Gyilkosság a teniszklubban

Moravia legtöbb elbeszélése a

szerelemről szól. A szerelemről, amely boldogsággal kecsegteti az

embert, de gyakran keserű kiábrándulásba fordul, hiszen alantas

érdekek, szennyes célok, mohó önzés, képmutató előítéletek

tapadnak hozzá. Moravia szerelmesei körül mindig ott nyüzsögnek

a tiszta emberi érzések vámszedői: a züllött semmirekellők,

körmönfont csalók, kíméletlen zsarolók, dörzsölt szélhámosok.

Mire is mehetne köztük a pattanásos, félszeg egyetemista, akit

megszédít a csúnyácska, de ellenállhatatlanul erotikus

kisugárzású leány a fülledt levegőjű penzióban? Mi lehet a

sorsa az előkelő életre és gyöngéd érzelmekre szomjazó vidéki

asszonynak, aki megcsömörlik a kisvárosi mindennapok reménytelen

egyhangúságától? Kicsiholhatja-e a megszállottan fösvény

ügyvédből egy szenvedő szépasszony hirtelen támadt szenvedélye

az önzetlen szerelmet? Vagy ravasz élősdi az asszony is, mint

züllött környezete? A szerelemről szólnak ezek az elbeszélések,

de mindig valami többről is: Moravia - akár világhírű

regényeiben - az élet drámai, sokszor tragikus vagy tragikomikus

csomópontjait ragadja meg, válságos pillanatokat, amelyekben egy

egész világ mutatja meg kendőzetlen arcát.