2018. NOVEMBER 7.
Csak Helena, Slade és a szék szellemképét látta.
Utána már ezeket sem.
A laborban koromsötét lett.
Semmi nem hallatszott, csak a szíve dobogása.
Ott, ahol korábban Slade ült, kaparászó neszek támadtak.
Egy törtmásodpercre egy lövés világította be a szobát – elég időre ahhoz, hogy Barry lássa, ahogy Slade eltűnik az ajtó mögött.
Barry óvatosan előrelépett. A retinája még mindig villogott Helena puskájának fényétől, a sötétséget narancssárgának látta. Az ajtót halványan megvilágította a többi épület ablakokon beszűrődő fénye.
Amikor a hallása visszatért, még ki tudta venni a folyosón szaladó léptek zaját. Úgy érezte, Slade-nek nem lehetett ideje magához venni a revolverét az alatt a pár másodperc alatt, de ebben nem lehetett biztos. Sokkal valószínűbb volt viszont, hogy Slade a lépcső felé rohan.
Helena suttogása hangzott fel az ajtóból: – Látod őt?
– Nem. Maradj ott, amíg ki nem derítem, mi történt.
Barry végigkocogott az esős manhattani éjszakára néző ablakok előtt. Valahol az emeleten fegyverek ropogása hangzott fel.
A következő kanyar mély sötétségbe vezetett, és Barry lába hozzáért valamihez a padlón.
Lehajolt, és kitapogatta Slade véres atlétáját. Még mindig nem látott semmit, de felismerte a kilyukadt, rendesen kitágulni már képtelen tüdő sziszegését, és Slade gurgulázását, ahogy a a saját vérében fuldoklott.
Jeges félelem öntötte el. A falakat tapogatva eljutott a folyosók kereszteződéséhez.
Pár pillanatig csak Slade haldoklását hallotta maga mögött.
Utána valami elrepült az orra hegye előtt, és becsapódott a mögötte lévő falba.
A hangtompítós lövések torkolattüze hat rendőrt világított meg a liftek előtt, akik teljes testpáncélt viseltek, vállukon gépfegyverekkel.
Barry behúzódott a kanyar mögé, és kikiabált: – Sutton nyomozó, NYPD! Huszonnegyedik őrs!
– Barry?
Ezt a hangot felismerte.
– Gwen?
– Mi a fasz folyik itt, Barry? – Utána a körülötte lévőknek: – Őt ismerem, ismerem!
– Mit keresel itt? – kérdezte Barry.
– Kaptunk egy bejelentést, hogy lövéseket hallottak az épületből. Te mit keresel itt?
– Gwen, ki kell vinned innen az egységedet, és hagynod kell…
– Ez nem az én egységem.
– Hanem kié?
Egy férfihang zengett fel a folyosón. – A drónunk egy eleven embert jelez a mögötted lévő egyik szobában.
– Ő nem veszélyes – válaszolta Barry.
– Barry, hagynod kell, hogy végezzék a dolgukat – szólalt meg Gwen.
– Kik ezek? – kérdezte Barry.
– Miért nem jössz elő, és beszélsz velünk? Majd én bemutatlak. Ettől mindenki csak ideges.
Barry azt remélte, Helena rájött, mi történik, és elmenekült. Időt kellett neki adnia. Ha eljut a Red Hook-i laborjába, négy hónap alatt elkészítheti a székét, visszatérhet ebbe a napba, és rendbe hozhat mindent.
– Nem hallottad, amit mondtam, Gwen? Vigyél le mindenkit a garázsba, és húzzanak el. – Ezután megfordult, és a labor felé kiabált: – Helena, fuss!
Páncélzörgés hangzott fel a folyosón. Megindultak felé.
Barry a mennyezetbe lőtt a sarok mögött.
Viszonozták a tüzet, méghozzá azonnal, és túl is reagálták – golyózáport zúdítottak a folyosóra.
Gwen azt kiabálja: – Meg akarod öletni magad?
– Helena, menj! Tűnj el az épületből!
Ekkor valami végiggurult a padlón, és Barrytől három lépésre megállt. Mielőtt kitalálhatta volna, mi az, a hang- és fénygránát már fel is robbant, vakító fényt és füstöt eresztett ki magából. Barry utána mindent fehérben látott, és az átmeneti süketsége miatt minden zaj elült.
Amikor az első golyó eltalálta, nem érzett fájdalmat. A becsapódást sem érezte.
Majd még egy és még egy következett, az oldalába, a lábába, a karjába, és amikor a fájdalom is elöntötte, rájött, hogy Helena most nem fogja megmenteni.