200. old. Démodokosz is mondta a milétosziakról - Démodokosz valószínűleg i. e. VI. században élt költő, a Milétosz közelében levő Lerosz-szigetről származott.

200. old. mégis, a dolog úgy áll - Amint Burnet találóan jegyzi meg, a helyesbítő, ellentétet kifejező kötőszó nem a mondat elejére vonatkozik, hanem arra a korábbi fejezetre, amelyben az az aporia merült fel, hogy nem a mértéktelenség-e a kisebb rossz, hiszen előfordulhatna, hogy a mértéktelen ember, aki meggyőződésével összhangban vétkezik, esetleg megváltoztatja a meggyőződését.

200. old. az alapvető feltevések - Ezek nem a szó mai értelmében vett feltevések, hanem olyan tételek, amelyek valamely deduktív tudomány be nem bizonyítható kiindulópontjai közé tartoznak, amelyektől az illető tudományban lehetséges bizonyítások függenek. Arisztotelész nem mindig ugyanabban a jelentésben használja ezt a kifejezést, de igen sokszor olyan tételeket jelentenek nála, amelyek azt mondják ki, hogy valamely definíció által meghatározott dolog (pl. egység, vonal, pont) létezik. Amint Ross a II. Analütikához írt magyarázataiban megjegyzi: a hüpotheszisz előbb be nem bizonyítható alapelvként szerepel. Később viszont olyan tételként, amely bizonyítható ugyan, de mégis bizonyítás nélkül fogadják el. E kifejezés két ennyire különböző értelemben való használatát illetően Ross joggal jegyzi meg, hogy „Arisztotelész logikai terminológiája még a kialakítás folyamatában volt”. Burnet úgy vélte, hogy ezek a feltevések (hüpotheszisz) nem mások, mint a geometriában a bebizonyítandó tételek. De ezt a felfogást a maiak (Ross, Joachim, Tricot, Gauthier és Jolif) általában elvetik.

201. old. Nem inkább az-e az igazság - Vagyis véletlenül előfordulhat az is, hogy a fegyelmezett ember azt hiszi, hogy egy helyes elhatározáshoz vagy szabályhoz ragaszkodik, valójában azonban ez a szabály vagy elhatározás téves, de nem a véletlen eseteket kell vizsgálni, hanem azt, hogy önmagában véve, az esetleges, nem tipikus jelenségek kizárásával mi jellemző a fegyelmezett emberre.

204.    old. Anaxandridész - Vígjátékíró, Arisztotelész idősebb kortársa.

205.    old. ahogy Euénosz is mondja - Euénosz pároszi költő és szofista. Az idézett sorok a 9. töredék Diehl-gyűjteményének I. kötetében.

205. old. Némelyek felfogása szerint - Arisztotelész itt következő fejtegetései meglehetősen szoros szálakkal kapcsolódnak Platón Philébosz című dialógusához. Dirlmeier, valamint Gauthier és Jolif figyelmeztetnek rá, hogy a gyönyörre vonatkozó nézetek, melyeket Arisztotelész a következő sorokban különféle csoportokba osztályoz, a lehetséges nézetek logikai alapon történő osztályozását jelentik, függetlenül attól, hogy kik képviselték a filozófia eddigi története során ezeket a nézeteket, egyes gondolkodók vagy általában az emberek egy része, vagy esetleg senki sem képviselt ilyen nézetet, de mint elképzelhető nézet megemlíthető. Az első nézet, amely szerint semmiféle gyönyör sem tekinthető jónak, minden valószínűség szerint Szpeuszipposztól, Platón tanítványától ered. Ezt a nézetet már Platón is bírálja Philébosz című dialógusában.

205· old. mások szerint - Ezt a nézetet vallja Platón a Philéboszban.

205. old. van aztán egy harmadik nézet - Itt a magyarázók erősen eltérnek egymástól. Burnet lényegében megegyezőleg Stewarttal és Granttal azt vallja, hogy ez Arisztotelész saját felfogása, melyet a X. könyvben fejt ki, és amelyik összhangban van Platón Philébosz című dialógusának végkövetkeztetésével. Tricot átveszi Burnetnek ezt a nézetét. Ezzel szemben Gauthier és Jolif erőteljesen tiltakoznak Burnet eme gondolata ellen. A következőket írják: „Minden jel arra mutat, hogy ez a harmadik véleménye a szimmetria kedvéért elhelyezett vakablak: ez nem olyan vélemény, amelynek valóban voltak képviselői, ez abban a pontos formában, ahogy Arisztotelész megfogalmazza, egy lehetséges álláspont. Valójában Arisztotelész itt ugyanazokat az ellenfeleket veszi célba, mint a két előző vélemény esetében, és nevezetesen Platónt, aki a Philéboszban még a tiszta gyönyörök számára is csak az ötödik és utolsó helyet volt hajlandó biztosítani azoknak az alkotóelemeknek a sorában, amelyekből a boldog élet összetevődik. Teljesen hamis Burnettel azt állítani, hogy ez a harmadik álláspont magának Arisztotelésznek az álláspontja lesz a Nikomakhoszi etika X. könyvében: Arisztotelész, legalábbis implicit formában mind a X., mind a VII. könyvben, azt állítja, hogy egy jól meghatározott gyönyör, a szemlélődésből fakadó gyönyör, a legfőbb jó.”

205. old. a következőkkel indokolják - Hat olyan érv felsorolása következik, melyet az első nézet védelmezői alkalmaznak, azok, akik szerint semmiféle gyönyör sem tekinthető jónak. Az egyes érveket mindig a továbbá (eti) kötőszó köti össze e felsorolásban. A modern fordítók többsége sorszámokkal látja el az érveket.

205. old. semmiféle folyamat sem tekinthető - Vagyis a cél, a természetszerű állapot jelenti a jót, nem pedig a folyamat, amely a cél felé, e felé az állapot felé vezet. Ha a folyamat nem tekinthető egyneműnek a végcéllal, akkor, ha a végcél a jó, akkor a hozzá vezető folyamat, és ilyen a gyönyör, nem lehet jó. Arisztotelész itt egyfelől szemmel láthatóan azokra a gondolatmenetekre utal, amelyek Platón Philébosz c. dialógusában találhatók meg.

1.    A gyönyör mint a természetszerű, normális állapotba való visszatérés folyamata.

2.    A jó a végcél és nem a hozzá vezető folyamat.

Tudnunk kell azonban, hogy Arisztotelész e szövegrészben, bár a Philébosz gondolatmenetéhez kapcsolódik, nem Platónnál vitatkozik, hanem Szpeuszipposszal. Platón szerint ugyanis csak a testi és fájdalommal kevert gyönyörökre érvényes az, hogy keletkezési folyamatok, a normális állapotba visszavezető folyamatok, a tiszta és keveretlen gyönyörökre ez nem áll. Szpeuszipposz, akinek a nézeteit kívánja helyesbíteni Platón a Philéboszban, állította azt, hogy minden gyönyör keletkezés és mint ilyen nem jó, hanem rossz. Maga a gondolat, hogy a gyönyör bizonyos fajta mozgás, Arisztipposz-tól ered, de Szpeuszipposz, a Platón-tanítvány vont le ebből a gondolatból antihédonista következtetéseket.

205. old. az okos ember csak a fájdalom nélküli állapotot - Népi bölcsesség, melyet a görög költőknél többször megtalálhatunk. Burnet itt is Szpeuszipposz nézeteit véli felismerhetni. Gauthier és Jolif lehetségesnek tartják, hogy ezt a népi bölcsességet - Epikuroszt megelőzve - Szpeuszipposz vette át a filozófiai elméletbe, és talán már Platón is Szpeuszipposz ilyen felfogásával vitatkozik a Philéboszban, mikor elveti azt a felfogást, mely szerint a belátást kedvelő ember élete a teljes gyönyör- és fájdalommentességre törekszik. Dirlmeier ellenérveket hoz fel a Szpeuszipposszal való azonosítás ellen és fokozott óvatosságra int a találgatások terén.

206. old. a gyönyör akadályozza a gondolkodást - Szó szerint is hasonló fejtegetések vannak Platón Phaidónjában és a Philéboszban. A magyarázók közül néhányan úgy vélik, hogy nem Platómról, hanem Platónt követő és módosító gondolkodóról, esetleg Szpeuszipposzról van szó. Dirlmeier arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyönyör gondolkodást gátló hatása már Platón számára is, már a Phaidónban, egy mások által hangoztatott, ismert gondolat volt.

206. old. valamely szakismeretnek a müve - A legjobb eredmény létrehozására törekvő szakismeretet (orvosi, tornatanári stb. mesterség) Platón állítja szembe az ember alantas vágyainak hízelgő ügyességekkel, amelyek csak a kellemeset hozzák létre, nem a jót (szakácsművészet, kozmetika, szofisztika, retorika); a Gorgiász c. dialógusban Burnet hívta fel a figyelmet erre. Platón azonban nem vonta le ebből azt a következtetést, hogy a gyönyör nem jó. Lehet, hogy egy későbbi Platón-követő tette ezt meg.

206. old. a gyermekek és az állatok is hajhásszák a gyönyöröket - Burnet, továbbá Gauthier és Jolif arra utalnak, hogy Platón Gorgiászában, illetve Philéboszában találunk némileg hasonló fejtegetéseket. Dirlmeier azt emeli ki, hogy bárkitől ered is az ilyen típusú érv, tudatosan áll szemben azoknak a tanításával, akiknek a véleménye szerint a gyermekek és az állatok mutatják a legtisztábban, hogy mi felel meg a romlatlan természetnek. Ezt a tanítást vallották a kürénéi iskola hívei. Az érv szerzője tehát az ő felfogásukkal száll szembe. Hasonló utalást találunk Fritsche nyomán Stewartnál.

208. old. az δ szemükben megvalósulási folyamat - Itt Arisztotelész Arisztipposzra és követőire, a kürénéi iskolára céloz. Az ő tanításuk volt, hogy a gyönyör egy bizonyos fajta mozgás, és hogy a gyönyör a jó, amelyre törekedni kell. A platonisták éppen a gyönyörnek ezt az arisztipposzi felfogását, amely szerint a gyönyör mozgás, keletkezés, kívánták felhasználni - Platón sem jelent itt kivételt - annak bizonyítására, hogy a gyönyör, vagy legalábbis az ilyen természetű gyönyör, nem lehet jó, mert véleményük szerint a változatlan lét mindig magasabb rendű, mint a mozgásban levő keletkezés, amely valami másnak a céljából megy végbe. Az indokolás persze, amelyet Arisztotelész ad, hogy miért tartották a kürénéi iskola hívei a gyönyört keletkezési folyamatnak, sajátosan arisztotelészi, és aligha felel meg a történelmi valóságnak. Arisztotelész általános meggyőződése ugyanis, amint ez pl. a Metafizika c. művéből látható, hogy a korábbi gondolkodók homályosan és felemás-kezdetleges formában az ő filozófiájának az alapelveit és alapfogalmait közelítették meg, csak nem tudták a helyes gondolatot a maga általánosságában és határozottságában megragadni. Így Arisztotelész abból indul ki, hogy a saját filozófiája szerint a legfőbb jó, a boldogság, bizonyos fajta tevékenység, felteszi, hogy a kürénéi iskola tagjai is azért tartották a gyönyört - mely számukra azonos a tulajdonképpeni jóval - mozgásnak, keletkezésnek, mert valamilyen módon ők is azt a gondolatot próbálták megközelíteni, hogy a jó nem más, mint tevékenység, de a tevékenységet tévesen azonosnak vették a mozgással, a keletkezési folyamattal. A kettő azonban különbözik egymástól, állítja Arisztotelész. A keletkezés (geneszisz) az arisztotelészi fogalmak rendszerében a mozgások egyik fajtája. A mozgások viszont az arisztotelészi tanok szerint valamennyien abban különböznek a tevékenységtől (az energeiától), hogy a mozgások célja a mozgáson kívül esik, a cél létrejöttével a mozgás megszűnik, ezzel szemben a tevékenység (az energeia) esetében a cél nem a folyamaton kívül esik, hanem magában a folyamatban van benne, a folyamat és a cél egybeesnek. Így pl. Arisztotelésznél a házépítés: mozgás és keletkezés (illetve létrehozás), a ház elkészültével a hozzá vezető mozgás megszűnik. Ezzel szemben pl. a látás és a gondolkodás tevékenységek (energeiák), mert a látás vagy a gondolkodás folyamatában már benne is van, meg is valósul az a cél, amelynek érdekében a látás, illetve a gondolkodás végbemegy.

208.    old. csupán a megfelelő képesség - A szakismeret csak képessé tesz a megfelelő tevékenység végzésére, ahhoz, hogy a tevékenység elinduljon és végbemenjen, a szakismereten kívül még elhatározás is szükséges.

209.    old. Márpedig amit kerülni kell... az ellentéte mindenesetre jó - Azt a logikai szabályt, amelyet ez a következtetés alkalmaz, Arisztotelész Topika c. műve tartalmazza.

209.    old. Mert az az okoskodás, ahogyan Szpeuszipposz - Aulus Gellius az Attikai éjszakákban a következőképpen tudósít Szpeuszipposz idevágó nézeteiről: „Szpeuszipposz, valamint az egész régi Akadémia azt állítja, hogy a gyönyör és a fájdalom két egymással ellentétes rossz: a jó pedig az, ami kettőjük közt középen van.”

210.    old. az akarva, nem akarva képtelenséget állít - A legtöbb magyarázó szerint ez a sokáig fennmaradó paradox gondolat a cinikus iskola valamelyik képviselőjétől eredhetett. (Burnet, Dirlmeier, Tricot, Gauthier és Jolif tiltakoznak e feltevés ellen. Véleményük szerint ezt a nézetet nemcsak Platón vallotta, hanem Szpeuszipposszal és Xenokratésszel együtt a fiatal Arisztotelész is, a Platónhoz írt himnuszában és a Prot-reptikosz c. művében.)

210. old. „Nem múlhat el nyomtalanul...” - Hésziodosz: Munkák és napok 763.

210. old. minden lényben... van valami isteni - Az arisztotelészi filozófia szerint minden lény a maga módján utánozni kívánja az istenség tökéletességét, és részesedni szeretne az örökkévalóságban. Az isteni létezése azonban gyönyörteli, ennyiben az összes lény, amikor a gyönyörre törekszik, valamilyen módon az isten gyönyörteli létét utánozza.

211.    old. mert a fájdalom nem a gyönyör túlzásával áll ellentétben - Az önmagában rendkívül tömör és némileg homályos mondatnak ezt az értelmezését támasztja alá a parafrázis szerzője, ezt az értelmezést vallja Stewart, Ross, Dirlmeier, Gauthier és Jolif. Ezek szerint a mértéktelen ember számára a túlzó gyönyör hiánya már fájdalmat jelent, vagyis kizárólag a mértéktelen ember esetében állítható, hogy a fájdalom a túlzott gyönyör ellentéte.

212.    old. ezt a természettudósok kutatásai is bizonyítják -Arisztotelész itt Anaxagorasz nézeteire utal.

213.    old. ha aztán egyensúlyban vannak - Ezt a részt a görög kommentátorok is és a modern magyarázók is egymástól eltérő módokon értelmezik. Az ismeretlen nevű görög magyarázó és a parafrázis szerzője azt a véleményt vallják, hogy itt a lélek és a test ellentétéről van szó, őket követi Stewart, továbbá Gauthier és Jolif. Egy másik görög magyarázó, Aszpasziosz szerint viszont itt arról van szó, hogy a testünk áll különféle elemekből, és az egyik elem a másik elem ellenére tevékenykedhet. Ezt az értelmezést fogadja el Dirlmeier. Az a tény, hogy Arisztotelész szövegében rögtön ezután istenről van szó, aki anyagtalan forma, sok tekintetben az első értelmezés mellett látszik szólni. Aquinói Szent Tamás mint-egy egyesíteni látszik a két magyarázatot, egyrészt utal az ész és a képzelet szervei közötti ellentétre (ez némileg megfelel szellem és test ellentétének, mert a képzelet Arisztotelész szerint testhez kötött működés), másrészt viszont utal az éhes és a jóllakott test ellentétére, vagyis a test életén belül a különböző állapotok ellentétére.

213.    old. nem csupán a mozgásban van tevékenység - Isten, a mozdulatlan mozgató, Arisztotelész szerint szakadatlanul tevékenykedik, önmagát gondolja, és ezért él is, mert az ész tevékenysége élet. Vö. Metafizika XII. 7.

214.    old. mint a költő mondja - Euripidész: Oresztész 234.

NYOLCADIK KÖNYV

215.    old. „Ha kelten mennek együtt..- Iliász X. 224.

216.    old. „a hasonszőrűek összetartanak” - Odüsszeia XVII. 218.

216.    old. „fazekas a fazekassal szemben” - Hésziodosz: Munkák és napok 25.

217.    old. Erről már fentebb is volt szó - Valójában a Nikomakhoszi etika előző könyveiben nem volt erről a kérdésről szó. Dirlmeier szerint a II. és a VII. könyvvel hozható ez az utalás kapcsolatba. De Dirlmeier egyedül áll ezzel a véleményével.

221. old. azt a bizonyos mennyiségű sót - Vö. az Eudémoszi etikával VII. 2., ahol egy medimnosz sóról van szó. Egy medimnosz kb. ötvenkét liternek felel meg.

234. old. kisorsolt király - Vagyis olyan király, aki csak hivatalának nevében viseli a király szót, de nem rendelkezik a korábbi királyokra jellemző jogkörrel és társadalmi helyzettel. Vö. az athéniak arkhón baszileüszével, akit sorsolással választottak, és aki a régi királyi hatalomból csak a címet és némi - vallással kapcsolatos - hatáskört őrzött meg.

236. old. ezért nevezte Homérosz is Agamemnónt - Pl. Iliász II. 243., IV. 413.

238. old. „az egykorúak mindig összetartanak” - Görög közmondás, melyre Platón is hivatkozik, és Arisztotelész egyéb helyeken is említi.

240.    old. egyesületi tagtársával - A görög eredetiben itt ugyanaz a hetairosz szó van, amelyet az előzőekben a fordítás a „kebelbarát” szóval adott vissza. Mivel azonban előtte a barátról van szó, utána pedig a tanulótársról, mindenesetre nehéz lett volna a hetairoszt a kebelbarát szóval visszaadni.

241.    old. kétféle igazságosság van - E kétféle igazságosság megkülönböztetését részletesebben fejti ki Arisztotelész a Rhétorikában.

KILENCEDIK KÖNYV

248. old. akárcsak az egyszeri lantos - Vagyis a zene élvezetéért azzal a gyönyörrel fizetett, hogy a lantos abban a gyönyörteli reményben lehetett, hogy nagy fizetséget fog kapni. Erre a kegyetlen tréfára Arisztotelész már az Eudémoszi etikában is utalt. Plutarkhosz (Nagy Sándor szerencséjéről II. 1.) szerint Dionüsziosz, a türannosz járt el így a zenésszel. 248. old. „szabott ár mindenkinek” - Hésziodosz egy verssorának az eleje (Munkák és napok 370.).

251. old. de ha a kezdeményező adás... előbbre valónak látszik - Vagyis adódhatnak esetek, amikor nem az adósság visszafizetése az elsőrendű erkölcsi kötelességünk, hanem valamilyen sürgetően szükséges vagy nagyon is erkölcsös adakozás miatt el kell halasztanunk az adósságunk visszafizetését, vagy azt csak másodsorban számba jövő kötelességünknek kell tekintenünk.

254. old. egymással meghasonlott barátok - Vagyis azok a barátok, akik valamilyen sérelem folytán már nem érintkeznek egymással, de a másik iránti jóindulatot és jóakaratot azért még megőrzik magukban.

255.    old. senki sem választja azt - Vagyis, amint egy meghatározott ember számára nem jelent előnyt az, hogy isten, aki tőle különböző lény, minden jónak a tulajdonosa és élvezője, ugyanúgy nem jelentene számára előnyt az sem, ha úgy jutna minden jónak a birtokába, hogy előbb más, önmagától különböző lénnyé kellene átváltoznia, elveszítve ezáltal önmagát, saját énjét, saját személyiségét. Ross szövegértelmezését követtem.

256.    old. az ember két vagy több részből áll - így értelmezi a szöveget az epheszoszi Mikhael, a parafrázis szerzője, Bűmet, Ross, Dirlmeier, Gauthier és Jolif, Tricot.

259. old. Pittakosznak kell az állam élén állania - Pittakosz a hét görög bölcs egyike, Mütiléné egyeduralkodója. Arisztotelész többször említi.

259.    old. Phoinisszai - Euripidész tragédiája,melyben Eteoklész és Polüneikosz versengését érinti.

260.    old. Epikharmosz erre talán azt mondaná - Epikharmosz (kb. 540-450) komédiaszerző költő, Hérakleitosz követője.

261.    old. a reménységet illetőleg fordítva - Vagyis a hasznos dolgok reménye kellemes, a nemes cselekedetek jövőbeli végrehajtásának reménye nem nagyon kellemes, mivel azok nehézségekkel járnak. Gauthier és Jolif ezt a mondatot Ramsauer nyomán a szövegbe helytelenül bekerült glosszának tekintik.

262.    old. Ezért szereti az anya mindig jobban - Azaz: jobban, mint az apa. Vö. Eudémoszi etika VII. 8.

262.    old. „egy szív, egy lélek” - Euripidész: Oresztész 1046.

263.    old. „a barátok vagyona közös”... - Vö. Theokritosz XVI. 18.

264. old. a maga barátjának - Itt az eredetiben ugyanaz a philautosz szó áll, amelyet a fordítás a korábbi szövegrészekben az „önző” szóval adott vissza. Ezt szem előtt kell tartanunk, hogy láthassuk a gondolatmenet egységét.

266.    old. „ha az isten jót tesz velünk...” - Euripidész: Oresztész 667. A sor elejét sokan így fordítják: „Ha a szerencse kedvező..

267.    old. a természetszerű gyönyörűség mindkét feltétele - Ti. az erkölcsi jó és a saját lényegünkből, saját lényünkből fakadó jelleg.

268.    old. az élet ugyanis meghatározott valami - Arisztotelész itt részint a püthagoreus tanításokhoz, részint a Platón Philébosz c. dialógusában kifejtett gondolatokhoz kapcsolódik. 270. old. „se sok vendégbarátot ne tartsunk...” - Hésziodosz: Munkák és napok 715.

274. old. „nemes lelkű embertől...” - Theognisz 35.

TIZEDIK KÖNYV

275. old. szóljunk most ezek után a gyönyörről - A gyönyör kérdését Arisztotelész már a VII. könyv második részében is tárgyalta.

275. old. Vannak, akik azt tartják - Eudoxosz és talán Arisztipposz is.

275. old. ám vannak, akik szerint - Antiszthenész és Szpeuszipposz és követői, de Arisztotelész elsősorban Szpeuszipposzra és követőire gondol.

275. old. ezek közül egyesek... - Az „ezek közül egyesek... mások pedig” kifejezést kétféleképpen értelmezik a magyarázók: az epheszoszi Mikhael szerint az egyesek azokra vonatkozik, akik a gyönyört tartják a jónak, a mások pedig azokra, akik a gyönyört teljesen rossznak tartják. Ezt az értelmezést fogadja el Gauthier és Jolif is. Másfelől Grant, Ramsauer, Stewart, Rodier, Ross, Rackham, Festugiére, Dirlmeier úgy véli, hogy itt a gyönyört rossznak tartó gondolkodók táborán belül alkalmazott megkülönböztetésről, további felosztásról van szó.

277. old. amiben részesedhetünk is - Szemben a platóni gondolattal, a jó ideájával, amely még ha létezne is, akkor sem lehetne az ember számára elérhető.

277. old. Akik amellett kardoskodnak - Innen kezdődnek Arisztotelész érvei Szpeuszipposz iskolája, az Akadémián belül jelentkező bizonyos nézetek ellen.

277.    old. valami természet adta jó - Többen hajlanak arra a véleményre a magyarázók és kiadók közül, hogy vagy a „jó” szó, vagy esetleg a „természet adta jó” kifejezés egészében későbbi betoldás, nem Arisztotelésztől ered.

278.    old. ami a gyönyör ellentétével kapcsolatos érvelésre vonatkozik - Vagyis Eudoxosznak arra az érvére, amely szerint ha a fájdalom rossz, akkor a fájdalom ellentéte, a gyönyör jó.

278. old. Sőt még ha a gyönyör nem számítható - Szpeuszipposz, mint már a VII. könyvben is láttuk, úgy érvelt, hogy a gyönyör nem valami szilárd és változatlan állapot, hanem csak keletkezés, és ezért nem lehet jó, mert a változatlan állapot, amely felé a keletkezés tart, tekintendő a jónak, nem pedig a keletkezés. Arisztotelész nem fogadja el ezt az érvet. Szerinte a jó minden kategóriában állítható, nem pedig csak a minőség kategóriájában. Az erkölcsi jó a boldogság, az erény szerinti tevékenység pedig jó, annak ellenére, hogy nem minőség.

278.    old. nem a valódi okot nevezik meg - Ti. nem a valódi okát nevezik meg annak, hogy a gyönyör miért rossz, pontosabban, hogy bizonyos gyönyörök miért rosszak.

279. old. egyes gyönyörök vegyítetlenek - Platón szerint csak a vegyített gyönyörök határozatlan természetűek, a tiszta, keveretlen gyönyörök viszont nem ilyenek, de Szpeuszipposz nem veszi figyelembe ezt a Philéboszban található megkülönböztetést.

279.    old. nem lehet meg egyformán minden dologban - Aszerint, hogy az en paszin és en tó autó kifejezést hímneműnek vagy semlegesneműnek fogjuk-e fel, más és más módon fordítandó a szöveg. Ha hímneműek e kifejezések (ez Burnet véleménye, melyet Tricot, továbbá Gauthier és Jolif követnek), akkor itt „minden egyén”-ről és „egy és ugyanazon egyén”-ről van szó. Ha e kifejezéseket semlegesneműeknek tekintjük, akkor az „összes dolog”-ról, illetve „egy és ugyanazon dolog”-ról van szó. Ezt az utóbbi nézetet képviseli Ross és feltehetően Dirlmeier is. - Az egészség példáját illetően vö. Platón: Philébosz.

280.    old. de ezt a nézetet senki sem vallja - Stewart itt megjegyzi, hogy Platón teljesen egy nézetet vall Arisztotelésszel abban a tekintetben, hogy minden gyönyörérzet lelki jelenség.

280.    old. fájdalmat érez, mikor késsel metélik - Burnet és Ross szerint itt sebészi műtétről van szó, és ezt a szövegrészt Platón Timaioszával hozzák kapcsolatba.

281.    old. még akkor sem, ha a lehető legnagyobb mértékben így értelmezi ezt a mellékmondatot Dirlmeier és Tricot. Másképpen Ross, Gauthier és Jolif. Az utóbbiak szerint ez a rész így fordítandó: „bármilyen nagy gyönyörűséget is talál azokban a dolgokban, amelyek a gyermekeknek okoznak gyönyörűséget”.

283. old. A mozgásról részletesen másutt szóltam - A Fizikában III. 1-3. és V-VIII.

283. old. amely egy pillanatban történik - A mozgás végbemeneteléhez az arisztotelészi tanok értelmében olyan időszakaszra van szükség, amely további részekre osztható, az oszthatatlan pillanatban nem lehetséges sem mozgás, sem nyugalom. A pillanat Arisztotelész szerint nem alkotórésze az időnek, hanem határ, amely a múltat és a jövőt elválasztja egymástól és egyben össze is köti egymással.

283. old. a gyönyör mozgásáról vagy létrejövési folyamatáról -Itt Ramsauer javaslatát követve, Stewarttal, Burnettel, Ross-szal, Dirlmeierrel és másokkal megegyezőleg tén hédonén helyett tész hédonészt olvastunk. Másképpen Tricot, Gauthier és Jolif. Szerintük ragaszkodni kell a hagyományos szöveghez, melyet Bywater és Apelt egyaránt elfogadnak s a mondatot így kell fordítani: „Mindebből tehát az is nyilvánvaló, hogy helytelenül állítják azt, hogy a gyönyör mozgás vagy létrejövési folyamat.”

283.    old. minden egyes érzék esetében - Itt Bywater szövegolvasatát fogadtam el Susemihl-Apeltével szemben, Burnettel, Ross-szal, Tricot-val megegyezőleg. Nem így Dirlmeier, Gauthier és Jolif, akik Bekker, illetve Susemihl-Apelt szövegolvasatát fogadják el. Ennek alapján a fordítás így hangzana: „tehát minden egyes esetben a legjobb állapotban levő szervnek...” stb.

284.    old. Hanem persze a gyönyör nem ugyanolyan módon -Gauthier és Jolif szerint az érzéklés tárgya és az érzékszerv együttesen a mozgató ok szerepét játsszák, a gyönyör pedig a célok szerepét, ugyanúgy, ahogyan a felhozott példában az orvos a mozgató oknak felelne meg, az egészség pedig a céloknak. Ez a szövegrész igen sok gondot okoz a magyarázóknak.

284. old. valami benne levő alkat - Gauthier és Jolif szerint benne levő alkat az erény, a tevékenység mozgató oka, a gyönyör, mint beteljesülés pedig a célok lenne, az egyéb felfogások kritikáját lásd ugyanitt.

291. old. Anakharszisz - Anakharszisz szkíta fejedelem, a hét bölcs egyike, rövid, velős mondásairól tudósít Diogenész Laértiosz.

295. old. halhatatlan életre kell törekednünk - Arisztotelész nem hitt a személyes halhatatlanságban. A Nikomakhoszi etikában határozottan kijelenti, hogy a halottak nem lehetnek sem boldogok, sem boldogtalanok, a halottal már se jó, se rossz nem történhet. A halhatatlan életre való törekvés itt csak annyi, hogy elmélkednünk kell, amikor és ameddig erre képesek vagyunk, ezzel utánozva az istenség tevékenységét, aki állandóan elmélkedik és örök életű, ilyen módon bizonyos értelemben éppen az elmélkedés ideje alatt részesedünk a halhatatlanságban.

295.    old. még az érzelmek tekintetében is - Vagy: „még a szenvedélyek tekintetében is”.

296. old. az ész kiválósága külön, áll - Vagyis nem olyan, mint az okosság és az erkölcsi erények, amelyek az összetett lény erényei. Ezzel szemben az ész erénye, az ész kiválósága külön áll, azaz semmi köze a testhez. Kimutatható, hogy test és lélek viszonyát illetően itt Arisztotelész még nem azt a végső álláspontot képviseli, amelyet elméleti tevékenységének legutolsó szakaszában, A lélekről c. művében fejt ki. Itt a Nikomakhoszi etikában a lélek még nem a test formája, hanem még önálló lény. Erre már a korábbi könyvekhez írt jegyzetekben is utalunk. A mondat fordítását illetően megjegyezzük, hogy Ross „az ész kiválósága”, Dirlmeier „az ész rangja”, Tricot „az ész boldogsága”, Gauthier és Jolif „az ész erénye” kifejezést használja. Mivel Arisztotelésznél csak a birtokos szerepel, nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy az ész erényére gondol-e, vagy az ész boldogságára, az előző sorokban ugyanis az erényről is volt szó és a boldogságról is, mindkettő nőnemű, így a hé de tu nu kekhóriszmené bármelyikre vonatkozhat a kettő közül.

296. old. szüksége van a mértékletes embernek is... - Olyan helyzetre, amelyben módjában állna mértéktelenül, zabolátlanul viselkedni, de amely helyzetben a mértékletes ember nem él ezzel a lehetőséggel. Stewart és Burnet Koraesre hivatkoznak, mint ezen értelmezés forrására.

299.    old. igaza is volt Szolónnak - Vő. Hérodotosz I. 30-32.

300.    old. őt szeretik tehát az istenek legjobban - Ez a szövegrész nem Arisztotelész saját filozófiai nézeteit fejezi ki, hanem a népszerű nézetekre utal. Arisztotelész saját tanítása szerint az isten csak önmagáról gondolkodik, a tőle különböző lényekről nem gondolkodik és egyedüli tevékenysége a gondolkodás, tehát nyilván nem ismeri az emberek sorsát és nem is avatkozik bele, nem törődik vele. Vö. Metafizika XII. 7.

302. old. ezért egyesek úgy vélekednek - Platón a Törvények IV-ben.

302.    old. Ezért szokták mondani - Arisztotelész maga is ezen a véleményen van.

303.    old. „csak a gyermekei és felesége felett...” -Homérosz: Odüsszeia IX. 114. és köv.

305. old. inkább csak bizonyos képesség és tapasztalat - Vö. Platón: Menőn.

305.    old. politikussá tudnák tenni - Vö. Platón: Menón, Pró-tagorasz.

306.    old. szerintük ugyanis lehetséges - O. Immisch Dér Epilog dér Nik. Ethik (Rheinisches Museum, 84, 1935, 54-61·) c. tanulmányában bebizonyította, hogy az előző sorok Iszókratész nézeteit bírálják, melyeket A cseréről szóló beszédének egyik helyén fejtett ki.

307.    old. Kezdjük tehát a tárgyalást - Ezek a sorok Arisztotelész Politika c. művébe vezetnek át.