<link href="../Styles/Style0001.css" rel="stylesheet" type="text/css"/> <meta content="urn:uuid:feb2301b-7395-429c-9ee9-f85ee64af796" name="Adept.expected.resource"/> </head> <body> <p><br/></p> <h3 style="text-align: center;"><i>Hungarian First Lines Index</i></h3> <p><br/></p> <p>A bokron nedves zűrzavar</p> <p>A Boulevard St. Michel s a Rue</p> <p>A délután szakálla nagyra nőtt</p> <p>A dinnye húsát már belehelte az ősz</p> <p>A fájdalommal ujra egyedül élek</p> <p>A fák vörös virágokat lázadnak</p> <p>A fákra felfutott a szürkület</p> <p>A félelmetes angyal ma láthatatlan</p> <p>A felhők fátylasodnak</p> <p>A felleg zsákja pattan</p> <p>A földeket fénylő fekvésre</p> <p>A gyermekek turkáló ujjain</p> <p>A gyökérben erő surran</p> <p>A hajnali csillag fölkacag!</p> <p>A hangraforgó zeng a fű között</p> <p>A harsány napsütésben</p> <p>A ház leégett, száll a pernye, füst, de hála</p> <p>A héja fekete kört ír az égre fel</p> <p>A júliusi tarlón pattanó</p> <p>A kezeit nézd! haló</p> <p>A költő nincsen otthon</p> <p>A lomb között arany kard</p> <p>A mécsvirág kinyílik</p> <p>A mélyben néma, hallgató világok</p> <p>A Mosolynak barnafényű kenyerét harapdáltad</p> <p>A nagy csendben a vén romoknál</p> <p>A nap leszökött a fehér havon</p> <p>A nap sután süt és játszi kis angyalkák pucér köldökkel</p> <p>A nyár zümmögve alszik és a fényes ég</p> <p>A nyúl vigyorgott, a vadász futott</p> <p>A parton, a fekete házak mögött</p> <p>A pásztor is lassan lejön a hegyről</p> <p>A pattanó szöcskék még ittmaradtak</p> <p>A rozsdás tyúkok gödrükben elpihennek</p> <p>A Sacré Coeur fölött állok mellettem</p> <p>A síkos égen ereszkedik a nap</p> <p>A sír felett szitál az őszi köd</p> <p>A szálló porban az úton</p> <p>A város felé jövök a hegyről, nagy tele holddal</p> <p>A vastag déli nap a fán addig tolong</p> <p>A vastag ég szobánkba lép</p> <p>A világot már nem érted</p> <p>A vonaton a lámpa haldokolt</p> <p>A zápor már / a kertfalon futott</p> <p>Ábel, testvérem, tegnap fölkeltett az ősi bűn</p> <p>Aj, feszeskemellü / fecskenyelvü régi lány</p> <p>Ajkadon nedvesen csillan a</p> <p>Ajnye Gyulám, az idén születéseddel de siettél</p> <p>Akinek hajzata a sok csatától már kuszált</p> <p>Álmomban fú a szél már éjjelente</p> <p>Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom</p> <p>Apám hét éve átkelt a Semmin</p> <p>Április aranyként</p> <p>Arany késként villan a napnak fénye a fák közt</p> <p>Asszonnyal boldog mellemen</p> <p>Az ablakból egy hegyre látok</p> <p>Az ablakok keresztjén hold csöpög</p> <p>Az ablakon haldokló darázs repül be</p> <p>Az ajtó kaccan egyet, hogy belép</p> <p>Az alvó házból csöndesen</p> <p>Az anyám meghalt, az apám és ikeröcsém is</p> <p>Az április megőrült</p> <p>Az asszonyom pipacsot lát</p> <p>Az éhség kórusa mondja most a verset szemetekbe</p> <p>Az ember a hóban vándorol</p> <p>Az este loccsant és a hosszú fák</p> <p>Az este már a fák közt markolász</p> <p>Az illatod bolondja voltam</p> <p>Az ökrök száján véres nyál csorog</p> <p>Az olvadt hó beroskad</p> <p>Az öregasszonyban, akinek házánál élek</p> <p>Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért</p> <p>Az utak is sötétbe vesztek</p> <p><br/></p> <p>Barátaim, ha rövid a papír</p> <p>Béke legyen most mindenkivel</p> <p>Bennünk reked még a szerelmes</p> <p>Betegen feküdtél, amikor először</p> <p>Bolond, ki földre rogyván fölkél és ujra lépked</p> <p>Borongós, bús őszi nap…</p> <p>Boros emberek nézik a felhőket</p> <p>Bőven lesz szilva nékik az idén</p> <p>Búbánattól ütötten</p> <p>Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul</p> <p><br/></p> <p>Csak éltem itt, szegényen s jámboran</p> <p>Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így</p> <p>Csak körmeink sápadt félholdja ragyog</p> <p>Csámpás zápor jött és elverte</p> <p>Csodálkozol barátném,—miért vagyok sovány</p> <p>Csókák aludtak a szuszogó fán</p> <p>Csönd ül szívemen és lomha sötét takar</p> <p>Csöndesen alszik a hegy</p> <p>Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is</p> <p>Csússz, mássz lábam alatt, nézd! el se taposlak,—utállak!</p> <p><br/></p> <p>Darvak írkálnak változó</p> <p>De jön helyükre más. Megyek</p> <p>Dél óta utazol s most szakállas este van már</p> <p>Délben ezüst telihold</p> <p>Dicsérlek zöldelő!</p> <p>Dobd el a rémes ujságot, vidám</p> <p>Drága barátom, hogy dideregtem e vers hidegétől</p> <p>Düh csikarja fenn a felhőt</p> <p><br/></p> <p>E ritkán szálló szó, e rémület</p> <p>Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag</p> <p>Égen az újhold oly vékonyka most</p> <p>Egy bordóvörös könyv vagy</p> <p>Egy gyermekrabló járt itt fel s alá</p> <p>Egy kácsa ölyvvel álmodott s most felriad</p> <p>Egy kövön ül. Merész fenekét</p> <p>Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép</p> <p>Egy szép medvével álmodtam ma éjjel</p> <p>Egy ügyvéd ült itt. Hószín szárnya nőtt</p> <p>Egy zajgó tavaszi estén</p> <p>Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal</p> <p>Együtt kelek a nappal, hajamat fésüli</p> <p>Éjfélre szült az anyám, hajnalra</p> <p>Életem írtam kis bottal a porba</p> <p>Előttem Müller, a nyomdász</p> <p>Elpihenő, rozsdás tyúkoknak szemén</p> <p>Éltem, de <i>élni</i> mindig élhetetlen voltam és</p> <p>Elűl a szél és ujra hull a hó</p> <p>Emlékeimben lépdelő virágok…</p> <p>Én <i>én</i> vagyok magamnak</p> <p>Én is csak ma látom a tegnapot</p> <p>Én nem ismertem az Anyámat…</p> <p>Engedj meghalnom Édes!</p> <p>Enyhe lejtő és sziszegő hó</p> <p>Erőszakos, rút kisded voltam én</p> <p>És mégse hagyj el karcsu Ész!</p> <p>És mindennap újszülött borzalommal élek</p> <p>Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít</p> <p>Este lett a vén tető aszú</p> <p>Este van, novemberi este…</p> <p>Eszem, iszom, iszom, eszem</p> <p><br/></p> <p>Fán űl a telihold és az ágon</p> <p>Farkával csöndesen mozog</p> <p>Fázol? olyan vagy, mint</p> <p>Fázol? várj, betakarlak az éggel</p> <p>Fehér gyöngysort vettem a nyakadra</p> <p>Fejem fölött a vén tetőben</p> <p>Fejünket majd szépen lehajtjuk</p> <p>Fekete fák rohannak el sűrün</p> <p>Fekete ikreket szült a barifelhő</p> <p>Fekete tóban kis kácsa fürdik</p> <p>Fekszik a test, de a sok</p> <p>Felcsillan az alkonyi kéken a Vénusz</p> <p>Felforr a tó és tükre pattan</p> <p>Felhőbe alkonyult, sebes sötétség</p> <p>Felnőtt vagy,—szólok undorodva néha</p> <p>Félre ne értsd, nem szent, Szentendy: világfi. Miért az?</p> <p>Fénylő ajkadon bujdokoló nap</p> <p>Fényudvaros a hold és amottan távol</p> <p>Férfifene ez a magos egyedülség</p> <p>Férfiöklökön kiüt a penész s</p> <p>Fiatal vakok járnak</p> <p>Figyelj csak, hármat jobbra lépeget</p> <p>Fölállok és a rét föláll velem</p> <p>Földszagú rét vagy, a lihegésed egyszerű</p> <p>Fölébred most a táj</p> <p>Fölébredt a fiatal szél s füttyent</p> <p>Fölötted egy almafa ága</p> <p>Fonalakon futó életek között születtem eltévedtem</p> <p>Fulladunk a borba ízetlen</p> <p>Fütyölni jó s jó lenne dúdolva</p> <p><br/></p> <p>Gazellacsapat menekűlt régen</p> <p>Göndöríti fodrászó szél</p> <p>Gőzölnek benn a fáradt emberek</p> <p>Gyökér vagy és törzs</p> <p>Gyönyörű, lázas fiatal lány…</p> <p><br/></p> <p>Ha az éjszaka korma lecsöppen</p> <p>Ha tenyerére galambok ülnek</p> <p>Halálra rémiti</p> <p>Halk hangot ád a fény</p> <p>Hallgass! ahogyan szeletlen nyáréjen</p> <p>Halott keze nem fogja már a tollat</p> <p>Hanga,—mondom, nézd, az hanga ott</p> <p>Hangokat fogott a levegőből</p> <p>Hány súlyos őszt és hány halált</p> <p>Háromszor háromszázhatvanöt napon és</p> <p>Hát szaporázol már, kedves kisöcsém, de hiába</p> <p>Hegedült búsan az esti szobában</p> <p>Hiába lépdelsz egyre felnőtt korod felé</p> <p>Hóbafagyott levelet</p> <p>Hogy kínáljanak itt, azt sose várd</p> <p>Hogy megjött a pirosfülü tél</p> <p>Hogy megnőtt a halott</p> <p>Holdsarló / nézi csak / reggelig</p> <p>Homlokom a gyenge széltől ráncolt</p> <p>Hóval borított fehér dombokon keresztül</p> <p>Hugom is vagy néha, fehér arcú</p> <p>Hűs néha forró kezednek</p> <p>Huszonharmadik évem huppant le</p> <p>Huszonkét éves vagyok. Így</p> <p>Huszonkilenc év! most csütörtökön</p> <p>Hűvös arany szél lobog</p> <p><br/></p> <p>Ikreket szült anyám</p> <p><i>Il faut laisser maison, et vergers et jardins</i></p> <p>Illendőn gyászol e föld</p> <p>Ilyen hőség sem volt itt már régen</p> <p>Ilyenkor, így összeveszés után</p> <p>Immár a félelem sokszor sziven érint</p> <p>„In Nomine Domini Nostri Jhesu Christi”</p> <p>Írj jó verseket és Szentendy lerángat a sárba</p> <p>Itt alszik kedvesed</p> <p>Itt hordta az anyja, mielőtt született</p> <p>Itt Párizsban is jön nyáron így, parkok</p> <p>Izzad a késem s ugrálva villan át a harci poron</p> <p><br/></p> <p>János ő is; az országúton csavargott</p> <p>Járkálj csak, halálraítélt!</p> <p>Járkálsz és lábad nyoma perzsel</p> <p>Jó fáradság pirul és szerelem az asszonyok arcán</p> <p>Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem</p> <p>John Love, testvérem!</p> <p>Jókor menekülsz! A patak csupa bánat</p> <p>Jóllakott ablakokon koppannak szemeink és ingyen</p> <p><br/></p> <p>Kapetánovics Pero, montenegrói férfit dicsérje a vers ma</p> <p>Karcsú ujjaid között aranyló</p> <p>Kedves, miért is játszom boszorkányos</p> <p>Kedvetlen űlök itt, hol vastag déli nap</p> <p>Kérdeztek volna magzat-koromban…</p> <p>Kérdeztél volna csak magzat koromban…</p> <p>Keresztelő, szomorú ember volt</p> <p>Későn kel a nap, teli van még</p> <p>Két arcán két pipaccsal</p> <p>Két felhő az égen összecsikordult</p> <p>Két felleg ül az esti ég</p> <p>Két karodban ringatózom</p> <p>Két napja hogy lefogták fönnakadt szemed</p> <p>Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom</p> <p>Ki nézi most tollat fogó kezünket</p> <p>Kicsi lányok, ázott madonnaarccal</p> <p>Kilenc kilométerre innen égnek</p> <p>Kilenc perccel nyolc óra múlt</p> <p>Kis Kati, disztichon ez, majd megtanulod dudorászni</p> <p>Kis réten ülök, vállig ér a fű</p> <p>Kislány futott el éppen</p> <p>Költő vagyok és senkinek se kellek</p> <p>Kora reggel óta csöndben heverek én</p> <p>Kórust tanítottam délután</p> <p>Kőszent mozdul meg oszlopán, nyolc óra már</p> <p>Kutyánk vinnyog a kertben és boldog</p> <p><br/></p> <p>Lám az idén Gyula majd megelőztél kis híja engem</p> <p>Lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre</p> <p>Lányaink a tőke kontyolta asszonyává</p> <p>Lassan száll a szürke és a kék még</p> <p>Látjátok, annyi szenvedés után most</p> <p>Látod! / boldog csókjaink öröme</p> <p>Látod, töröttre ápolta szép szádat</p> <p>Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad</p> <p>Láttad? / Ma éjjel szomorúfűz akadt</p> <p>Lélekzetem gyorsan tünő</p> <p>Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad</p> <p><br/></p> <p>Ma reggel vakondot fogott a kedves</p> <p>Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak</p> <p>Ma vérvörösen kelt fel a telihold</p> <p>Magasban éltem, szélben, a nap sütött</p> <p>Már a Maros füzes partjai</p> <p>Már arrafelé is őszül, ahol</p> <p>(Már fekete a víz és alszanak feke- / tén a parton a Gyárak)</p> <p>Már mozdulatlanul lapult az indián</p> <p>Mária tegnap ujra itt volt</p> <p>Megboldogult az Úrban</p> <p>Megcsöndesült az út és rajta mint</p> <p>Meghalunk szegény barátom igen</p> <p>Mégis csak szavakkal szeretlek</p> <p>Mégis föld van az avar alatt</p> <p>Megjött a fagy, sikolt a ház falán</p> <p>Megkaptad Kedves a levelem?</p> <p>Megy vézna fenyővel a hóna alatt</p> <p>Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni</p> <p>Mellézuhantam, átfordult a teste</p> <p>Menekülj, te szegény, most amikor</p> <p>Mert értem én a hámorod</p> <p>Mert szeretett Hispánia</p> <p>Mezítláb lépeget / a víz szinén a hold</p> <p>Mi vagyunk a farkasok</p> <p>Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt</p> <p>Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépett</p> <p>Milyen hatalmas élés, kiélése</p> <p>Minden alszik itt, két virág is szotyogva</p> <p>Mindig gyilkolnak valahol</p> <p>Mindig rohantam az uccán, nyitott szemmel</p> <p>Mint észrevétlenül álomba hull az ember</p> <p>Mint új istenben kék egekből most</p> <p>Mióta készülök, hogy elmondjam neked</p> <p>Most estébe fordult e sánta vasárnap</p> <p>Most fölfujom a mellem és kiengedem a hangom</p> <p>Most már a kezedet csókolom,—így</p> <p>Most már elhiszek mindent csöndben</p> <p>Most mentél el, öt perce sincs</p> <p>Most ránkköszönt a színek</p> <p><br/></p> <p>Napjaim tetején ülök, onnan</p> <p>Naptól kunkorodott az idő és</p> <p>Négy éve még, november tetején így</p> <p>Néha a fiadnak érzem magam</p> <p>Néha harapunk. Fényes fogaink</p> <p>Nem alszik még a fa</p> <p>Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő</p> <p>Nem dolgozom</p> <p>Nem szeretlek már</p> <p>Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent</p> <p>New-Yorkban egy kis szállodában</p> <p>Nézd! dércsípte fáink megőszült</p> <p>Nézd én a fájdalmak kertjéből jöttem</p> <p>Nézd, fogd nyakon kedvesed kutyáját</p> <p>Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz</p> <p>—Nézz körül, kammogva jönnek</p> <p>Nyár volt; a templomok tornyaiért</p> <p>Nyitott szájjal szalad a gyilkos</p> <p>Nyugodtan alszom immár</p> <p>Nyújtóztál tegnap a kályha előtt</p> <p><br/></p> <p>Ó, alkonyoknak könnyü vétkei</p> <p>Ó, csitult árvaság! Egyedül</p> <p>Ó, én! / szoknyás gyerek még</p> <p>Ó, felejt a lélek és örömtelen jön</p> <p>Ó, fiuk és lányok vad serege</p> <p>Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!</p> <p>Ó, hős öregember!</p> <p>Ó nézd! Zsolozsmás tiszta a reggel</p> <p>Ó, régi börtönök nyugalma, szép</p> <p>Odakinn már setteng a reggel</p> <p>Odakint sík jeget simogat ilyenkor a szél</p> <p>Ölelkezésünk közben</p> <p>Oly korban éltem én e földön</p> <p>Oly szelíd e könyv ma, ó jámbor emberek</p> <p>Olyan ez az erdő, mint szíves kedvesed</p> <p>Olyan vagy, mint egy suttogó faág</p> <p>Olyankor vagyok csak boldog én</p> <p>Ordít a napfényben</p> <p>Örömöd fusson le a fák gyökeréig</p> <p>Örülj, ha te meghalsz, majd körülállnak</p> <p>Ősz férfi fogta a kezemet ma s mondta, hogy</p> <p>Öt évig laktam városodban költő</p> <p>Ott fenn a habos, fodor égen a lompa nap áll még</p> <p>Ötven év? / kit ünnepeltek, annak nincs kora</p> <p><br/></p> <p>Paskold hajnali víz</p> <p>Pásztori Múzsám, légy velem itt, bár most csak egy álmos</p> <p>Pásztorok, jöjjetek le mind a hegyekből és</p> <p>Pattanó virágú bogaras réten</p> <p><br/></p> <p>Ragyogó rügyre ült le most a nap</p> <p>Rebbenő szemmel / ülök a fényben</p> <p>Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szavak végre?</p> <p>Régen lehozott fénylő</p> <p>Reggel, fa alatt fagyott verebet</p> <p>Reggel hegyi erdőket jártam a lánnyal</p> <p>Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!</p> <p>Rejtettelek sokáig</p> <p>Ringóra dongó</p> <p><br/></p> <p>S a serlegből kikelt a Nő</p> <p>S mint bánya mélyén rejlő barnaszén</p> <p>Sok barna forradás / fut füstös testén végig</p> <p>Sok szerelmes éjszakán égették</p> <p>Surranva kell most élned itt, sötét</p> <p>Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy</p> <p>Szakadt, dúlt ajkunk között forgó</p> <p>Szakítottunk. / Te véresre csókoltad a számat</p> <p>Szavak érintik arcomat: kökörcsin</p> <p>Szavak jöjjetek köré</p> <p>Szavakkal játékos</p> <p>Szél tombol a kertben, egy ág leszakadt, a sikongás</p> <p>Szép vagyok? Szép!</p> <p>Szerencselepények füstölnek az úton</p> <p>Szeretkező macskák sivítottak</p> <p>Szerető lehell most meleget</p> <p>Szeretőd hajnaltól tanít</p> <p>Szeretőm meztelen fürdik a Felkán</p> <p>Szirom borzong a fán, lehull</p> <p>Szőke, pogány lány a szeretőm, engem</p> <p>Szomjasan vonúltak inni a fák</p> <p><br/></p> <p>Tajtékos égen ring a hold</p> <p>Talán ha gyermek lennék ujra…</p> <p>Táncosmedrű, fehérnevetésű patak fut a hegyről</p> <p>Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül</p> <p>Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel</p> <p>Te, ez olyan jó,—ez a matató</p> <p>Te még nem tudod, hogy ki is vagyok</p> <p>Te Párisban élsz Hiroshi még, japáni</p> <p>Te tünde fény! futó reménység vagy te</p> <p><i>Tegnap</i> hűs eső szitált s a térdelő</p> <p>Tegnap még hosszú csókba</p> <p>Tegnap még sínek mellett álltam</p> <p>Tegnap módos legény szemétől híztak</p> <p>Tegnapi ujság fekszik a földön</p> <p>Tejízű fehér gyermekek álmait</p> <p>Testvér, én éjjelenként füstfürtös</p> <p>Testvérem, látod mennyi a koldus és</p> <p>Tócsába lép a szél</p> <p>Tornyos egyedülségem sír rám a falról</p> <p>Torony költi még hitét fehéren</p> <p>Trisztánnal ültem egyszer ott a part fölött</p> <p>Tudtuk már rég, minden hiába, rák</p> <p>Tűnik ez az év is, hűvösen mosdik meg</p> <p>Tüzes koszorú te! / Szőke hajak gyujtogatója</p> <p><br/></p> <p>Üdvözlégy, jól bírod e vad hegyi úton a járást</p> <p>Úgy állok partodon fiatal év</p> <p>Úgy éltem életem mostanig, mint fiatal bika</p> <p>Úgy nyögdécseltél, panaszolkodtál, nyavalyogtál</p> <p>Uj könyvemet tegnap elkobozták</p> <p>Ujra lebeg, majd letelepszik a földre</p> <p><br/></p> <p>Város a dombon és búgó harsonaszó</p> <p>Városok / lángoltak</p> <p>Vasszinü, vad lobogói közül</p> <p>Verebek pengtek az útszéli porban</p> <p>Vészes sirálysikollyal ha fölsikoltok</p> <p>Vetkőztél tegnap az ablak előtt</p> <p>Violák és sok más virágok</p> <p><br/></p> <p>Zápor marsolt át a gyönge erdőn</p> <p>Zápult, kis költők írják meg</p> <p>Zsivajgó pálmafán</p> </body> </html>