Menni Vagy Meghalni

P. Howard-sorozat 4. kötet.

"- A jó katona – jegyezte meg Hoffer, mint aki autentikus a kérdésben -kenyérrel és vassal Kínáig is elhatol, mondta mindig a Ring kávéház tulajdonosa.

– Az Bonaparte volt – szólt szigorúan Lothar.

– Nem. Bauernek hívták. Biztosan tudom. Évekig jártam oda. Egészségünkre.

Horn úgy érezte, hogy álmodik. A zajos kantinban, uniformisok között, sajgó arccal. És holnap? Milyen lesz a holnap? A kiképzés, Afrika, valószínűleg a Szahara."

Sirone kapitány irodájában zsongnak a legyek, és átható pálinkabűzt áraszt minden. A kapitány magához rendelteti a hatvanhármas elítéltet, hogy megossza vele a múltat. Nápolyt. Hiába, „nincs melódia, ami gyönyörűbb, felemelőbb és meghatóbb, mint egy nagyszerű giccs, ha időszerű lesz bennünk valamiért.”.

„A hatvanhármas számú elítélt jöjjön fel!” – A kapitány, talán ha tudja, hogy milyen döntően új, megdöbbentő események, tragédiák és komédiák pergőtüzét indította el rövid parancsával, akkor sietve visszavonja az intézkedését.