Mint láttuk, a pénz alapvetően csupán egy csereeszköz. Más szóval kellék. Ez az apróságnak tűnő megállapítás azonban rendkívül fontos, ugyanis két nagy kérdést vet fel. Egyrészt: Minek az eszköze a pénz? Másrészt: Hogyan lehet eredményesen és hatékonyan használni a cél elérésére?
A legegyszerűbb válasz az: több pénzt akarok bizonyos dolgok - autó, lakás, nyaralás, üzlettárs, státus, szerelem - megszerzéséhez. Vagyis mindahhoz, ami boldoggá tesz.
Csakhogy létezik egy híres elmélet, miszerint a sok pénz boldogság tekintetében egyre szerényebb ellenszolgáltatást nyújt.
Mint az előző oldal ábráján is látható, a boldogság mértékében gyors növekedés figyelhető meg a pénztelenségtől a szerényebb összegek felé haladva, majd a görbe ellaposodik, és egy bizonyos szint után nem emelkedik tovább. (Az átlagjövedelem valahol a pénz tengelyének közepénél helyezkedik el.)
Ami azt illeti, ezen nem szabadna meglepődnünk. Mire gondolunk, ha a boldogságról beszélünk? Valószínűleg a könnyedség és a nyugalom keverékére: arra, hogy lelkesek vagyunk, és biztonságban érezzük magunkat. A pénz ugyanakkor valódi, ám egyre gyengülő kapcsolatban áll az efféle érzelmekkel.
Valóban vásárolhatunk magunkat megnyugtató dolgokat, mondjuk, kibérelhetünk egy elegáns hotelszobát vagy vehetünk egy vidéki villát. A nyugalomnak azonban számos olyan forrása is létezik, amelyek nem feltétlenül kötődnek a pénzhez - például a jó kedélyállapot, a stabil kapcsolatok, a sportolás, a vallásos hit vagy a zenehallgatás.
A pénzt összekapcsoljuk a könnyedség érzésével, mert a díszleteket ebből vesszük meg: a pezsgőt a vörös szőnyeges rendezvényekhez, a repülőjegyeket a felfedezőutakra és az előkelő eseményekre. Pontosan tudjuk ugyanakkor, hogy attól még lehet szomorú és levert az ember, hogy mindene megvan.
A részletes magyarázat így hangzik: a könnyedség és a nyugalom szimbólumai megvásárolhatók, az okai viszont nem. Egy szó, mint száz, el kell fogadnunk, hogy boldogságot pénzen nem vehetünk.
A nyugalom és a könnyedség nyilvánvalóan vonzó fogalmak. Mégsem ragadják meg igazán azt, hogy mit várunk az élettől.
A legtöbben belátják, hogy fontos lenne tenniük valamit másokért. Mélyről fakad a félelem, hogy hiábavaló lesz a létezésünk - hogy nem teszünk hozzá semmit mások életéhez, és nem lehetünk rájuk pozitív hatással.
Ha hasznosat cselekszünk, az ott és akkor nem mindig esik jól. Tovább kell küzdeni, amikor már éppen fel akarnánk adni, meg kell kockáztatni, hogy idegesítünk majd másokat, el kell fogadni a versengéssel járó szorongást, olyasmibe kell szívünket-lelkünket beleadni, amit aztán visszautasíthatnak, vagy ami egyszerűen csak bonyolult. Gyarapodni annyit tesz, hogy boldogulunk a számunkra fontos dolgokkal, kiaknázzuk az erőforrásainkat, aktívan próbálunk „rájönni”, hogy mi fontos számunkra, és igyekszünk ezeket megvalósítani. Mindez azonban aggodalommal, a bukástól való félelemmel, akadályokkal - másfelől pedig elégedettségérzettel, alkalmi diadalokkal és izgatott pillanatokkal - jár együtt.
A jó élet is csak élet. Meg kell kapja benne a neki járó szerepet a szenvedés, a magány, a csalódás, a halandósággal és a szerettek eltávozásával való szembenézés. Ahhoz, hogy a jó élet valóban élet legyen, mindennek helyt kell adni benne.
A gyarapodás fogalma azt ragadja meg, amire valójában törekszünk: hogy a legalaposabban kihasználjuk az erőforrásainkat és a képességeinket, hogy értékes tevékenységekben vegyünk részt, hogy megalkossuk és megmutassuk a legjobb énünket.
Ezért fejezi ki a gyarapodás a boldogságnál pontosabban azt, hogy mit is akarunk az élettől.
Az tehát nagyon is igaz, hogy a sok pénz nem feltétlenül teszi boldogabbá az embert, ha ez alatt belső nyugalmat értünk -legalábbis nem sokáig, és nem jelentős mértékben. Vagyis, ha ezt kívánjuk elérni, egyértelmű, hogy nem túl okos stratégia mind több és több pénzt hajszolni.
Ha viszont gyarapodásban gondolkodunk, az anyagiak egészen más megvilágításba kerülnek.
A pénz kimondottan jó arra, hogy cselekvőképessé tegyen, és lehetővé tegye a kézzelfogható tulajdont - megszerzését. A pénz a hatalom és a befolyás egyik forrása.
Ezek azonban mégsem feltétlenül vezetnek boldogsághoz és nyugalomhoz. Szorosan kapcsolódnak ugyanakkor a gyarapodáshoz, és segítenek a változásban, hogy az általunk fontosnak tartott célokat elérjük, kiaknázhassuk a tehetségünket, és támogathassunk ebben másokat is.
A gyarapodás mértéke potenciálisan nő a pénz mennyiségének növekedésével - a görbe nem laposodik el, mint a korábbiakban látott pénz-boldogság grafikonon.
A gyarapodásnak nincs vége. Minél több pénzünk van, annál nagyobb lesz a gyarapodási potenciálunk is.
A pénz azonban nem a gyarapodás egyetlen eredője. Csak egy hozzávaló - egy erőforrás.
Néhány esetben csak pénzzel nem sokra megyünk. Sok mindent azonban pénz nélkül nem könnyű véghezvinni. A hozzávalók működési elve ismerős és egyszerű - ám ha a pénzről gondolkodunk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla.
A pénz csakis akkor vezet jóra - akkor segít értékes életet élni -, ha megfelelő „erények” társulnak hozzá. Az erények az elme és a személyiség jó tulajdonságai.
Gyarapodni nem önző, kapzsi vagy antiszociális magatartás, ami a nyugalom vagy a jókedv kíméletlen hajszolásáról gyakorta elmondható. Az egyének valódi gyarapodása kollektív haszon, mert a képességek megfelelő kiaknázása az általános jólétet segíti elő, míg saját jókedvünk és nyugalmunk nem feltétlenül gyarapítja mások életét.
Ez egy nagyon fontos kérdés - és nem szabad lerendeznünk annyival, hogy „amennyire csak lehet”.
Akkor tesszük fel ezt a kérdést, ha a pénzre tisztán hozzávalóként tekintünk. Ezt kérdezni annyit tesz, mint arra keresni a választ:
1. Mik a valós céljaim? (Például boldog otthont teremteni, szellemileg fejlődni, tartalmas kapcsolatot létesíteni a világgal.)
2. Mi fontos ahhoz, hogy elérjem ezeket a célokat (a pénzen kívül)?
3. Mit ad ehhez a pénz?
Csak ezáltal tisztázhatjuk a pénz szerepét, mert így láthatjuk, valójában mire is kell. Fontos, hogy vessük is papírra a fenti kérdésekre adott válaszokat.
Ezt a témát részletesebben is tárgyalom a későbbiekben, de először azt fejtem ki, hogyan segít a „hozzávalókénti megközelítés” annak a meglehetősen személyes dilemmának a feloldásában, hogy miként viszonyul egymáshoz a pénz és a szerelem, illetve a szex.