[Kanapétörténetek a karanténból 02] • Egyszer az életben

Szaszi egy csoportot vezet Dél-Amerikába, amikor beüt a járvány, és a csoport – némi tétovázás és két virágmintás női nyári ruha miatt – Kolumbiában ragad. Hiába a világ egyik legbájosabb városa Cartagena, és hiába lélegzetelállító a fehér homokos tengerpart, a tízfős csapat nem túl fegyelmezett, és mivel ki-kijárnak a beachre a kijárási tilalom idején, várható, hogy előbb-utóbb a zárkában végzik, és egy kolumbiai börtön nem jelent túl rózsás jövőképet. Ezért Szaszi, az iroda tulajdonosa és a csoport vezetője merész húzással kibérel egy klasszikus vitorlást – amelynek legénysége vélhetően embercsempészetre szakosodott –, és a csapat ellenkezése ellenére vízre szállnak. Nem tudják, hol kötnek ki, mindenesetre Szaszinak van ideje átgondolni Puerto Ricóig és ott, San Juan belvárosában, ahol a karantén ellenére sem hallgatott el a zene, hogy merre fordulhat az élete a vírus után, és mi minden múlik egy hetek óta halogatott telefonhíváson…