A Foucault-inga

A címben szereplő szerkezet komoly tudományos eszköz, olyan inga, amellyel a Föld forgása roppant egyszerűen és meggyőzően bizonyítható. Joggal került a könyv élére, hiszen Eco művének alapkérdése nagyjából az: vajon tényleg forog-e a Föld, illetőleg miként bizonyítható egyáltalán ez az állítás. A Föld forgása természetesen nemcsak konkrétan, sőt elsősorban nem konkrétan értendő, hanem a lehető legszélesebben (filozófiai) általánosságban, méghozzá többféle megközelítésben: van-e az embernek (minden embernek) őrangyala, van-e kitüntetett pont a Mindenségben; van-e "értelme" a világegésznek, van-e Terv, amely a létet modellálja; van-e kapcsolat a miszticizmus, okkultizmus, rózsakeresztes-templomos és a természettudomány között; van-e összefüggés múlt és jelen között; van-e neve (és hány neve?) Istennek stb? A végső titkokat feszegeti, variálja, modellálja, generálja Eco, felhasználva a titkos tudományok hozadékát éppúgy, mint a természettudomány téziseit, a történelmi legendákat, "titkokat" nem kevésbé, mint a sci-fi "felfedezéseit", a szemiotika (jórészt maga teremtette) heurisztikus módszereit, csakúgy, mint a legvaskosabb mindennapok józan bölcsességeit. Ám a regény korántsem filozófiai-bölcseleti-misztikus "szövegelés". Izgalmas, tudatos történet, amelyben a végső titkok nagyon üdítően keverednek, kapcsolódnak, vegyülnek krimiérdekességű és -jellegű sztorikkal, maffiózós, titkosszolgálatos, szabadkőművesi "összeesküvésekkel", szexis elmélkedésekkel és ínycsiklandó epizódokkal.