Az ősi küldött

"A huszadik századi magyar irodalomnak talán egyetlen jeles alkotója sincs, akit olyan méltatlanul sújtott volna a feledés, mint Tormay Cécile. Ez a feledés azonban nem az utókor spontán kialakult ítélete, hanem zavarba ejtően eredményes kultúrpolitika eredménye. …. 1945 után a teljes elhallgattatás jutott osztályrészéül annak az írónak, akinek pedig a legnagyobbak mellett volna a helye. …. Legértékesebb éveit a nemzeti ügy melletti politikai küzdelem kötötte le, a húszas években csupán egy-egy novellával, műfordítással jelentkezett. Végül mégis győzött benne az alkotószellem, és hozzáfogott monumentális regény-trilógiájához, az Ősi küldött-höz. E műben már teljesen szakított fiatalsága finomművű mediterrán életképeivel, olvasóit a magyar középkorba vezette el, megrendítő, már-már azt mondanánk férfias alkotóerővel.

Egészsége azonban ekkor már egyre gyengült, életerejét felőrölte a kultúraszervezés, a nemzetközi konferenciákon való fellépés, a közélet számtalan kötelezettsége. Trilógiájának harmadik kötetét már nem fejezhette be, halála után ezt a munkát írótársa, Bánffy Miklós végezte el…."

Bencsik Gábor