Százarcú ókor

Tőlünk, mai emberektől nagyon messze van az ókori világ élete, amelyről ez a könyv szól. Alig több mint száz éve zajlott le a szabadságharc; közvetlen múltunkhoz tartozik, emléke ma is eleven, de már nem mesélnek róla élő tanúk, s ez már meghúzza a végleges választóvonalat a jelen és a történeti múlt között. Több mint ezer éve telepedett le a magyar nép mai hazájában, s ez az esemény szinte megfoghatatlanul messze van a legtöbb ember számára.

Hát még az a majdnem kétezer évvel ezelőtti kor, amelyben a rómaiak éltek hazánk területén, amikor az aquincumi romok még virágzó város házai voltak, amikor még éltek azok az emberek, akiknek sírköveit most a múzeum falai mellett szemlélhetjük!

S a rómaiak csak a befejező szakaszát jelentik az ókor történetének. Mögöttük a múltban ott vannak a görögség századai; s az olvasók gyakran meglepődnek azon, hogy a görög irodalom első nagy alkotásait, Homérosz jó két és fél évezredes eposzait úgy olvashatják, akár egy mai szerző műveit. És milyen fiatal mindez a négy-ötezer éves múltra visszanyúló egyiptomi és mezopotámiai történelemhez mérve! Végtelen távolságnak érezheti ezeket az évezredeket az az ember, aki ritkán tekint ki saját korának határai közül.