Reváns

„A ​férfiak, akiket szerettem, mind elhagytak. Akiket nem szerettem, én

hagytam el. Az a férfi nincs, és ha van, már nem is kell…” Tisza Kata

írásaiban gyakran könyörtelen a hőn imádott férfiakkal, kifacsarja

lelküket, boncolgatja szavaikat, méricskéli gesztusaikat, hogy végül

megbocsátó lehessen velük, miközben odaveti magát azoknak, akik majd

csúnyán kihasználják, félredobják, akikkel elképzelhetetlen az élet, és

mégis kellenek. Kísértésbe visz mindenkit, hogy aztán rémült áldozatként

ő meneküljön a megalázó és vállalhatatlan helyzetekből. Éjjeli sms-t

küldő nős főnökök, tisztaságmániás expasik, bekattant pszichológusok,

kiégett sztárok és kalandvágyó irodalmárok mind arra várnak, hogy

revánsot vegyenek rajtuk. Hát tessék… A Reváns a mai magyar

párkapcsolati valóság látlelete egy érzékeny író/nő szemével. De ennél

is több. Tisza Kata szókimondó stílusa, megdöbbentő őszintesége pőrére

vetkőztet mindahányunkat, hogy kicsit szégyenkezve, néhol helyeslőn

bólogatva, máskor felháborodva olvassunk férfiakról, nőkről, rólunk.