[Albatrosz 01] • A Maddon-szikla

– Maga megbolondult, Vardy! Semmi közöm hozzá, hogy megszökött a börtönből. De az már engem is érint, hogy összeverte az egyik tisztemet. Fegyenc létére idemerészkedik, és összeveri azt az embert, aki rács mögé juttatta! A bíróság súlyosan elítéli majd bosszúállásért…

Közbevágtam.

– Nem azért jöttem, hogy bosszút álljak! – Kiszáradt a torkom. Mintha nem is a saját hangomon szólaltam volna meg. Halsey szeme résnyire szűkült.

– Akkor mit keres itt?

– Meg akartam tudni az igazat! – Az igazat! – Rankinre nézett. – Mit mondott nekik? – Hideg és fenyegető volt a hangja. Rankin kövér teste szinte összezsugorodott. – Semmit nem mondtam nekik! – nyüszítette. – Szavamra, semmit nem mondtam nekik! – A kabin falához lapulva kuporgott az ágyon. – Mit mondott nekik? – ismételte Halsey.

– Semmit. Hazugságokat. Bármit, ami eszembe jutott. El akarták törni a karomat! Én…

Halsey undorral félbeszakította, és hozzám fordult.

– Mit mondott maguknak?

Belenéztem abba a fekete szempárba. Hirtelen úgy éreztem, már nem félek. Sillsre gondoltam, és a szakácsra, meg a csónakba zsúfolt többi emberre. Ez az alak küldte őket a halálba…