Járok egyet

Nico huszonnyolc éves rádiós DJ.

Életét a zene tölti ki. Meg a szex. Megszámlálhatatlan valós és

kevésbé valós szexuális kaland - és jó, néha egy-egy afféle

szerelem is. Biztos benne, hogy majd egyszer eljön az igazi, de

addig is nagy megkönnyebbüléssel tölti el, hogy otthon egyelőre

csak a mosatlan edények halma várja, nem pedig egy feleség

növekedő pocakkal. Az utóbbi időben viszont mindennapjaiba

valami homályos rossz érzés fészkelte be magát. A rádióban

hosszú távú szerződési ajánlatot kap, a haverok közül egyre

többen járnak öltönyben és nyakkendőben, és az egyéjszakás

kalandok utáni ébredések is mindinkább olyan érzéssel töltik

el, mint egy túlzásba vitt gyorséttermi zabálás. Egyesek szerint

az a baj, hogy még nem találta meg az igazit - bár Nico szerint

inkább ők horgonyoztak le túl hamar. Huszonnyolc éves, és

kevesebbet tud magáról és a világról, mint amikor húsz volt...

hogy van ez? Mindenesetre egy születésnap jó alkalom arra, hogy az

ember összeszedje a gondolatait, és számot vessen a helyzettel,

így születik meg ez a levélregény: egy egyszerre bölcs és

éretlen huszonnyolc éves sirámai és örömei egy éppen öttel

idősebb barátnak címezve, aki talán Nico gondjaiban a sajátjaira

ismer majd - de az is tehet, hogy már egészen más nyomasztja. Ki

tudja, mire gondol, miről álmodik, vagy álmodik-e egyáltalán még

valamiről. Mindenesetre Nico levelet ír és válaszokat követel.

Fabio Volo olasz író, színész, sztárriporter és újságíró,

akinek Olaszországban már hat regényét kiadták. Ezek közül

időrendben az első a Járok egyet. Magyarul a sorban a negyedik

Ráadásnap jelent meg először.