülinek saccolta azzal a drámai hatású fehér tinccsel, amely elöl indult, aztán belesimult oroszlánsörényszerű, dús hajába. Erőteljesen ragyogó, bíbor aura vette körül, akárcsak Nate-et.
- Ki maga? Hogy jutott be?
A nő elmosolyodott és tett egy lépést Dominyika felé, de a fenyegetés legkisebb jele nélkül.
- Bármilyen elegáns is ez a villa, roppant gyenge minőségű zárakkal szerelték fel, főleg a tolóajtókat. De, gondolom, itt a birtokon felesleges lenne a biztonság miatt aggódni.
- Jól gondolja. Ami azt illeti, most azonnal hívhatom is az őrséget, és kábé másfél perc alatt itt lesznek.
- Efelől semmi kétségem - válaszolta a nő. - Kérem, bocsássa meg a modortalanságomat. Maga Jegorova tábornok?
- Bármennyire is élveztem hívatlan látogatását, azt hiszem, ideje hívnom a biztonságiakat. Ki maga?
A nőt nem rettentették meg Dominyika szavai. Közelebb lépett hozzá, és suttogva kezdett beszélni. Nyilvánvalóan tudta, meddig terjed a lehallgató készülékek teljesítménye egy ilyen nagy belmagasságú, tágas helyiségben, amelynek betonból vannak a falai. De a beszélgetésük túl nagy kockázatot jelentett egy olyan térben, amelyet Dominyika szerint lehallgattak.
- Tudom, hogy maga Jegorova. Pontosan úgy néz ki, amilyennek Nathaniel leírta.
Miféle őrült, bizarr, valószerűtlen szituáció akar ez lenni? Csapda lenne, vagy valamiféle trükk, amelyet Bortnyikov eszelt ki? Dominyikát is a hárompontos gyanúsítottak közé sorolta?
- Sajnos semmiféle Nathanielt nem ismerek, a maga nevét viszont utoljára kérdeztem meg. - Dominyika kinyitotta a konyhaszekrény egyik fiókját, és előhúzott egy kisméretű PSM pisztolyt, a biztonsági szolgálatok magas rangú tisztjeinek és a politbüro tagjainak közkedvelt fegyverét. Kibiztosította.
- Minden oka megvan arra, hogy óvatos legyen, de mielőtt lelőne, örülnék egy pohár pezsgőnek - mondta a nő. Dominyika ösztönösen ráérzett, miről lehet szó: ez a lengyel szépség Langley-ből jött. Az egyik kezével töltött egy pohár pezsgőt a nőnek, a másikban a pisztolyt tartotta. Felfelé intett a csővel, jelezve, hogy menjenek fel az emeletre. A fenyőfák tűlevelei finoman susogtak, ahogy a tengeri fuvallat átsuhant közöttük, a víz fölött, a horizonton ott fénylett a hold.
- Ki maga?
- Nathaniellel érkeztem, restaurálási szakértőnek álcázva magam - suttogta Agnes. - Agnes Krawcyknak hívnak. Öt perccel az után, hogy megérkeztünk, Nathanielt letartóztatták. Láttam rajta, hogy meglepte a dolog. Valaki feldobta.
Dominyika belekortyolt a pezsgőjébe.
- Mióta ismeri ezt a Nathanielt? - kérdezte óvatosan.
- Csak néhány éve. De a hidegháború alatt Tom Forsythnak dolgoztam Lengyelországban.
- Írja le nekem ezt a Forsythot! - tesztelte Dominyika.
- Őszülő, mákos haj, száznyolcvan centi magas, karcsú. A feje búbján hordja az olvasószemüvegét. Rendkívül tapasztalt, elképesztő érzéke van a műveletek kidolgozásához. Ő hozta Nathanielt Helsinkibe Moszkvából, és ezzel megmentette a karrierjét. Elégedett? - A nő aurája meg sem rezzent, ami magabiztosságot sugallt. Dominyika a terasz korlátjára tette a pisztolyt. Benford ravasz módon a nőt is ideküldte Nate-tel együtt: feláldozza Nasht, hogy tiszta legyen a terep, és már csak bízni kelljen a sikerben. Elmebeteg ötlet, de bevált, elvégre a nő most itt volt nála, nem igaz?
- Biztos vagyok benne, hogy maga azt a határozott utasítást kapta, hogy messziről kerülje el ezt a dácsát.
- Már nem érdekelnek a szabályok. Meg akarom menteni Nathanielt. Tudja, hol van most? Jól van?
Ez nem csak szakmai érdeklődés, gondolta Dominyika. A kapcsolatuknak van egy személyes vetülete is.
- Délután félúton jártak afelé, hogy végezzenek vele. Eltörték egy ujját és a bal karját. Beadtak neki egy pszichotróp szert, de ellenállt. Az SZVR igazgatójaként meggyőztem a többieket, hogy titokban szállítsák Moszkvába, méghozzá épségben, hogy a jövőben tárgyalási alapként szolgálhasson. Már a fővárosba tartó gépen ül.
Agnes letette a poharát.
- Moszkvába küldte? De ott nem tudok a közelébe férkőzni. Kizárt, hogy megszökhessen onnan.
- Pont azzal mentettem meg az életét, hogy Moszkvába küldtem. Mégis mire készült? Arra, hogy átverekszi magát az őrökön, kiszabadítja Nathanielt, és aztán együtt leszaladnak a partra? Legalább ötszáz katona járőrözik a fák között.
- Mi lesz, ha öt évig az egyik börtönükben marad? - suttogta Agnes.
- Ráérek még Nate miatt aggódni. Most egyetlen feladatunk
van. Úgy vélem, Nate felettesei Langley-ben kanáricsapdát állítottak, hogy kiderítsék, ki az a magas rangú amerikai személy, aki Magnit néven kémkedik az oroszoknak. Mondott magának erről bármit is Nate? Nem? Hát, valószínűleg ő maga sem tudott róla. Nate kihallgatása alatt mindvégig egy Kehely kódnevű informátorról kérdezgették. Felteszem, a csapda kulcsa, a terhelő bizonyíték ez a név, mivel még soha életemben nem hallottam. Érti, miről van szó? Ismeri a Kehely szót? Forsythot és Benfordot azonnal értesíteni kell erről. A Kehely szóból tudni fogják, ki Magnit. Érti? - Agnes bólintott. - Ma éjjel beszáll abba a drónhajóba, már ha egyáltalán így nevezik, és magával viszi a kódnevet, valamint egy pendrive-ot a részletekkel. Amint a haditengerészet hajójának fedélzetén lesz, követelje, hogy azonnal beszélhessen Simon Benforddal a CIA-nál. Senki mással, csak vele. Világos? - Agnes ismét bólintott.
- Hogyan tudja megóvni Nate-et egy moszkvai börtönben? -kérdezte.
- Most csak egyvalami számít - felelte Dominyika, ügyet sem vetve Agnes csökönyösségére. - KEHELY. Ezt a szót kell közölnie Benforddal. Én majd vigyázok Nate-re Moszkvában.
Megszólalt a dácsa csengője. A hangok különös kakofóniája inkább szélcsengőre emlékeztetett. Dominyika a szájára tette az ujját, és intett Agnesnek, hogy bújjon el a hatalmas franciaágy melletti, tágas gardróbszekrényben. Agnes becsusszant, és hangtalanul behúzta a zsalus ajtókat. Dominyika leszaladt a földszintre, Agnes pezsgőspoharát a mosogató alatti konyhaszekrénybe rejtette, a sajátját viszont a konyhapulton hagyta a félig üres pezsgősüveggel. Felhúzta a hálóinge szegélyét, kissé felborzolta a haját, és az üveges bejárati ajtóhoz ment.
Oroszország elnöke, Putyin állt az ajtóban, a felette lógó lámpás fénye árnyékot vetett a szeme, az orra és az álla alá, amitől úgy festett, mint egy kék glóriával körülvett vízköpő. Ez a túlvilági lény fogta magát és átugrott a külföldi hírszerzésért
felelős szolgálatának új igazgatójához, aki most mezítláb állt előtte, szatén hálóingben, amely alig takarta a vénuszdombját, kócos haját pedig kék szalaggal kötötte össze. A szaténing semmit sem takart dús kebléből, jól látszott mellbimbójának körvonala, ahogy szívverésének szabályos rebbenése is. Az elnök testőrei a betonjárdáról, három-négy golfautóból figyeltek. Dominyikába beléhasított a maró felismerés: Oroszország elnöke tíz percen belül a lábai között lesz, elérkezett az elkerülhetetlen pillanat -nincs több fura éjszakai taperolás -, amikor a CIA ügynöke, Díva mint csábító és a Kreml szörnyetegének rendíthetetlen ellensége, feláldozza magát választott hivatásáért, a kémkedésért. Magába zárkózott, kulcsra zárta érzései ajtaját, erőt gyűjtött, hogy legyűrje az undort, és közben eszébe jutott Gable. Ahogy átvedlett verébbé, azon tűnődött, vajon látja-e most Gable a mennyországi koktélbárból.
- Dobrij vécser, elnök úr! - köszöntötte Putyint. - Milyen kellemes meglepetés! Van ideje meginni egy pohár pezsgőt? Én pont azt iszogattam.
Putyin elhessegette a biztonsági embereit, miután egyikük megkérdezte, ellenőrizze-e a dácsát. Dominyika töltött az elnöknek egy pohárral a gyöngyöző italból, és ekkor meglátta a nedves foltot, amelyet Agnes pohara hagyott a pulton, de gyorsan letörölte a kezével. Koccintottak.
- I gyunk a köztünk bujkáló áruló mielőbbi leleplezésére! -mondta Putyin, Dominyika pedig, kiélvezve a titkát, hagyta, hogy a pezsgő zamata átjárja a nyelvét. - Az amerikai tudja, ki az. Ha kell, porrá zúzzuk, mint egy borsszemet. Bortnyikov és Gorelikov délután tájékoztattak a CIA-s tisztről. Elmondták, milyen ügyetlenül haladt a mai kihallgatás, és arról is beszámoltak, maga milyen megoldást javasolt a problémára, amit a magam részéről bölcsnek és jól időzítettnek találok. Élvezi a partit? - Tipikus hirtelen putyini témaváltás, amely csak egy célt szolgálhatott Dominyika szerint: hogy mindenki lássa, milyen gyorsan cikáznak a gondolatai.
- Közöltem velük, hogy nem iktathatjuk ki csak úgy az ellenfeleinket, mintha barbárok lennénk - folytatta Putyin, mire
Dominyikának majdnem elkerekedett a szeme. Króme sútok, ugye, csak viccelsz? Eszébe jutott az a több mint kétszáz újságíró, ellenzéki, és politikai aktivista, akiket az elnök 2000 óta tartó jóságos uralkodása alatt iktattak ki, nem beszélve Groznij civil lakosságának feléről Csecsenföldön.
- Köszönöm, hogy bízik bennem, elnök úr. Biztosra veszem, hogy az ötven névre csökkentett listáról könnyedén beazonosítjuk az amerikaiak vakondját. Igazság szerint épp kérni akartam, hogy vessen egy pillantást a végleges listára. A rajta szereplő személyekkel kapcsolatos meglátásai kivételesen fontosak, elnök úr.
Putyin elmosolyodott és bólintott. Ez jó alkalom lesz arra, hogy más ellenségeitől is megszabaduljon.
- Öt napon belül tudni fogjuk a nevet. És a többit is - biztatta Dominyika az elnököt. Putyin először azt mondta: támogatja a tervét, hogy Nate-nek ne essen bántódása, mivel később még jól jöhet tárgyalási alapként. Erre most borsszemek porrá zúzásáról beszél. Halk nesz hallatszott az emeletről, amitől Dominyika halálra rémült, mert attól félt, Agnes talán azt gondolta, tiszta a levegő, és elindult lefelé a lépcsőn. Vlagyimir is meghallotta a zajt, felpillantott az emeletre. Vajon érdekelné a cárt egy édeshármas?
- A szél lebegteti a hálószobában a függönyöket. Jöjjön, megmutatom magának. - Dominyika letette a poharát, megfogta az elnök kezét - amely kérges volt, mivel a férfi állandóan piszkálta - és amekkora zajjal csak tudta, felvezette az emeletre.
- Páratlan a kilátás az erkélyről - duruzsolta Dominyika. -Még egyszer köszönöm, hogy használhatom a dácsát. - Putyin kidugta a fejét az erkélyre, gyors pillantást vetett a tengerre, a holdfényben ezüstösen csillogó felszínére, amelyet felborzolt a naplemente után feltámadt szellő. Kisvártatva visszalépett a hálószobába. Nem érdekelte a holdfény. Kék aurája egyszerre lüktetett a szívverésével.
- Tetszetős panoráma, de nem olyan szép, mint maga.
Dominyika elképzelte, hogy Agnes, kezét a szájára tapasztva,
mindjárt kiesik a gardróbból. Maradj csöndben, nővérem, a mi cárunk egy költő. Ne rontsd el a pillanatot!
- Maga mindig ilyen lírai, elnök úr? - Dominyika a férfihoz lépett, a vállára tett a kezét, és a mellét Putyin mellkasához nyomva hozzásimult. Majdnem összeért a szájuk. Elég, ha a szemedbe mélyesztem a hüvelykujjam, a csuklódnál fogva az erkélyre rántalak, áthajítalak a korláton, és Oroszország egy életre megszabadul tőled. Dominyika hozzáérintette az ajkát Putyin ajkához, és lehúzta a férfiról a pólóját. Megcsapta az orrát Putyin szarvasra emlékeztető pézsmaszaga, amely émelyítő kömény- és fahéjillatú kölnijéből, valamint egynapos hónalj- és fanszőrzetszagából tevődött össze. Ha Nate állt volna előtte, ajkával végigsimított volna teste minden centijén, hogy magába szívja édes illatát, most viszont nem tett így. Hátrébb lépett, kikapcsolta hálóinge felső három kapcsát, amitől kivillant a dekoltázsa (95-ös tétel: „Kissé hagyjuk nyitva a bánya ajtaját, hogy még több gőz keletkezzen!”)
Putyin benyúlt a hálóinge alá, és megérintette a mellbimbóit.
- Azt hiszem, jelen körülmények között elhagyhatjuk az „elnök urat” - mondta Dominyikának. Talán, hogy nyomatékot adjon szavainak, végigsimított a nő hasán, majd még lejjebb, a vénuszdombjához vándoroltak az ujjai, és hirtelen behatolt velük. Dominyika jól képzett veréb módjára uralkodott magán, nehogy összerezzenjen - a férfiak mindig túl korán dugdosták mindenhova az ujjaikat, mintha a villanykapcsolót keresnék - és lehunyt szemmel inkább ezt suttogta Putyinnak:
- Ó, Vologya, nem is tudom, hogyan nevezzelek. Mi lesz, ha valaki meghall minket? Valójában az érdekel, te szvinyja, hogy bepoloskáztad-e ezt a kéjlakot.
Putyin elnevette magát.
- Ma este senki sem fog hallani minket. Ne aggódj, senki sem hallgatózik.
Szóval ma este nem. Milyen kedves tőled, hogy estére kikapcsoltattad a lehallgatókészülékeket.
Valahányszor a közelében volt, Putyint újra és újra lenyűgözte Dominyika szépsége. Igéző volt kék tekintete, és mintha olvasott
volna az emberek gondolataiban, mely olyan képesség volt, amelyről Putyin úgy hitte, maga is rendelkezik vele. A nő érzéki teste felébresztette ösztönös birtoklási vágyát: meg akarta kapni Dominyikát, uralkodni akart felette, gesztenyebarna hajába akarta mélyeszteni ujjait, hogy aztán keresztülvonszolja a szobán, pusztán azért, hogy megmutassa neki, milyen hatalommal bír felette. Tudta jól, hogy a nő független, intelligens, és hogy hírszerzői eredményei messze túlszárnyalják a saját harmatgyenge KGB-s karrierjét a nyolcvanas évek kommunista Kelet-Németországában. De ez nem számított. A hatalom, amelyet mások felett gyakorolt - megbízható szilovik barátait is beleértve - félelmen, pénzen, a családon vagy egyszerűen a megfelelő ajtók kinyitásán alapult. Jegorovával más volt a helyzet. Putyin ma este az érzékiség erejével akarta leigázni Dominyikát. Egykori verébként érteni fogja.
Putyin lerángatta magáról melegítőnadrágját, miközben Dominyika lehúzta szatén hálóingét, és lekapcsolta a csillárt, csak a kis éjjeli lámpát hagyta égve, mely rózsaszín fénybe vonta a domborulatait. Ha Putyin látta is a nő bordáján húzódó ezüst sebhelyeket, nem hozta szóba, elvégre arra az áldozatra emlékeztettek, amelyet vazallusai a Rogyina, az ő Rogyinája védelmében hoznak meg. Putyin lerántotta a takarót az ágyról, mint egy matador, aki a különleges rebolera mozdulatot mutatja be köpenyével.
A férfi ezután szótlanul egy doboz Huszár márkájú, piros csomagolású gumit helyezett az éjjeliszekrényre. Dominyika nem igazán értette, miért, mivel a férfi nem adta jelét annak, hogy fel akarná húzni. Az óvszert teljes egészében Oroszországban gyártották, miután egy kormányrendelet betiltotta az amerikai Durex behozatalát, arra hivatkozva, hogy az amerikai termék elősegíti az AIDS terjedését, ami nyilvánvaló dezinformacija volt, és az amerikai szankciókat akarták megtorolni vele. A Huszár óvszert megbízhatatlansága miatt orosz rulett guminak hívták Moszkvában, átható petróleumszagáról nem is beszélve. Mivel a megbízható óvszer hiánycikknek számított, egy sor feketepiaci termék jelent meg, köztük az a hírhedt kondom, melynek ezüst
csomagolásán az elnök karikatúrája volt látható a következő angol felirattal: „I’ve Got Something to Putin You”.aj Dominyikának eszébe jutott, mennyit változtak a szamizdat kiadványok Szolzsenyicin és Szaharov óta. Mégis mit akar az elnök? Mit csináljak vele? Végül az éjjeliszekrény fiókjába csúsztatta az óvszeres pakkot.
Putyin finoman az ágyra lökte Dominyikát, ő pedig térdre ereszkedve közelebb mászott hozzá a matracon. Megragadta a nő bokáját, és széttárta a lábát, mintha egy sült liba combjait akarná szétválasztani. Dominyika felhevült, kéjes tekintettel pislogott rá dús keblei fölött, mellbimbói megkeményedtek. Ezt még egy veréb sem tudta volna megjátszani. Putyin megmarkolta a nő mellét, aztán két tenyerébe fogta az arcát, és a szemébe nézett. Azóta, hogy harminc év házasság után elvált Ljudmila Putyinától, a férfi rengeteg nővel lefeküdt, köztük a tornász Kabajevával, a műkorcsolyázó Butirszkajával és a bokszoló Ragozinával. Mindhárom nő szőke volt, és kiváló sportoló, Jegorova viszont más volt, valahogy európaibb, nem olyan, mint egy szláv tenyészkanca. Ráadásul az SZVR új igazgatója volt, a hírszerző műveletek hideg fejjel gondolkodó szakértője, aki verébként kezdte a karrierjét, lebuktatta azt az áruló Korcsnojt és több ellenfelével is végzett bevetés közben. Visszafogott, érti a szakmáját, diszkrétnek és lojálisnak tűnik, és Gorelikov is jó véleménnyel van róla. Más szeretőket a nő kék szeme, a mosolya, a lelke vagy épp a túláradó libidója fogott volna meg, Vlagyimir azonban egyéb tulajdonságokat értékelt. Térdét Dominyika combjai közé ékelte.
Szeretett azonnal behatolni, érezni a még száraz vagina szorítását, a nők hirtelen lélegzetvételét, és azt, ahogy összerándul a testük a behatoláskor. Szerette, amikor így felszisszentek. Amikor aztán benedvesedtek, Putyin a kimért, metronómszerű tempót részesítette előnyben - csak semmi vágtázás, azt nem bírná a dzsúdótól tönkrement dereka -keményen odalökte a szeméremcsontját, minden egyes nedves csusszanással kéjes nyögéseket keltve a nőkben. A kéj állatias hangja is tetszett neki. Jegorova mellei minden döféskor
megrezzentek, a feje hátrahanyatlott, ajkai kissé szétnyíltak, kitágult orrlyukán keresztül vette a levegőt. Vlagyimir a nő szorosan csukott szeméből úgy érezte, alaposan megdolgoztatja.
Tartsd csukva a szemed, hogy ne kelljen a sárga holdvilágképét és a fehér eunuch mellkasát nézned! Biztos, hogy legalább egy albinó van a családjában, egy unokatestvér vagy unokaöcs. Le sem tagadhatja a géneket. Legalább nem nyáladzott bele a szájába. Ha Nate-tel szeretkezett, maga volt a gyönyör, ahogy egymás szájába nyögtek orgazmus közben. Hála istennek nem kellett „leszopnia Putyin nyelvét”, ami a Putyint hevesen bíráló orosz lányzenekar, a Pussy Riot egyik számának címe is lehetne. Dominyika azt is tudta, hogy a Putyin generációjához tartozó orosz férfiak a másik dolgot sem csinálták, lentre se dugták oda a nyelvüket, és Putyin túl türelmetlen volt ahhoz, hogy Dominyika szájába rakja a farkát. Hála istennek az orosz prüdériáért.
Putyin vicsorogva a nő széttárt combjaira helyezte a lábát, mintha egy állatot terített volna le a szavannán. Nate a Moszkvába tartó repülőn ül, ahova én küldtem, Agnes a szekrény zsaluin át lesi, ahogy ezzel az emberrel kefélek, nézi, ahogy belém döfi a huját, és tudom, hogy ő is szerelmes Nate-be. Érteni fogja, mi történik?
Minden oroszok cárjának bontógolyószerű, ütemes lökése nem változott, Putyin ugyanabban a monoton tempóban döfködte Dominyikát, anélkül, hogy egyszer is pozitúrát váltott volna. Semmi babusgatás, semmi izgató erotikus játszadozás az elnyújtott örömszerzés érdekében, mint amit például Hongkongban látott azokkal az eszement csakrákkal. Az elnök egy pillanatra sem vette le róla kék szemét, a színlelés jelét fürkészve az arcán, ami a csalással és árulással lett volna egyenértékű. Ha orgazmust színlelsz Vladnál, máris lekerülsz a kedvencei listájáról. Erre bizony még maga Benford sem gondolt volna.
A Verébiskolában behatóan tanulmányozták az orgazmust (nők százait vették filmre szeretkezés közben), a test ritmikus összehúzódását, a pszichoszomatikus eufóriát, és az endorfin
felszabadulását a kielégülést követő szakaszban. Az orgazmust színlelő verebeknek ezért megtanították, hogy óvakodjanak a kezdőkre jellemző hisztériás sikongatástól, a hajuk dobálásától, a partner hátának karmolásától. Egy profi veréb tisztában volt az olyan rafinált dolgokkal, mint hogy hogyan változik a levegővétel, hogyan merevednek meg a végtagok, milyen a testen végigáramló, heves rázkódás, amelyet őrült lebegés követ, ha a férfi az orgazmust követő öt percen belül hozzáér a nő túlérzékeny csiklójához. Dominyika magára öltötte a kínzó gyönyör verébmaszkját, mintha az eksztázist várná kék szemű cárjától. És ekkor bekövetkezett a lehetetlen.
Finom bizsergéssel kezdődött a hasában, ami a valódi orgazmus előjele, átsugárzott az ágyékába, majd remegni kezdett, mint egy antik váza a kandallópárkány szélén földrengés után, várva a következő rezgést, amelytől millió apró darabra törik majd a földön. Ez nem történhet meg velem. Ezzel a gyíkkal biztosan nem. A gyönyör érzése szétáramlott a testében, orgazmusa lesz, méghozzá nem is akármilyen, ha hagyja, hogy megtörténjen. Túl hosszú idő telt el Nate nélkül, felgyülemlett benne a stressz, és hát, mondjuk úgy, egy csomó kilowatt, amely csak arra várt, hogy kitörjön belőle, és leégesse valakinek a szemöldökét. Már nem használta a nagyanyja hosszú nyelű hajkeféjét, mivel feltételezte, hogy hivatalos lakhelyét - az itteni dácsát és a moszkvai lakását - bekamerázták és bepoloskázták. Bozse moj!, istenem, a váza csörömpölve egyre közeledett a kandallópárkány széléhez.
Ez nem történhet meg. Nem is fog megtörténni. Dominyika nekifogott a Verébiskolában tanult eljárásnak, hogy megörvendeztesse Putyint (44-es tétel: „Egyetlen hópehelyből lesz a lavina’"), de közben gátat szabott valódi orgazmusának, messzire kergette azzal, hogy Bratokra gondolt. Visszaűzte a májába vagy a lépébe, bárhol is tanyázott. Nem volt nehéz dolga, elég volt csak egy pillantást vetnie erre a dibbukra, vagyis ogréra, aki itt görnyedt fölötte, és fújtatva, gépies mozdulatokkal döfködte.
Putyin szorgosan munkálkodott az orgazmusán, amihez már
maga is közel járt. Megtette a hatását ennek az elérhetetlen Vénusznak a látványa, ahogy hátrahanyatló fejjel és réveteg tekintettel felkínálta neki a torkát, arról a figyelemreméltó érzésről nem is beszélve, ahogy a pubococcygeus izmával szó szerint fejte a péniszét. Putyin az árulkodó feszülést érezte az ágyékában, szerszáma megvastagodott, végül a szpuszkat, az ejakuláció pillanatában végigsöpört lábain az ólmos, bénító érzés. Putyin egy szót sem szólt, csak pislogott egyet, a tekintete semmit sem változott, és amint végzett, megtörölte az arcát, legurult az ágyról és felvette a padlóról a melegítőnadrágját. A cár nem az a típus volt, aki az aktus utáni félhomályban összebújik a nővel, csókolgatja, cirógatja a haját. Elég volt annyi, hogy az SZVR frissen kinevezett, verejtékben úszó tábornokát megajándékozta királyi szagával, amellyel kijelölte vadászterületének határát.
Dominyika kívülről nézve bágyadtnak tűnt, zihálva kapkodta a levegőt, a dekoltázsa izzadtságban úszott. Gondolatai azonban szélsebesen cikáztak a fejében. Meg kellett szabadulnia az elnöktől. Lehet, hogy Agnesnek már pisilnie kell. Mi lesz, ha a feltámadt tengeri szellő miatt nem tud majd partot érni Benford USV-je ötven perc múlva? Pfúj, ragacsos volt a combja. Képzett verébként Dominyika tudta, hogy egy egészséges férfi körülbelül öt milliliter (vagyis egy teáskanálnyi) ondót ejakulál, mely hozzávetőlegesen százmillió spermát tartalmaz. Vagyis
százmillió dinnyefejű Putyin-spermium száguldott előre
ostorszerű farkával, hogy elfoglalja a méhnyakat, akár a Krím-félszigetet. (Hála az égnek az ügynökségtől kapott méhen belüli fogamzásgátlóért. A Paragard nevű rézspirált merő
véletlenségből a Lockheed fejlesztette ki 1962-ben, amikor az SR-71-es Blackbird nagy hatótávolságú felderítő repülőgép
tervezésén dolgoztak.) Az elnök mondott valamit, ezért Dominyika lecsendesítette csapongó gondolatainak árját.
- Ez a tiéd. - Putyin egy hosszú bársonydobozkát csúsztatott az éjjeliszekrényre. - Vedd fel holnap este a koncertre!
Holnap egy világhírű amerikai zenész szórakoztatja majd a vendégeket. Annak ellenére, hogy Oroszországban nyilvánvalóan csorbát szenvedtek az emberi jogok, a szókimondó és elkötelezett
aktivistának, aki nem rejtette véka alá haladó nézeteit, nem okozott gondot elfogadni ötmillió dollárt Oroszország kulturális minisztériumától, hogy az Idokopas-foknál adjon élő koncertet a szilovikoknak. Dominyika kinyitotta a dobozt, mely egy felbecsülhetetlen értékű gyöngysort rejtett. A tengerzöld, arany, elefántcsont- és kávészínű, dél-tengeri és tahiti gyöngyök mindegyike 114 milliméter átmérőjű volt, akkora, mint egy üveggolyó.
- Elnök úr, ezek a gyöngyök csodálatosak. Nem fogadhatom...
Putyin felemelte a kezét, hogy csendre intse a nőt. Kivette az
ékszert a dobozból, Dominyika nyakára tette, majd hátul összekapcsolta. A kormánytagok egymásnak adott ajándékai -Dominyika pizdája a gyöngyökért cserébe - a legkevésbé sem jelentettek összeférhetetlenséget ennek a cárnak az Oroszországában.
- Szeretném, ha elfogadnád.
Dominyika végigsimított a gyöngysoron.
- Köszönöm, elnök úr. És köszönöm a csodás éjszakát.
Putyin kék aurája felragyogott.
Díva, a CIA ügynöke kikísérte Vlagyimir Vlagyimirovicsot. Nem csókolta meg búcsúzóul, mivel a biztonsági őrök fénylő mosómedveszeme rászegeződött a sötétből. Helyette kezet fogtak, Dominyika tenyerén érezte az elnök bőrkeményedéseit.
A főépület felé száguldó golfautók elektromos nyüszítésének hangja elhalt a távolban. Síri csönd volt a dácsában, csak a fenyőfák suhogását lehetett hallani, ahogy a szellő borzolta a tűleveleiket. Szóval ma estére kikapcsolták a dácsában lévő poloskákat. Dominyika felment Ágnesért, aki még mindig a szekrényben lapult, és szótlanul visszamentek a földszintre. Dominyika újabb üveg pezsgőt bontott, töltött maguknak, és kimerülten, fejét a kezébe támasztva rákönyökölt a konyhasziget márványpultjára. Negyven percük maradt az USV érkezéséig.
Ágnes végigsimított fehér hajtincsén.
- Fél csésze ecet egy teáskanál sütőporral - mondta, szintén a konyhapultra támaszkodva. Úgy festettek, mint két cowboy a kocsmában.
- Tessék? - Dominyika a poharára pillantott, de Agnes megrázta a fejét.
- Ez nem ital. Házi készítésű intimzuhany. Gondolom, nem akarja, hogy az elnök egész este magával legyen.
Dominyika elnevette magát. Tetszett neki ez a hidegháborús lengyel nő. Hála az égnek, hogy személyesen tudja átadni Benfordnak az üzenetét. Azért is hálát adott az úrnak, hogy képes épségben kijuttatni Ágnest Oroszországból. Ecet viszont nem volt a házban, és az időnek is híján voltak.
- Milyen gyakran esik meg? - kérdezte Agnes.
- Ez volt az első. - Dominyika igyekezett úgy válaszolni, hogy a hangja ne tűnjön mentegetőzőnek. Látta Agnes arcán, hogy nem ítélkezik felette. - De gondolom, ezután nagyobb figyelmet fog szentelni nekem, miután bekerültem a legbelső köreibe.
- Fontos, hogy ne hibáztassa magát. Soha semmi szín alatt ne vádolja magát.
- Nem szoktam ilyesmin búslakodni. Csak teszem a dolgom.
Agnes bólintott.
- Nekem ugyanez volt az életem Lengyelországban. A fél politbüróval lefeküdtem, hogy kiszedjem a titkaikat, és három szovjet ezredessel, akik katonai tanácsadóként teljesítettek szolgálatot Varsóban.
- Jól alszik? Nincsenek rémálmai? - kérdezte Dominyika, akit lenyűgözött a nő múltja. Agnes kerülte a tekintetét.
- Na és mit szól hozzá Nathaniel?
Dominyika jeges pillantást vetett a nőre. Tessék, kibújt a szög a zsákból.
- Ami Nate és köztem van, annak semmi köze ehhez az egészhez - felelte hűvös hangon. - Az, ami köztünk van, az mindezek ellenére van. - Agnes lesütötte a szemét. - Árulja el -folytatta Dominyika kiegyenesedve, szinte felnyársalva Agnest a pillantásával - ha szabad tudnom, mégis mi van maga és Nate között?
- Nyugodjon meg, Jegorova tábornok! - válaszolta Agnes halk hangon. - Együtt dolgoztunk, szeretem a fiút, de az ő szíve a magáé. Nem kell aggódnia miattam. - Mindketten tisztában voltak a kimondatlanul hagyott részletekkel, melyekről felesleges lett volna beszélni. Agnes az órájára pillantott.
- Mikor ér ide az az átkozott hajó?
- Pontban éjfélkor, vagyis nagyjából harminc perc múlva. Magával kell vinnie a pendrive-ot, ami mindent megmagyaráz, Magnit személyét és Nate helyzetét. Életbevágó, hogy személyesen beszéljen Benforddal vagy Forsythtal. Még ha egy várnai telefonfülkéből kell is felhívnia őket, csak annyit mondjon, hogy Kehely.
- Van valami vízálló tasakja, amibe betehetem a pendrive-ot? Nem akarom megkockáztatni, hogy elázzon. - Dominyika felszaladt az emeletre, előásta pendrive-ot, elővette a Huszár óvszert, amelyet az éjjeliszekrény fiókjába rakott, kivett egyet, beledugta a pendrive-ot, és szoros csomót kötött a gumira.
- Ez most komoly? - kérdezte Agnes meghökkenten, amikor Dominyika a kezébe nyomta a gumiba csomagolt adathordozót.
- Ne aggódjon! Első tulajdonostól, nullkilométeres.
- Hát jó, így már vízhatlan. Ha nem adom át időben Benfordnak az üzenetet, maga súlyos veszélybe kerül, ugye?
- Ha a butirkai börtön kivégzőcelláját súlyos veszélynek tartja, akkor igen, súlyos veszélybe kerülök.
- Ha tehát valami történik magával, valami katasztrofális, és Nate-et végül kiengedik, akkor nekem szabad a pálya, ugye?
- Hogyne, teljes mértékben. - Dominyika farkasszemet nézett Agnesszel. - Nate a magáé. - A két nő cicaharcot vívott egymással, de Agnes bíbor aurája élénken ragyogott, és egyszer sem vibrált. Mindketten tudták, hogy egyikőjük sem árulná el soha az ügyet, melynek az életüket szentelték. Agnes ismét az órájára pillantott.
- Na jó, irány a part!
Dominyika egy kis időre egyedül hagyta Ágnest a konyhában, amíg átöltözött az emeleti hálószobában. Harisnyanadrágot, fekete sztreccsfelsőt és gumitalpú cipőt húzott, amelyben lépkedni tud majd a sziklás parton. Kővé dermedt, amikor hangokat hallott odalentről. A férfihang minden kétséget kizáróan Gorelikové volt. A szavakat nem tudta kivenni, de a hang egyértelműen Antoné volt: udvarias, előzékeny, higgadt. Agnes is nyugodt hangon beszélt, de Dominyika az ő szavait sem értette. Istenem, milyen magyarázatot találjon ki, arra, hogy mit keres Agnes az SZVR igazgatójának magándácsájában? Mondja azt, hogy régi barátok? Hogy mindketten érdeklődnek a szépművészet iránt? Együtt zuhanyoznak, hogy vizet spóroljanak? Dominyika elszántan lemerészkedett a földszintre, hogy szembenézzen a rá váró katasztrófával.
- Anton, mit keres itt ilyen későn? Pont elkerülte az elnököt. Pár perccel ezelőtt távozott, mi pedig megittunk egy pohár pezsgőt. - Dominyika az állával Agnes felé bökött, mintha azt akarná jelezni, hogy semmi kivetnivaló nincs abban, hogy a nő a házában van. Gorelikov tekintete Dominyikáról Agnesre siklott, majd vissza Dominyikára. Gyerünk, gondold azt, hogy barátnők vagyunk!
- Az imént szerencsém volt megismerkedni az ifjú hölggyel -szólalt meg Gorelikov. - Azt mondja, ő is a varsói restaurátorok egyike, akik ma reggel érkeztek. Ugyanazzal a csoporttal jött, mint az amerikai. - Na ez már komoly problémát jelent, igazi vészhelyzetet. Dominyika érezte, ahogy a düh szikrája életre kel a zsigereiben. - Emlékszik, hogy azt javasoltam, hagyjuk szabadon kószálni az amerikait a birtokon, mert így elvezet minket a vakondhoz? - folytatta Anton. - Az ötletet végül megvétózták, a leghevesebben maga szorgalmazta az elvetését, tagadhatatlanul jó és ésszerű okokból. - Gorelikov a konyhaszigethez sétált, és töltött magának egy pohár pezsgőt. -Én azonban kitartottam a szerény kis kísérletem mellett, így hát követtem ezt az ifjú hölgyet, aki a jelek szerint ismerte az amerikait. Puszta véletlen lett volna? Nos, míg a többi lengyel a szálláshelyén maradt, és az ingyen vodkát vedelte, Ms. Krawcyk
nem így tett. A hölgy a lehető legnagyobb kerülőutakat választva bolyongott a birtok területén. Végül itt kötött ki magánál, az elnök látogatása után, s most mind pezsgőt kortyolgatunk egy kristály keh ely ből.
Ez a szó. Anton és Dominyika farkasszemet nézett egymással. A pisztoly egy lépésre volt a nőtől, a konyhafiókban. Antonnál valószínűleg nem volt fegyver. Nem az ő stílusa. Dominyika tudta, hogy itt a vég, hacsak nem folyamodik erőszakhoz, hogy kivédje a fenyegetést. A benne szunnyadó bestia a barlangja bejáratához kúszott, karmait a koszos földbe vájta, ugrásra készen.
Végül Gorelikov törte meg a csendet. Dominyikára pillantott, a hangja nyugodt és békés volt.
- Gondolom, ilyen a kémkedés természete. Minél borzasztóbb az árulás, annál hatékonyabb a művelet. Magát a bizalmukba avatták a kollégái, a Kreml, még az elnök is. Mi több, én is bíztam magában. Milyen ironikus helyzet! Maga az SZVR igazgatójaként jelent az amerikaiaknak, miközben mi azon munkálkodunk, hogy Magnitot a CIA igazgatói székébe ültessük. - Anton letette a poharát, és végigsimított a haján. - Most mi legyen? Hogyan oldhatnánk meg...
A két nő egyszerre mozdult, ösztönösen. Agnes rávetette magát Gorelikovra, bivalyerős kalapácsütést mért a nyaka füle mögötti részére, amivel túlterhelte a bolygóideget, megzavarta az agynak küldött vérnyomás- és pulzusjeleket, a férfi ezért megtántorodott és térdre esett. Dominyika gondolkodás nélkül mögé állt, mivel semmi más nem volt kéznél, kikapcsolta az elnöktől kapott déltengeri gyöngysort, és a láncot az óramutató járásával ellentétes, szicíliai hóhérhurokkal Anton nyaka köré fonta, a kezei így átlósan szorították hátulról a nyakát, ami erőteljesebb fojtást eredményezett. A technikát a szpecnazos szisztyema kiképzésen tanulta. Gorelikov kapálózva a földre rogyott, hátranyúlva megpróbált belekapni Dominyika szemébe, ám ekkor Agnes rávetette magát, lefogta a csuklóját, és a lábaira térdelt, hogy a férfi ne tudjon rúgkapálni. Anton vékony, pehelykönnyű férfi volt, Agnes könnyedén lefogta. Egyre jobban elszoruló torkán át
újra és újra azt hörögte: „Ne, ne!”
Dominyika arra számított, a lánc el fog pattanni, és a méregdrága gyöngyök szanaszét gurulnak a padlón, de bármivel is fűzték egymáshoz őket, az a jelek szerint elszakíthatatlan volt. Drót vagy damil lehetett, nem a hagyományos selyemcérna. Dominyika kizárta a világot, egy kissé elborult az agya, hátradőlt, a térdét a férfi nyakához támasztotta, és teljes erőből szorította a nyakéket. Legalább könnyen meg tudta fogni a nagyméretű gyöngyöket, és a csenevész Gorelikov sem volt túl erős. Miközben Dominyika a férfit fojtogatta, azt suttogta a fülébe, hogy Oroszország nem a Kreml magánbirtoka, a Rogyina az összes orosz tulajdona, nem azoké a dögevő sakáloké, amiről eszébe jutott, hogy amit mond, az tisztára úgy hangzik, mintha Lenin korai kiáltványa lenne, de magán kívül volt a vérszomjas pániktól. Azt sem tudta, hallja-e egyáltalán Anton a saját, levegő után kapkodó hörgéseitől. Agnes azonban tátott szájjal bámulta.
A lengyel nő lefogta Anton csuklóját, és a férfi rángatozó lábára nehezedett, amellyel az még egyszer, utoljára rúgott egyet, aztán az egész teste elernyedt. Dominyika és Agnes még öt percig nem mozdultak, de amikor a férfi nadrágja átnedvesedett, és tócsába gyűlt a vizelete a padlón, már tudták, hogy meghalt. Agnes is átázott, a haja kócos lett, de egy szót sem szólt, miközben talpra állt. Úgy néztek Gorelikovra, mint a két ókori gyilkos királynő, Klütaimnésztra és Elektra a bíborszín fürdővízre. Dominyika észrevette, hogy Agnes aurája kifehéredett és elhalványult. Anton holtteste deréktól térdig csuromvizes volt, tágra nyílt szemmel feküdt a földön, zúzódásokkal teli nyaka belilult, aurája semmivé lett. Érdekes. Dominyika eltűnődött, idővel érez-e majd bűntudatot - elvégre Gorelikov mégiscsak a barátságát kínálta neki, és támogatta a Kremlben - merthogy ebben a pillanatban egy szemernyit sem érzett. Az elegáns boulevardier habozás nélkül kivégeztette volna.
Dominyika visszavette a gyöngysort, amely még meleg volt. Nehéznek és kissé csúszósnak érezte a bőrén a gyöngyöket. Most már mindig ezt fogja érezni, ha viseli, és Anton szellemével is meg kell majd küzdenie.
- Készen áll a hajókázásra Monsieur Kehellyel? - kérdezte Ágnestől. - Úgy döntött, disszidál.
- Be akar dugni abba a kenuba Putyin első számú tanácsadójával, hogy ott imbolyogjon mellettem félórán át? -méltatlankodott Ágnes.
- Putyin első számú halott tanácsadójával - jegyezte meg Dominyika. - Az eltűnése lesz a bizonyíték arra, hogy ő volt a vakond, ami súlyos csapást mér a Kremlre, és személyesen az elnökre is.
- Gorelikov lesz Kehely? Putyin Oroszországának legmegbízhatóbb emberéről kiderül, hogy vakond, aki disszidált? Ezt nem fogják bevenni - kétkedett Ágnes.
- Poszle dozsgyicska v csetverg. Majd kiderül a csütörtöki eső után. Nem tudhatjuk, mi fog történni. Semmi más bizonyíték nem lesz a kezükben, maga sem lesz már itt. Annyira csak Nate-re koncentráltunk, hogy észre sem vettük a másik CIA-ügynököt. A végső bizonyítékát annak, hogy Gorelikov a vakond, az adja majd, hogy Benford letartóztatja Magnitot.
Dominyika felrohant az emeletre, lerántotta az ágyról a lepedőt, és visszaszaladt vele a nappaliba, hogy bebugyolálja Gorelikovot a Putyin kölnijétől bűzlő halotti lepelbe.
- Hogy fogjuk levinni a parthoz azon a meredek ösvényen? -tűnődött Agnes.
- Maga megfogja az egyik végét, én a másikat, és levonszoljuk. - Dominyika megfogta a lepedő egyik végét, és felemelte.
- Ez kész őrültség.
- Őrültség? Most vérára, vagyis hitre és rendíthetetlen eltökéltségre van szükségünk, amivel, felteszem, maga is tisztában van.
- Lengyelül wiernosc - bólintott Agnes.
- Vegye le Gorelikov óráját! Ez egy drága svájci modell, több ezer dollárt ér. Tartsa meg, a magáé, ajándék a Kremltől.
Tekintse honoráriumnak ezért az elmebeteg akcióért! Nem lett volna szabad ideküldeniük magukat. Borzasztó nagy rizikó volt.
- Nate azért jött, hogy megmentse magát, én pedig azért, hogy segítsek Nate-nek - felelte Agnes. - Végül mind vesztettünk.
- Nem igaz, hogy vesztettünk. Most viszont tegyünk pontot az ügy végére. Ez számukra vereség. Míg ők az ágyukban alszanak odafönt a főépületben, mi a tengervizet fogjuk nyelni Gable-ért, egy ősz hajú tábornokért és két fiatal verébért, akik feláldozták az életüket. - Dominyika az órájára pillantott. - Húsz percünk van a hajó érkezéséig. Fogja meg a lepedőt, és segítsen megemelni Antont, hogy elvigyük az utolsó fekete-tengeri hajókázására.