2009. JÚLIUS 5.
613. NAP
Vacsora után, miközben megmosta az arcát, és lefekvéshez készülődött, Helena kopogást hallott az ajtaján, és Slade ácsorgott a folyosón sötét és zaklatott tekintettel.
– Mi történt? – kérdezte.
– Reed felakasztotta magát a szobájában.
– Te jó ég! A halott emlék miatt?
– Ne vegyünk biztosra semmit. A függők agya másképp van bedrótozva, mint a miénk. Ki tudja, mit látott valójában, amikor meghalt. Csak szólni akartam. De ne aggódj, holnap visszahozom.
– Visszahozod?
– A székkel. Őszinte leszek. Nem lelkesít túlzottan a kilátás, hogy ismét meg kell halnom. Mint azt szerintem el tudod képzelni, elég kellemetlen élmény.
– Ő döntött úgy, hogy véget vet az életének – próbálta Helena kordában tartani az érzelmeit. – Szerintem tiszteletben kéne ezt tartanunk.
– Amíg az én alkalmazásomban áll, addig nem.
Helena órákkal később még mindig ébren forgolódott az ágyában.
Gondolatok zakatoltak a fejében, és nem tudta kikapcsolni őket.
Slade hazudott neki.
Rászedte.
Nem hagyta, hogy kapcsolatba lépjen a szüleivel.
Elrabolta az életét.
Bár intellektuális szempontból semmi sem érdekelte jobban a széknél, nem bízott Slade-ben az eszközzel kapcsolatban. Emlékeket módosítottak. Megváltoztatták a valóságot. Visszahoztak egy embert a halálból. A férfi ennek ellenére olyan kényszeres elszántsággal feszegette tovább a határokat, hogy Helenában felmerült a kérdés, hogy mi is lehet a valódi célja.
Kimászott az ágyból, odament az ablakhoz, és széthúzta a sötétítőfüggönyt.
A hold magasan lebegett és kerek volt, teljes fényében ragyogott le a tengerre, amelynek a felszíne kékesfeketén, lakkosan csillogott, olyan mozdulatlanul, mint egy jéggé dermedt pillanat.
Soha nem fog eljönni az a nap, amikor iderepítheti az anyját, és beültetheti a székbe, hogy leképezzék, ami az emlékeiből megmaradt.
Ez soha nem szerepelt a tervekben. Ideje volt elengednie ezt az álmot, és eltűnnie onnan a fenébe.
De nem tudott. Még ha sikerült is volna megszöknie az egyik ellátmányos hajóval, Slade azonnal visszatért volna a múltba egy emlékkel, hogy visszahozza.
Már azelőtt megakadályozhat a szökésben, hogy megpróbálnád. Mielőtt egyáltalán felmerülne benned a gondolat. Már az előtt a pillanat előtt.
Ami azt jelentette, hogy csak egyetlen kiút maradt.