A diplomata

Iránban, ​1945-46 táján játszódik James Aldridge regénye. Mindaz, ami napjainkban, amikor Irán újból a világpolitika egyik legfőbb feszültséggócának számít, újsághírekből, híradóképekből ismerős számunkra, ott kavarog a regény lapjain, csak éppen egy különös, érdekes vetületben: a mai problémák forrásvidékén járunk.Az olajkoncesszió körüli bonyodalmaktól a siita egyház vagy a Tudeh-párt szerepéig, Reza sah uralmának kezdetétől az akkori kurd felkelésig minden mai tényező feltűnik a történet hátterében. Aldridge, a más regényei nyomán méltán ismert és népszerű angol író könyve 1952-ben egyszer már megjelent magyarul, s azóta hozzáférhetetlenné vált, új kiadása tehát föltehetően sokaknak szerez örömöt. Ez a könyv ugyanis a szó legjobb értelmében: bestseller mű. Az író kitűnően ért ahhoz, hogy lekösse az olvasó érdeklődését.Fordulatos meseszövése, érzékletes emberábrázolása, a cselekmény gazdag áramlása, az érdekes helyszínek, a világpolitika kulisszái mögé engedett bepillantás csakúgy vonzóvá teszi regényét, mint az a szép, gyöngéd színekkel megrajzolt szerelmi történet, amely a politikával egyenrangú szálként húzódik végig a cselekményen. A főhősért, MacGregorért tiszta szívvel izgulhatunk, sőt meg is szeretjük. Aldridge stílusát különösen élvezhetik a sajátosan „angol” irónia kedvelői. A regény hatását mindezen túl az is fokozza, hogy a benne foglalt ismeretanyag dokumentum értékű; az író ugyanis a londoni Times, majd a New York Times tudósítójaként szemtanúja volt mindannak, amiről könyvében szó esik…