Virágzik a föld / Ne legyen többé holnap / Ez meg sem történhet / Aranyhajú

Új Waltarit ismerhet meg az olvasó ebből a négy kisregényből: a történelmi regények előtti, modern, városi írót. A négy kisregényben (közülük három a 30-as, egy a 40-es évekből származik) tulajdonképpen az a közös, hogy az író valamilyen kiélezett szituációban követi végig aprólékos pontossággal főhősei lelki reakcióinak sorát. Két írás a technikai fejlődés hozta újfajta problémákkal néz szembe: egy gázoló férfi meg egy repülőbalesetet túlélő nő és férfi traumáját, vívódásait és hányattatásait mutatja be (Ne legyen többé holnap; Ez meg sem történhet). Az utóbbiban kissé furcsa, néhol Kafkát idéző félelmetes háttérként a háború felé tartó Európa képe is fölsejlik. A Virágzik a föld címűben „századunk betegségét”, a rákot használja föl kiindulópontul ahhoz, hogy finom lélekelemzéssel megrajzolja azt a folyamatot, ahogy egy fiatalember eljut a halálba való beletörődésig. Az Aranyhajú egy züllés útjára sodródott fiatal leány süllyedésének története.

Az érdekességet és fordulatosságot, amit történelmi regényeiben a lendületes és ötletes cselekményvezetés eredményezett, itt többnyire a lelki történések, mozgások izgalmas föltárásával éri el az író, végleg meggyőzve az olvasót arról, hogy nemcsak a nyüzsgő tablók mestere, hanem látja és meg tudja mutatni egy arc rezdüléseit, egy homlok ráncait is.