Az ámítás hálója

Jennifer ​March hajnali háromkor arra ébredt, hogy rajta kívül még van valaki a sötét hálószobában. Odakint vihar tombolt, villámlások fénye vetült be az ablakon, amelyet a sűrűn zuhogó eső korbácsként verdesett. Ahogy visszahajtotta a takarót, hogy fölkeljen, meglátta a feketébe öltözött, fölé magasodó férfit. – Ne mozdulj! – parancsolt az rá. Fekete símaszkot viselt, bőrkesztyűs kezében széles pengéjű, hegyes kést tartott, amelyet óvatosan az éjjeliszekrényre helyezett, s a következő pillanatban Jennifer érezte, hogy szétfeszíti a combját. Durván hatolt belé, és Jennifer annyira félt, hogy nem mert tenni semmit ellene. – Mit… mit fog csinálni? – kérdezte gyámoltalanul, miután a férfi fölemelkedett róla. – Megöllek. – Jennifer March-ból vad sikoly szakadt fel…

Ez a rémálom tér vissza minden viharos éjszakán két év óta, amikor Jennifer apja nyomtalanul eltűnt, anyját kegyetlenül lemészárolta, öccsét örök életére megnyomorította, őt pedig brutálisan megtámadta valaki. S hogy a fiatal ügyvédnő ne heverhesse ki a traumát, egy svájci gleccserből hosszú ideje befagyott holttest került elő, és vele egy útlevél, amely az apja nevére szólt ugyan, ám mint Jennifer az azonosításkor megállapította, az illető nem Paul March.

A lány megpróbálja kideríteni, mi történt valójában az apjával, de az ámítás hálóján, amelyet a kapzsiság szőtt köré, nehéz áthatolni. Svájcon, Olaszországon át vezet az útja, s amerre jár, mindenhol véres, értelmetlennek tűnő gyilkosságok követik. Egy emberre számíthat csak, nyomozóvá lett gyerekkori barátjára, aki segít abban, hogy kikerülje az útjába állított csapdákat, megtudja, ki volt a rátámadó álarcos és mi történt valójában a tisztes bankárnak hitt apjával.