A jó kapcsolatok egyik ismertetőjegye az, ha a felek pontosan meg tudják határozni, ki miért felelős. Ha rosszul áll a szénánk, láthatjuk, ez mennyiben a mi hibánk, illetve mennyiben a másik félé. És ugyanez a helyzet akkor is, ha jól megy minden: tudjuk, hogy ez egyrészt a mi érdemünk, másrészt pedig a partnerünk közreműködésével alakulhatott így a helyzet.
Ez a modell a pénzre is alkalmazható. Az, hogy jól vagy rosszul mennek-e az ügyeink, részben azon múlik, mi mit hozunk magunkkal a szituációba, részben pedig azon, hogy a pénz hogyan alakítja a helyzetet. A pénz bizonyos mértékű vásárlóerőt képvisel.
A pénzzel való kapcsolatba magunkkal visszük többek között a képzelőerőnket, értékrendünket, érzelmeinket, álláspontjainkat, ambícióinkat, félelmeinket és emlékeinket is. Ez a viszony tehát korántsem csak színtiszta gazdasági tényezőkről szól, amelyek megmutatják, hogy mennyit kapunk és mennyit költünk.
A létezés rejtélyén töpreng - a pénz központi jelentőségűnek és megkerülhetetlennek tűnik.
A kapcsolatmodellből arra következtethetünk, hogy önmagában nagyon sokszor nem jön el a várt változás, ha csak a mennyiségi kérdéseket vagy a rendelkezésünkre álló pénz problémáját oldjuk meg. Tehát: nem az az ideális stratégia, ha minden anyagi jellegű aggályunkat a pénz mennyiségét szem előtt tartva kívánjuk kezelni - akár többől, akár kevesebből kell boldogulnunk. A kulcs az, hogy lássuk, milyen viszonyt ápolunk a pénzzel, és ezzel kapcsolatban milyen érzések kerítenek minket a hatalmukba.
Pénzügyeink és az életünkkel kapcsolatos reményeink közt valós és mély konfliktusok húzódnak. Néha úgy gondoljuk, hogy a kettő egybevág - ilyenkor a pénz szorosan összefonódik a boldogsággal. Máskor úgy tűnik, rendkívül fájdalmas ellentétben állnak egymással. Beérkezik egy nagy összegű villanyszámla, a ház biztosítását is be kell fizetni, és költséges fogászati kezelés vár rám. Éppen csak sikerül megbirkózni a helyzettel. És mintha mindig így lenne. Hát sosem tudom meglátogatni a nővérem a tengerentúlon? Soha nem tudjuk megépíteni az új konyhát, ami sokkal jobbá tenné a családi életünket?
Fontos felismerni, milyen elementáris jelentőségű a pénz kérdésköre az egyéni és a társas életben. A pénzzel kapcsolatos küzdelmeink hasonlítanak egyik-másik, morális kérdéseket feszegető régi nagy drámára - azokra a darabokra, amelyek jobbára nagyobb presztízsűek, mint a hétköznapi élet konfliktusai. Vegyük például a hit és az értelem harcát, vagy az egyéni szükségletek és az állami érdekek lehetséges ellentétét!
Szophoklész Antigonéjában elemi konfliktus bontakozik ki a magánélet és a társadalommal szembeni kötelességek között. A főszereplő, Antigoné az otthonát adó város iránti hűség elé helyezi - áruló - testvére iránti hűségét. Helyes cselekedet ez, még akkor is, ha a városra súlyos veszély leselkedik?
A színmű nagyszerűsége abban rejlik, hogy nézőként látjuk: a vitában mindkét oldalnak megvan a maga igazsága és logikája. Tragikus konfliktus tárul elénk. Érezzük minden követelés erejét és helyénvalóságát.
Hasonlóképpen, érezhetjük úgy is, hogy a pénzzel és az élettel kapcsolatos elvárások halálig tartó küzdelmet vívnak egymással. Megeshet, hogy (hozzám hasonlóan) nem éppen megfelelő környezetben nő fel valaki, és arra vágyik, hogy a meneküléshez elegendő pénzt keressen - számára azonban tűnhet ez úgy is, hogy ezzel elszakad a gyökereitől. Vagy érezhetjük azt is, hogy versengésre épülő világunkban a túlélést biztosító jövedelem megszerzéséhez a lelkünket is áruba kell bocsássuk, és sosem szentelhetjük az időnket arra, amire szeretnénk, például a családra, a kreatív tevékenységekre, a világmegváltásra vagy egyszerűen csak a kertművelésre.
Meg kell próbálnunk valamiféle kompromisszumra jutni, alapjaiban megérteni, milyen kapcsolatban állnak egymással az ellentétes elvárások, és hogyan egyeztethetők össze - hogy a tragédiát elkerülő megoldás születhessen. Éppúgy félreértjük a dráma lényegét, ha egyszerűen csak Antigoné pártjára állunk, ahogyan félreértjük a pénz szerepét is, ha egyszerűen szörnyűnek tituláljuk: (bizonyos értelemben) valóban az, ugyanakkor (potenciálisan) nagyon jó is.
Szophoklész az Antigonéban bizonyos konfliktusok erejét és mélységét mutatta be kortársainak. A pénzzel ápolt viszonyunk feszültségei, bizonytalanságai és zavarai jelentős fejezetek, nem pedig apró epizódok életünk regényében. Kudarcainkat elemezni, nehéz döntéseket hozni a prioritásokkal kapcsolatban, függetlenné válni, túlélni a viszontagságokat, lemondani a rövid távú élvezetekről a hosszú távú haszon kedvéért: ezek mind a felnőttélet kulcselemei, nem csupán szerencsétlen, a pénz által ránk kényszerített kitérők.
A bizonytalanság elkerülhetetlen. A pénz olyan fontos az életünkben, hogy muszáj aggódnunk miatta. Nem az a cél azonban, hogy minden nyugtalanító vagy kijózanító gondolatot elkerüljünk az anyagiakkal kapcsolatban. (Habár egy üzleti partnerem, aki egyben barátom is, azt mondja, ő pontosan ezt akarja: „Imádnám, ha soha többé nem kellene a pénzre gondolnom. Még pár millió, és nem is kell többé.”)
Nem kell azonban mindenáron menekülni a gazdagsággal és a szegénységgel kapcsolatos fájdalmak, a bizonytalanságok és a komplikációk elől, ha arra gondolunk, miként is viszonyulunk hozzzájuk. Az aggodalom mentális erőfeszítés, és ideális esetben az ember okosabban és céltudatosabban akar nyugtalankodni. Mondhatni a felnőttélet célja: helyesen aggódni. Aggodalmat pedig olyasvalami miatt érzünk, amely fontos, tehát törődést feltételez. Vagyis a kérdés az: Menynyire fontos nekünk a pénz? Hogyan viszonyulunk hozzá? Miért fontos a számunkra? Tartunk-e tőle? Az önismeret, a tudás és a bátorság - a félelem igazi ellenszerei - nem szüntetik meg a veszélyt. Azt teszik lehetővé, hogy gyümölcsözőbb életet éljünk a létező veszélyek ellenére.
Nem az a bátor, aki egyszerűen nem veszi észre a fenyegetést. A bátor emberek tökéletesen tisztában vannak a kockázatokkal, csak éppen ahelyett, hogy megbénulnának és megijednének, elég elszántak és magabiztosak ahhoz, hogy szembenézzenek velük.
Van lehetőségünk változtatni tehát azon, ahogy a pénzhez viszonyulunk. Nem közömbösek próbálunk vele maradni, inkább egy okos viszonyra törekszünk. Erről szól ez a könyv - arról, hogyan tudjuk az elképzeléseinket, az önismeretünket, az érzelmi érettségünket, valamint az élettel és a társadalommal kapcsolatos elgondolásainkat felhasználni, ha a pénzzel foglalkozunk.
III. A pénz titkos jelentése