Malevil

„A hírügynökségi jelentések huszonnégy óra alatt két nukleáris robbanásról számoltak be. Hétfőn Ausztráliában és Új-Zélandon csaknem egyidejűleg jelentették be, hogy Franciaország a Csendes-óceáni Mururoa korallzátony térségében végrehajtotta idei nukleáris kísérletsorozatának első robbantását. Az indiai atomenergia bizottság bejelentése szerint hétfőn Kína is légköri nukleáris kísérletet hajtott végre Lop Nor térségében. (MTI)” (népszabadság, 1974. június 18.)

És Robert Merle, aki mindig is aggódó hittel tekintett az emberiség jövőjébe, s intő szóval szólt arról a veszedelemről, amely „törékeny bolygónkon oly fenyegetően nehezedik az emberi létre”, ebben az új, fordulatos, utópisztikus regényében azt írja meg, hogyan él tovább az emberiség egy atombomba ledobása után.

A cselekmény ideje: 1977 tavasza. A helyszín: valahol Dél-Franciaországban, egy középkori várkastély mélységesen mély pincéje. A XII-XIII. században épült várkastély jelenlegi ura, Emmanuel Comte barátaival és gazdaasszonyával a régi várpincében éppen bort fejt, mikor bekövetkezik a tragédia. A pusztító atombombát a pincében tartózkodók aránylag szerencsésen megúszták. Az újjászülető élet eseményeit és a pusztító atombomba előzményeit a regény főhőse, Emmanuel beszéli el, eleveníti föl visszaemlékezéseiben. Sugárzóan meleg emberségű robinsonádnak leszünk tanúi. A kedélyes, emberséges, demokratikus közösség életét Merle kitűnő helyzet- és jellemfestő erővel jeleníti meg. Persze nagy szerepet játszik a szerelem, az élet folytonosságát biztosító szerelem, amelyet egy takaros és kedves fehércselédnek köszönhetnek. Már-már túlságosan meséssé és idillikussá válna a regény, ha nem derülne ki csakhamar, hogy a maleviliakon kívül egyéb csoportocskák is életben maradtak. És e különböző felfogású, gondolkozású emberek felbukkanása elindítja az izgalmas és váratlan fordulatokban, kalandokban bővelkedő utópiát.