Élni és szeretni

Balázs Anna mondja:Fiatalkorom óta szenvedélyesen érdekeltek az emberek. Mit, miért tesznek és tehetnek-e másképpen? Megértettem a körülmények kényszerítő erejét, ezért sokszor nem tudtam elítélni megbocsáthatatlan tetteket. Igyekeztem minél mélyebben megismerni az emberi lelket. A látvány nem hagyott közömbösen, gyakran éles fájdalmat okozott, sokszor érthetetlenné vált számomra. Különösen, ha olyan gonoszságot tapasztaltam, amire nem volt magyarázat. Tudomásul kellett vennem, hogy vannak romlott emberek, akiket ki tudja, mi és milyen fiatalon indított rossz útra. Hiszen ha csupa jó ember élne a Földön, az egész élet másképpen alakulna. Fiatalon sok bánatot okozott nekem az emberek megismerése, talán azért írtam annyi szomorú novellát. De annál nagyobb volt örömöm, ha tiszta jószándékot találtam. Az vonzott jobban, azt bizonyítgattam magamnak, hogy az az igazi ember, aki megmaradt tisztának, jónak, bármilyen nehéz volt is a sorsa. Ilyen vágyamból íródott meg ez a könyvem. Olyan érzés hajtott a munkában előre, hogy ebben a nehéz korszakban, amikor a háborús fenyegetés megrontja álmainkat, igenis kell lennie hitnek a jövőben, az emberekben, abban a békében, ami nélkül nincs fejlődés, nincsen többé emberi élet. Ha elpusztulna az Emberiség, velünk halnának a természet csodálatos művészetének fái, virágai, mindaz, ami szép és boldogító. Ez a könyv szellemében tiltakozás az emberi gonoszság ellen, annak felmutatása, hogy íme, a kicsi magból is kinő az élet - és elpusztíthatatlan.