- Azt akarja mondani, hogy nem is gondoltak arra, hogy elővigyázatosságból odarendeljék a parti őrség hajóját vagy egy felfújható gumicsónakot, tekintve, hogy a rajtaütésre egy kibaszott szigeten került sor? - ordította Benford az FBI kémelhárítási vezetőjének, Charles Montgomerynek, aki most közölte vele, hogy a nő, aki Rowland admirálissal találkozott, beugrott a mocsárba, lehagyta a húszas éveikben járó különleges ügynököket a combig érő vízben, kiért a partra, és feltehetően egy kajakban elmenekült a Potomacen. A különleges ügynökök gyanúja beigazolódott, miután másnap reggel találtak egy gazdátlanul heverő kölcsönzött kajakot a Washington kikötőnél lévő georgetowni lakóparknál, egy sekélyebb partszakaszon. Susannek nyoma veszett, feltehetően visszatért New Yorkba, hogy mesterkélt és fontoskodó cikkeket szerkesszen egy irodalmi lapnál, és hogy feltehetően tovább folytassa az SZVR-nek végzett illegális tevékenységét, amelybe a többi ügynök támogatása mellett a potenciálisan beszervezhető ügynökök felkutatása, a futárkodás és csomagmegőrzés is beletartozik Seattle-től Key Westig. Benford szitkozódva azon háborgott, vajon hány Magnit garázdálkodhat még büntetlenül Amerikában.
A férfi azt mondta Forsythnak, hogy várnak hat hónapot, hátha sikerül Dívának Susan aktájához férkőznie. Az illegálisok valódi neve szigorúan titkos információnak számított, amelyet az Sz részleg kezelt, és amelyhez még az SZVR igazgatója sem férhetett hozzá, ráadásul gondosan dokumentálták, mely vezető beosztású tisztek kérték ki az aktákat. Most, hogy Dominyika az SZVR igazgatója lett, kétszer, sőt, háromszor olyan óvatosan kellett eljárniuk. Addig is a két CIA-s gondolkodni kezdett, milyen kettősügynökös csalival lehetne okot adni Dívának arra, hogy
újabb üggyel bízza meg Susant. Mindenkinek az járt a fejében, hogyan tudnának lebuktatni és letartóztatni egy (akármilyen rangú) orosz tisztet, hogy minél hamarabb elintézhessék a kémcserét, amellyel kiszabadítják Nasht. A dolog nem tűrt halasztást, az orosz börtönök nem a vendégszeretetükről voltak híresek.
Audrey Rowland letartóztatása természetesen komoly dicsőséget szerzett Benfordnak, de a sajtóban nem verték nagydobra, nehogy Nashen torolják meg az oroszok a szégyent. A média csak annyit közölt, hogy az admirálist felmentették, homályos említést téve a hivatali visszaélésről. Benford nem csupán az oroszok aktív vakondját leplezte le a haditengerészetnél, de Díva és a CIA többi orosz ügynöke is újra biztonságban volt. Azonban a CIA-nak továbbra sem volt igazgatója. Mivel még nem állítottak újabb jelölteket a néhai Alex Larson helyére, egyelőre csak ideiglenesen megbízott igazgatót neveztek ki. Aki történetesen egy arrogáns hólyag, Frederick Farrell volt.
Másnap reggel két jó hír fogadta őket: a moszkvai állomás egyik tisztje gond nélkül leszállította Díva kommunikációs lámpáját (egy orosz segédügynök adta át a csomagot Dívának, amikor a nő felvette a kabátját egy elegáns étterem ruhatárából, és konkrétan továbbpasszolta az egyik testőrének, hogy vigye be az irodájába), a kémelhárítási főigazgatóság már kapott is egy tesztüzenetet Dívától, melyben tájékoztatta őket, hogy a felszerelést beüzemelte és kiválóan működik. A második hír (amelyet a Pentagontól kaptak) arról szólt, hogy egy ismeretlen orosz állampolgárt temettek a tengerbe: nehezékkel ellátott hullazsákját egy amerikai zászlóról csúsztatták a Feketetengerbe, az amerikai tengerészek tiszteletadása mellett. Benford komor elégedettséggel továbbította az üzenetet Dívának.
A jelentések, melyeket Díva a lámpán keresztül juttatott el hozzájuk, egyedülálló bepillantást engedtek a Kreml legbelsőbb
ügyeibe. A nő részletesen megírta, miről esett szó a Biztonsági Tanács ülésein, a Bortnyikovval folytatott heti megbeszélésein, melyek során az FSZB nagykövetségek ellen irányuló kémelhárítási ügyeit tárgyalták, Putyin végrehajtó bizottsági ülésein, melyek napirendi pontjai arra utaltak, hogy az elnököt nyugtalanítja a munkásosztály növekvő elégedetlensége, és hogy aggódik a közelgő oroszországi választások miatt. A Védelmi Tanács napirendi pontjaiból kiderült, milyen technológiai információkat osztott meg Oroszország Iránnal és Észak-Koreával a szilárd-üzemanyagú rakétákról; az Orosz Központi Bank legfrissebb statisztikái a gazdaság működési zavaráról tanúskodtak, ami az oroszoknál népbetegségnek számított, és a küszöbön álló pénzügyi stagnálásra figyelmeztettek. Benfordék arról is tudomást szereztek, hogy a Kreml miként reagált arra, hogy Washington fokozta együttműködését észak-ázsiai szövetségeseivel Kína csendes-óceáni térnyerése, valamint az észak-koreaiak javíthatatlan magatartása ellen. Mindezeken felül Díva megszokott jelentéseit is megkapták a heti vezetői tájékoztatókról az SZVR külföldön végzett tevékenységéről.
- Száz tiszt tíz év alatt sem tudna ilyen információkhoz jutni -kukorékolta diadalmasan Benford. Négy különálló aktát nyittatott a Dívától kapott információknak, hogy úgy tűnjön, mintha különböző ügynököktől származnának.
Moszkvában kevésbé volt rózsás a helyzet. Putyin a privát tárgyalójába rendelte Bortnyikovot, Patrusevet és Dominyikát, miután az amerikai lapok konkrétabb cikkeket is közölni kezdtek az amerikai haditengerészet kémkedéssel vádolt admirálisáról. Dominyika arra számított, hogy Putyin haragjának ő lesz a céltáblája, elvégre az ő ötlete volt, hogy ne vessenek ki olyan szoros kémelhárítási hálót az amerikaira és Kehelyre, ami azzal a sajnálatos következménnyel járt, hogy a feltételezett vakond (Gorelikov) külföldre szökött. Most, hogy Magnitot letartóztatták, búcsút mondhattak a CIA tönkretételének. Putyin
azonban egyformán dühös volt mindhármukra, kék aurája csak úgy ragyogott. A megbeszéléseken általában ritkán emelte fel a hangját, ha az állami iparvállalatok inkompetens vezetőit, a gazdasági szektorokat tönkretevő igazgatókat vagy azokat szapulta, akik milliárdokat szipolyoztak ki a cégekből a hatékonyság és produktivitás árán. Ma este viszont ordított.
Az elnök azt mondta Patrusevnek, hogy „polzi ot nyivo kak ot kozla moloka”, vagyis annyi haszna van, mint döglött lovon a patkónak. A felháborodott Bortnyikov fejéhez vágta, hogy „mnye naszraty sto ti dumajes”, azaz szarok rá, hogy mit gondolsz, Dominyika munkájáról pedig kijelentette, hogy „porot csus”, vagyis kutyaszart sem ér. Miután a földbe döngölte őket, megsemmisítő pillantást vetett a Biztonsági Tanács három tagjára, akik szótlanul ültek a szovjet csillaggal díszített, mahagóni tárgyalóasztal körül, és azzal igyekeztek lelket önteni magukba, hogy ezt a szitkozódást össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogy a sötét Vozsgy, a nagyúr, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, Sztálin elvtárs tanította volna móresre őket a harmincas években.
Dominyika, aki összekulcsolt kezét az asztalon nyugtatva ült, jó jelnek vette, hogy az elnök ugyanúgy leszidja őt is, mint két kollégáját. Ez arra utalt, hogy Putyin a Nagy Hármas teljesértékű és egyenlő tagjaként tekint rá. Ha ez valóban így van, érdemes Benforddal is tudatnia megemelkedett státuszát. Talán Putyin úgy ítélte meg, ha Gorelikov valóban nyugatra disszidált és feltehetően mindenben a CIA rendelkezésére áll tanácsadóként, szüksége lesz Jegorova kozmopolita kiállására, hogy kivédje az amerikaiak további pusztítását. Senki sem feledkezett meg a vasfüggöny egyik oldalán sem arról, hogy miután az angol kém, Kim Philby elárulta az MI6-et, 1963-as moszkvai disszidálását követően további húsz éven át rendszeres időközönként tájékoztatta a KGB-t az angolok és az angol titkosszolgálat nemzeti sajátosságairól és kulturális sebezhetőségéről. Az igazán jó disszidensek évtizedeken át beszéltek, és a tárgyalóban jelen lévők mind ugyanezt feltételezték Gorelikovról.
Amikor Putyin észrevette, hogy Dominyika a tőle kapott gyöngysort viseli - a nőnek átsuhant a fején, vajon ott van-e még Gorelikov DNS-e a gyöngyökön - kissé megenyhült, és apró félmosolyt villantott a nőre, ami Bortnyikov és Patrusev figyelmét sem kerülte el. Ez nagyon nem jó, főleg, ha szárnyra kap a hír, hogy az SZVR igazgatója chemise cagoule-t hord az elnök miatt. A Verébiskolában ez azt jelentette, hogy intim viszony van közöttük, és arra a középkorban viselt, hosszú hálóingre utalt, amelyen egyetlen, illedelmes hímzett lyuk volt a szeretkezéshez. Ez volt a kivágott fehérneműk középkori előfutára.
Előző este, miután visszatértek az Idokopas-fokról, az elnök meglátogatta Dominyikát a Kutuzovszkij Proszpekten álló új lakásában. Lifttel ment fel a mélygarázsból. Látszólag kémelhárítási ügyben akart beszélni a nővel, valójában persze újabb menetet akart lezavarni vele. Putyin majd' felrobbant a dühtől - aznap tartóztatták le Magnitot, négy nappal Gorelikov eltűnése után -, de feszült hangulata egyáltalán nem befolyásolta az ágyban nyújtott teljesítményét: mint egy asztalos,
egyenletesen, de lelketlenül fűrészelt az elnöki fűrésszel, Dominyika így Nate-ről ábrándozott, és azon tűnődött, vajon megkockáztassa-e, hogy felkeresi a börtönben. A férfit a Butirka börtönbe zárták, de a politikai raboknak fenntartott szárnyba, ahol emberségesebben bántak a foglyokkal. Ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy nincs veszélyben - az ellenzéki ügyvéd, Szergej Magnyickij ugyanebben a cellablokkban halt meg, miután összeverték és megtagadták tőle az orvosi ellátást. Dominyika ellenállt a késztetésnek, hogy szóba hozza a Nashsel kapcsolatos kémcserét, amíg az ágyban van Putyinnal, főként, mivel az elnöknek nem volt szokása eufórikus állapotba kerülni a szeretkezés után.
De az este nem ért véget a szexszel, mivel az elnök még ott maradt beszélgetni, ami nem volt jellemző rá. Dominyika ezért
belebújt egy térdig érő, spagettipántos fekete pamutkombinéba -amelynek egyik pántja a vállára csúszott - és dús haját szalaggal megkötve tüsténkedni kezdett tágas, új konyhájában. Nem vette fel fekete szaténtangáját, hátha Vologya a konyhapulton is le akar zavarni egy gyors menetet, mielőtt távozik. (81-es számú tétel: „A besamel csak akkor szilárdul meg, ha kevergetik”.)
Vlagyimir Putyin elégedetten ücsörgött Dominyika luxus konyhájának egyik modern bárszékén. Bármilyen súlyos veszteséget jelentett is Audrey Rowland letartóztatása, az erről szóló szalagcímek túlzottan nem nyugtalanították. Az efféle sokkoló hírek jót tettek Oroszország imidzsének, a saját imidzsének, hogy muzsesztvennij, életerős, férfias vezetőként kémeket futtat a világ minden pontján. Az egész világ tudni fogja, hogy Oroszország titkosszolgálatai mindentudó csúcsragadozók, akik képesek befurakodni ellenségeik kormányaiba, szert tenni titkaikra, és a hatalmukba keríteni őket. Persze a kémeknek néha pechjük volt, de Putyinnak tetszett, hogy a külföldi kormányok, cégek és egyének visszavesznek kicsit, nehogy magukra haragítsák az elnököt. Szinte nem került semmibe, hogy aktív lépéseivel békétlenséget szítson nyugaton, és ha el akart mozdítani a helyéről egy amerikai politikust, elég volt, hogy nyilvánosságra hozza valamelyik kínos, titkosítatlan e-mailjét a WikiLeaksen keresztül, amelyet az a puhapöcs vezet, aki valamelyik latin-amerikai törpeállam londoni nagykövetségén dekkol. Az amerikai társadalmat megbénító partizánpolitikai hisztéria majd gondoskodik a többiről.
És itt volt kellemes ráadásként Dominyika, akivel eljátszadozhatott. A nő pipiskedve felnyúlt a konyhaszekrény magasabb polcára, Putyin pedig a befeszülő vádliján legeltette a szemét. Egyáltalán nem zavarta, hogy az emberek arról pusmognak a Kreml folyosóin, hogy szeretők lettek. Hangosan senki se mert volna ilyesmit mondani, és ez egyszerűen csak megerősítette azt, hogy az SZVR az övé, ahogy az FSZB és a szilovikok felett is ő uralkodik.
A grúz pezsgő mellé, amelyet kibontott, Dominyika gyorsan
összedobott egy mediterrán előételt, melynek hozzávalóit csak a vezető kormányhivatalnokok számára fenntartott, speciális boltban lehetett kapni, annak az épületnek a földszintjén, ahol a lakása volt. Marinált articsókaszívet, kapribogyót és olajbogyót kevert össze, meggrillezte, majd bruschettára halmozta. Rómában evett először ilyen contornót, amikor Nate-tel ott volt találkája. Szerelmük kezdetén történt, az ujjaikkal egymást etették, és közben Astit ittak és nevetgéltek. Dominyikának átsuhant a fején, hogy a gondolatai újra és újra
visszakalandoznak az ő Nejtjéhez. Vigyázz, nehogy elárulja az arcod a cárnak!
Dominyika lehajolt, hogy kivegye a tálcát a sütőből, és a fenekén érezte Putyin tekintetét. Ideje bedobnia magát. Jobban csinálta, mint Putyin, de óvatosnak kellett lennie. Hivatalosabb hangot ütött meg.
- Elnök úr, az elmúlt négy nap eseményeinek tükrében lenne egy javaslatom, amit szeretném, ha fontolóra venne. - Putyin a pezsgőt kortyolva hallgatta. - Szállítsák át az amerikait Butirkából egy speciális védett házba, ahol szoros megfigyelés alatt tarthatjuk, és ahol zavartalanul folytathatják a szakemberek az enyhe fokozatú kihallgatását.
- Miért kéne megkímélnünk az amerikait a börtön kényelmetlenségétől? - kérdezte Putyin, sanda pillantást vetve Dominyikára.
- A CIA nem riadt vissza attól, hogy mentőakciót szervezzenek a fekete-tengeri birtokára. Nem szeretném, ha Moszkvában is megpróbálnák ugyanezt. Nem lehetetlen. A börtönőrök keveset keresnek, sokan korruptak közülük.
Putyin végigmérte Dominyika alakját a lenge fekete kombiné alatt, a dekoltázsán futó halványkék ereket. Mennyei illata volt a sütőben sistergő articsókának.
- Holnap reggel megbeszéljük. Mindhármukkal beszélni akarok. Pontban nyolckor. Hogy az összes biztonsági forgatókönyvet megvitassuk.
Nem véletlenül maradt a nő lakásán, pezsgőt kortyolgatva, a konyhában sürgölődő Dominyika domborodó fenekét bámulva.
Putyinnak olyasmiről volt tudomása, amiről a többieknek nem, és kellemetlen helyzetbe akarta hozni őket a másnapi megbeszélésen, mivel fel kellett zavarnia az állóvizet. Ki tudja, talán még egy kis tisztogatás is elkél. Már korábban is megcsinálta ugyanezt a Tanáccsal, ideje újra megtenni. Az állóvíz felkavarása már ma este megkezdődhet - legalábbis Jegorova tábornok esetében. Dominyika Putyinra vetette igéző kék szemét, hagyta, hogy a férfi a hajába mélyessze az ujjait, és közben elképzelte, hogy villámgyors és bivalyerős szisztyema ütést mér az elnök állkapcsára. Az ölébe akarja nyomni a fejét? Putyin egy kézzel összefogta hátul a csuklóját, és közelebb húzta magához, hogy az ajkuk összeérjen. Falatnyi előételt vett a szájába, és elmosolyodott.
Dominyika érezte, ahogy feltoluló dühe kitörni készül, de legyűrte a késztetést, hogy ezt a nyeznatijt, ezt a magát királynak képzelő, felfuvalkodott, nagyképű bugrist ellökje magától. Ha az ölébe akarja húzni a fejét, Dominyika a fogait is használni fogja, és a csámcsogó pofájába köpi a férfiasságát. Higgadj le! Ez csak ötpercnyi megaláztatás. Végül úgyis meg fogod buktatni.
Másnap reggel már más volt a helyzet a megbeszélésen, ahol Putyin dühöngött. Dominyika babusgató szavai - kroskának, babámnak, édesemnek hívta Putyint tegnap éjjel - ma már csupán távoli emlékek voltak, a nő sajgó ágyéka a homályba veszett. Megint a keménykezű, rideg kék szemű kalifa volt.
- Magnit lebukott, és ezzel egy olyan felbecsülhetetlen ügynökünket húzhatjuk le a vécén, akinek a felkészítésére több mint tíz évet áldoztunk! - ordította Putyin. - De egyikőjüknek sem volt annyi esze, hogy megakadályozza a letartóztatását. -Putyin teátrálisan az asztalra csapott.
Patrusev, akinek sárga aurája ma olajos színezetet öltött, hátradőlt a székén. Dominyika arra számított, hogy a férfi szokásához híven elkezd majd mellébeszélni. Nyikolaj tekintete az elnökről a kollégáira siklott, majd vissza.
- Elnök úr, Anton Gorelikov árulását és disszidálását lehetetlen lett volna megjósolni. Magnitot ő futtatta, nem osztotta meg velünk a művelet részleteit. Jegorovának még a nevét sem árulta el. Ha Anton kitálal az őt pénzelő CIA-nek, a műveleteink többé nem lesznek biztonságban. Muszáj lesz kimerítő kárfelmérést végeznünk, hogy lássuk, milyen ügyekre volt ráhatása. Rengeteg mindenről tudott.
Dominyika megrezzent. Patrusev burkoltan magát Putyint kritizálta, amiért az túlzottan megbízott Antonban.
Az elnök a tanács három tagjára meredt.
- Lángeszű caredvoreceim, hű udvaroncaim! - jegyezte meg gúnyosan. - Gorelikov nem disszidált, hanem elrabolták -jelentette ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
A tárgyalóra síri csönd telepedett, egy pisszenést sem lehetett hallani. Dominyika és a két férfi azon tűnődött, vajon az imént annak voltak-e tanúi, ami egy ideje már pletykaként keringett Putyinról. Nevezetesen, hogy az elnök gondolatolvasó és a jövőbe lát. Dominyika visszafojtott lélegzettel azon töprengett, honnan tudja. Ez azt jelenti, hogy rá is gyanakszik?
- De kirabolta el? - szólalt meg végül Bortnyikov. - Kérem, ne vegye zokon, elnök úr, de ez igen különös feltételezés.
- Elrabolták, vagy túszul ejtették, vagy végeztek vele. Nem ez a lényeg - vágta rá dühösen Putyin. - Ördögi akciót tervelt ki ellenünk a CIA, ilyen súlyos megtévesztésre a hidegháború óta nem volt példa - oktatta ki a cár a szakembereket.
- Miféle megtévesztés? - Bortnyikov szolgálata, az FSZB felelt Oroszország biztonságáért. Honnan tudhatott az elnök ilyesmiről? Ez az FSZB reszortja. Idegesen reszketett az aurája.
Putyin gúnyosan felhorkantott.
- A CIA mozdította el Gorelikovot. Lelőtték, megmérgezték, a cápák elé vetették, mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy direkt tüntették el, méghozzá azért, hogy azt higgyük, ő az áruló.
- Ez lehetetlen - vágta rá Bortnyikov. - Tudja jól, elnök úr, hogyan szokták kitervelni és végrehajtani az ilyen műveleteket. Ismeri a Főellenséget. Hogy gondolhatja, hogy...
Putyin feltartotta a kezét, csöndre intve Bortnyikovot.
- A CIA azért tüntette el Gorelikovot, hogy azt higgyük, ő Kehely, és hogy disszidált. Rögtön ezután került sor Magnit letartóztatására, ami roppant jól időzített véletlen, nem igaz? Amit mondok, az viszont tény: nem lehet Gorelikov a vakond. Kehely még mindig közöttünk van.
Anélkül, hogy tudta volna, miért, Patrusev úgy bólogatott, mint egy plüssfejű bólogató madár, amilyet a Gorkij parkban lehetet kapni.
- Mire alapozza ezt az elméletet? - kérdezte az elnöktől Bortnyikov, aki igyekezett valamennyire megőrizni a méltóságát. Dominyika látta rajta, mennyire felháborítja Patrusev viselkedése, aki egy született podhalim, vagyis talpnyaló.
- Egyetlen tényre - felelte Putyin. - Arra, hogy Gorelikov találta ki, tervezte meg és irányította a Kataklizma műveletet, melynek célja Alex Larson meggyilkolása volt.
Néma csönd. Mindhárman döbbenten meredtek Putyinra. Tudták jól, mi folyik Oroszországban, de erről mind most hallottak először. Alex Larson meggyilkolása? Te jó isten! Dominyika felfogta, hogy az évtized legsúlyosabb hírszerzői információjának volt fültanúja: a Kreml számlájára írható a CIA igazgatójának halála, amit addig véletlennek hittek.
- Gorelikov tervelte ki Larson halálát? - suttogta Dominyika. - Az amerikaiak tudnak róla? Ez szörnyű bedsztvijét okoz majd. Katasztrofális következményei lesznek. - Amikor elmondom nekik.
Putyint ez nem érdekelte. Önelégült vigyorral szemlélte feszengésüket, szinte ragyogott az aurája. Hát nem ő a cár? Merné bárki is azt mondani, hogy nem ő uralkodik Novorosszija felett?
- Egyetlen CIA-nek kémkedő ügynök sem vállalkozna a saját igazgatója meggyilkolására, anélkül, hogy a tervről értesítené Langley-t, és szabotálná az akciót - felelte az elnök. - Más szolgálatok talán képesek lennének feláldozni az övéiket, de az amerikaiak soha. A kínaiak talán igen, az észak-koreaiak feltétlenül, Sztálin gondolkodás nélkül. De nem a jenkik.
- A valódi Kehely ezek szerint továbbra is aktív? - kérdezte
Patrusev, aki nem ragadt le a Kataklizmának, ennek az államilag elrendelt bérgyilkosságnak a szörnyű voltánál. Mindennél fontosabb volt számára, hogy az elnök kedvére tegyen, és Putyin lássa rajta, hogy egyetért vele.
Putyin bólintott.
- Ravasz húzás - válaszolta Patrusevnek. - Mind azt gondoljuk, hogy Gorelikov Kehely, így a valódi vakond biztonságban van. Tisztában vannak vele, miről szól ez a játék. Mi magunk is hajtottunk már végre ilyen akciókat, hogy megtévesszük az ellenséget. Alex Larson halála a bizonyíték arra, hogy Gorelikov nem kémkedhetett az amerikaiaknak. A Kataklizmával elért sikerei felmentik minden gyanú alól.
- És mi van Kehellyel? - hebegte Patrusev.
Putyin arckifejezése megváltozott: a vigyorgó mesemondó helyett a flegma főügyész arcát öltötte magára.
- Ezt a kérdést egymásnak kell feltenniük - meredt Putyin a Biztonsági Tanács három tagjára.
- Hogy érti ezt, elnök úr? - Bortnyikov szinte kővé dermedt.
Úgy, hogy szerinte az egyikünk Kehely, hasított Dominyikába
a felismerés. Kész csoda, hogy nem osztott ki vaktölténnyel teli pisztolyokat, hogy lássa, ki kit lőne le. Na jó, mit tenne Bratok? Mit tanácsolna? Ha nem őrzöd meg a hidegvéredet, ha nem háborodsz fel, mint a többiek, téged fognak gyanúsítani. Mint egy szakadék felé tartó alvajáró, Dominyika megszólalt:
- A dolog kulcsa az amerikai tiszt, Nash. Biztos, hogy fontos információk vannak a birtokában, és egészen bizonyosan tudja, kicsoda Kehely. Ideje, hogy alaposabb kihallgatásnak vessük alá.
Idiotka, imádkozz, hogy amit mondtál, ne legyen Nate halálos ítélete.
Putyin elégedetten bólintott.
- Rendben van. De többet nem akarok holmi védett házról meg kémcseréről hallani - tette hozzá, Dominyikára bökve. -Maga vezeti a férfi kihallgatását, de azt akarom, hogy mind ott legyenek. A cellában. A nevet akarom. Nem érdekel, hogy szedik ki belőle, de szedjék ki. Az orvoscsoport már a Butirkában várja magukat. Gyerünk, indulás.
Mind tudták, hogy vérszomjasabbnak és kegyetlenebbnek kell mutatniuk magukat Putyinnál, ha bizonyítani akarják ártatlanságukat. Az elnöknél nem számított, ha ártatlan valaki. Bűnbakot akart, aki elviszi a balhét.
Lucius Westfall még abban a hónapban hivatalosan is belépett a műveleti főigazgatóságra. Hamarosan megkezdte a műveleti kiképzést a Farmon, ahogy Nate, Gable, Forsyth és mindenki más is előtte. A Farm után orosz nyelvleckék vártak rá, hogy felkészüljön első megbízására a moszkvai állomáson. A helyzet iróniája Benford és Forsyth figyelmét sem kerülte el, akik atyai jóindulattal szemlélték Westfall lelkesedését.
Miközben Washington politikai állóvizét felkavarta az újabb jelöltek után indított, kétségbeesett keresgélés, az ideiglenesen kinevezett igazgató, Farrell behívatta Benfordot.
- Azt hallottam Feigenbaum szenátor stábjának korábbi igazgatójától, Rob Farbissentől, hogy maga nyilvánvalóan és szántszándékkal félrevezette a CIA igazgatói posztjának jelöltjeit a felkészítő tájékoztatók alkalmával, és az ügynökeinkkel kapcsolatos információkat hallgatott el előlük. Farbissen vádját Duchin is megerősítette a kongresszusi ügyektől. Maga azt a határozott utasítást kapta, hogy teljes körű felvilágosítást adjon a jelölteknek, semmit se hallgasson el előlük. - Farbissen kiegyenesítette az itatóst makulátlan íróasztalán.
- Egy kémelhárítási művelet kellős közepén jártunk - felelte Benford halálosan kimerülten. - Kimerítő nyomozás után arra a szilárd meggyőződésre jutottam, hogy a három jelölt egyike Moszkvának dolgozik. Mint kiderült, igazam volt. Alig negyvennyolc órán múlt, hogy egy orosz kém kerüljön az ügynökség élére. Ezért gyilkolták meg Alex Larsont.
- Jaj, akadjon már le Larsonról! Maga egyszerűen nevetséges. Ez az egész csak feltételezés, de nem menti fel a kötelességszegés alól. Vagy a fegyelemsértés alól. Maga egész pályafutása során egy lobbanékony, kezelhetetlen gazember volt. Maga szerint
miért?
- Nem tudom - vont vállat Benford. - Talán mert magával ellentétben én sosem szoktam hozzá a fasz ízéhez.
Farrell elvörösödve felpattant a székből, és ököllel az asztalra csapott.
- Na jó, ebből elég! - ordította. - Azonnali hatállyal ki van rúgva! Most azonnal menjen vissza a patkánylyukba, amit az irodájának hív, és pakolja össze a személyes holmiját! Két biztonsági őr ki fogja kísérni az épületből. Adja oda nekik a jelvényét. Végre megszabadulunk magától.
Benford szó nélkül elhagyta az irodát, de mire a két biztonsági őr átkísérte az északi bejárat beléptető kapuján, kétszáz dolgozó sorakozott fel az előcsarnokban, és tapsolva búcsúztatták Benfordot. A férfi összevont szemöldökkel végignézett rajtuk, intett nekik, majd lecsatolta a jelvényét szakadt kabátzsebéről, átadta az egyik biztonsági őrnek, és átsétált a fotocellás ajtón, amely szisszenve bezárult mögötte. Attól a pillanattól fogva Simon Benfordnak semmivel sem lett volna könnyebb bejutnia a CIA központjába, mint Vlagyimir Putyinnak.
Marinált articsókaszeleteket, magozott Kalamata olajbogyót, kapribogyót, negyedelt paradicsomot és összenyomott fokhagymagerezdeket egy nagyobb tálban összeforgatunk fehérborral, olívaolajjal, sóval és borssal. Sütőpapírral bélelt tepsire terítjük, és addig sütjük, amíg a paradicsom megpuhul. Meglocsoljuk olívaolajjal, meghintjük sóval és bazsalikomleveleket tépkedünk rá. Pirított bruschettaszeletekre halmozva tálaljuk.