Októberi vihar

Az 1956-os ellenforradalom sorsfordulót jelentett minkenki számára, aki csak az örvényébe belekerült - akár az egyik, akár a másik oldalon állott, akár harcolt, akár passziv beletörődéssel, sopánkodással, értetlenséggel kisérte a fejleményeket. Berkesi András - akit éppen ez a sorsforduló tett iróvá - jól átérezte elsö regényében, az oktoveri higarban a gyászos, tragikus, hősi mozzanatok keveredését, az emberformáló választás, a felnőtté érés pillanatának fontosságát: leegyszerüsitéstől mentesen, a magánélet és a közélet szerves egységében, a politikai tanulság nem-direkt kibontásával formálta meg ifjú, útkereső hőseinek sorsát. A regény megérdemelten aratott nagy sikert. Izgalmas olvasmány született egy jelentkező iró tollából - s nem maradt el a folytatés sem, amely azt igazolta, hogy a szerző korántsem az aktualitás hullámcsúcsán sodródott a magyar irodalomba. Friss, ma is érdekes olvasnivaló a Vihar után, amely - tanulságosmai szemmel fölfedezni - kitaponthatóan mutatja Berkesinek a pszichológiai elmélyedés irányába tett, határozott lépését, s nem kevésbé tanulságos megfigyelni, hogy a később sokat vitatott módszerü iró ebben a könyvében éppenséggel a cselekmény kerekdedsége rovására tör a nagyobb értékek felé. Közelmúltunkkal találkozunk e két regény lapjain. Izgalmas szembenézés, nem mindent összemosó ködfátyolon keresztül föltárt látvány. A fiatalos hév, amely a regények hőseit fesziti, olykor tévutakra viszi, olykor visszatérithetetlenül is, ma is megragadó, lebilincselő. Az emberi és politikai tisztesség, a morális helytállás a fő témája az egy kötetben újra kiadott, szervesen egybetartozó két irásműnek.