A Hidra-hadművelet

Az idegesség lassan gyűlt Richardba,

a dossziéval foglalkozó gondolatai elé mindinkább egy éretlen,

apró érzés tolakodott. Csepp, csepp. Mi csepeg...? És hol? Talán

az autóval van valami baj, lehet, nem mehet vele tovább? Ezt jó

lenne tudni, hiszen üldözői bármikor ráakadhatnak és akkor

menekülnie kell. Csepp, csepp, csepp... Körüljárta a járművet.

A hátsó csomagtartó alatt tócsa növekedett. Olaj...? Csepp,

csepp. Két helyen is csepegett. Richardot megmagyarázhatatlan

nyugtalanság fogta el, mintha hideg szél csapott volna le a

hegyről, a folyó is jéghidegnek, ellenségesnek tetszett hirtelen.

Csepp, csepp... Ez vér? Kivette a kulcsot, felnyitotta a

csomagtartót. A félhomályban mozdulatlan emberi testet látott. A

ruhája ismerős volt... Richard érezte, lassan jegesedik benne

minden. A zajokat már nem hallotta, a tudata beszűkült, szeme

várta a látványt, bár valahol a belsejében mintha tiltakozás

ébredt volna: nem szabad... Keze hideg, ragacsos végtagot

tapintott. Benyúlt, undorát és félelmét legyőzve felemelte, a

csapzott, csupa seb arcot a világosság felé fordította.