Őfelsége hadihajója

Az Ulysses hadihajó sohasem hasította egymagában a tenger vizét. Korábban is, most is a halál volt állandó kísérője. Ha a halál megérintette csontos ujjával egy-egy tartályhajó oldalát, a magas oktánszámú benzin robbanása nyomán elszabadult tüzes pokol, ha teherszállító hajót érintett, a hadianyag rakományostól a tenger fenekére süllyedt, gerincét kettéroppantotta egy német torpedó, ha ujja rombolóra mutatott, az nyílegyenesen fúródott a Barents-tenger szürkésfekete mélységébe, s dübörgő motorjai lettek az ítélet-végrehajtók, s a halál ujja a tengeralattjárót jelölt meg, az vadul a víz felszínére tört, ahol ágyútűz semmisítette meg vagy szelíden alásiklott a tenger fenekére, s a kábult, döbbent legénység azért imádkozott, bárcsak szakadna be a hajótest, és lenne vége egy szempillantás alatt mindennek, mert rettegtek a véget nem érő,ziháló, fulladásos haldoklástól oldalent a vaskoporsóban. Ahol megjelent az Ulysses, nyomában járt a halál.