Jézus iskolái

Jézus gyermekkora címmel 2014-ben

jelent meg magyarul a Nobel-díjas dél-afrikai író, J. M. Coetzee

új regényfolyamának első kötete, amelynek folytatása a Jézus

iskolái, de önmagában is teljes történet egy még mindig

aprócska, éppen csak iskoláskorú kisfiúról és nevelőszüleiről.

Davíd, Simón és Inés egyaránt, mintha a semmiből hajóznának

át az óceánon, egy emléktelen múltból érkeznek a

befogadóállomás-szerűen működő utópisztikus valóságba.

Coetzee – műve címének erős utalásán túl – rendkívül

visszafogottan „játszik rá” a bibliai párhuzamokra, aprólékos

vizsgálódása egy autisztikus akaratú és kategorizálhatatlan

képességű fiú hétköznapjaiban újra és újra, váratlanul

szolgál kínzó felismerésekkel. Davíd oly kibírhatatlan, hogy

nyomasztó jelenléte elől a menekülés vágya nevelőapjában

már-már legyűri a szeretet és gondoskodás ösztöneit – mégis

ennek az ellenkezője történik: a férfi kénytelen önmagában

fölfedezni eddig nem ismert készségeket, föltenni eddig

elhárított kérdéseket. Az olvasó szinte észre sem

veszi, hogy Coetzee, mint korábbi remekeiben mindig, az önkifejezés

határairól, a művészet mibenlétéről, az erkölcs fogalmáról,

az emberi kapcsolatok esélyeiről beszél.