Gyilkosság a lányiskolában

„- Nehezen tudnám elképzelni a Bramthorpe igazgatónőjét, amint útnak

indul aranyesőbokrot keresni, és magokat gyűjteni. – Esetleg oktatási

célra? – Talán. De van okom ezt kétségbe vonni. Miss Hollandet mindenki

nagyon lelkiismeretes igazgatónőnek ítélte. Nem tudom, hogy aki

háromszáz lányért felel, és tisztában van az aranyesőmag

veszélyességével, minek vinne be ilyet az iskolába. Ha pedig mégis

bevinne, akkor egy ilyen kötelességtudó nő azonnal intézkedne a magok

bemutatás utáni megsemmisítéséről, vagy arról, hogy biztos helyre

kerüljenek, ezzel kizárna bármilyen baleseti lehetőséget. Megkockáztatom

azt a föltevést, hogy egy Miss Holland aligha őrizget mérgező magvakat

hónapokig. – Ez figyelmet érdemlő szempont, Mr. Masters. – Ha pedig így

van, nem volna-e korai baleset vagy öngyilkosság minősítésével lezárni

az ügyet, amelyről eddig olyan keveset tudtunk meg?”