Vér és Kereszt [1] - Sosemvolt ​pogányok

A ​Vér és kereszt trilógia első kötete visszavezet a 10. századi magyar történelem utolsó harmadába, a kereszténység felvételének korába, amikor kezdetét vette integrálódásunk a keresztény Európába.Géza nagyfejedelem az augsburgi csatavesztés után magyar földön bonyolult belső helyzettel szembesült, és ráébredt: gyökeres változtatásra van szükség, máskülönben e soknemzetségű, ősvallásban élő nép beszorul a két keresztény nagyhatalom, Bizánc és a Szent Római Birodalom közé. Tartva a felmorzsolódástól úgy döntött, hogy békepolitikát folytatva szorosabb kapcsolatra lép Ottó császárral, sőt arra is hajlandó lesz, hogy felvegye a keresztény vallást, és terjessze azt a magyarság és a hozzá kapcsolódott nemzetségek körében.Ám a meggyőződés és a hit átformálása mindig drámai következményekkel jár. Vajon valóban pogányok voltak elődeink? Aligha. Ősvallásunkban minden megtalálható, ami e nagy múltú népet képes volt egyben tartani. Törzseink egyetlen Öregisten tisztelete mellett sokszínű és cizellált hitvilágban éltek.Géza és felesége, Sarolta nagyasszony, s fiuk, Vajk (I. István) tetteit számtalan tudományos és szépirodalmi kötet taglalja. Ezért most ebben a történetben – amely csaknem nyolc évtizedet ölel fel – kövessük nyomon a „másik oldalt”, a pogánynak bélyegzett egyszerű emberek, nemzetségek sorsát.Vérrel, tűzzel és vassal épült az út, amely az ősi vallásból a kereszténységbe vezette a magyarságot. Emlékezzünk a magyar államiság kezdeti időszakának e viharaira egy család lebilincselő sorsán keresztül.