[Nero Wolfe 19] • A ​gyilkos kézirat

"Három ​​hónappal ezelőttig sem elmémben, sem szívemben nem találtam olyasmit, ami arra mutatott, hogy potenciális gyilkos vagyok. Azt hittem, ismerem magam annyira, mint a legtöbb embertársam. De attól a pillanattól kezdve, teljesen megváltoztam. A változás nem annyira a tudatom felszínén következett be, inkább a lelkem legmélyén. Ha egyáltalán ésszerű kategóriákba lehet sorolni a tudatalatti működését, az enyém, azt hiszem a következőképpen alakult:

a) hidegvérrel meggyilkoltam egy embert,

b) tisztességes, humánus lény vagyok, mint a legtöbb ember, semmiképpen sem elvetemült vagy züllött alak, ennélfogva,

c) a gyilkossággal szembeni hagyományos állásfoglalás érvénytelen és erkölcstelen."

Megfellebbezhetetlen-e a gyilkos véleménye? Nero Wolfe, a kövér és nagyszerű orchideatenyésztő magánnyomozó hagyná magát meggyőzni, hogy „a gyilkossággal szembeni hagyományos állásfoglalás érvénytelen és erkölcstelen”? Aligha. A tőle megszokott módon, karosszékben üldögélve, a pimasz, ám vasöklű Archie Goodwin segítségével „ered” a bűnös után….