A bázeli harangok

Aragon nagy korrajzának három nőalak a hőse. Az egyik, Diane, a társaságbeli úrilány jellegzetes életét éli: váltogatja szeretőit, házasságot köt egy gazdag pénzemberrel, s mikor a férje erkölcsi csődbe jut, elválik tőle, de ez a válás nem hoz, nem is hozhat életében igazi változást. Catherine, a szép grúz származású lány, egészen más utat jár be. Ő is gyűjti-fogyasztja a szeretőket, de a léha élet nem elégíti ki: homályos vágyat érez az értelmes, a mások sorsáért is aggódó-cselekvő életre. Puskaropogásban, egy munkáslegény halála láttán döbben rá, hogy el kell szakadnia osztályától, ha emberhez méltó sorsot akar magának. Szeme előtt zajlik a századelő nagy társadalmi-politikai drámája: agyafúrt vagy kíméletlen pénzemberek, államférfiak az egyik, sztrájkoló munkások, lázas anarchista agitátorok, merényletek szervezői a másik oldalon. Vajon hová kell állnia? Múlt, jelen, jövő zaklatott és zaklató képei közt vergődik, keresi léte értelmét. S ez az értelmes lét a regény epilógusában a munkásmozgalom nagy harcosának, Clara Zetkinnek az alakjában ölt testet.